FACEBOOK

Viktória a Margitszigeten

Viktória a Margitszigeten
hozzászólás, 2014.06.30.

Telnek a napok a Margitszigeten. Nagyjából így:

Egyre változatosabb inkvizíciós módszerek jellemzik a válogatott edzéseit, a stáb bőszen váltogatja a kínzással felérő úszási szakaszokat a kapu előtti lövöldözéssel, játékszituációk gyakorlásával.

Felüdülésnek hat, hogyha három különböző kapu elé szólítja kisebb csoportokban az embereket Benedek Tibor, s hogy azért mindenki érezze, hol van, megengedően jelenti be: Lehet venni ólomövet a lövésekhez, de nem kötelező!

Sorozatokat lőnek a lövők, kézre kapják a labdát a centerek egymásután ötször-hatszor, védővel birkózás után kell szabadulni, s a labdát kapura lőni -, egészen addig, amíg háromszor nem sikerül betalálni. Ilyen mókás feladatokkal múlik az idő a Széchyben délelőttönként-esténként. Az úszáson nincs mit cifrázni, az úszás. Legfeljebb közlik, hogy most 70 százalékos teljesítményt kérnek, aztán a mért szakaszoknál jelzik, hogy gyorsítani kell, vagy ezt a szintet tartani. A hosszok száma végtelen(nek tűnik).

Hétfő este aztán különleges játék következett. Közel hozták egymáshoz a két kaput, s Benedek Tibor ismertette a szabályokat: "Viktóriázni fogunk, két kapura." Félpályáig nem volt szabad bántani a másikat, onnan kezdve azonban lehetett mindent, ami csak belefért. A fiúk persze éltek a lehetőséggel. A játék gyors volt, a labda hol az egyik, hol a másik kapunál járt, egy-két másodperc alatt fordult a kocka, aztán megint.

Ha valaki gólt lőtt, extra bónuszért öt másodpercen belül újabb találatot érhetett el - a saját kapujától elindított új labdával.

Nem kell mondani, hogy a fiúk számára ez nem egyszerűen vérre menő meccs volt, annál sokkal komolyabb.

Készítettünk egy kis ízelítőt, hátha visszaadja a játék hangulatát.

VLV-VIDEÓ:




vlv-képek a délelőtti és az esti edzésről