A magyar csapat kapitánya még bízik abban hogy keze a szerdai műtét után a reméltnél gyorsabban gyógyul. Mindent meg fog tenni, amit csak tud, együtt marad a többiekkel, edzeni is fog és reménykedik a legvégsőkig… vlv-interjú Varga Dániellel.

- Benedek Tibi szavaiból lehetett érezni már a döntő után, hogy komolyan aggódik a sérülésed miatt. Mint kiderült, ezért is nem engedett vissza - akaratod ellenére - a vízbe meccs közben, amivel talán egy még komolyabb sérüléstől óvott meg. Te akkor nem érezted, hogy súlyos lehet a dolog?

- Én azt éreztem, hogy érzékeny. De a sérülések általában érzékenységet okoznak, függetlenül attól, hogy "csak" húzódásról vagy komolyabb problémáról van-e szó. A meccs utáni órákban aztán nagyon bedagadt és belilult, mégis elkezdtem reménykedni hétfő délután és kedd reggel, mert úgy éreztem, hogy jobban tudom mozgatni, a hajlítás könnyebben ment, a nyomásra sem volt annyira érzékeny, mint korábban. A pozitív tapasztalatok miatt optimista maradtam egészen Tóni bácsi telefonjáig. Abból azonban kiderült, hogy el van törve és operálni kell. Akkor hirtelen összeszorult a gyomrom.

- Közölte veled, hogy akkor ez most mivel jár és hogy így vége a vb-szereplésednek?

- Ő közölte, de én azóta sem vettem tudomásul azt a forgatókönyvet, hogy nem utazhatok Barcelonába és nem lehetek a csapat része. Továbbra is reménykedem és ez el fog tartani még egy jó darabig, ugyanis nincsen A válasz meg B válasz, hanem napról napra, hétről hétre lehet majd azt figyelni, hogy van-e még esélyem. Hiszen az lesz a lényeg, hogy milyen sebességgel gyógyulok a műtétet követően.

- A műtét szerdán lesz, de lehet-e már tudni, hogy te személy szerint tudsz-e valamilyen módon hatással lenni arra, hogy a gyógyulási folyamat gyorsabb legyen? Vagy ez kizárólag azon múlik, hogy hogy forrnak össze a csontok?

- Többféle megközelítés van, ki miben hisz. Biztosan igénybe fogom venni a sensolite-os fényterápiát, de megadom az esélyt más  alternatív megoldásoknak is. Amit csak lehet, én biztosan meg fogok tenni annak érdekében, hogy gyorsabban és hatékonyabban gyógyuljon a kezem.

- A műtéttől félsz?

- Nem félek.  Túl vagyok már egy páron.

- Alig több mint egy hónap van a vb kezdetéig. Mi az az idő, amit magadnak adsz a reménykedésre?

- Azért itt azt is látni kell, hogy nem én adom az időt és nem én döntöm el, hogy meddig van esély. Borzasztó jólesik, hogy Tibor azt mondta: ha vagyok olyan fizikai állapotban és a kezem olyan lesz, hogy a barcelonai első meccsen már hozzá tudok tenni a csapat játékához, akkor annak ellenére számít rám, hogy nem játszottam a többiekkel. Viszont azt is látni kell, hogy a történet nem rólam szól. Itt a magyar válogatott, 19 ember készül a világbajnokságra, ami egy nagyon fontos állomása a Rióig előttünk álló időszaknak. És hát az élet megy  tovább. Tele van a csapat jó játékossal. Ha nem leszek olyan állapotban, hogy hozzáadjak a magyar válogatott eredményességéhez, akkor elfogadom, hogy nem lehetek ott a vb-n és ez is egy reális forgatókönyv, sőt, igazából sajnos most ez a reálisabb.



- Mit fogsz csinálni mostantól? Hogy telnek majd a műtét utáni napjaid, heteid? Ezt végiggondoltad már?

- Nem lesz sok szabadidőm, amint lehet, edzeni fogok, ha holnap, a műtét napján nem is, de úgy tervezem, hogy holnaputántól (orvosi engedéllyel) megkezdem  a szárazföldi edzéseket, illetve amint mehetek már vízbe, akkor úszni és lábtempózni fogok és ezt megpróbálom olyan időterjedelemben, ahogy a többiek is edzenek. Szeretnék velük együtt lenni, továbbra is kivenni a részemet a nyári közös felkészülésből, még ha ebben korlátoz is a sérülés. Ott leszek Tatabányán is, sajnos Görögországba nyilván nem mehetek a többiekkel, de minden olyan helyszínen, eseményen ott szeretnék lenni, ahol csak tudok, ahol erre módom van.

- Milyen üzeneteket kaptál, gondolom, sok sms érkezett?

- Először is kaptam egy parkolási büntetést a kórház előtt, nem is értem, hogy történhet ilyen, de mindegy. Nagyon kedves üzeneteket kapok. Van, aki felajánlja a segítségét, van, aki csak azt tudatja, hogy nagyon szorít, ezek természetesen jól esnek, erőt adnak.

- Hát Dani... Mit mondhatnék? Gyors gyógyulást kívánok neked és remélem, hogy sikerülni fog...

- Én is remélem, és köszönöm.