FACEBOOK

Gergely István a kapushelyzetről

Gergely István a kapushelyzetről
hozzászólás, 2013.07.03.

A válogatott kapusedzőjét Görögországból hazafelé kérdeztük a vb-csapatba aspiráló három kapusról.

Diapolo

- Arra szeretnélek kérni, hogy értékeld egy kicsit a kapusok teljesítményét. Ugye van egy első számú kapusunk, Nagy Viktor, és van két fiatal srác, aki verseng azért, hogy bekerüljön a világbajnoki csapatba. Milyenek a kapusaink? Hogy látod?

- Úgy gondolom, hogy mentálisan fejlődtek nagyon sokat az utóbbi néhány hétben, amióta együtt vagyunk. Ez egy új csapat, mindenkinek meg kell találnia a helyét. Viktor az első számú kapus, s ezt neki fel kell tudni dolgoznia. Ugye az elmúlt években azért volt cserebere, meg kell szoknia, meg kell tanulnia, hogy ő az első számú kapus a válogatottban. Első számú kapusnak lenni teljesen más dolog itt, mint egy klubban, de úgy gondolom, hogy ő ezt a pozíciót nagyon jól ellátja. Kezdi érezni, sőt már érzi is, hogy a feladata pontosan mivel is jár. Mert egy első számú kapus feladata nem csak az, hogy jól védjen, hanem az is, hogy magabiztosságot sugározzon, információkat adjon a védekezéshez, tehát  irányítsa az egész védelmet, és néha legyen saját véleménye észrevétele, amit esetleg még kifelé, a kispad felé is kommunikál. Azt gondolom, hogy ezt Viktor nagyon jól kezdi ellátni. Ami talán egy kicsit hiányosság volt náluk, mind Attilánál, mind pedig Viktornál, az az erőnlét. Teljesen másfajta edzésmunkát végeztek. Nem azt mondom, hogy rosszat, jó munkát végeztek, de ahhoz, hogy egy világbajnokságon minden meccsen a lehető legjobban tudjanak védeni, ahhoz komolyabb állóképesség is kell, mint amivel ők bírtak eddig. Az elején egy picikét meglepődtek, mert mondom, másfajta munkát végeztünk, mint amihez hozzá vannak szokva. Természetesen lefelé görbült a szájuk, de most Viktornak nagyon mosolygós volt az arca ez után a teljesítmény után, amit mutatott Görögországban, amire én büszke vagyok, Az a célom továbbra is, hogy megérezze magában azt a jó kapust, aki benne van, és hogy stabilan tudja hozni ezt a közeljövőben.

- A mögötte "tolakodó" fiatalokról mi a véleményed? Egyáltalán: furcsa az, hogy ugyanabból a klubcsapatból van két kapus, és értelemszerűen ugye csak az egyikük játszhat a saját klubjában is. Sokan furcsállják, hogy mit keres Lévai ilyen fiatalon második kapusként a válogatottnál, de én láttam, hogy mit művelt a görög tornán, abszolút bizonyított.

- Nézd, Lévai Marcinak vannak nagyon komoly erényei, többek között az, hogy nagyon-nagyon "munkás". Tehát ő nem fél semmilyen munkától, nem fél a labdától, nem fél az úszástól, nem fél a taposástól, nem kérdezi, hány kilós a medicinlabda, hány kilós az ólomöv, nem kérdezi, hány edzés lesz a héten. Megcsinálja azt a munkát, amit kell, sőt, nagyon szívesen marad tovább is, hogyha kell. Ami a hátránya, az nyilván a rutinhiány Attilához vagy Viktorhoz képest, de ez nem azt jelenti hogy Marci ezzel a természetével és hozzáállásával ne lehetne második számú kapus a közeljövőben, s mindenképpen jó példa a másik két kapusnak. Én azt szeretném, ha ez a három kapus együtt dolgozna. Nyilván van rivalizálás akár az első-második, a második-harmadik, első-harmadik között, tehát a kapusok versengenek egymással, hogy ki kerüljön be a csapatba, de én úgy látom, hogy a szellemiség megfelelő a három kapus között. Nem a könyöklés, a taposás a jellemző, hanem szépen lassan egymás segítése. Mert rá kell, hogy jöjjenek és tudniuk kell azt, hogy csak akkor tudunk sikereket elérni, hogyha támogatják egymást, nem pedig egymás ellen küzdenek. Szépen kezd ez is kialakulni, "helyreállni", én azt gondolom, hogy a vb-re rendben is lesz. Az, hogy a Szolnok hogy oldja meg ezt a problémát, hogy van két ilyen, válogatott szintű kapusa, minket annyira nem érint, mert ugye mi úgy dolgozunk velük, hogy van "három darab kapus", kettő szolnoki. Szolnokon ezt majd megoldják, én a helyükben örülnék ennek a helyzetnek. Nekünk azzal van dolgunk, hogy a kapusok egymást tudják motiválni, nyomni, húzni, ahogy tetszik.

- Ha már belementünk a részletekbe a kapusokat illetően, akkor azért mondjunk valamit Decker Attiláról is. Az ő vehemenciája mennyire játszik szerepet a sikereiben?

- Mindenki egy egyéniség, ő is az, és ezt szereti is megmutatni. Megvan az ő helye is a csapatban. Van egy olyan habitusa, ami ösztönösen elkerülni a rettegést és a félelmet, ezt bizonyította is az oroszországi Vlilágliga-döntőn, amikor be kellett állni a szerbek ellen két negyedre. Akkor azt mondtam neki, hogy Attila, akkor most megőrülhetsz! És ez tetszett neki. Terrmészetesen jó értelemben mondtam, értette is, és nagyon jól is védett. Rá is szükség van, s persze neki is vannak bizonyos hiányosságai. Lehet, hogy éppen az erőssége a hátránya is, az hogy ezt a fajta stílust, amit ő képvisel, nem lehet négy negyeden keresztül produkálni. Iszonyatosan lefárasztja magát azzal, hogy pörgeti, pörgeti saját magát, a játékosokat komoly színházi elemekkel tűzdelt védéseivel. Ez kell, csak meg kell tanulnia beosztani az erejét, mert egyelőre négy negyeden keresztül ezt a pörgést nem tudja produkálni. Azt gondolom, hogy ő is egy jó kapus, s neki is van még mit tanulnia.

Mindhárom kapus rendelkezik egy nagyon-nagyon jó tulajdonsággal: nyitottak a csapat felé, nyitottak az új információkra, és semmilyen új edzésmódszertől, tervtől nem zárkóznak el. És ami számomra nagyon-nagyon kellemes meglepetés, és nagyon-nagyon biztató, az az, hogy amit mondok, mindig a maximális bizalommal kezelik, el is végzik. Ez nekem nagyon fontos, mert ki kell, hogy alakuljon olyan kapcsolat közöttünk, hogy elhiggyék: amit gondolok és mondok, és amit mi megbeszélünk, az működhet, de csak akkor fog a gyakorlatban kiteljesedni, hogyha ehhez így állnak hozzá. Úgyhogy én bízom benne, hogy a kapusokon semmi nem fog múlni.

Tibinek köszönöm a kapusokkal kapcsolatos hozzáállását, mert nagyon fontos, hogy egy kapott gól után ne mindig a kapust vegyük elő. Habár ő szedi ki a labdát a kapuból, ennek ellenére nem mindig biztos, hogy ő a hibás azért a kapott gólért. A kapusok fejében pedig azt kell megváltoztatnom, hogy másokra "delegálják át" a hibát, hogy megmagyarázzák, azért kaptak gólt, mert ennek vagy annak nem volt fent a keze, mert nem jött át, mert nem tette jól a dolgát. A kapus mindig egyedül van a kapuban, lényegében végig egykapuzik egy mérkőzést, ha van blokkja, ha nincs blokkja, ha segítenek, ha nem segítenek neki. Ő az utolsó ember, aki tehet valamit azért, hogy ne kapjunk gólt. Ez nagy pszichikai teher, ezért is mondtam az elején, hogy nem csak a fizikális, hanem a mentális felkészülés is komoly része az idei munkának.

- Végezetül azért mondj valamit arról, hogy neked hogy tetszik a csapatvezetői munka? Ugye a kapusedzői munkát úgy nagyjából el tudja mindenki képzelni, hogy oda való vagy. Milyen a csapatvezetés?

- Jó, tetszik. Megmondom őszintén, kicsit kevesebb feladatra számítottam, de hála istennek mindig van valami, ahány játékos, annyi probléma, plusz a stábtagok, és ez megspékelve utazással, olyan edzésekkel, hogy mindig más uszodában edzünk most már szinte otthon is, máshol étkezünk, a szállásunk, az utazások intézése. De jó, mert ez is egy olyan kihívás, amit össze kell tudjak egyeztetni a többivel, amibe folyamatosságot kell belevinni, hogy a csapat és a stáb csak azzal tudjon foglalkozni, ami az ő dolguk ahhoz, hogy nyerjünk. Nem az a lényeg, hogy én mennyire tudom elintézni a dolgokat a válogatott körül, a csapat körül, vagy mennyire nem, itt az a lényeg, hogy senki ne érezze úgy, hogy igazából semmi nem történik a csapat körül. Minden megy szépen folyamatosan, és csak a vízilabdával kell foglalkozniuk.

Viszont azt szeretném megköszönni a játékosoknak is, Tiboréknak is, Norbinak is, a Doktornak is, Illés Rolinak is, hogy mindenben támogatnak. Az a kétség, ami volt bennem egy pillanatra, hogy ugye azért nincs olyan nagy korkülönbség közöttünk, és még azért valamilyen szinten én is aktív játékos vagyok..., abszolút nem éreztetik ezt velem, tehát amit mondok, azt elfogadják, egy picit furcsa is volt, hogy én adhatok ki feladatokat nekik, ami adott esetben nem a játékban a védekezést szolgálja. De nagyon rendesen elfogadják, azt csinálják, amit kell, s ez igazán jól jellemzi számomra, és megerősíti azt, hogy ez tényleg egy nagyon-nagyon jó csapat.

- Pista, gratulálok az eddigi sikerekhez, és további jó munkát kívánok.

- Köszönöm szépen, köszi, sziasztok.

(Lejegyezte: Di Giovanni Szandra)

VLV-VIDEÓ: