FACEBOOK

Kis Gábor: Újra teljes lendülettel!

Kis Gábor: Újra teljes lendülettel!
hozzászólás, 2013.06.20.

Kis Gábor a Világliga-szuperdöntőről sérülés miatt lemaradt center egy napja teljes erővel edz. Jól van, igyekszik pótolni a lemaradást és jó teljesítménnyel visszaszerezni a bajnoki szezonban nyújtottakkal elért önbizalmat.

Diapolo

KIS GÁBOR a vlv-nek:

- Amikor kiderült, hogy nem tudok edzeni és ki kell hagynom a Világliga szuperdöntőjét, egy hétig voltam kényszerpihenőn. Jártam Sensolite-kezelésekre, s amikor a fiúk elutaztak, az itthon maradottakkal együtt én is az Universiade-kerethez csatlakoztam. Éreztem még a fájdalmat, de azért igyekeztem kezdettől legalább úszni, lábtempózni folyamatosan. A konditermi edzéseket kihagytam, de a vízben elkezdtem együtt a munkát a srácokkal, úsztam végig velük, amit Balázs meghatározott, aztán átmentem a kapu mögé és az addig leúszott távolságnak még másfélszeresét-készeresét teljesítettem.  Naponta 6 ezer és 8 ezer méter körüli távolságot úsztam, s egyre jobb volt az időeredmény, napról napra nagyobb erőfeszítésekre voltam képes.  

- Mennyire tudtad ezzel karban tartani magadat fizikailag?

- Azért az úszás csak egy határig elég. Ráadásul azért óvatosan tempóztam - főleg az elején -, nem olyan intenzitással, ahogy azt egyébként kell. Amikor most felvettem teljes erővel a munkát, bizony, rendesen megéreztem. Mintha hosszabb kihagyás után tértem volna vissza. Tegnap délelőtt még csak úsztam, este kezdtem el a vízilabdás jellegű edzéseket is és úgy érzem, hogy most már minden megy. Van még kisebb fájdalom, de ez nem befolyásol, most már száz százalékosan csinálok mindent. Érzem a lemaradást, a másfél héttel megnyújtott kényszerpihenőt, sok munkát kell még elvégeznem, hogy behozzak mindent. De most már legalább tudok rendesen edzeni, aminek nagyon örülök!

- A testsúlyodat tudtad tartani az úszás segítségével vagy híztál?

- Hát, amikor az ember kényszerűségből kihagy három és fél hetet, felszed néhány plusz kilót, különösen én, aki hajlamos vagyok a hízásra, de nincs probléma, mert amióta teljes erőből végzem a munkát, megy szépen lefelé. Nem lesz probléma, igyekszem megtartani azt a testtömeget, ami az erőmet adja, de azért a gyorsaságot is lehetővé teszi. Sose voltam az a szálkás típusú alkat, nem is várja senki (én sem magamtól), hogy kocka-hasam legyen a világbajnokságra :-) Túl vagyok a nehezén!

- Fizikailag tehát lassan rendbe jössz, milyen a lelkiállapotod?

- Szerencsére vagy sajnos már hozzászoktam az ilyen, sérülések miatti kihagyásokhoz. Nem volt lelki problémám, már csak azért sem, mert ez még a kisebb gondok közé tartozott, hiszen például műtétre sem volt szükség. Természetesen nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam a csapattal lenni, utazni velük és játszani a Világligán. Jó szezonom volt, azt gondoltam, hogy a sérülések után sikerült jó formába kerülnöm, ennek bizonyítását akadályozta meg ez a kényszerű kiesés. Úgy gondolom, hogy ebben a sportágban nagyon fontos az önbizalom. Ezt sikerült megszereznem és most dolgozhatok megint, hogy "visszakapjam". Nincs félelem bennem, de azért ez egy kérdőjel, hogy tudok-e olyan meccseket játszani, olyan teljesítményt nyújtani a következő időszakban, hogy annak eredményeként visszaszerezzem az önbizalmat. Ha sikerül, akkor szerepet fogok kapni a vb-n, ez egész biztos, és ott is jó teljesítményt fogok tudni nyújtani.

- Mit szólsz a fiúk cseljabinszki szerepléséhez?

- Nagyon fájt a szívem, hogy nem lehettem ott, jó dolog lehetett és ezek a mérkőzések  hozzák az embert jó fizikai állapotba, amiket ők játszottak. Ráadásul szorosak voltak a meccsek, igyekeztem követni itthonról a történéseket és azt mondom, akár a bírók tették szorossá a meccseket, akár nem, ha egy mérkőzés az utolsó negyedben dől el, az nagyon jó abból a szempontból, hogy segíti a felkészülést. Nyilván kérdezősködtem is a srácoktól, mindenki azt mondta, hogy nagyon sokat fejlődtek, egytől egyig nagyon pozitív tapasztalatokról számoltak be. És hát azért azt se felejtsük el, hogy egy Világliga-ezüstérem eleve nem kis dolog, főleg ezekben az időkben. Döntőt játszottak, ami csodálatos, ennek tényleg nagyon lehet örülni! Úgy láttam a fiúkon, hogy ők is így fogták fel, s ez biztató a jövőre nézve is. Egyértelműen nagyon hasznosnak mondta mindenki a tornát, az egyetlen fájó pont Varga Dani sérülése. Ő a csapatkapitány, rendkívül nagy veszteség lenne a kiesése. Nem tudom, mi lesz, tud-e edzeni, mennyi idő alatt gyógyul meg a keze, nyilván most Tibi is megkapta a leckét, hogy ha muszáj, valahogy pótolja őt. Bízom benne, hogy Dani lesz olyan állapotban, hogy visszatérjen, de nekem is volt ujjsérülésem, a csodával egyenértékűnek tartanám, ha meg tudna gyógyulni. Bízzunk ebben, néha vannak csodák!