FACEBOOK

Megvan a titok! - vlv-interjú Benedek Tiborral

Megvan a titok! - vlv-interjú Benedek Tiborral
hozzászólás, 2013.08.06.

Meggyőződésem, hogy az alábbi interjúból a figyelmes olvasó megismerheti azokat a legfontosabb tényezőket, amelyek a magyar válogatott barcelonai világelsőségét megalapozták.

BENEDEK TIBOR a vlv-nek:

- Összegezzük kicsit az elmúlt több mint fél évet: világversenyen van máris egy ezüst- és egy aranyérem. A januári várakozásaidhoz képest hogy alakultak a dolgok...?

- Akármilyen szerény is akarok lenni, voltak elvárásaim magammal és a csapattal szemben is. Nem vállalhattam el úgy a szövetségi kapitányi posztot, hogy ne az lebegjen a szemem előtt: nyerjünk! Nyilván nem tudhattam ennek az eszközeit és az útját, de végig mondtuk, hogy szeretnénk a legjobb négy között lenni és utána bármi történhet. Ez igaz most is és így lesz a jövőben is. Nem gondolom, hogy mi most jobban tudunk vízilabdázni, mint a szerbek vagy az olaszok, azért mert Barcelonában előttük végeztünk. Annyira kicsi a különbség a csapatok között, hogy az tud győzni egy világversenyen, aki jobban bírja a két hetet. Amikor elkezdtünk dolgozni, az volt az elsődleges feladatom, hogy átvezessem a magyar vízilabdát egy korosztályváltáson. Ez nagy felelősséggel jár.
 
Azt mondtam rögtön az elején, hogy úgy is vállalom a csapat átvezetését a várható mélyponton, ha utána más valaki aratja le ennek a munkának a termését, az újabb sikert, sikereket. Ez abszolút benne volt, mert a történelem ezt igazolja vissza akár a sportban, de bárhol: a nagy csúcsok után legalább is átmenetileg nagy mélység jön. Ez a mélység most elmaradt, ami elsősorban a mi közösen elvégzett munkánknak köszönhető. Szerintem ez egy igazi csapatmunka volt, s meg kell állapítanom: amiket feladatként meghatároztam az elején a stábom tagjai számára, azokat mindenki maximálisan végrehajtotta.

Nagyon erős egység alakult ki a stáb hét tagja között, mert tényleg mindenki - még Egressy Jancsi is, aki a legkevesebbet volt a csapattal, - tudott olyan pluszt adni, ami építőköve volt ennek az eredménynek. Egressy sokat segített nekem az edzéstervek ellenőrzésében, annak megítélésében, hogy helyes-e, amit gondolok, hogy miként lehet legjobban felkészíteni a csapatot. Az ő szava a szakmai tudása miatt számomra fontos megerősítés volt. Ráadásul hozott a felkészülésbe egy olyan jóga-szerű tornát, ami tökéletesen kiegészítette Horváth Tamás kicsit dzsúdós jellegű, erősítő edzéseit. Annak ellenére mondom ezt, hogy nem nagyon volt időnk elmenni teljesen e felé a dzsúdós jellegű edzés felé.  Az erősítés inkább megoszlott a súlyzózás, a medicinlabda, a test-test elleni küzdelem között. Nincs olyan sok idő egy ilyen hat hetes felkészülésben úgy, hogy közben van egy fontos Világliga-szuperdöntő, két felkészülési torna, egy iszonyatosan nehéz alapozás. Ezek mellett már nagyon figyelni kell arra is, hogy ne sérüljenek meg a játékosok. Nagy egyensúlyozás folyt végig, hogy erősödjenek is a fiúk, meg legyen valami új, ami csökkenti a monotonitást. Egressy Jancsi tornája nagyon szépen egészítette ki a felkészítés többi elemeit.



- A pszichológusnak, Imre Tóvári Zsuzsának jelenleg mi a szerepe, mennyire hatnak azok a foglalkozások, amiket vele vagy akár nélküle tartanak az ő metódusa alapján?

- Mindenképpen fontos volt a tevékenysége, mert az elmúlt négy év során a régebbi csapatról olyan tapasztalatokat gyűjtött, amikről tudtam, hogy erősíteni fognak minket. Az ő csoportos foglalkozása két részből áll, az első része nélkülem zajlik, a második pedig már velem.  Nagyon szépen felépítettük, olyannyira, hogy - már ahogy az elején is elterveztük, - ő a vb-n nem is volt velünk. Tehát az egészet úgy kellett kialakítanunk, hogy mire kint vagyunk Barcelonában, addigra már nélküle is működjön. Van egy rendszer, amit megtanultunk, megtanultak a fiúk most már jó pár éve, de azért, hogy ez a dolog működjön, mindenkinek minden nap oda kellett, oda kell tennie magát. Nekem is és a játékosoknak is. Itt nem lehetett elkényelmesedni, nem megszokás alapján zajlottak ezek a gyakorlatok, hanem mindig megvolt az adott foglalkozás előre eltervezett váza.

Dabrowski Norbival elkezdtünk egy olyan videó rendszert létrehozni, amelynek segítségével nagyon nagy mélységben tudjuk elemezni az összes ellenfél összes játékosát, valamennyi játékstílust, játékrendszert. Évekre korábban visszanyúlóan és a mostani nyárról is "mindent tudunk".

Rendkívül sokat számított, hogy Gergely Pisti ilyen szinten tudta levenni a vállamról azoknak az apró dolgoknak a terheit, amelyek a csapat óhatatlanul, rendszeresen adódnak. Intéz minden ügyet, soha nem kell semmilyen plusz energiát fordítanom olyan külső feladatra, amire azt mondhatom: nem az én dolgom. Emellett még nagyon szépen dolgozott a kapusokkal is, látható volt, ahogy Viktor védett...

Mindemellett stílusa lett a csapatnak. Szépen vagyunk felöltözve, úgy jelenünk meg, ahogy kell – én ezeket nagyon fontosnak tartom. Nyilván, hogyha nem vagy sikeres, akkor teljesen mindegy, hogy szépen nézel-e ki, egységes képet mutatsz-e. De amikor ez az egész összeáll, akkor rájön az ember, hogy semmi nincsen véletlenül.

- Nekem úgy tűnik; csak az, amit most elmondtál, magyarázatot ad arra, hogy mi hozta a csapat masszív mentális hátterét, ami a siker egyik legfontosabb tényezője lehetett. De ettől még jól is kellett vízilabdázni, ami hál, istennek, sikerült...Néhány posztnál sokat gondolkodtál, amikor szűkítetted a keretet, majd kijelölted a vb-csapatot. A vb igazolta a döntéseidet?

- Az eredmény mindig igazolja az edző választását - ez így történt most is. Ha jó a választás, jó az eredmény – ha jó az eredmény, jó a választás – ez oda-vissza működő dolog. Aki látta a mérkőzéseket, látta, hogy mi tizenhárman voltunk. Azt kell, mondjam sok munka volt benne, több hullámvölgy volt nyáron. Sok embernek többször kellett helyet váltania. Ha arra gondolunk, hogy amikor kiesett Dani, Szivós Marci átkerült a rosszkéz-oldalra, ami egyáltalán nem az ő posztja, akkor az egy teljes szerkezetváltást jelentett. A vb kezdetekor még azt gondoltam, nem fogjuk tudni megoldani, hogy Dani ennyire vezére legyen a csapatnak, hiszen akkor tért csak vissza. Nem gondoltam volna azt sem, hogy a két balkezes ennyire jól tud védekezni. A korábbi tapasztalataim alapján folyamatosan az volt a fejemben egészen a vb startjáig, hogy nem tudok két balkezest játszatni egyszerre, mert hátul gyengébbek vagyunk azon az oldalon. De Vámos Marci annyira felerősödött védekezésben, hogy ez már nem jelentett problémát. Szivós Marcit így  nyugodtan áttehettem a kapásoldalra és ő ott sokkal szabadabban tudott játszani, ráadásul nem volt benne az a feszültség sem, amit az okozhatott, hogy itt is, meg ott is kell játszania.



A "Hosi-kérdés" volt még nagyon fontos. Ő is rosszkéz-oldalon játszott a nyár folyamán nagyon sokat, Danival felváltva. De azzal, hogy ilyen erős lett a jobboldalunk, Hosi is felszabadult. Sokkal többet tudtam szerepeltetni bekkelésben, többet tudtam használni kapáson. Elkezdtük gyakorolni kint a vb-n azt is, hogy beáll kapufához, amiből aztán gólt is lőtt a végén.

Nagyon sokat kellett dolgozni és azt mondom, hogy valahogy mindig hozta magával az egyik megoldás a másikat, így alakultunk, fejlődtünk.  És ahogy erősödtünk, ez látszott az eredményességünkön, s kihatott az önbizalmunkra is. A fórjaink elkezdtek automatikussá válni, mert mindenkinek meglett a fix helye. Azzal, hogy stabillá vált az emberelőnyös játékunk, egyre többet tudtuk játszatni a kapufásainkat, amit már nagyon régen mondok, hogy nagyon fontos, mert e nélkül nincsen siker. Ezek mind nagyon fontos összetevők voltak.

Ki kell emelnem még, hogy a bekkjeink egész nyáron a hátukon vitték a munka nagy részét. A keresztbeúszásokat, azokat a kevésbé látványos dolgokat, amelyet a nem hozzáértők, nem vesznek észre. Általában csak azt látják, hogy ki lövi a gólt, de azt nem veszik észre, hogy ki vitte el a centert az egyik oldalról a másikra, aztán még egyszer vissza csak azért, hogy a center elfáradjon. Erre is kialakult a rendszerünk és nagyon jól működött.

- Megvan a világbajnoki cím, a csapat is, kialakult a rendszer, minden rendben van, simán meg kell védeni mindig az első helyet... Tehát mi a teendő ezután?

- Szeretném, ha a fiúk élveznék most kicsit ezt a győzelmet. Nyilván ennek megvan a lelki oldala, és a veszélye is, nehéz lesz majd visszatérni a "valóságba". Fel is hívtam már erre a figyelmet, van benne elég sok tapasztalatom. Például két éve az olaszok világbajnokságot nyertek, emlékszem, utána a Reccóval, mit szenvedtünk egész évben, mennyire nehéz volt. Fontos tudni, hogy még mindig nem vagyunk esélyes csapat. Azért, mert világbajnokok lettünk az ellenfelek kicsit máshogy fognak nézni minket, de még mindig azt mondom, hogy nekünk az első négybe kell bekerülni és ott már bármi lehet. Tehát ez még mindig nem az a világverő csapat, amely legrosszabb esetben a szerbektől kapott ki a végén, a döntőben. Ez az a csapat, amelynél az olaszok, s szerbek még mindig előrébb vannak a munkában és az összeszokottságban, hiszen ők négy éve játszanak együtt szinte ugyanabban az összetételben. Van egy horvát, egy montenegrói csapat, ők taktikailag nagyon képzettek. Látjuk, hogy vannak "kisebb csapatok", amelyek folyamatosan fejlődni akarnak. Mi még mindig valahol a kettő között lebegünk. Annyival talán mindenképpen könnyebb lesz a követő év, hogy én is hitelesebbé váltam. Tehát ha egy edzőtől kérek valamit, ami még idén nem volt olyan egyszerű, akkor nem az a gondolata, hogy ez miért beszél nekem, lehet, hogy jó játékos volt, de edzőként még nem csinált semmit. Amit tavaly igényeltem, az most most beigazolódott, lehet, hogy jobban elfogadják majd a kéréseimet.

- Végül is, akkor meg kell őrizni a mostanra elérteket, vagy lesznek még új feladatok?

- A rendszerünk felállt, ez egy működő rendszer. Innentől kezdve részfeladatokat kell megoldani, például mielőbb megoldani a bekk-képzést, mert azért látszik, hogy e téren még mindig hiányosságok vannak. Még mindig óriási fejődési lehetőség van azokban a dolgokban, amelyeket már fél éve elmondtam, például a kapufások mozgásában vagy a bekkek mozgásában. Azért látszik, hogy Krisztián Ivoviccsal nem tud még mit kezdeni. Erőben is fejlődnünk kell, de nem tudjuk a korlátainkat, például az életkor adta korlátot átugrani. Nem várhatom el, hogy húszévesen erősebb legyen valaki, mint Ivovics, aki a világ egyik legjobb bekkje. Szükség van erős és jó centerekre, de okosan kell építkezni, mert ha túl sokat várunk el egy fiataltól, akkor megsérülhet. Mint mindenben, itt is a folyamatosság a legfontosabb.

- Tibor, úgy gondolom, az a hazai fogadtatás és a sajtóvisszhang, ami fogadott titeket, a barcelonai aranyat, személyesen neked is nagy elégtételt jelenthet az elmúlt fél évben időnként hallott pesszimista megnyilvánulások elviseléséért. Szívből gratulálok a világbajnoki elsőséghez és további sikeres munkát kívánok!

(Lejegyezte: Tina)