FACEBOOK

A Steinmetz-díj marad Atyecék franciaágya mellett

A Steinmetz-díj marad Atyecék franciaágya mellett
hozzászólás, 2014.06.24.

Decker Attila zsinórban másodszor lett a bajnoki szezon legjobb kapusa, ráadásul a Steinmetz János-vándordíj sorsáról most először döntöttek maguk a bajnokság szereplői. Interjúnk "Atyeccel", a Szolnok válogatott játékosával.

- Ha jól tudom, ez egy igazi vándorkupa. Nálad volt az elmúlt évben?

- Igen. Hesz Máté hívott, hogy vigyem vissza, mert más kapja, úgyhogy kicsit átvert. Az olaszok elleni budapesti barátságos meccsen, a bemutatásnál volt az átadási ceremónia. Közvetlenül előtte jött oda mosolyogva Móci, akkor mondta meg, hogy én kapom. Így talán még jobb érzés volt, mert valóban váratlanul ért.

A szezon végén a díjat alapító Steinmetz családdal egyeztetve új rendszerben ítélték oda a legjobb kapusnak járó vándordíjat.

Korábban a szövetségben jelölték ki, hogy melyik kapus méltó az elismerésre, most először valamennyi OB1-es csapattól 13 játékos és egy edző voksolhatott, így jött létre a végeredmény - tájékoztatta a vlv-t a szövetség sajtóügyeiért felelős kommunikációs szakértő, Hesz Máté.

Ugyanezen módszer szerint választották ki a legjobb mezőnyjátékost, aki a Szolnoki Dózsa Közgép szerb idegenlégiósa, Stefan Mitrovics lett.

- Otthon hol tartottad?

- A franciaágyunk mellett, közel hozzám, hogy mindig rá tudjak nézni és motiváljon, hogy a következő alkalommal is megszerezzem.

- A kupa sorsáról ezúttal először játékosok és edzők döntöttek. Jelent ez számodra külön megbecsülést?

- Nyilván. Mivel olyanok szavaztak, akiknél jobban senki sincs benne a sportágunkban, ez így különösen nagy elismerés számomra. Második éve van nálam a serleg, azon dolgozom, hogy harmadszorra is megszerezzem. Valószínűleg még nehezebb lesz, mint az eddigi kettő.

- Ez a kupa a bajnokságban nyújtott teljesítményedért "járt". Hogy értékeled te magad, milyen bajnoki szezonod volt?

- Azt hiszem, kiegyensúlyozottan tudtam játszani, talán még inkább, mint ez előző évben, pedig az sem volt egy rossz szezon számomra. Tehát főleg azt emelném ki, hogy nem kellett formahanyatlással küszködnöm. Egyetlen rossz meccsre tudok visszaemlékezni, sajnos az éppen a kupadöntő volt, de akkor begyulladt foggal, lázasan játszottam. Olyan tétmérkőzés nem volt, ami esetleg rajtam ment volna el, s ez jó dolog.

- A válogatottban való folyamatos jelenléted mennyire hat ki a "hétköznapokra"?

- Azzal, hogy tavaly világbajnok lettem, magabiztosságot szereztem. Ott van ez a cím az ember neve mellett, ami plusz tartást ad - főleg, ha kapus az ember :-). Azt hiszem, nagyon magabiztos voltam az egész bajnoki szezonban. 

- A Szolnoknál most elég jelentős változások történnek, ez hogy fog érinteni téged?

- Nehéz szituáció jött létre Nagy Viktor érkezésével, van ennek pozitív és van negatív oldala, reméljük, hogy a pozitív lesz mindkettőnk számára a meghatározó. Egyikünknek sem lenne jó, ha ebben az új évben a játékidő szempontjából jelentős visszaesés következne be. Mi vagyunk a válogatott két kapusa, ez ritka dolog egy klubnál. Nyilván a cél, amit el akar érni ez a klub jövőre, megköveteli, hogy legyen két ilyen szintű kapusa. Ha belegondolunk, hogy mekkora a költségvetés, nem lehet azt kockáztatni, hogy megsérül az egyetlen jó kapus, mert azzal vége is az évnek, elmarad a jó eredmény. Szerintem ezért döntöttek így a szolnoki vezetők, az én teljesítményemmel nem lehetett olyan gond, ami ezt a "duplázást" indokolta volna.

- Milyen a kapcsolatod Viktorral?

- Azt gondolom, hogy nagyon jó viszonyt ápolunk. Nyilván riválisok vagyunk, de amikor megtörténik a kerethirdetés, tisztázódik a helyzet, segítjük egymást, ahogy most is történt, a Világliga szuperdöntőjében. Szerintem jó teljesítményt is nyújtottunk, még ha az utolsó meccs nem is úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Egyébként éppen ez a mérkőzés mutatta meg, hogy milyen jól tudjuk egymást váltani akár ilyen felállásban is, hogy ha neki éppen nem úgy megy a játék vagy nem tudnak neki a srácok annyit segíteni, akkor fel tudom rázni a csapatot és el tudom indítani a helyes úton, ami, azt gondolom, hogy nagy dolog.

- A klubban való "összekerülés" nem fog változtatni ezen a kialakult egyensúlyon?

- Azért gondolom, hogy nem, mert ha az ember jobban megnézi, hogy a következő klubszezonban hány meccset fogunk játszani, akkor egyből látszik, hogy mindketten sokat fogunk védeni, hiszen 60-65 körüli meccs vár a Szolnokra. Ez rengeteg, egy ember nem is tudná "levédeni". A helyes egyensúlyt kell megtalálni, amit reméljük, Cseh Sanyi ki fog tudni alakítani. Szerintem nem lesz konfliktus, az a csapatnak, a válogatottnak és az egymás közötti kapcsolatunknak sem tenne jót. A fő cél, hogy a klubbal és a válogatottal is a lehető legjobb eredményt érjük el.

- Mi a helyzet a hosszútávúszási tervekkel, illetve kötelezettségekkel...?

- Hát igen, most, hogy Norbival egy csapatban leszünk a következő szezonban, ez aktuálissá válik... Ő már mondta is, hogy jelöljek ki egy időpontot, hogy mikor fogom leúszni a távot... Hát..., gondolkozom rajta. Igazából a sérüléstől félek, mert az a 25 kilométer a vállaidat rendesen igénybe veszi. Mondtam Norbinak, lehet, hogy még csúsztatni fogjuk a dolgot. Gondolkozom, de az is elképzelhető, hogy a fogadás összegét fogom neki egyszer odaadni, és akkor nem maradok pácban... :-)

- Köszönöm a beszélgetést!


A Barcelona kuliszatitkai című könyvben látott napvilágot, hogy a tavalyi világbajnokság alatt fogadást kötött Madaras Norbert és Decker Attila.

A pólócsapat tagjai egy szállodában laktak a magyar hosszútávúszókkal, s egy óvatlan pillanatban Decker Attila azt a merész kijelentést tette, hogy képes lenne teljesíteni a leghosszabb úszótávot, a 25 kilométert. Szavaira azonnal lecsapott Madaras Norbert, szó szót követett, majd 100 ezer forint értékű fogadás lett a dologból. (Madaras a fogadás pillanatában jelezte, hogy a pénzt jótékony célra fordítja, ha nyer.)

A fogadás napokon át téma volt a sportolók között, az úszók is bekapcsolódtak a vitába, a vélemények erősen megoszlottak arról, hogy esélye van-e teljesíteni ezt a hosszú távot Decker Attilának. Madaras Norbert visszaemlékezése szerint a feltételek időközben sokat puhultak, "engedélyezte", hogy úszás közben "Atyec" egyen és igyon, sőt azt is, hogy a 25 kilométert ne tengervízben, hanem a Balatonon ússza le.

A teljesítésre nem szabtak határidőt, így az "a sportszerűség határáig" húzható, de aki egy kicsit is ismeri az élsportolók világát, az tudja, hogy egy ilyen történet a fogadás pillanatától kezdve rendszeres "zrikálási téma".

És ugye most Decker Attila naponta találkozik majd Madaras Norberttel, aki ősztől szintén a Szolnok játékosa...