FACEBOOK

Dabrowski Norbert: "Barcelona visszaigazolás és spirituális élmény volt"

Dabrowski Norbert:
hozzászólás, 2013.09.16.

A BVSC vezetőedzője volt, de nevét a szűk vízilabdaberkeken kívül nem sokan hallották idén januárig. Benedek Tibor új szövetségi kapitány korábbi személyes ismeretség nélkül, kizárólag a munkája alapján választotta segítőjéül. Bejött.

- A munkával kapcsolatban azt kaptad-e, amire számítottál akkor, amikor Tibi felkért? 

- Igen, abszolút. Minden úgy történt, ahogy elgondoltam, illetve annál is precízebben zajlott a folyamat, mert Tibinek pontosan fel volt építve az egész. Gyakorlatilag pontról pontra haladtunk, és ő végig kontrollált mindent. A végeredmény, a barcelonai győzelem nyilván csak terv, kívánalom volt, de nagyon örültünk neki :-). Most utólag visszaemlékezve, lehet, nagyképűnek tűnt, amikor januárban, a Digi Sport televízióban azt mondtam, hogy az elvárásom Barcelonából érmet hozni és a budapesti EB-t megnyerni. Remélem, hogy ez nem fog felcserélődni.

- Kiderült már azóta, hogy miért téged választott Tibi maga mellé?

- Ez kiderült már akkor. Látta, hogy milyen elvek szerint dolgozom vezetőedzőként a BVSC-nél és hogy én ezekben ugyanúgy hiszek, mint ő. Nagyon keveset kellett a munkámon "igazítania", hogy az a saját elképzeléseihez közelítsen, ezek is inkább csak technikai jellegű dolgok voltak. Amikor először leültünk és megkérdezte, hogy szerintem milyen egy jó másodedző, azt tudtam neki elmondani, hogy én milyen másodedzőt szeretnék, ha nekem kellene magam mellé embert keresni. Kiderült, hogy ebben is azonosan gondolkodunk, így nem okozott nehézséget elfogadni a "feltételeket", vállalni, hogy megfeleljek az elvárásoknak és ezzel minden szinten kiszolgáljam a kapitányt és a csapatot.

Ez a szakmai megközelítés, a másik része egy érdekes dolog, ami elég személyes és különleges a számomra.

Egyszer, egy internetes újság számára ki kellett töltenem egy adatlapot, amin szerepelt az a kérdés, hogy ki a példaképem. Én azt írtam, hogy Benedek Tibor. Csodálkozott az újságíró, kérdezte is, hogy miért és azt válaszoltam, hogy gondolja el, mekkora nagyság lehet az illető, ha csak két évvel idősebb nálad, és már 17 éves korod óta felnézel rá. Amikor Tibor megkért, hogy dolgozzak vele, végigfutott az agyamon, hogy milyen dolog már ez - 17 éves korod óta szeretnél valakivel együtt játszani, majd dolgozni és itt van. Most pedig hozzáteszem: kevesebb mint egy év alatt ez jön ki belőle. Világbajnoki aranyérem. Ez sorsszerű, spirituális élmény számomra, mert már az, hogy vele dolgozhatok - mindent visz. 



- Amikor elkezdtetek együtt dolgozni, rögtön kialakult a végleges munkamegosztás?

- Tibinek konkrét elképzelései voltak, mindenkinek felvázolta, hogy mi a feladat, mik az elvárásai. Nem csak nagy vonalakban, hanem teljes részletességgel. Például a videóvágásban kezdettől övé volt a saját játékunk, én pedig az ellenfelek anyagát vágtam. Ez logikus, hiszen ő a szövetségi kapitány, ő állítja össze a taktikát. Persze aztán egy idő után az ellenfelekről jóval több videóanyag jött össze, főleg a világversenyen, így a munkánk annyiban módosult, hogy amikor Tibi végzett a saját csapatunkkal, akkor beszállt és közösen vágtuk az ellenfeleket is, mert egyedül nem bírtam volna azt a mennyiséget.

A munkamegosztás ugyanilyen konkrét volt például az edzéseken is. Pontosan tudtam előre, melyik edzésen mi lesz a szerepem, a feladatom. Itt is ugyanúgy vannak feladatok és szituációk, amik a munka hatékonysága szempontjából több embert igényelnek. Az alaposság miatt csoportokban folyik a munka, amiben nyilván Pisti is részt vett.



- Hogy látod, a te feladataid közül mi a legfontosabb?

- Nyilván a videóelemzések készítése, most már mindenki erről beszél, nagy visszhangja lett ennek a munkának. Nagyon fontos is.

- Ennek milyen előzménye volt a korábbi pályafutásodban. Az számomra a veled együtt töltött idő alatt kiderült, hogy gyakorlatilag az összes válogatott összes játékosát akkor is figyeled, ha nem videózásról van szó. Csak úgy köpted róluk az adatokat a beszélgetésekben. Nyilván ez nagyon komoly háttérmunkát sejtet.

- Korábban is gyűjtöttem a meccseket, de vágni csak a hazai bajnokikat vágtam, hiszen nemzetközi szinten nem dolgoztam. Ugyanakkor mindig megvolt bennem az érdeklődés, amit jól mutat, hogy megszereztem az eindhoveni EB, majd az olimpia összes meccsét, pedig ugye közvetlenül nem volt azokra szükségem és nem is tűnt úgy, hogy valaha lesz. Az ember nyilván figyelte a nemzetközi vízilabdaéletet, a játékosokat, most pedig a korábbinál is részletesebben, célzatosan folyik ez a munka. Eleinte nehéz volt, mert jó néhány játékost nem ismertem, illetve a rivális válogatottnál személycserék történtek a tavalyi EB-hez és a londoni olimpiához képest. De összességében azt mondhatom, hogy ezen a téren is gyorsan felvettem a ritmust, ma már a mozgásuk alapján is felismerem a játékosokat, tudom például, hogy mi a kedvenc lövésük adott szituációkból. Kiderült, hogy Tibi más technikai eszközökkel, de ugyanazt a munkát végezte a találkozásunkig, mint én, s ugyanúgy hittünk ennek fontosságában. Gyakorlatilag az ő munkafázisait kellett megtanulnom, az eszközeit átvenni és elsajátítani, de a munka lényege ugyanaz volt. Tibor megtanította nekem, amit kellett, s akkortól már a BVSC-nél is így dolgoztam. Egyébként ez lefektetett elvárása is volt, hogy mire a világversenyekre, Cseljabinszkra odaértünk, hogy addigra meg kell tanulnom és tudnom kell alkalmazni az ő módszereit.



- Na most akkor a módszertan. Fel lehet bontani ezt a videózási munkát fejezetekre? Van ennek tematikája? Azt tudjuk, hogy a lövőket, a kapusokat külön-külön elemeztétek. De például voltak olyan munkák, hogy a horvátok hogy játszanak emberhátrányban?

- Nyilvánvaló, hogy részleteiben kell szétbontani az ellenfél játékát. Az egyik a védekezés, a másik a támadás, a harmadik a fór, a negyedik a hátrány, az ötödik a lefordulás, a hatodik a lövők, a hetedik a kapus. És így minden mappán belül szépen kialakul egy statisztika, hogy az emberelőnyt honnan fejezik be, hány lövés van a kapufától, hányat lőnek el szélről, melyik emberfór-variációjukból mennyit játszanak, azokból milyen százalékos arányban eredményesek. Eléggé el lehet veszni a részletekben, de rengeteg plusz információt kapunk így, amik fel sem tűnnének egyébként.

- Hogy zajlik maga a munka? Felírod, jegyzetelsz vagy azonnal vágod és félrerakod? 

- Van egy szoftver, egy vágóprogram. Amikor érdekes dolog van, akkor egyből vágom, elnevezem és megkapja a megfelelő jeleket, amelyek alapján aztán mappába kerül. 

- És akkor a végén egy mappában összegyűlik mondjuk 30 videó és mindegyik arról szól, hogy a horvátok hogy védekeznek hátrányban?

- Így van, de gondolom, ezt mindenki így csinálja... :-)

- Oké, csak ez így részleteiben soha nem volt ismert. Na és utána mi történik? Amikor egy ilyen csomag elkészül, előbb te nézed meg és utána adod át Tibinek?

- Átadom Tibinek, megbeszéljük, elmondom, mi az amit láttam, amit erről gondolok. Természetesen ő is megnézi és a tapasztaltak alapján állítja össze az adott ellenfélre vonatkozó taktikát.

- Hogy mentetek ki a vb-re, mekkora információmennyiséget vitettek magatokkal?

- Mivel Tibor elég alapos, már úgy értünk ki Barcelonába, hogy nem csak az addig lejátszott tornák (Cseljabinszk, Samartzidis Kupa, Vodafone Kupa) anyaga volt meg, hanem azon kívül is rengeteg videó. Január óta folyamatosan készültek az anyagok, gyakorlatilag már alig fértek el az adathordozókon, pedig azokon nem kevés a tárhely. Ám ez olyan munka, hogy ha van több tucatnyi videó arról, hogy a görögök hogy játsszák az előnyt, akkor is vágod tovább, mert ha nem vágnád, úgy éreznéd, hogy nem tettél meg mindent.

- Tehát kimentetek és akkor ugye még ott jöttek az ellenfelek friss meccsei, a keresztbe játszások. Hogy volt ez megszervezve, hogy minden meccsről legyen anyag, amikről nektek kell? A felvételekhez mikor nyúltatok hozzá? Amikor kiderült, hogy az adott csapat lesz a következő ellenfelünk?

- Volt egy ember külön erre a célra, aki felvette a meccseket, mert ott kint erre nekünk már nem volt kapacitásunk, ő rögzítette a lányok mérkőzéseit, meg a mi meccseinket is. Jól mutatja egyébként Tibor munkamódszerét, mentalitását, hogy amikor a srác jött oda az első nap programjával a kezében, és kérdezte, hogy melyik meccset, meccseket vegye fel, akkor Tibor teljes természetességgel rögtön mondta neki, hogy mindet :-). Aztán ahogy sorra következtek a meccsek, igyekeztünk minél többet feldolgozni, emlékszem, az elején az összes csoportmeccsünket "kivégeztük", aztán már súlyozni kellett. Amikor nem tudtuk, hogy Spanyolország vagy Montenegró jön-e, akkor nem nyúltunk a meccseikhez, de amikor kiderült, hogy ki az ellenfél, akkor négy meccset szétosztva egy éjszaka megcsináltunk.



- Tudnál egy nagyon látványos példát mondani arra, hogy a videóelemzés konkrét eredményt hozott egy fontos meccsen?

- Sosem felejtem el, hogy az ausztrál meccs után Tibi elárulta nekem, hogy nagyon büszke. Az a meccs 9:9 lett és így lettünk másodikok a csoportban. Decker Attila hárított egy ötméterest, ennek pedig története van, ugyanis Japánból rendeltük meg korábban dvd-n az ázsiai Világliga-selejtezők anyagát. No hát, egy 12:3-as, egyébként teljesen érdektelen kazah meccsen volt ugyanez az ötméteres, onnan tudtuk, hogy hova fogja dobni a játékos. Ez egy nagyon komoly visszaigazolása volt annak, hogy az embernek megéri azt csinálni, amiben hisz.

- A taktikai értekezleten te is hozzászóltál? Mennyire volt beleszólásod abba, hogy mi legyen a taktika?

- Ahogy az előbb mondtam, én elmondtam a Tibinek, hogy miről mit gondolok, ő jórészt nyilván ezzel a szemüveggel végignézte az anyagot, amit tőlem kapott és amiről úgy gondolta az általam elmondottak közül, hogy fontos, azt használta. Amikor a taktikai megbeszélés volt, akkor már csak ő beszélt, miként a meccsek szüneteiben is - ezt is előre lefektettük, ő a szövetségi kapitány, ne vigye el senki figyelmét, hogy más is beszél. Kiélezett szituációban fontos a teljes koncentráció és a rend. Úgy gondolom, hogy ez abszolút lejött mindenkinek: egy olyan típusú ember, mint Tibi, igazi vezér, elég, ha ő beszél. Egyébként is minden fontos dolgot megbeszéltünk már előtte.

Ha esetlegesen valami változik és észreveszem, elmondom neki, illetve a padon a játékosoknak, de mint mindennek, ennek is megvan a koreográfiája és úgy gondolom így jól is működött.



- Ahogy haladtunk előre a vb-n, viszontláttad az elképzeléseidet azokban a taktikai elemekben, amiket végül Tibi kitalált?

- Bár én csak a véleményemet mondtam el mindig, mivel a játékkal kapcsolatos gondolkodásunk nagyon közel áll egymáshoz, így természetesen a taktikai elképzeléseink is. 

- Fel lehet vázolni néhány mondatban, hogy mit jelent az, hogy "közel áll a gondolkodásotok"?

- A mai mozgáselemek, mozgásformák egész más jellegűek, mint amikor mi tanultuk ezt a sportot. A  különböző taktikai elemek, a szoros emberfogás, annak "mennyisége" illetve "minősége", a zónajátékok, azok fajtája - ezek mind nagyon jellegzetes dolgok, akár az edzői munka védjegyei is lehetnek. Ugye van edző, aki "vabankra" játszik, előtérbe helyezi a lefordulásokat, azzal pedig most már az egész közvélemény tisztában van, hogy Tibi mennyire nagy hangsúlyt fektet a védekezésre. Ám itt nem csupán egy elvről van szó, hanem annak részleteiről, ahogy ezt felépíti, tervszerűen és aprólékosan. Úgy gondolom, hogy mindezekben közel áll a gondolkodásunk.



- Akkor ez azt is jelenti, hogy a szövetségi kapitány konkrét szakmai sikereit, a vb-győzelemhez vezető győztes taktikákat te is magadénak érzed?

- Inkább azt mondanám, hogy azt érzem én is sikernek, ahogy az egész összeállt. Mindenkinek megvolt a dolga. Hatalmas megtiszteltetés, öröm, amikor az ember egy ilyen történelmi siker részese. Én úgy gondolom,hogy mi 18-an egy teljes csapatot alkottunk. A stábtagok és a játékosok kivétel nélkül maradéktalanul megoldották azt a részt, ami az ő feladatuk volt. És ilyen szempontból valóban mindegyikünk saját sikerének is érezheti a világbajnoki győzelmet és büszke lehet rá. Számomra pedig ez egy visszaigazolás, hogy az a munka, amit korábban Székesfehérváron a harmadosztályban, aztán a BVSC-nél végeztem, az mind "igaz" volt és "valós", utólag is értelmet nyert.

- Hogy élted meg a barcelonai "ottlétet", a csapat hangulatát, a közösség élményét? Voltál klubcsapatokkal már többször külföldön, milyen volt ez a vb ebből a szempontból? 

- Nyilván nagyon sok dolog hasonló és olyan is van, amire azt mondhatom, hogy csak a válogatottra jellemző, tehát amivel én is most találkoztam először. Volt néhány meghatározó "jellegzetesség", például Dani gyógyulása, a játékosok feltétlen bizalma, hite Tibiben és a közös munkánkban - ezek számomra néha már szinte hihetetlennek tűntek. Leültem a vb után, végiggondoltam és olyan érzésem volt, mint amikor nézel egy thrillert vagy egy jó krimit, s az utolsó három percben lepörgetik az egész filmet és valahogy minden értelmet nyer. Hogy tényleg, ez is azért volt, meg ez is... Minden kocka a helyére kerül, mindennek megvan a magyarázata. Dani gyógyulása, szerepe a csapatban, az, hogy ez a frissen műtött csapatkapitány mennyire hitt a gyógyulásában, s ezt a hitet sugározta magából. Hogy amikor kiesett, elvesztettük kicsit a játékunkat, mert posztokat kellett változtatni, aztán a visszatéréssel új erőre kapott a csapat. Szóval az egész hirtelen a helyére került így utólag, összeállt a mozaik. És hihetetlenül jó érzés, hogy ebben részt vehettem, illetve hogy ilyen játékosokkal dolgozhattam.

- Hogy fogadtak téged itthon? Barátok, család, munkahely, a környezeted?

- Nyilván már kint elindult egy folyamat, érezni lehetett, hogy mennyire örülnek a sikernek, sok sms-t kaptunk már a négy közé jutás után is. Tehát tudtuk, hogy itthon nagyon örülnek az emberek, de én igazából akkor szembesültem a vb-győzelem hatásával, amikor megláttam, hogy Ferihegyen mennyi ember várt minket és megtudtam, hogy a televízión és különböző helyeken kivetítőkön keresztül 3 millió ember látta a döntőt.



- Te mit tanultál kint? Tudtál-e elraktározni szakmai információkat vagy akár "emocionális muníciót", amit biztos, hogy hasznosítani fogsz további pályafutásod során? 

- Úgy gondolom, hogy az emocionális élmény kitörölhetetlen, katarzissal ért fel számomra a barcelonai vb utolsó napja. Amikor elkezdtem edzősködni, ezt úgy tettem, hogy előtte soha nem voltam válogatott. Nagy álmom volt, hogy egyszer edzőként egy világversenyen hallgathassam a magyar himnuszt. Hogy ez sikerült - felejthetetlen. (Egyébként Pisti még ott elmondta nekem, hogy ő tudja, hogyan kell megismételni, és én hiszek neki :-) )

És hogy mit tanultam? Minden nap annyi dolgot, Tibitől, a játékosoktól, a kint megélt szituációból, hogy ha most ezt el kellene sorolnom..., ez hihetetlen mennyiség. És nem csak a vb-n, hanem az elmúlt 9 hónap alatt annyi tapasztalatot gyűjtöttem, annyit tanultam..., olyan dolgokat, amiket talán soha nem tapasztaltam volna meg, ha nem lettem volna a stáb tagja. És ezért nagyon hálás vagyok Tibinek, illetve azt is gondolom, hogy valaki addig igazán jó edző, amíg megpróbál tanulni, mindig, mindenkitől. Ez itt a válogatott, az elitje a magyar vízilabdának, de el kell mondjam, azóta, hogy lejöttem Egerbe, én már Petrovai Marcitól is tanultam, aki serdülő edző és azt hiszem 24 vagy 25 éves. Ha az ember figyel és szereti azt, amit csinál, és nem esik le a karikagyűrű az ujjáról, hogy világbajnok válogatott másodedzőjeként akár egy serdülőcsapat edzőjétől tanuljon, akkor a lehetőségek tárháza végtelen...



- Akkor most kérek szépen egy-egy példát arra, hogy mit tanultál. Egyet Tibitől, egyet a játékosoktól és egyet Petrovaitól! Milyen jellegű dologra gondoljon az ember?

- Szakmai részletekbe nem akarok belemenni, úgy gondolom, hogy a hit és az alázat az, ami a legfontosabb. Ezt már többen elmondtuk és közhelynek hangzik, de ezek nélkül az egész nem ér semmit. Bedő Krisztiánt tudom példaként felhozni: ha egy edző úgy kezel egy embert, ahogy Tibi a Krisztiánt kezelte: gyakorlatilag Krisztián a döntőre elhitte, hogy a világ legjobb centere és úgy is ment be a vízbe és úgy is játszott! Ha valaki ilyen hitet tud adni embereknek, akkor ez nem csak a vízilabdában, hanem mindenhol sikerre predesztinál. Petrovai Marcitól pedig egy teljesen egyszerű dolgot tanultam, egy bemelegítő feladatot, ami nekem nagyon tetszett...    

- Akkor még a játékosoktól is mondj valamit...

- Szivós Marcival régi a kapcsolatom, már korábban is sokat beszélgettünk a vízilabdáról.Tőle például azt tanultam meg, hogy egy ember, ha soha nem adja fel, ha kitartó, akkor eléri a célját. Ezt ő az egész életútjával bizonyítja, óriási nehézségeket legyőzve, 218 válogatott meccsen át készült, küzdött, hogy a csúcsra érjen és ez most Barcelonában sikerült neki.

Illetve ide sorolnám Varga Dani gyógyulását is. A Vodafone Kupán, amikor a csapat már a bemutatáson vett részt, Dani hátul, a másik medencében úszott és amikor az órára néztem..., hihetetlen volt, amit produkált. Nagyon csodáltam!



- Mi vár rád Egerben? Most kezdődött a szezon.

- Most megtanultam, hogy hogyan kell jó másodedzőnek lenni. Van egy csomó tapasztalatom, úgy gondolom, hogy ebben az évben nagyon fontos feladatom, hogy Gyurinak (Gerendás Györgynek - a szerk.) ugyanannyit adjak, mint amennyit Tibinek és a válogatottnak tudtam adni. Főleg azért, mert Gyuritól én már nagyon sokat kaptam, amíg idáig eljutottam. 

- A válogatottal kapcsolatban hol látod a "tetejét" a dolognak?

- Hát, most a tetején voltunk... A teteje az, hogyha ezt huzamosabb ideig tudjuk tartani. De az is többször elhangzott már, hogy még rettentő sok hiányosságunk van, a játékunkban nagy a fejlődési lehetőség. Ez a vb-győzelem nem csak szűken vett szakmai siker volt, hanem az előbb említett hit és alázat diadala is. Úgyhogy én úgy gondolom, hogy ha ugyanezt a hitet, alázatot és lelkesedést nyújtjuk és szakmailag még inkább előrelépünk, lépésről lépésre tovább fejődünk, akkor..., nagyon szép dolog lenne jövőre Budapesten is a dobogó tetejére állni. 

- Az új szabályok adnak nektek különleges feladatot?

- Beszéltünk már a Tibivel erről. Most figyelni kell, a klubokon csattan először az ostor. Természetesen ad különleges feladatot, hiszen azt a játékstílust, amit a Tibi megvalósít, teljesen át kell konvertálni, hogy az új szabályokhoz igazodjon. Még több munka, még több videóvágás, még több gondolkodás, nagyon nehéz lesz ez mindenkinek és úgy gondolom, hogy a budapesti EB-nek ez is lesz az egyik kulcsa, hogy ki mennyire tud alkalmazkodni ezekhez az új feltételekhez.

- A védekezésről eddig felvett videóanyagok kidobhatók?

- Nem feltétlenül. Nyilván kellenek az újak, mert ez egy másik játék lesz, de azért X ember ugyanúgy helyezkedik y helyzetben...

- A szokásos utolsó kérdés: van-e bármi, amit el szerettél volna mondani, de nem tudtál, mert nem kérdeztem olyat, ami erre módot adott volna?

- Köszönöm a feleségemnek és a kislányaimnak a támogatást, türelmet, szeretetet, amivel segítették, hogy az egész nyár egy fantasztikus élmény és tapasztalás legyen. Remélem,hogy jövőre sikerül megismételni!

- Köszönöm a beszélgetést!