FACEBOOK

Bronzcsata I. - nehezen érvényesülő papírforma

Bronzcsata I. - nehezen érvényesülő papírforma
hozzászólás, 2014.05.10.

A Szeged behúzta az elsőt.

Diapolo

Bajnokság, első mérkőzés a bronzéremért

Szeged-Honvéd 7:6 (1
:0, 4:1, 1:3, 1:2)
Szeged, v.: Csizmadia, Fekete B.
Szeged: Nagy V., Jansik Sz. 1, Vincze M., Kiss Cs. 1, Hegedüs 1, Kunac 1, Seman 1. Cs.: Decker Á. 1, Molnár T. 1, Tóth M. Vezetőedző: Vincze Balázs
Honvéd: Gergely, Kovács P. 1, Mátyás, Szőke, Kiss G. 1, Koji, Fülöp 2. Csere: Illés 1, Steinmetz B. 1, Tóth B. Vezetőedző: Vad Lajos
Gól - emberelőnyből: 4/11, ill. 2/8
Gól - ötméteresből: 1/1, illetve 2/3

A sok hibával tarkított, de élvezetes, izgalmas meccsen a Honvéd 1:6-ról állt fel és fél perccel a befejezés előtt az egyenlítésért támadhatott. A mérkőzésen tovább fogyatkozott a Szivóst, Sántát és Juhászt nélkülöző Szeged - Kunac biztosan nem játszik a szerdai visszavágón, mert automatikusan eltiltást kap súlyos szabálysértése miatt.

VLV-VIDEÓK:

1:0 - Hegedüs ötméteresgólja

Nagy Viktor kivédi Kiss Gergely ötméteresét

2:0 - Kunac gólja

3:0 - Molnár Tamás gólja

3:1 - Illés ötméteresgólja

4:1 - Decker Ádám gólja

5:1 - Seman gólja

6:1 - Kiss Csaba gólja

6:2 - Fülöp Bence első gólja

6:3 - Fülöp Bence második gólja

Gergely ziccert véd

6:4 - Kiss Gergely ötméteresgólja

6:5 - Steinmetz Barnabás gólja

7:5 - Jansik Szilárd gólja

7:6 - Kovács Péter gólja


VINCZE BALÁZS (Diapolo-Szeged) a waterpolo.hu-nak:


- Gratulálok Balázs, mert teljesen mindegy, hogy nyolccal, tízzel vagy eggyel nyertek a győzelem megvan. Milyen meccs volt ez?

- Fordulatos mérkőzés volt. A remek védekezésünknek és a hasonlóan jó támadójátékunknak köszönhetően 6:1-re elmentünk és aztán nem az volt a tervünk, hogy a támadásban gyakorlatilag semmit ne csináljunk, de volt egy-két elkapkodott, rossz támadásbefejezésünk, amiből a Honvéd könnyebb gólokat tudott szerezni. „Vérszemet” kaptak, nyilván közrejátszott a végjátéknak az e szerinti alakulásában az, hogy négyperces kiállítással sújtották Kunacot.

Örülök, hogy az egygólos előnyt nagy szívvel és lelkesedéssel sikerült megtartani. Nyilván ez azt jelenti, hogy a következő mérkőzésre egy játékossal megint kevesebben vagyunk.

- Szerdán ilyen körülmények között mi várható? Ráadásul tévés meccs, bizonyos személyek miatt ünnepléses meccs…

- Azt gondolom, azért megyünk oda, hogy a bronzcsatát lezárjuk. Függetlenül attól, hogy egész évben vagy legalábbis a végjátékban azt mondtam, hogy a körülményekkel, amik sújtják a csapatot, nem akarok foglalkozni. Ezt a mait nem tudom, hogy jogos vagy jogtalan volt-e, én nem láttam.

Egy dologra kell felkészülni, hogy egy játékossal kevesebben vagyunk. Szerdán, ebben a helyzetben szeretném, ha győzelemmel tudnánk a Kőér utcából eljönni.

- Köszönöm szépen.

(Lejegyezte: Enikő)


VAD LAJOS (RacioNet-Honvéd) a waterpolo.hu-nak:



- Nagyon-nagyon furcsa meccsen vagyunk túl! 1:6-nál nem gondoltam volna, hogy fél perccel a vége előtt az egyenlítésért fogtok támadni - nem beszélve arról a kis négyperces lehetőségről. Hogy étékeled?

- Úgy értékelem, hogy mióta bejutottunk a négybe, úgy érzem, többen megnyugodtak, többen összeszarták magukat. A mai mérkőzés..., nem reális ezt a 7:6. Megmondom őszintén, 10:2 lett volna a reális eredmény a Szeged javára.

- És akkor miért lett 7:6?

- A négy perc miatt, csak amiatt.

- Nagyon gyenge volt a csapat?

- Nagyon... Azt nem mondom, hogy nem tudom az okát, mert az előbb elmondtam. Úgy érzem, hogy ez az oka: a beszariság, a megnyugvás.

- Jó, de hát ezt már korábban is mondtad...

- Igen, és tartom.

- És nem lehet ezen változtatni? Mert még mindig van lehetőségetek...

- Van lehetőségünk, úgy néz ki, hogy két kézzel szórja a mannát a Jóisten. Megmondom őszintén, hogyha fejben  változna valami a játékosoknál, akkor lehetne bármi. Tehát az, hogy egy páran szeretnénk, hogyha érmesek lennének - ez az egyik. A másik az, hogy túl fiatalok. Nem érzik át ennek a lehetőségét. A magyar bajnokságot lehet szidni, lehet rá bármit mondani, de világbajnok a magyar válogatott, és ennek a magyar bajnokságában játszanak, ezt sokkal jobban meg kellene becsülniük.

- Mit tudsz csinálni szerdáig?

- Semmi extrát. Annyit: megkérem azt, aki "úgy érzi", hogy jöjjön le. Aki nem érzi úgy, annak nem kell lejönnie.

- Na meglátjuk, hogy hányan lesznek a keddi edzésen.

- Meglátjuk, igen. De hétfőn már tartunk edzést...

- Köszönöm szépen!


 
Molnár Tamás nyilatkozata


- Gratulálok Papesz! Megvan a győzelem és azt hiszem, közönségszórakoztató volt. Gondolom neked is fönt volt az adrenalin…

- Igazából én úgy gondolom, hogy könnyedén vettük a mérkőzést és éppen ebből a könnyedségből fakadt a csapat erénye, hogy a lehetőségeinket gólra tudtuk váltani, amivel meghatároztuk a mérkőzést. Azt hiszem, hogy ez egy magabiztos győzelem volt, annak ellenére, hogy a végén küzdeni kellett az egygólos győzelemért. Magunknak tettük nehézzé.

Aljosa kiállítása..., nem értem, kicsit fölöslegesnek tartom. A visszavágóra így még nehezebb helyzetbe kerültünk, de csinálni kell és megyünk tovább.

- Most nagyon két arca volt a csapatnak. Volt egy 6:1-ig és volt egy utána. Szerdán melyik lesz? Most már alig vagytok...

- A szerdai meccset nem tudom megmondani, igazából nekem ez a mai meccs is meglepetés volt, hogy ilyen könnyedén tudtunk nyerni. A mai után tényleg nem tudok semmit mondani, csinálni kell és meglátjuk mit tudunk kihozni belőle.

- Szerdán találkozunk. Köszönöm szépen.

(Lejegyezte: Enikő)



Gergely István nyilatkozata


- Pisti, kihasználom az alkalmat, amíg csak lehet, hogy Gergely Pista, kapussal készítsek egy interjút. Ez a meccs, ez hihetetlen volt, és én nagyon ritkán láttalak téged ennyire idegesnek. Talán a tét sem magyarázza. Borzasztó ideges voltál, és nyilván megvolt rá az okod. Mi volt ez az ok?

- A kapusposzt egy olyan hálátlan poszt, amelynél neked igazából csak védeni kell, és rombolni az ellenfél támadását, és sajnos elöl nem tudsz semmit, szinte semmit hozzátenni. A tétlenség, az a tétlen düh, ami kijön belőlem, amikor látom, hogy nem tudunk eljutni az ellenfél kapujáig, vagy nem tudunk egy normálisat kapura lőni, vagy ha kapura lőjük, az sajnos olyan, hogy… hát sok esélye nincs, hogy bemenjen. Igazából ez volt, ami borzasztóan zavart, és ez a fura zavarodottság a csapaton belül. Megijedünk attól, hogy… vagyis nem tudjuk sajnos kezelni azt, hogy lehetőségünk van bronzérmet nyerni. Szóval igazából csak ez. Emiatt voltam ideges. Nem érzem úgy, hogy valamiről lemaradnék, tehát ha arra célzol, hogy csalódott lennék, hogyha nem egy bronzéremmel fejezném be a pályafutásomat. Hát, nincs még magyar bajnoki bronzérmem, örülnék neki, és tényleg nagyon szép élmény lenne, de hát próbálom szűkíteni a problémák körét, és igazából akkor csak magamra fogok fókuszálni, próbálok minél jobban védeni, hogy azt mondhassam, tényleg úgy tudom abbahagyni, hogy jó formában vagyok, és még bírom az edzéseket, bírom a mérkőzéseket. Ez is egy apró öröm, amivel jólesik befejezni a sportpályafutást.

- Beszéljünk a mai meccsről. 1:6-ról jöttetek vissza úgy, hogy az utolsó fél percben a Szegednek tartania kellett attól, hogy döntetlen lesz. Ez mindenképpen pozitív. Más kérdés, hogy volt közben reális lehetőség arra, hogy még több gólt érjetek el.

- Nagyon sok lehetőség volt. Tehát, hogyha azt veszem, hogy három büntetőnk volt, volt egy négyperces kiállítás, volt, amikor kettős előnyben voltunk, minden adott volt ahhoz, hogy megnyerjük ezt a mérkőzést. Teljesen mindegy, hogy ez most a Szeged, vagy nem a Szeged, vagy a nyitott medencében idén először játszottunk, vagy odahaza játszottunk, vagy az ellenfél, teljesen mindegy, de ennyi lehetőséget egy ilyen ellenfélnek ki kell tudni használni. A Szeged sem játszott jól véleményem szerint, csak sajnos mi alájuk tudtunk menni játéktudásban, itt, most.

- Most a fiatalabbakat az idősebbek hogy kezelik? Meg lehet velük értetni, hogy nincs még vége ennek a párharcnak?

- Nehéz, mert az egész év erről szólt a Honvédban, hogy meg kell értetniük azt, hogy mindig van egy újabb meccs, és tovább kell menni, és föl kell nőni. Csak pont ez az utolsó, hogy föl kell nőni, valamikor itt az ideje, föl kell nőni a feladathoz, és nem lehet tovább várni, hogy valaki fölnőjön. Természetesen vannak később érő típusok, de nem akkor kell fölnőni, amikor már nincsenek lehetőségek, hanem akkor kell megpróbálni elkapni a lehetőséget, hogyha itt van. Nekünk most van lehetőségünk arra, hogy bronzérmet, vagy hogy érmet szerezzünk ebben a szezonban. Lehet, hogy majd csütörtökön, vagy szerda este már nem lesz. Tehát amíg itt a lehetőség, addig kell megfogni, és ennek motiválnia kéne a játékosokat, nem pedig visszahúzni őket. Ez nem teher, ez egy öröm, hogy valaki idáig eljut, és játszhat egy éremért. Van, aki ezt teherként éli meg, nem tudja kezelni. Én őket igazából csak azért sajnálom, mert nem tudják, hogy milyen nagy lehetőséget szalasztanak el. Merthogy ezek a lehetőségek, ezek tényleg fejben dőlnek el. Tudni kell, hogy ez egy olyan pillanat, amiért még nem harcoltunk régebben, és ezt a pillanatot nem szabad odaadni másnak, és nem szabad azon zsörtölődni, hogy mi lesz, hogyha nem nyerjük meg, hanem azon kell gondolkozni, hogy hogyan tudjuk megnyerni.

- Na, hát ezek után különösen kíváncsi vagyok a szerdai meccsre.

- Hát, én is. :)

- Köszönöm szépen.

- Sziasztok!

(Lejegyezte: Di Giovanni Szandra)