FACEBOOK

Varga Dénes Szolnokon folytatja pályafutását

Varga Dénes Szolnokon folytatja pályafutását
hozzászólás, 2014.06.02.

Négy év után munkahelyet változtat a világ legjobb vízilabdázója. vlv-interjú Varga Dénessel, aki szándékosan teszi félre a kényelmi szempontokat, mostantól nagyobb felelősséget vállal.

- Melyik csapatot választottad?

- A Szolnoki Dózsa Közgép játékosa leszek. Egyéves szerződést kötünk.

- Esetleg más is hívott? Volt még, aki próbált téged megszerezni?

- Igen, voltam olyan szerencsés, hogy választási lehetőségem is lett.

- Gondolom, a Rijeka is kínált új szerződést vagy kínált volna.

- Nagyon szívesen mondanám, hogy igen, de hát nem...

- Ennek mi az oka? Mondtad, hogy már ne is próbálják meg?

- Nem. Sokáig furcsán néztük, hogy miért nem történik semmi, odáig is eljutottam, hogy megkérdeztem őket, mit terveznek jövőre, mert hát nekünk döntenünk kell. Addigra már ostromoltak a csapatok, és a kérdésemre olyan reakciók érkeztek, hogy úgy gondoltam, a legjobb döntés az, ha inkább a meglévő ajánlatokkal foglalkozom. És ezek mind magyarok voltak. Aztán viszonylag gyorsan leszűkült két csapatra a "verseny" és ebből a Szolnokra esett a választás.

- Publikus információ, hogy melyik volt a másik csapat, amely eljutott az érted folyó versengés utolsó fázisába?

- Nem titok, az Eger. Eredetileg két budapesti és két vidéki klub keresett. Szívesen játszottam volna Egerben, az döntött, hogy az akkori időszakban a Szolnok gyorsabb volt és már akkor olyan neveket mondott, hogy úgy gondoltam, az Eger által akkor felvázoltakhoz képest jobb csapatban fogok tudni játszani.

- A Szolnokkal gyorsan megállapodtál?

- Így visszanézve, viszonylag gyorsan. Az most már látszik, hogy a Rijekára hiába vártam volna, talán az Eger miatt húzhattam volna még kicsit az idő, de hát a Szolnok ügyesen csinálta, erőszakosak voltak...

- Mennyire játszott szerepet ebben az egész tárgyalási folyamatban az, hogy ti ketten vagytok? Rendszeresen megbeszéltétek a dolgokat egymással? Hogy zajlik az ilyesmi a Varga családban?

- Elég nyíltan beszéltünk erről Danival. Én mondtam, hogy nagyon szívesen játszanék tőle külön, kíváncsi lennék, hogy más is ki tud-e szolgálni úgy, ahogy ő szokott - nagyon bennfentes párbeszédre utalok ezzel most. Ellene is szívesen játszottam volna, nem feltétlenül azért, hogy ebből tendencia legyen, csak mert eddig mindig együtt játszottunk és úgy megnézném, hogy nélküle "mi újság". De az előbb említett okoknál fogva, hogy akár nemzetközileg is nagyon erős csapat jöhet össze Szolnokon, az egy nagyon kecsegtető, erős hívó szó volt mindkettőnknek.

- Ti olyan szempontból nem erősítitek egymást egy ilyen átigazolási tárgyalásnál, hogy hát ezért összeszokott játékotok van, ez nagyon nagy erő, nem?

- Elsősorban az edzőnek fontos az, hogy legyen egy ilyen összeszokott páros a csapatban, én kíváncsi lettem volna, hogy egy másik edző Dani nélkül mit lett volna képes kihozni belőlem. Esetleg nem csak annyit, hanem még többet is, ki tudhatja, hogy van-e bennem több, ha más összjátékra kényszerülök. Kíváncsi lettem volna arra, milyen ha különválunk.

- Gondolom, azért nem az akaratod ellenére történt, hogy továbbra is egy csapatban lesztek...

- Nem-nem. Azt be kell látni, hogy ez nagyon kényelmes, márpedig én most nagyon sok kényelmi szempontról mondok le azzal, hogy hazajövök.

- ???

- A hétköznapjaim Rijekában nagyon kényelmesek voltak. Arról szóltak, hogy lemegyek edzésre, aztán itthon vagyok, majd este megint lemegyek edzésre. Csak a vízilabda van, meg a pihenés. Azért beszélek egyes szám első személyben, mert sajnos a családom ebben a szezonban már nem tudott túl sokat velem lenni, és ezért gyakorlatilag folyamatosan csak az volt a feladatom, hogy az edzésre készen álljak. Ez otthon nem lesz, mert nyilvánvalóan együtt fogunk végre élni és egyébként nagyon-nagyon szívesen megy majd rá az energiám például arra, hogy a fiammal foglalkozzak, egyáltalán: családi életet éljek. De összességében is sokkal több inger fog érni otthon, sokkal zajosabb életem lesz, ez egészen biztos. Ilyen megközelítésben nézve áldozat elhagyni a klubot, a Rijekát, s bizonyos szempontból felelősségvállalás is hazamenni és ott játszani.



- Szakmailag mennyire jelet ez most váltást? Vagy ez nem is volt szempont?

- Dehogynem, az volt. Ezért ragaszkodtam ahhoz, hogy a lehető legerősebb csapatban játsszak.  Nagyon fontos, hogy kivel edz az ember, de talán nem is kell bőven kifejteni, nyilvánvaló, hogy jó csapatban könnyebben fejlődik az ember és a megfelelő eredményben is jobban lehet bízni.

- Kicsit kiszakadva a párbeszédünk konkrét szakaszából, szeretném megkérdezni: te hova akarsz még fejlődni? Nagyobb rutint szereznél vagy bizonyos technikákat szeretnél elsajátítani? Érett, kész játékos vagy, nem mellesleg a világ legjobbjává választottak. Foglalkoztat az a gondolat, hogy van-e benned még további fejlődési potenciál?



- Úgy gondolom, hogy az elmúlt négy évben nagyon sok mindent elsajátítottam, ezzel korábbi hiányosságokat pótoltam, játékelemekre, apró, tanulható dolgokra gondolok. A jelenlegi edzőmtől, aki jövőre is lenne itt Rijekában, minden nagyképűség nélkül mondom, szerintem mindent megtanultam. Többet, úgy gondolom, nem tudna átadni. Nyilvánvalóan a keletkező kihívások, a meccsek önmagukban tartogatnak fejlődési lehetőséget, de abból, amit ő tud adni, elsajátítottam mindent. Van pár dolog, amit hiányosságként értékelek magamban, de úgy gondolom, hogy ezeket edző nélkül, "saját erőből" is meg tudom oldani. Tudom, hogy mi az, amiben szeretnék fejlődni.

- Gondolom, ez most olyan szempontból játszott szerepet, hogy nem kötött oda az edző személye, szakmai oldalról nézve nem ér veszteség azzal, hogy nem maradsz ott.

- Így van.

- Ilyen szempontból mire számítasz Szolnokon, ahol hírek szerint Cseh Sándor ül majd a kispadon?

- Ezt nyilvánvalóan kevésbé tudom, mintha az Egerrel kapcsolatban kérdezted volna, mert Dabrowski Norbit ismerem, oda például ő lett volna a legnagyobb húzóerő. Amikor a Szolnokkal tárgyaltam, mindkét fél  - szerencsére Sanyi is - ragaszkodott egy személyes beszélgetéshez. És én feltettem neki egy számomra nagyon fontos kérdést - amit most nem fogok elmondani. Ha bármi kétely lett volna bennem, akkor a nekiszegezett kérdésemre adott válasza kielégített. Kimerítően válaszolt és a szavaiból azt szűrtem le, hogy megvan benne az elhivatottság, amivel egy ilyen csapatot sikerre lehet vezetni. És hozzáteszem, örülni fogok, ha szakmai téren tanulok tőle.



- Amikor tárgyaltatok, már a teljes csapat ismert volt?

- Ezzel kapcsolatban nem szeretnék részleteket megosztani, mármint a tárgyalások folyamatának alakulásáról, de fel tudtak vázolni egy olyan elképzelést, olyan keretet, hogy azt mondjam, hogy húha, ez nem lesz visszalépés.

- A szolnoki élet...? :-) Tengerpart nincs...

- Voltam már Szolnokon, nyilván játszani, meg Volvo Kupán, meg így, meg úgy. Amikor legutóbb lementünk a feleségemmel, hogy hivatalos dolgokat intézzünk, akkor már nyitottabb szemmel jártam és nem volt különösebb bajom a látottakkal. Nyilvánvalóan magas a mérce, mert nagyon szép helyen éltem az elmúlt négy évben, de nem fogom "megversenyeztetni" Szolnokot Rijekával.

- Milyen lesz ez a Szolnok, milyen lesz a te szereped benne?

- A játékosállományát tekintve erős, ez egyértelmű. Óriási felelősség van az edzőn, mert ilyenkor egy csapatot össze is kell tudni rakni és azt gondolom, hogy ami az én szerepemet illeti, hogy a rijekai utolsó két évvel ellentétben Mitrovics és Tóth Marci személyében nagyon jó társakra számítok ott kapásoldalon. Jobban fogom érezni magam játék közben.

- Mitrovicsot ismered?

- Egy korosztály vagyunk, sokat találkoztunk. Tetszik a stílusa, azt gondolom, hogy jól együtt fogunk tudni működni.

- Amennyi időt Rijekában a vízben töltöttél, ahhoz képest Szolnokon mire számítasz, kevesebb vagy több játékidőre?

- Mostanában nem voltam kint sokat, mert Sukno a mononukleózisából nem teljesen épült fel, ő lett a csere kapásoldalon. Arra számítok, hogy körülbelül annyit fogok játszani, mint amennyit most játszottam, hogy Sukno visszatért. Tehát többet, mint a szezon elején.



- A Szolnoknak nagy múltja van. Ennek a mostani csapatnak körülbelül négy-ötéves. Ez a múlt kicsit terhes, hiszen már évek óta a bajnokság első számú esélyesei, de nem sikerült megszerezniük az aranyérmet. Ilyen szituációban nincs-e az újonnan érkezőkön nagyon nagy pszichés teher, hogy "demostaztánmártényleg" legyen meg az a bajnoki cím, s persze a frissen jövőktől várják ehhez a végső lökést.

- Persze, hogy várják. Egyrészt ez természetes. Másrészt erre is utaltam akkor, amikor arra céloztam, hogy nem csak a kényelmes életemet adom fel, hanem óriási felelősségvállalás is a részemről ez a váltás. Mert az egy dolog, hogy egy magyar klubbal kell sikereket elérni, de itt folyamatosan szem előtt leszünk és valóban naponta fogják látni, hogy hogyan játszom. A Rijekában történtekről csak a híreket olvashatták, hogy most jól játszottam, kaptam ilyen díjat, olyan díjat, de testközelből láthatja mindenki, hogy hogy is néz ez ki és ez igenis felelősséggel jár. Messziről jött ember azt mond, amit akar, ugyebár, de Szolnok nincs elég messze...

- Van-e benned izgalom, várakozás, feszültség, esetleg félelem egy ilyen jelentős változás előtt?

- Csak úgy gondolok erre, hogy meglehetősen érdekes kihívás lesz. Meg hát folyamatosan halljuk közben a híreket, hogy erősödik a többi klub is, úgyhogy amivel az elmúlt négy évben nem tudtam egyetérteni, miszerint a magyar a világ legerősebb bajnoksága, az most úgy néz ki, hogy tényleg az lesz. Méghozzá nem csak azért, mert sok jó csapat lesz, kiegyenlített meccsek várhatók, hanem arra is számíthatunk, hogy a most pozícióba került sok fiatal, ambiciózus edző, remélhetőleg a világ naprakész vízilabdáját képviselve fogja versenyeztetni a csapatait. Dabrowski, Cseh Sanyi, Varga Zsolt, Vincze Balázs, Märcz Tomi - utóbbiról csak annyit, hogy már most azt gondolom, ha feljövünk a Szolnokkal, az egy olyan meccs lesz, amire nagyon oda kell majd figyelni.



- Van-e bármi még, amit mondani szeretnél az átigazolással kapcsolatban?

- Azt mondhatom még el, hogy Bendegúznak (Varga Dénes tavaly született kisfiának - a szerk.) előszerződést ajánlottak Rijekában, de nem látok annyira a jövőbe, hogy ezt elfogadhattam volna...

- ???

- Nyilván viccesen mondták, de elhangzott :-).

- Bendegúz marad balkezes?

- Úgy tűnik, hogy igen...

- Akkor szerintem hallgasd meg legalább a Szolnok és az Eger ajánlatát is az előszerződésre vonatkozóan... Várunk haza nagyon! Köszönöm a beszélgetést!


(Fotók: vaterpolo-primorje.hr és vlv)