FACEBOOK

Gór-Nagy Miklós: "Szenzációs út volt és megérkeztünk"

Gór-Nagy Miklós:
hozzászólás, 2013.09.18.

A noszvaji jósnő már szilveszterkor megmondta, hogy vb-t nyerünk, de Gór-Nagy Miklós nem csak ezért volt nyugodt Barcelonában. vlv-interjú a harmincéves bekkel.

Diapolo

- Gondoltad volna?

- Hogy most itt ülünk? Hát, nehezen hoztuk össze ezt a mait. :)

 - Nem erre céloztam :-)

- Hát figyelj, voltak jelek. Megmondom őszintén, az első jel szilveszterkor volt, amikor elmentünk Noszvajon jósoltatni. Van egy észt kovács, akinek a felesége, hát nem tudom, hogy alapvetően mivel foglalkozik, de szilveszterenként boszorkánykodással.

- De ez...

- Teljesen komolyan mondom, van egy újévi szokásunk, odamegyünk és ólmot öntünk. Felhevítem az ólmot kis merőkanálban, amit aztán egy vödör hideg vízbe beleöntök. Az felvesz egy formát, megmutatjuk a boszorkánynak és ő ebből kielemzi a következő évet, elmondja, hogy mi vár ránk. Legutóbb nézte, forgatta és nagyon hunyorgott. Már nem tudtam, hogy mi van, és akkor azt mondta, hogy ő ilyen jót még nem látott, és kérdezte, hogy nekem van-e valami hobbim. Mondtam, hogy végül is van. Azt mondta, nagyon nagy sikert lát, és nagyon nagy társadalmi megbecsülést utána. Nem tudja, hogy ez mi, de ő ilyet még nem látott, nem érti. Akkor én már gondoltam, hogy csak ez lehet.


Az ominózus, mint később kiderült, aranyat érő szilveszteri ólomöntvény

- Erre gondoltál rögtön?

- Sok mindenre gondoltam, először arra, hogy lehet az Eger bajnoki címe, de mondta, hogy nem, nem, ennél szélesebb körű megbecsülés lesz, valami nagyon nagy dolog. Így aztán másra nem gondolhattam, csak Barcelonára, úgyhogy végül is engem nem ért váratlanul a győzelem a világbajnokságon. :)

- Na, hát akkor kezdjük a múlttal. A Kemény Dénes-féle válogatottban nem voltál állandó csapattag. Meghívott nagyon sokszor, játszottál válogatott meccseken is, de azért amikor nagyon fontos időszak jött, általában kimaradtál. Nem kezdtél kicsit lemondani már a válogatottságról?

- Végül is voltam két világbajnokságon, voltam Európa-bajnokságon, játszottam Világligákon. Igaz, hogy az első vb-felkészülésem után nem utaztam a vb-re, 2010-ben kimaradtam, de utána Sanghajban, a vb-n válogatott voltam megint, az olimpia előtt pedig megsérültem, így nem is kerülhetett szóba a nevem. De alapvetően nem szoktam boncolgatni a múltat, nyilván megvolt annak is az oka, hogy voltak időszakok, amikor kimaradtam. De a kérdésedre válaszolva: nem, nem mondtam le, hát miért mondtam volna le? Azért nem vagyok öreg, sőt most érzem magam igazán jó játékosnak.

- Azért ebben van egy furcsaság, hogy teljesen új a csapat, és ez az "új jelleg" főleg abból adódik, hogy a „nagy öregek” elmentek, és a helyükre fiatalok jöttek. De azért van egy-két ember, például Szivós Marci meg te, akik harmincon túl vagytok fiatalok ebben a csapatban.

- Most, hogy mondod… :)

- Csak a helyzet furcsaságára akartam rávilágítani.

- Abszolút természetes volt számomra hogy ott vagyok, nem gondolom magam öregnek, tényleg most érzem azt, hogy tapasztalt is vagyok, meg amúgy erőm teljében...



- Akárhogy is, most már standard csapattag vagy, gondolom, hogy azért az egy minőségi változás, amikor valakinek már nem nagyon kell izgulnia a csapathirdetés előtt. Azt úgy körülbelül mikor kezdted érezni, hogy itt fixen számítanak rád? Volt ilyen?

- Most gondolkozom, de én igazából kezdettől fogva úgy tekintettem magamra, mint aki fix ember a csapatban, tehát nem izgultam egy percig sem.

- Majd a jós címét én is kérem… :) - Amikor jött a váltás, te mit éreztél a leginkább újnak, a legnagyobb változásnak?

- A legfontosabb talán az volt, hogy pontosan körvonalazódtak a szerepek, fel lett építve a védekezés, s abban mindenkinek megvolt a maga feladata, aminek illeszkednie kellett az egészhez. A két szélsőnek sem csak a szorosat kellett már fognia, hanem fontos feladata volt bizonyos helyzetekben, amiket gyakoroltunk, és így nekem igazából bekként „csak” azt kellett végrehajtanom, ami konkrétan rám hárul. Ennek a rendszernek Ádámmal a szerves része voltunk, de mindenki másnak is megvolt a felelőssége, hiszen bárki rontott, borult az egész.

- Kaptatok olyan új feladatot, amit eddig akár a klubban, akár a válogatottban nem kellett csinálni?

- Én egy kicsit más szerepkörben játszom Egerben, talán kevesebbet is bekkelek, illetve emberfórban a válogatottban a kapufánál állok, amit nagyon sokat kellett gyakorolni, és nagyon sokat kell is még. Továbbá, ami mindenképpen újdonság volt, az az, hogy a mi feladatunk volt, hogy irányítsuk a védelmet. Mi határozzuk meg a ritmusát a szorosnak, a zónának, a zóna bizonyos fázisainak, az emberhátrányban többnyire középen védekezünk és mi indítjuk el az adott figurákat. Ezek fontos feladatok, ez valóban új szerepkört jelent a válogatottban.

- Hogy zajlott az új dolgok betanulása, simán ment?
 
- Varga Dani nyilatkozta, hogy ennek az egésznek volt egy íve. Tényleg így volt, mindenben folyamatosan fejlődtünk, a végére eljutottunk egy nagyon magas szintre. Nyilván nem vb-formában kezdtük el a felkészülést, mint ahogy nem a vb-döntő alatt próbáltuk először a védekezést irányítani. Számomra egyébként nem okozott különösebb problémát mindez, hiszen csak azt kellett hangsúlyosabban csinálni, amit a klubban is szoktam.

- Volt center, akitől tartottál a vb előtt?

- Nem volt.

- Naaa, így görbülj meg...

- Így görbüljek meg, nem volt. Tudom, hogy melyik center milyen, ugye rájuk is már kifejezetten készültünk, illetve fogtam már mindegyiket, a szerb és a horvát centereket is, igazából őket emelném ki, mert a mezőnynek a magyarokon kívül ők voltak a legjobb centerei. Tudtam, hogy nem fogják megváltani a világot, mert ismertem az erősségeiket, tisztában voltam azzal is, hogy miként lehet őket megfogni. Nyilván ebben óriási segítség volt a védelem, az, hogy addigra már felépült az egész védekezésünk.

- Milyen személyes kapcsolatban vagy ezekkel a külföldi centerekkel? Szoktatok beszélgetni meccsek után, között, előtt, közben?

- Közben… :) Közben többnyire abból szokott állni a beszélgetés, hogy „Ha még egy ilyet csinálsz, akkor lezúzom a fejedet!” De a viccet félretéve, nem vagyunk kapcsolatban. Van, akivel beszélgetek, amikor sorban állunk kajáért valahol, váltunk két mondatot, de általában személyes dolgokról, vagy hogy kinek hogy áll a klubhelyzete, de hát ez egy normális játékos-játékos kapcsolat, de semmi extra.


- A felkészülés során, amikor jól ment a csapatnak, beleértem ebbe az időszakba a Világligát is, még Cseljabinszkot is, akkor a védekezés volt nagyon jó, úgy tűnt, hogy az teljesen összeállt, és aztán az utolsó szakaszban, mielőtt a vb-re indultatok, a két felkészülési tornán mintha szétesett volna. Azt te hogy élted meg?

- Jókat kérdezel, mert én nem szoktam emlékezni a meccsekre, de úgy rémlik, Görögországban mintha nyertünk volna Montenegró ellen, illetve a szerbek ellen is, úgyhogy annyira rossz nem lehetett a védekezés. Igaz, hogy utána kikaptunk az olaszoktól és a görögöktől, de az már ott a harmadik és a negyedik meccsünk volt két napon belül. Úgyhogy így utólag visszagondolva, azt nyugodtan kitehették az ablakba, örülhettek azoknak a győzelmeknek, nem lett jelentőségük. Itt a Vodafone Kupán pedig, ha jól emlékszem, egészen más edzésfázisban voltunk, de igazából nem keresek kifogásokat, nincs is értelme.



- Most már nincs is jelentősége, de akkor azért mindenki fejében "helyre rakta" a várakozásokat, mert azok után senki nem várt dobogót se Barcelonától...

- És milyen jó lett ez így, nem? :)

- Így volt megtervezve? :-)

- Ha megtervezve nem is, de jó volt ez így. Igazából nem foglalkoztunk ezzel. Azért is mondom, hogy nem emlékszem, mert szerintem egy percnél tovább nem nagyon foglalkoztunk ezekkel a vereségekkel. Tudtuk, hogy mit akarunk csinálni, mit fogunk csinálni, mire lehetünk képesek, és ebben nem ingatott meg minket az, hogy a görögök a végén lőttek két kapufás gólt, aztán most azzal kikaptunk, hát nem egy nagy cucc.

- Jó, hát akkor elérkeztünk Barcelonába, ahol ugye a csoportban volt egy vereség, meg egy döntetlen. Lelkileg hogy voltatok?

- Lelkileg úgy voltunk, hogy én az ausztrál meccs után, ami döntetlen lett, beszéltem Klárival, a feleségemmel telefonon, és azt mondtam neki, hogy ne mondja el senkinek, de mi ezt a vb-t meg fogjuk nyerni. Akkor már éreztem, hogy annyi erő van a csapatban és akkora hit, elszántság, hogy tudtam, ezzel meg fogjuk nyerni a vb-t. Nem mondom, hogy hátradőltem, mert kőkeményen tettem a dolgomat ugyanúgy, mint a többiek, és nekem is vicces volt látni azokat a jeleket, amelyek szintén azt mutatták, hogy be fogjuk ezt húzni a végén.



- Na, nálad mik voltak ezek a jelek?

- Kettőre emlékszem tisztán. Az egyik, amikor Viktor abnormális helyzetben, egész pályáról becsavarta a labdát egy edzésen, azt hiszem, kapufás gól volt. Én már nagyon sokat láttam Viktort csavargatni, de többnyire a kaput sem szokta eltalálni. :) Úgyhogy azt éreztem, hogy ez akkor most így nagyon jó lesz, hogy ez így megy neki. A másik jel is Viktorral függ össze, egy kukára dobáltunk flakonokkal, és ott is bedobta vagy tíz méterről. Nem mondom, hogy lehetetlen feladat, de hát többnyire nem szokott sikerülni senkinek, még a legjobbaknak sem, úgyhogy én akkor úgy voltam, hogy jó, hát ez vicc, most akkor köszönjük szépen. :)
 
- Te adsz az ilyenekre egyébként, hogy ezek tényleg jelek lehetnek?

- Nem nagyon szoktam adni, de azt azért érzi az ember, hogy jó a csapat, meg még ezek a dolgok is... Természetesen nem úgy megy ez, hogy kicsit rosszul érzem magam, de ha most bedobom a pohárba a kupakot, akkor nyerünk. Egyszerűen volt egy nagyon-nagyon jó érzés bennem, amikor csak így a semmiből jönnek ilyenek, amik megerősítenek.

- Jó, hát ezeket a jeleket azért az önbizalom adja, tehát nyilván Viktornak kellett az a jó érzés, amire az előbb te is hivatkoztál, hogy jó érzés volt benned, benne is jó érzés volt, és így bevágta.

- Igen, de az, hogy valaki jól véd, nem függ össze azzal, hogy becsavarja egész pályáról kapufás gólnak a labdát.

- Akkor mitől lett ez jel?

 - Hát ettől, hogy annyira abnormális szitu volt, hogy azzá vált. :) De azért gratulálok neki innen is!



- Hát ezt megmagyaráztad :-) Akkor a konkrét meccsekre térjünk át. A kazahot már nem is merem felvetni, mert Norbitól is kaptam, hogy nekem ez a vesszőparipám, ez a kazah meccs, de jó, hogy felvetettem, mert így elmondta, hogy mennyire a görög meccs volt a vízválasztó. Te hogy látod?

- Én nem gondolom megakadásnak a kazah meccset, igazából egy picit az elején belealudtunk, de tudtuk, hogy úgyis nyerni fogunk, és ennek megfelelően játszottunk. Akkor ott volt egy negyedszünet, 2:4-nél, egy jó megbeszélés és utána ugyebár kőkeményen bedaráltuk őket. De hogyha teszem azt, ugyanolyan rosszul játszunk végig, akkor is nyertünk volna, csak akkor nyilván nem nyerünk vb-t, hanem valószínűleg az egész máshogy alakul.

- Na, pont ezt mondta Norbi, hogy akkor ott világossá vált, hogy ennyi nem lesz elég. Akkor tehát te az ausztrálok után lettél biztos a végső győzelemben. A görögök elleni meccs már egy "rutinműtét" volt?.

- Így van. Abszolút így éreztem végig.

- Akkor túl vagyunk a görögökön is, gyorsan fog ez menni. :)

 - Kielemezhetjük. Azt tudtuk, hogy a görög egy iszonyú taktikus csapat, a maximumot kihozzák abból, amit tudnak, és nyilván, hogyha csak úgy beugrunk és játszunk, akkor könnyen meglephetnek minket. De hát ugye Dabrowski Norbi és Tibi annyira jól felkészültek belőlük tényleg, hogy ez az ő győzelmük volt. A görögök gyakorlatilag köpni-nyelni nem tudtak, annyira jók voltunk ellenük taktikailag. Azok a bejáratott sémák, amiket korábban csináltak, hogy például kétszer visszaadják a szélére a fórt, meg hogy a centernek honnan adják be, meg így az egész..., mindenre volt egy válaszunk, és ők azután igazából semmire nem tudtak reagálni. Még arra is felkészültünk, hogy legyen viszontválaszunk az ő lehetséges válaszaikra. De ezeket már elő sem kellett venni. Tuti meccs volt.

- Jó, akkor neked tulajdonképpen lelkileg annyi dolgod volt, hogy a meccsek után kipipáld az aktuális teljesítést.
 
- Figyelj, nyilván mást mondtam volna egyből a meccsek után, mert azért az egészen más szitu, de hát tényleg, most így visszagondolva, csak annyi maradt meg bennem, hogy végig nagyon magabiztosak voltunk. Ami engem illet legalábbis, biztos voltam benne, hogy megnyerjük ezt a világbajnokságot. Nekünk lett kiírva.

- Mire emlékszel a horvátok elleni elődöntőről?

- Az a meccs egy kicsit kakukktojás volt, mert ott azt éreztem, hogy hiába van a sors, amely ezt elrendezné, vagy szeretné elrendezni...

- ...vagy a jós.

- Igen, hiába van az észt jósnő Noszvajon, meg a végzet vagy a sors. Van szabad akarat, a külső tényezők, amelyek az egészet keresztülhúzhatják. Ott egy picit úgy éreztem, hogy nem mindenki örülne annyira annak, hogyha mi lennénk a döntősök. (Kicsit burkoltan próbálok a bírókról beszélni.) Magabiztos voltam akkor is, de megfordult a fejemben, hogy basszus, hogyha kell, akkor ez a bunkó be fogja fújni ellenünk az ötméterest a végén, hogyha úgy alakul. Vagy befúj egy két métert fórban, csak mondok valamit. Óriási feszültség volt bennem emiatt a meccs alatt, na jó, ez a feszültség sem volt azért annyira nagy, de sokkal feszültebb voltam, mint a görög meccsen, vagy a döntőben. Tehát ezt éreztem egy kicsit nehezebbnek, nem feltétlenül a játékunk miatt, vagy a horvátok miatt, de így utólag visszagondolva, igazából feleslegesen, mert nem lehetett máshogy. :-)

- Egy csomó energiád elment felesleges aggodalmakra. :)

- Egyébként így utólag lehet, hogy igen, de ezen csak akkor volt időm gondolkodni, amikor kipontozódtam. Ami pedig elég rossz, tehetetlenségi érzést vont maga után.



- Na, hát akkor jött a döntőre való felkészülés. És jöttek a betegségek, sérülések. Ez sem számított semmit?

- Én nem tudom, hozzám nem jutottak el annyira ezek az információk. Tehát, hogy Ádámnak hasmenése van... Nekem az egész vb alatt hasmenésem volt, de mondjuk nálam ez standard, mert minden meccs előtt rengetegszer megyek el wc-re. Ez azért van, mert a ragadozó is könnyít magán, hogy gyorsabb és veszélyesebb legyen. Például a gepárd is kirak magából mindent a vadászat előtt, hogy biztosan utolérje az antilopot. :) Tehát ez abszolút rendszeres. És biztos voltam abban, hogy sem ez nem lehet akadálya a vb-cím megszerzésének, sem pedig az, hogy szegény Ádi most rosszul van, vagy Marcinak fáj a könyöke vagy nem tudom, mije. Egy vb-döntőben, ott basszus, nincs olyan, hogy valaki rosszul van, vagy sérült, mert ott ezek elmúlnak. Arra az egy vagy másfél órára minden elmúlik.

- Egyébként Marci is ezt mondta.

- Mert ez tényleg így van. Utána persze darabokban vagyunk, de hát az akkor meg már teljesen mindegy.
 
- Akkor megyünk a döntőre. Nem késik a busz, nincs dugó, mik a jelek, a közvetlen jelek? Semmi?

 - Az, hogy tesszük tökéletesen a dolgunkat, az, hogy semmi sem változott. Igazából ennyi a jel, vagy ez az üzenet, hogy tesszük a dolgunkat, semmi sem zökkent ki, megyünk edzésre, megyünk a busszal, eszünk-iszunk, melegítünk. A jel az volt, hogy úgy éreztem, teljesen készen állunk. Tökéletesen felkészültünk, és állunk, várjuk a csatát, amit magunkban már rég lejátszottunk.

- Jó, de a másik oldalon is egy ugyanilyen, jól felkészült csapat állt.

- Ez így szokott lenni a sportban, hogy van két csapat, amely ugye nagyon sokat edz, biztos, hogy mind a kettő megérdemli, aztán utólag kiderül, hogy melyik volt az, amelyik egy picit jobban edzett, vagy egy picivel jobban megérdemelte. Én úgy gondolom, hogy mi voltunk most azok.

- Na, most ez a kérdés, hogy miért ti? Én nem gondolom azt, hogy jobban megérdemeltétek, mint a Montenegró. Azt gondolom, hogy abban a négy negyeden jobbak voltatok.

- Igen, de ezt a négy negyedet megelőzi egy nagyon-nagyon hosszú felkészülés. Azt a négy negyedet, úgy gondolom, hogy meghatározza a január 12-i edzés is, ami igazából fogalmam sincs, hogy mi volt, de azt tudom, hogy volt. Ugyanúgy meghatározza az előtte lévő napnak a megbeszélése is. Úgyhogy azt gondolom, nagyon-nagyon hosszú előzmény az, ami befolyásolta ezt a négy negyedet, és ez alatt a hosszú idő alatt lettünk mi jobbak - abban a négy negyedben.

- Na jó, de hát a Montenegrónak is volt edzése január 12-én, meg 16-án, és ők is baromira készültek.

- Hát ez így van.



- Lelkileg is felkészültek, és eljutottak oda nagyon nehezen, komoly meccseket maguk mögött tudva, sikerélménnyel, önbizalommal, mint ti. Akkor végül is tulajdonképpen konkrétan mi döntötte el?
 
- Ez egy jó kérdés. Nem tudom, hogy miért ők veszítettek. Azt viszon tudom, hogy mi miért nyertünk. Beszélhetünk sok mindenről, de minden a Tibitől indult. Hogy milyenek voltak az edzések nyáron és mi volt a taktika, már rengetegszer elmondtuk. Ebbe nem is mennék bele. De ha egy dolgot ki kellene emelnem, akkor azok a megbeszélések lennének. A meccs előttiek, a meccs közbeniek és még azok is, amik az edzéseken voltak. Nem is tudom mit mondjak. Óriási erőt adtak ezek nekünk. Meg persze, azon is múlt, hogy a meccsen 8 gólt dobtunk, ők meg csak hetet... Hogy ez miért volt? Most mondhatjuk, hogy azért, mert nekünk a fórban jobban bejött a figura, vagy mit tudom én, Pufi ügyesen becsavarta, vagy Marci, amikor megkapta a rövid fánál, akkor iszonyú higgadtan átpattintotta a hosszúba, nyilván ezek miatt, de ezzel szerintem túlságosan le lenne egyszerűsítve a dolog. Sokkal inkább úgy gondolom, hogy a Marcinak abban az egy lövésében benne volt az egész eddigi pályafutása. Megérdemelte, hogy ő lőtte a győztes gólt. Most komolyan, ennek szerinted nem így kellett lennie? :)

- Igen. De még mindig az a kérdés, hogy mi az igazi ok?

- Szerintem "az egész". Konkrétan nem tudhatjuk, lehet, hogy majd egyszer megtudjuk, de akkor már úgyis mindegy lesz.



- Jó. Mi történt, amikor lefújták? Nyugtáztad, hogy jó, bejött a jóslat, rendben vagyunk, nem kell visszakérni a jósnőtől pénzt?

- Ez egy óriási megerősítés volt abban, hogy ez volt a jó út. Nem csak jó, szenzációs. És csak ez lehetett a vége. És most ugye nem arról beszélünk, hogy jók vagyunk, meg csak így tovább és majd egyszer látni fogjuk az eredményét is, hanem arról, hogy hát basszus, megérkeztünk, ki lehet bontani a pezsgőt. :)

- Hogyan tovább? Nyilván célszerű ezt az utat folytatni, amin elindultatok, mert ez elég sikeresnek tűnik, de te mire számítasz? Mi lesz? Változik-e valami? Attól, hogy most világbajnokok vagytok, nagyobb a figyelem, a bírók próbálnak esetleg ellenetek tenni... Most már szisztematikusan ugyanezt kell tovább csinálni, csak jobban?

- Jó a kérdés. Ez most egy egészen másfajta út lesz, hiszen most már úgymond azzal is meg kell küzdeni, a szónak a nemes értelmében, hogy világbajnokok vagyunk. Nagyon-nagyon sokat kell edzeni tovább, és ugyanúgy kell tenni a dolgunkat, ahogy eddig. Azzal nem foglalkoznunk, hogy ki mit akar tőlünk, hogy mi az elvárás vagy a bírók éppen milyen napot fognak ki. Ha mindent megteszünk a győzelemért, akkor tiszta lelkiismerettel várhatjuk a csatát és hát ugye úgyis az fog nyerni, akinek nyernie kell.

- És azok mi leszünk?

- Bízom benne, hogy mi leszünk, de majd januárban megmondja az észt asszony :).

- Ok, januárban akkor érdeklődöm. Köszönöm szépen a beszélgetést!

(Lejegyezte: Di Giovanni Szandra)