FACEBOOK

Igazi csapat szerzett aranyérmet

Igazi csapat szerzett aranyérmet
hozzászólás, 2013.07.17.

Az 54-es után 56-os feeling... Az Universiade döntője utáni nyilatkozatokból sok minden kiderül, egyáltalán nem kell csodálkozni azon, hogy a magyar válogatott a sokkal esélyesebb, a közönség és a bírók támogatását élvező házigazdákat legyőzve lett aranyérmes. Nyilatkozatok, fotók, gólok...:

Diapolo



Universiade, férfi vízilabdatorna, Kazany (Oroszország)

Döntő


Magyarország-Oroszország 5:4 (1:1, 1:1, 3:1, 0:1)
Kazany, v.: Ricitelli (olasz), Sztavropulosz (görög)
Magyarország: Bisztritsányi, Korényi, Szentesi 1, Halek, Szécsi D., Kovács G., Mezei 1, Tóth M. 1, Erdélyi 1, Juhász, Chilkó, Somogyi 1. Szövetségi kapitány: Vincze Balázs
Oroszország: Kosztrov, Lazarev, Ogyincov, Rizov-Alejnyicsev, Zinnatullin 2, Asajev, Timakov, Nagajev, Latipov 1, Bujak, Liszunov 1, Andrjukov. Szövetségi kapitány: Vlagyimir Karabutov
Emberelőny: 3, ill. 10

ÉLŐ KÖZVETÍTÉSÜNK A MÉRKŐZÉSRŐL

Az aranyérmes csapat: Barabás Botond, Bisztritsányi Dávid, Chilkó Márton,  Erdélyi Balázs, Halek Márton, Juhász Zsolt, Korényi Balázs, Kovács Gábor, Mezei Tamás, Somogyi Balázs, Szécsi Dávid, Szentesi Ádám, Tóth Márton
Universiade-szövetségi kapitány: Vincze Balázs. Másodedző: Becsey Péter.


A fiúk csütörtök délben érkeznek haza Ferihegyre, a moszkvai járattal.

VLV-VIDEÓK:


A magyar csapat bemutatása


0:1 - Zinnatullin első gólja


1:1 - Tóth Márton gólja


2:1 - Erdélyi gólja


2:2 - Latipov gólja



2:3 - Zinnatullin második gólja


3:3 - Szentesi gólja



4:3 - Mezei gólja


5:3 - Somogyi gólja


5:4 - Liszunov gólja


A meccs vége


VINCZE BALÁZS a vlv-nek:

- Remekül játszottak a fiúk, minden elismerés az övéké. Egyértelmű, hogy ők voltak ennek a tornának a legjobb csapata és csapatról beszélünk, nem játékosokról. Az elmúlt másfél hónapban folyamatosan, napról napra egyre jobban ért össze a csapat. Türelemmel, odaadással végezték a munkát végig, akkor is, amikor már itt voltunk. Megértették, magukévá tették azokat a dolgokat amiket  Becsey Petivel kitaláltunk, nagyon szépen dolgoztak.

- Nem volt a fiúkon semmi megszeppenés, pedig telt ház előtt játszottak, az ellenfél otthonában. Hihetetlen önbizalom tükröződött a játékukon, csavar, ejtés..., honnan volt ez a bátorság?

- Erről beszéltünk, hogy így kell játszani és éppen erre utaltam az előbb elmondottakkal: ezek a játékosok ugyanis vevők voltak erre. Öröm számunkra, hogy előálltunk valamilyen tervvel és a játékosok azt magukénak érezték, úgy próbálták megvalósítani. Nem azon kellett gondolkodnunk, hogyan találjunk ki még jobbat, pedig Vári Attilával hármasban rengeteget törtük a fejünket együtt a videóelemzések során. Nem kellett módosítgatnunk semmit, amit a fiúk elé tártunk, azt próbálták meg a tudásuk legjavát felhasználva megcsinálni.

- A meccsről egy kis értékelést kérek. Úgy tűnt, hogy az oroszok a felénél összeroppantak, mert nem számítottak ilyen ellenállásra.

- Eszméletlenül masszív volt a védekezésünk, a blokkok rengeteget segítettek, ami pedig nem akadt el, azt Bisztritsányi védte. Remek munkát végzett mindenki, maximális odaadással teljes energiát mozgósítva működött a védekezés mind hátrányban, mind hat hat ellen. Ne felejtsük el, hogy a kiállítási arány 10:3 volt, tehát a támadásainkat vagy távoli lövéssel vagy még azzal se tudtuk befejezni. És ezt bírták a játékosok fejben. Nyilván beszéltünk erről, hogy ez következik, egy 54-es „megemlékezéssel” indultunk ide az amerikai meccs kapcsán (nehogy kiénekelje egy gyengébb csapat a szánból a sajtot, mint Puskás Öcsiékkel történt ez az 1954-es labdarúgó vb döntőjében – a szerk.) és itt meg az ölünkbe hullott az 1956-os, a melbourne-i olimpia döntőjével párhuzamba hozható szituáció. A mérkőzés elején Halek Marcinak  majdnem eltörték az orrát. És ha másból nem, a Szabadság, szerelem című filmből mindenki emlékezett erre a helyzetre. Szerintem ez óriási plusz energiát adott a fiúknak.

- Hogyan ünnepeltek?

- Nemrég érkeztünk vissza a szállásra,  most mindenki a hozzátartozóival beszél, aztán elmegyünk egy késői ebédre-korai vacsorára, reggel 8-kor volt ébresztő, akkor mentünk reggelizni. Nyilván utána kilátogatunk a faluból és valószínűleg az esti záróünnepségre is elmegyünk.

- Még egyszer szívből gratulálok és jó ünneplést kívánok!


TÓTH MÁRTON a vlv-nek:

- Először is gratulálok a csapatnak, mert ez fantasztikus volt! Különösen Bisztronak, aki kivédte a szemüket. De hozzáteszem, hogy nagyon-nagyon jól védekeztünk, odaértünk mindenkire. Abszolút 1956-ra emlékeztetett a mérkőzés, az elején kiütötték Halek Marcit, ömlött a vér, nagyon nagy csalások voltak, 11-szer játszottunk emberhátrányban és csak háromszor emberelőnyben, de a harmadik negyedben sikerült két gólt dobnunk, és utána védtük a várunkat az utolsó játékrészben. Le a kalappal! Ez életem eddigi legnagyobb sikere!

- Honnan volt ilyen hihetetlen önbizalmatok?

- Ez a csapat itt a hetek során nagyon összeérett. Rengeteget voltunk együtt, nem csak esténként, nap közben is. Mindenhova együtt mentünk. Ez a hangulat, légkör, ami itt volt, egyszerűen leírhatatlan. A csapat erejét az egymásért való küzdés adta. Az önbizalmunk valóban folyamatosan nőtt, mondhatom, hogy evés közben jött meg az étvágy. Szeretném megköszönni elsősorban a szeretteinknek, akik mellettünk voltak a felkészülés során, Balázsnak, aki fantasztikusan vezette a csapatot a felkészülés során és itt az Universiadén is, Petinek a videóvágásokat, a szervezést, Vári Attilának a csapatvezetői munkát, Beck Gyurinak szintén. Nem akarok senkit se kihagyni, orvosok, masszőrök, mindenki odatette magát, köszönettel tartozunk mindenkinek!


BISZTRITSÁNYI DÁVID a vlv-nek

Csodálatos mérkőzés volt. Még el sem hiszem, nem tudom egyelőre felfogni. Nagyon-nagyon büszke vagyok, hogy ebben a csapatban játszhattam. Tényleg olyan közösség alakult itt ki, ami nem biztos, hogy lesz még egyszer az életben. Ebből tudtunk erőt meríteni, amikor kellett. Nem csak munkatársi, vízilabdás kapcsolat van köztünk, hanem úgy gondolom, barátok lettünk itt, jó páran.

- Nem számoltam, de négy-öt ziccert biztosan védtél, nem beszélve a távoli lövésekről...

- Jelenleg nem tudok semmire visszaemlékezni, de arra igen, hogy nagyon sok blokk volt előttem és sokszor kellett olyan helyzetből lőniük, hogy az megkönnyítette a védést. Külön figyeltünk a két legjobb lövőjükre.

- Mi történt lefújás után?

- Kicsit hosszúra nyúlt az eredményhirdetési procedúra, de jó volt, kiélveztük minden percét. Mindenki nagyon elfáradt, ez látszik, de boldogok vagyunk és "méltóképpen" meg fogjuk ünnepelni ezt a győzelmet, abban biztos vagyok. Még annyit szeretnék mondani, hogy az egész csapatnak nagyon köszönöm és nem csak nekik, hanem annak a hét embernek is, akik velünk voltak a felkészülés során: Angyal Dani, Fazekas Tibi, Fülöp Bence, Deutsch Máté, Salamon Feri, Bundschuh Erik és a Szőke Szabolcs. Ők nem lehetnek itt most, nem nyertek Universiadét, de nagyon sokat tettek azért, hogy mi itt nyerhessünk! Köszönöm!


KOVÁCS GÁBOR a vlv-nek:

- Mit lehet itt értékelni? ARANYÉREM VAN! Nagyon jól játszottunk. Ezt az orosz csapatot megverni hatalmas dolog volt.

- Minek köszönhetitek? A védekezésnek? A támadásnak? A koncentrációnak? Mivel nyertetek?

- Szerintem pontosan azokkal, amiket felsoroltál. Ezek összessége hozta a győzelmet. Olyan szinten együtt mozgott a csapat, hogy az hihetetlen. Fizikálisan együtt voltunk, mentálisan is. Bisztritsányi fantasztikusan védett, le a kalappal az egész csapat előtt.

- Milyen ünneplés lesz?

- Remélem minél nagyobb...


MEZEI TAMÁS a vlv-nek:

- Nehéz meccs volt, kaptak egy kis hátszelet is, de nem igazán tudtak élni vele, mert k..ott jól védekeztünk. Dávid teljesítményére nem találok szavakat, tényleg le a kalappal előtte, ha jól tudom, 78 százalékos sikerességgel védett. De úgy gondolom, hogy a csapat is hozzátett ehhez, helyén voltak a blokkok, mire lövésre került a sor, addigra már csak úgy tudták ellőni, ahogy mi szerettük volna. Nagyon szép győzelmet arattunk. Úgy érzem, hogy nagyon jó csapat lettünk a végére, a SAS-behívók ellenére. Szeretném megköszönni én is mindazoknak, akik az elején ott voltak velünk. Nagyon örülünk, boldogok vagyunk.

- Mekkora siker ez számodra?

- Hatalmas. Nekem ez volt az első világversenyem, ahol egyáltalán nyolcba kerültünk, aztán ugye négybe és a végén meg is tudtuk nyerni, ez óriási dolog. Ebben az évben az Egerrel magyar bajnok is lettem, ez az év ilyen szempontból nagyon szép volt. Előre fogom tenni a polcra ezt az érmet, mert maga az egész rendezvény is emlékezetes volt, nagyon profi módon volt megszervezve minden. A házigazda orosz csapatot sikerült megvernünk, szép győzelem volt! A legemlékezetesebb az volt számomra, hogy amikor megnyertük, síri csönd volt az uszodában és csak szólt-szólt a Ria! Ria! Hungária! Végül annyit: szeretném megköszönni a hozzám közel állóknak, és ez a győzelmet édesapámnak szeretném adni, aki februárban eltávozott közülünk...


JUHÁSZ ZSOLT a vlv-nek:

- Elképesztő boldogságot érzek. 28 éves vagyok, sok mindent nem nyertem, azért egy LEN Kupát és két Magyar Kupát sikerült behúzni, de ezt a mai aranyérmet mindenek elé helyezem. Elképesztő játékkal győztünk, nagyon-nagyon jó volt magyar címeres sapkában játszan, felemelő érzés és még most is beleborzongok, ha arra gondolok, ahogyan felhangzott az uszodában a harmadik negyed végén a Hajrá magyarok!

- A meccsről mit lehet mondani?

- Mindenki nagyon jól játszott, mégis kiemelném Bisztritsányi Dávidot, aki ma a világ legjobb kapusa volt, elképesztő, hogy miket védett. Csaknem 80 százalékot elérni egy ilyen torna döntőjében, az több mint kivételes teljesítmény. Ami a saját teljesítményemet illeti, nagyon nagy öröm számomra, hogy az ötből három gól is az én passzom után esett. Hihetetlen csapat, közösség jött itt össze, ez a 13 ember szereti egymást. Jó szakmai munkát végeztünk az elmúlt hét hétben, ennek gyümölcse lett ez a győzelem és az, hogy nem biztos, hogy a legjobb keret nyerte meg az Universiadét. Nagy dolognak tartom, hogy az oroszokat saját hazájukban tudtuk megverni, úgy, hogy a játékvezetők megadták nekik a hazai pályát. Végül: nagyon sok sikert kívánunk a válogatottnak Barcelonában, Kis Gábornak pedig kitartást és mielőbbi felépülést!


A harmadik helyért:

Olaszország-Szerbia 10:12 (1:5, 4:2, 3:2, 2:3)