Bajnoki címet ünnepelt vasárnapra virradóra a Montpellier kapusa, Jászberényi Gábor és balkezese, Heinrich Dávid. Az egykori magyar válogatott Jasu zsinórban negyedszer lett az év legjobb kapusa. Mindketten nyilatkoztak a vlv-nek.

Francia Bajnokság, négyes döntő (Montpellier)

Június 6., péntek

Montpellier-Sète 11:4 (5:2, 2:0, 2:2, 2:0) (Heinrich Dávid két gólt lőtt)
Nice-Marseille 8:10 (2:2, 1:3, 2:2, 3:3)

Június 7., szombat

Bronzmérkőzés:

Nice-Sète 7:8 (2:3, 0:1, 1:1, 4:3)

Döntő:

Montpellier-Marseille 17:16  (2:3, 1:4, 5:3, 5:3 - 4:3 - ötméteresekkel) (Heinrich Dávid egy gólt lőtt)

HEINRICH DÁVID (Montpellier) a vlv-nek:

- Nagyon boldogok vagyunk! Igazi DÖNTŐ volt, nagyon jó reklám a vízilabdasportnak. Félidőben 7:3-ra vezetett a Marseille, onnan jöttünk vissza 8:8-ra. Két alapemberünk kipontozódott a negyedik negyedre, de volt annyi szív a csapatban, hogy ikszre tudtuk hozni a meccset a rendes játékidőben. Utána egyből ötméteresek következtek, s kiváló kapusunk, Jasu kivédte az elsőt, nálunk pedig belőtte az első négy ember, az ötödiket kapufára dobta a marseille-i játékos, így nem volt más tennivalónk, csak vízbe ugrani és ünnepelni, még a polgármester is úszott! :-)

Köszönöm szépen mindenkinek, aki otthonról szurkolt nekünk!

JÁSZBERÉNYI GÁBOR (Montpellier) a vlv-nek:

- Egész évben mindenki a megerősödött Nizzát tartotta a bajnokság esélyesének. Mégis nekünk sikerült nyerni, amiben fontos szerepe volt annak, hogy az új rendszer szerint az alapszakasz győztese rendezheti a bajnokság négyes döntőjét. Ez - a Marseille alapszakaszbeli legyőzésével - nekünk sikerült. Az elődöntőben szinte tökéletes játékkal vertük 11:4-re a "szomszéd vár" Sete csapatát, akikkel szemben korábban sokat kínlódtunk. Úgy tűnt, hogy mi vagyunk könnyű ágon, de a bronzmeccsen a Sete megverte a Nizzát.

A döntőt katasztrofálisan kezdtük, két negyed után 7:3 olt a Marseille-nek. Térfélcsere után négy támadásból sikerült egyenlítenünk, jól összeállt a védekezésünk. Ennek ellenére megint elment a Marseille 10:7-re, aztán lett 10:10. Az utolsó percben még két góllal vezetett az ellenfél, 35 másodperc volt hátra, amikor egyre feljöttünk. A Marseille támadhatott, de az új szabály szerint ilyenkor nem lehet passzívan játszani, ők pedig el akarták dugni a labdát, gyakorlatilag hátrafelé úsztak. Emberelőnybe kerültünk, mire a kiállított játékosuk eldobta a labdát, így hat másodperccel a vége előtt büntetővel egyenlítettünk. Nagyon elrontották, szóval szerencsénk is volt.

Azért persze az ötméteres-párbajt meg kellett nyerni, márpedig addigra három-négy fontos játékosunk kipontozódott. Fontos volt, hogy mindjárt az első ötméterest sikerült kivédenem, mert így a játékosaink valamivel kisebb felelősséggel dobhattak.

Az egész szezonban összesen egy vereségünk volt, a Nizza ellen, idegenben, úgyhogy nagyon jó évet zártunk, pedig a csapatunk kicsit gyengült a korábbihoz képest. Végig 8-9 játékosunk volt csak, szerintem kihoztuk magunkból a maximumot. A kupadöntőt ötméteresekkel vesztettük el, akkor combszalagszakadással védtem, alig tudtam mozdulni. A bajnoki győzelmet kicsit a Marseille-nek is köszönhetjük, mégis megérdemeltük, mert a sírból hoztuk vissza a döntőt, ráadásul, annyi butaság volt nálunk is év közben, ebből egy kicsi "visszajárt nekünk"...