FACEBOOK

Kis Gábor lassan harcra kész

Kis Gábor lassan harcra kész
hozzászólás, 2012.02.03.

A jövő héten várhatóan visszatér a tavaly november elején szalagszakadással megműtött Kis Gábor. A Szolnok olimpiai bajnok játékosát saját állapota mellett az eindhoveni EB-ről is kérdeztük.

Diapolo

KIS GÁBOR a vlv-nek:

- Köszönöm szépen az érdeklődést, minden rendben van. A gyógyulás kicsit lassabban ment, mint amire számítottam. A  karácsonyi ünnepek után elkezdtem az edzéseket, és január első hetének közepéig még vigyázva edzettem, majd elmentünk edzőtáborba a csapattal, ekkortól már teljes értékű munkát végeztem. Nyilván a majdnem több, mint két hónapos kihagyás érezhető volt, mert azért az izmok eltűnnek, nem lettem soványabb se. Úgyhogy onnantól elkezdődött a nagy küzdelem, de most már kezdek olyan állapotban lenni, hogy ha jön egy mérkőzés, akkor a csapat segítségére tudok lenni. Ezt mondjuk két hete még nem mertem volna kijelenteni.

Lépésről lépésre kezdem utolérni magam, de azért még van hátra jócskán idő, hogy azt merjem mondani, száz százalékos vagyok. De a seb, a sérülés, az már annyira nem fáj, szinte alig érzem. A csuklóm még érzékeny, mivel ugye elég sokáig nem tudtam mozgatni a kezem. Amikor például centerben lököm le a védőt magamról, az még fájdogál, meg  a fekvőtámasznyomás is nehezen megy. Egy hete még nem is tudtam fekvőt nyomni, ezen a héten már sikerült, igaz, még fájdalmakkal. Szóval az a baj, hogy kicsit lassabban regenerálódik a csuklóm, mint hittem volna, azt hittem, hogy már két héttel ezelőtt simán fogok tudni ugrálni, meg lökdösni, bármit csinálni, amit kell egy centernek. De sajnos egy kicsit lassabban megy. Úgy gondolom, hogy a Szentes meccs után, számunkra nagyon fontos rangadóra, a Szeged elleni meccsre már ez nem fogja hátráltatni a munkámat.

- Konkrétan mikor térsz vissza?

- Úgy tudjuk, valószínűleg jövő szerdán lesz a most szombatról elhalasztott Szentes-meccsünk (nekem most jól jött ez a halasztás) és azon már játszani fogok. Hogy milyen állapotban leszek, azt nem tudom. Jó erőben érzem magam, örülök, hogy végre edzünk, s hogy most már lesz közöm újra a vízilabda-társadalomhoz, de hát azért nem mondhatom még, hogy százszázalékos vagyok. Körülbelül olyan nyolcvan százaléknál tartok jelen pillanatban.

- A versenysúlyodat visszaszerezted, a fizikai erőd is megvan?

- Kezd visszatérni, az elmúlt másfél hétben azért ugrásszerűen javult a fizikai állapotom. Volt olyan is, amikor a többieknek már pihenő volt múlt hét végén, és Sanyi tartott nekem külön edzést. A súlyom már lement, mert azért el voltam hízva eléggé a két és fél hónap kihagyás miatt. Most körülbelül olyan állapotban vagyok súlyban, mint amikor megsérültem, de szeretnék még lejjebb menni.

- Kicsi, ezek jó hírek! Akkor térjünk rá az EB-re: hogy nézted a meccseket, tudnál-e nekem értékelést adni, innen hogy láttad, a csapatunk milyen volt?

- Azt kell, hogy mondjam, nagyon tetszettek a mérkőzések, jobb volt a csapat megint, mint tavaly – tavaly is jobb volt, mint egy évvel azelőtt. Én úgy gondolom, hogy egyelőre az zajlik, amit eltervezett a csapat az olimpiáig, a csúcsformát Londonra kell kihegyezni. Tényleg nagyon jó úton haladunk. Jó volt, hogy visszatért Tomi is, rengeteget és jól védekezett,  a passzaival, a játékával, meg a góljaival rengeteget segített. Izgalmas meccsek voltak, a Montenegró elleni találkozó közben a hajam is kihullott. Borzasztó volt végignézni, mert hát a végét nagyon-nagyon sajnáltam, azt, hogy a srácok nem jutottak be a döntőbe. Ez megint olyan volt, mint a világbajnokságon, hogy a kezünkben lehetett volna, aztán mégsem sikerült. Az olasz meccsen meg tényleg egyszerűen nagyon-nagyon jól játszottak a fiúk.

Szerintem összességében a csapat nagyon jól teljesített, úgy gondolom, hogy javult a védekezés, jobban összeállt a tavalyhoz képest. Lehet, hogy kaptunk 12 gólt, ezzel persze gondok vannak, de lehetett látni azt, hogy a megbeszéltek szerint próbálnak védekezni a fiúk. Még Zile, a szerb csapattársam (a szerbekkel Európa-bajnoki címet szerzett Zsivko Gocics - a szerk.) is azt mondta, hogy megint jobb lett a magyar csapat, mint tavaly volt, úgyhogy nagyon komoly lesz itt az olimpia. Egyelőre azt kell, hogy mondjam, a terv szerint halad minden. Azt nagyon sajnálom, hogy nem sikerült döntőbe jutni, aranyérmet vagy ezüstöt szerezni, viszont az elmúlt évek nem voltak nagyon "éremdúsak" a magyar válogatott számára, úgyhogy én – ha ott lettem volna – nagyon-nagyon örültem volna, hogy sikerül éremmel éremmel hazatérni. Meg persze örülök így is.

- Nagyon szépen köszönöm! További jó gyógyulgatást kívánok!

(Lejegyezte: Ötvös Csilla)

Címkék:
Kis Gábor