FACEBOOK

Kemény Dénes: ,,Képesek vagyunk most már bárkit megverni,,

Kemény Dénes: ,,Képesek vagyunk most már bárkit megverni,,
hozzászólás, 2012.07.28.

Kemény Dénes eddig 21 olimpiai bajnokot adott a magyar sportnak és Londonba is azért megy, hogy zsinórban negyedszer is olimpiát nyerjen csapatával. Ez még egyetlen országnak, játékosnak, edzőnek sem sikerült. Szerinte ez a csapat már képes legyőzni bárki: "ez a csapat már kezd úgy működni, mint egy klubcsapat". Simon Andrea (hvg.hu) interjúját közöljük.

Diapolo

hvg.hu: Sosem szállsz el ettől az egésztől? Magadtól?

Kemény Dénes: Már csak azért sem, mert a hétköznapi életben pontosan ugyanúgy vagyok, mint ’96-ig voltam. Keresem a barátaim társaságát, akikkel a munkámról nem beszélünk. Mindegyikükkel megvannak azok a témák, amik minket érdekelnek. Együtt vagyunk a baráti társaságban, ahol én egy vagyok a sok közül. Mindenki tudja, hogy én így érzem jól magam. Van egy munka- és egy emberi részem, az emberi támogat abban, hogy ugyanolyan maradjak, mint voltam. Nekem amiatt, mert szövetségi kapitány vagyok, sosem volt még igazam a vízisízés témában a vízisízős barátaimmal, legfeljebb csak azért, mert okosabbat mondtam, mint ők. Vagy azért nem, mert ők mondtak okosabbat, mint én.

hvg.hu: Vannak még olyan pillanatok, amikor nem London jár a fejedben?

Kemény Dénes: Szerencsére igen.

hvg.hu: Gyakran?

Kemény Dénes: Nem.

hvg.hu: És amikor Londonra gondolsz, mi minden foglalkoztat?

Kemény Dénes: Például az olimpia és egy bármilyen más világverseny közti logisztikai különbségek. Utóbbiaknál kiválasztod a hotelt, a hotel-uszoda távolságot és mindent megszervezel ahhoz, hogy az ideális legyen és minél jobban tudjon produkálni a játékos és az edző is. Olimpia esetében ez nem így van, ott az olimpia szervezői úgy gondolják, hogy azok a feltételek, amiket ők teremtenek, alkalmasak lesznek a sportolóknak arra, hogy produkáljanak. Ebből adódóan ez egy sodródás. Tehát foglalkoztat, milyenek lesznek a körülmények, a távolságok, az idő, a falu. És a lakás, amiben lakni fogunk. Ami mégsem olyan, mint egy szállodai szoba, itt sokkal nagyobb lesz azért az egymásra utaltság, szinte párkapcsolati türelemre lesz szükség. És ezt több mint két héten keresztül kell kezelnünk, a játékosoknak és az edzőknek is. És konkrétan még az ellenfeleink legjobb játékosai is foglalkoztatnak. Mert azt, hogy mi hova jutottunk el, látom, hogy mi mit tudunk, azt tudom.


hvg.hu: És?

Kemény Dénes: Képesek vagyunk most már bárkit megverni, kialakult a csapat, összerázódott, kezdenek a reflexek összeállni a játékosok között, mert most már kevesebben vagyunk és nincs fluktuáció egy-egy poszton, mindenkinek megvan a közvetlen kollégája, összevillannak a szemek. Ez a csapat már kezd úgy működni, mint egy klubcsapat. De az ellenfeleinknél vannak kiemelkedő tudású játékosok, akik ha jót produkálnak, akkor ezeket az ellenfeleket nehéz megverni. Nem csak nekünk, bárkinek. Ezek a kérdőjelek. Ezek szoktak megfordulni a fejemben.

hvg.hu: De az ellenfeleknél egy-egy kulcsjátékos kiváló formáján múlik majd minden?

Kemény Dénes: Nem. De kizártnak tartom, hogy az ellenfelek kulcsjátékosai ne kiváló formában érkezzenek. Azt a szívességet nekünk senki nem fogja megtenni, hogy a legjobb játékosai nem lesznek jók. Mi meg azt a szívességet nem akarjuk megtenni nekik, hogy hagyjuk, hogy a legjobb játékosaik azt csinálhassák, amit tudnak, amit szeretnének és amit az edzőjük akar. Azon leszünk, hogy az ellenfél legjobb játékosai ne csinálhassák azt, amiben jók. Az én agyamban az szokott fölmerülni például – kikapcsolódás közben, ha mégis eszembe jut az olimpia, akkor megvillan –, hogy mondjuk Montenegró centere milyen gólveszélyes akkor, amikor mozgásból játszik, nem pedig stabil beállásból, és mit kell majd nekünk ez ellen tenni, hogy ő ezt ne csinálhassa.

hvg.hu: És akkor gyártasz rá n+1 megoldást?

Kemény Dénes: Nem, hiszen ez csak egy villanás. Eszembe jut egy kép, amikor ő azt csinálja, amihez a legjobban ért, és akkor tudatosul bennem, hogy ezt majd nem szabad hagynunk. És ez nem okvetlenül arról szól, hogy annak a játékosunknak, aki majd megpróbálja őt tartani, mit fogok mondani. Az is lehet, hogy az fordul meg a fejemben, hogy ez ellen a játékos ellen csapatként mit tudunk majd tenni. De ez csak egy kép és csak egy kiragadott példa. Mert egyébként az amerikaiaknál is van egy fantasztikus lövő, aki szintén nagyon jól játszik mozgásból. És ezek a kiemelkedő játékosok – minden jó csapatban – elegendően körbe vannak véve nagyon jó játékosokkal, akik nagyon jót produkálnak akkor, amikor a kiemelkedőknek megy. De ha meg tudod fogni az ellenfél legjobb játékosait és szürkébb teljesítményre tudod kényszeríteni, akkor a többiek is elhalványulnak, mert nagyon támaszkodnak a kulcsjátékosaikra. Tehát ez ellenfeleink második sávban játszó pólósai akkor nyújtanak klasszis teljesítményt, ha a legjobbjaik jók. Ezért fontos a legjobbjaikat elhalványítani, mert ezzel az egész csapat elveszítheti az irányvonalát, a támaszkodási pontjait.

hvg.hu: Nálunk ez hogy van?

Kemény Dénes: Abban bízom, hogy nálunk több ilyen van. Hogy ez így van-e vagy sem, azt majd élesben fogjuk látni. Az elmúlt olimpiákon mindig több ilyen támaszkodási pontunk volt. Mindig volt két olyan középcsatárunk, akik közül legalább az egyiket nem tudták semlegesíteni. Mindig voltak olyan lövőink, négy-öt veszélyes, akikből legalább hárman egyszerre gólveszélyesek voltak. És attól már erős a csapat. Mondok egy példát: ha Madaras és Biros góllövésben halványabb egy meccsen, azt megengedhetjük magunknak, ha azon a napon valamelyik Varga, Kiss Gergő és Kásás szórják a gólokat – akkor ez elfér. Tehát az a lényeg, hogy a meccs előtt legalább hat mozgékony játékoson látszódjon, hogy benne van a nyerő teljesítmény. Mert hatot senki sem fog tudni semlegesíteni.

hvg.hu: Vannak stresszeid?

Kemény Dénes: Nem úgy telnek a napjaink, mint két nappal karácsony előtt, amikor az ember legfőbb gondja az, hogy a meglepetés, amit kitalált bármelyik gyermekének, tényleg olyan örömet okoz-e majd, mint amilyet szeretne. Két hónapja már minden napom feszült, mert mégiscsak azt a végpontot látom, hogy megszólal a síp és labdára úszik két játékos. De pont olyan stresszem van, ami a múltban volt és ha annál több lenne, az baj lenne. De ha kevesebb, az is.

hvg.hu: Van olyan része, ami már rutinból hozható?

Kemény Dénes: Ami rutin: igyekszem magamból a lehető legtöbb nyugalmat előkaparni és megtartani. Minél több energiát próbálok spórolni.

hvg.hu: Gyorsabban meghozol döntéseket?

Kemény Dénes: Most is vannak olyan kérdések, amik kapcsán vacillálok. És a könnyű döntéseket 8 évvel ezelőtt is könnyen meghoztam. Hogy mennyire van bennem az elmúlt 15 és fél év tapasztalata? Óhatatlanul. De nem kell külön koncentrálnom arra, hogy alázattal mindent ugyanúgy analizáljak, és ugyanúgy állítsam össze a döntésekhez a hátteret. Tehát abban, hogy átvizsgáljak egy helyzetet több szemszögből, mielőtt döntök, az a rutin nincs benne, hogy eszembe jut, hasonló helyzetben milyen jó döntést hoztam hét évvel ezelőtt és akkor most is az lesz. Az időt, az energiát és mindent rászánok most is arra, hogy megszülessen a döntés. Ami remélhetőleg jó.


hvg.hu: Érnek még meglepetések? Adódnak még váratlan helyzetek?

Kemény Dénes: Persze, mivel minden játékos más és minden játékos változik is, ahogy az évek mennek előre. Vannak olyan játékosok, akik észrevétlenül, majdnem 16 éve velem vannak, Kiss Gergő és Kásás Tamás például az első edzéstől kezdve. Biros Peti pedig a második óta. És ennyi idő alatt teljes mértékben megváltozhat egy játékos. Ahogy a fehérből fekete lesz vagy a hidegből forró, vagyis az abszolút túlsó végpontra is ellavírozhat, különböző állomásokon keresztül. Vagyis a játékos szinte észrevétlenül is eltávolodhat attól a sportembertől, akinek én megismertem, egy másik irányába. A szülők szokták legkevésbé észrevenni, hogy nő a gyerek. Mert ők mindennap látják. De azért mégiscsak egészen más eszközökre van szükségem a régebbi játékosokhoz most, mint amikor elkezdtem velük dolgozni. És ezt vagy ösztönösen veszem észre és alkalmazkodom hozzá, vagy tudatosan. Ha ösztönösen nem sikerült, akkor rá kell jönnöm, miért nem tudok vele bánni, jóllehet, ez korábban mindig sikerült. És akkor rájövök, azért, mert ő megváltozott. Vagy az is lehet, hogy én is változtam valamennyire. Kellenek olyan eszközök, amikkel az ember eléri azt, amit akar, vagyis a játékos jót fog produkálni. És ha ezek az eszközök nem egyeznek azzal, amik Sevillában vagy Sydney-ben voltak, akkor mást kell csinálni.

hvg.hu: Az idősebbekkel való kapcsolataidban az arányok változtak?

Kemény Dénes: Amikor egy 20 éves fiú a családi környezetéből lejön az uszodába és az edzőjével eredményeket ér el, ismert sportcsillaggá válik, az edző-játékos viszony nagyon hamar lesz nagyon erős a közös sikereknek is köszönhetően. Ráadásul a családjától éppen külön életet kezdő fiatal játékosnak fontos támpont az edzője. De nem várhatom el, hogy ez most is így legyen. Mert ehhez képest eltelt 16 év, gyerekeket nevel, boldog házasságban él, fantasztikus sportsikereken van túl, elfogadottá, természetessé vált a számára az, hogy ő sportcsillag. Vagyis ekkor az edző már egy munkatárs neki, nem pedig az a támpont, ami 15 évvel ezelőtt volt. Ez a játékos oldala és ez teljesen természetes. Én nem várhatom már el, hogy apjaként kezeljen. Mert már ő is többszörös apuka. Azt elvárhatom viszont, hogy a munkaviszonyunk rendje megmaradjon. Tehát ő továbbra is egy játékosa egy közösségnek – még ha nagyon fontos is –, aminek én a vezetője vagyok. És a vezető csak akkor tud eredményes lenni, ha a vezetési körülmények biztosítottak. És ha nincs eredményes vezető egy csapat élén, akkor a csapat nem lesz eredményes. És a játékos a hatalmas rutinjával ezt átlátja. Ha nem látná át a hatalmas rutinjával, akkor átlátja az eszével. És minden energiájával azon kell, hogy legyen – akármennyire sem rekonstruálható már a második apa-fiú viszony –, hogy neki segítenie kell az edzőjét, hogy az minél jobban tudjon produkálni, azaz vezetőképes legyen. Mert neki is akkor van esélye arra, hogy győzzön.

hvg.hu: És a te oldalad? Több mindenben adsz a szavukra, több dologról kérdezed meg őket?

Kemény Dénes: Kérdezem őket, de nem szégyellősek, ha van valami mondanivalójuk, azt elmondják maguktól. Ha abban bízom, hogy nekik nagyon fontos a győzelem, akkor, mivel intelligensek és tudják ezeket a kereteket, amikről az előbb beszéltem, ők ezt be is tartják. Tehát hogyne bíznék bennük!


hvg.hu: Más győzelmi mutatókra számítottál?

Kemény Dénes: Nem nagyon. Vártam, hogy lesznek vereségek. Az, hogy mondjuk hármat vártam és hat lett, vagy kilencet és hat lett, azt most nem tudom megmondani. Nyilván egy magyar-horvátot például lehet magyar győzelemre, horvátra és ikszre venni. Ugyanezt mondhatom egy magyar-szerbre, magyar-olaszra, magyar-montenegróira. Úgy gondolom, hogy minden csapatnak megvolt minden pillanatban a maga baja. Mi az első mérkőzéseken még felkészületlenek voltunk, később meg összességében olyan sorozatokat játszottunk, ahol az ellenfeleinkhez képest általában fáradtabbak voltunk. És ez nem kifogás, hanem tény. Úgyhogy én nyugodt vagyok, engem ezek nem zavarnak. Egy kollégád mondta, nagyon keveset fizet a magyar arany az egyik fogadási irodánál. Úgy látszik, az oddsokat megállapítókat sem zavarják ezek a felkészülési eredmények.

hvg.hu: Az, hogy az olimpián olyan csapat ellen mentek, amelyiket megvertétek a felkészülés során vagy olyan ellen, amelyiktől kikaptatok, számít?

Kemény Dénes: Az ilyen dolgok egy meccs vége felé számíthatnak. Ha valamelyik ellenfelünk magabiztosan lesöpört volna minket egyszer vagy kétszer ezeken a felkészülési meccseken, és ugyanez az ellenfelünk az olimpián a harmadik negyedben három góllal vezet, az nekik önbizalmat ad, nekünk bizonytalanságot. De ilyen nem volt. Mi hiába vertük meg a szerbeket Cosenzában, hiába volt 5-1 is, ez a meccs null-nullról indul és mindenki tudja, hogy háromesélyes. A közönség is, és a két csapat is. Most direkt olyan példát hoztam, ahol győztünk. Meg egy erős csapatról van szó. Mi az athéni olimpia évében a döntő előtt a szerbekkel hat meccset játszottunk. Ebből egyszer kaptunk tőlük ki. Ehhez képest az olimpiai döntőt végig a kezükben tartották. És akárhogy is vesszük, az a meccs sokkal inkább az övék volt. Mi egyetlen negyedben, az utolsóban játszottunk jobban, ami utólag elég volt. Tehát nem számítottak az előzmények.

hvg.hu: Könnyebb prédának tartanak titeket a riválisok?

Kemény Dénes: A játékosaimtól olyan hírek jönnek, hogy azt hallják, nem. Nagyon tartanak tőlünk. De ezt úgy adom tovább, ahogy hallottam.

hvg.hu: Szerinted ti hol vagytok?

Kemény Dénes: Én oda helyezem magunkat, ahol az előző olimpiák előtt is voltunk. És egyszer sem voltunk olyan helyzetben, hogy azt mondtam volna, senki más nem nyerhet, csak mi. Ha Dánia, Portugália, Új-Zéland, Argentína és Magyarország indulna az olimpián, akkor meg merném jósolni a végeredményt. Te sem tudsz olyan olimpiát mondani, amikor azt mondták volna, csak a magyar csapat nyerhet. Most sincs így. A héten két napot az amerikaiakkal játszottunk és ha eddig azt mondtam, öt csapat nyerhet, akkor most már az amerikaiakat is oda kell sorolnom, mert nagyon jól játszanak. És hogy ezen az olimpián mi lesz, azt most tényleg nem tudja senki.

hvg.hu: Az, hogy nekimész a negyediknek is, mennyiben volt kényszerpálya? Felépítettél valamit 15 év alatt, amiben még a marketing is benne van.

Kemény Dénes: Annyi volt bennem, hogy ezekkel az eredményekkel akár hátra is dőlhetnék, de éreztem még annyi erőt magamban, hogy ezt a négy évet, annak reményében, hogy a csapat a negyedik év végén jó lesz, végigcsinálom. Mert okozhat még nekem annyi örömet ez az egész, mert annyira azért vagyunk jók, hogy cserébe én ennek a négy évnek a stresszeit kibírjam. És annyiban volt kényszerpálya, hogy nem igazán láttam a színen olyan reális lehetőséget, hogy az egész úgy folytatódjon, mint addig volt és amit ez a csapat megérdemelne. Hogy biztosítva lenne azoknak a fiatal játékosoknak a jövője, akik Pekingben kerültek be először a csapatba. Tehát nem volt még senki sem kész szerintem a fiatal edzők közül arra, hogy ezt a szisztémát folytassa. Ugyanakkor jónéhány olyan játékost láttam, akiből azt éreztem, hogy néhány pihenősebb év után versenyképes lesz a londoni olimpián. És ez elegendő motiváció volt nekem. Ott voltál, amikor aláírtam a szerződésemet: azt mondtam, hogy az olimpiai arany lehetősége motivál, amihez elég az is, hogy versenyképesek legyünk az olimpián. És ha versenyképesek leszünk, akár nyerhetünk is. Ezt most is tartom.

hvg.hu: És 2013 januártól mit csinálsz?

Kemény Dénes: Nem tudom. És nem is érdekel. Most nem!

Simon Andrea - hvg.hu (fotó: vlv)

Címkék:
Kemény Dénes

3 régi hozzászólás

ladorjan hozzászólása
2012.07.29. 01:37

Nem emlékszem, hogy olvastam volna jobb, elemzőbb, nyíltabb interjút Kemény Dénessel, gratulálok az újságírónőnek! Remélem, hogy a szurkolók közül sokan olvasták, és ez megvilágítja az erőviszonyokat, elvárásokat. Holnap még nem dől el semmi, de azért jó lenne győzni, hajrá magyarok!

KerbiT hozzászólása
KerbiT36402
2012.07.28. 22:18

Szerintem az MTV honlapján élőben fogod tudni nézni (de nem biztos) :). HAJRÁ MAGYAROK!!!

ak47 hozzászólása
ak4736401
2012.07.28. 21:24

Már nagyon izgulok! HAJRÁ MAGYAROK! Streamet ne felejtsetek el dobni! :) köszi