FACEBOOK

Erő (demonstráció)

Erő (demonstráció)
hozzászólás, 2011.11.30.

Az erőnléti edző munkájáról, szerepéről közölt riportot a SportKlub Online. Szabó Ferenc cikkét az alábbiakban ismertetjük.

Egy vízilabda-együttes sikereihez számos tényező szükségeltetik: erős keret, kiváló vezetőedző, stabil anyagi háttér, remek öltözői hangulat. Azt viszont le kell szögezni, hogy úszhatnak akármilyen gyorsan a játékosok, dobhatnak akármilyen tökéletes technikával, járhatnak akármilyen jókedvűen az uszodába, ha sérülések sora keseríti az életüket, kizárt, hogy eredményesek legyenek. Ahhoz, hogy minden gördülékenyen működjön, szükség van egy edzőre, aki erőnlétileg is biztosítja azt a szintet, amellyel a csapat képes lehet elérni a szezon elején megfogalmazott célokat…

Minden edzés bemelegítéssel kezdődik… Nincs ez másként a cikkírásban sem, így kezdésképp ejtsünk néhány szót az erőnlét fogalmáról! Amióta világ a világ, az emberi lényt a fizikai aktivitás jellemzi, és bár a technikai vívmányok megjelenésével az utóbbi évszázadokban nagymértékben csökkent a jelentősége, ma már jóval szerteágazóbb ismeretekkel rendelkezünk, ami a testi harmónia elérését, fenntartását illeti. Nem csoda tehát, hogy a világ legnépszerűbb sportágaiban rendkívül fontos szerep jut az erőnléti edzőknek, hiszen tevékenységükkel megalapozzák az adott együttes sikereit. Azt hiszem, nem túlzás kijelenteni, hogy Európában a jégkorong és a rögbi különböző válfajai mellett a vízilabda az a csapatsportág, amelyben – a számtalan fizikai kontaktusnak is köszönhetően - az erőnlét átlagon felüli jelentőséggel bír. Erről a felnőtt válogatottban már bemutatkozó Marnitz Gergő, a Szolnoki Dózsa-Közgép pólósa is így vélekedik.

- A vízilabda azért igényel kiemelkedő állóképességet, mert a küzdelem a többi labdajátékhoz képest teljesen más közegben, a vízben zajlik – kezdte a junior világbajnok pólós. – A cserékre is jóval kevesebb lehetőség jut, mint más sportágakban, és mivel mindenki egyszerre támad, valamint védekezik, az erőnlét kivételes figyelmet érdemel.


Marnitz Gergő tavaly csatlakozott a Tisza-parti egyesülethez, így az utóbbi évadokban már Dudics Attila utasításaira végzi az erőnléti gyakorlatokat a konditeremben. A fiatal tréner harmadik éve dolgozik a csapatnál, és a Dózsa pólósain túl izzasztotta már a Szolnoki Olajbányász kosárlabdázóit is az egy évvel korábbi nyári alapozás során.

- Felesleges párhuzamot vonni, vagy különbségeket keresni a két gárdát illetően, hiszen mindenkinél a testi adottságok határozzák meg, hogy milyen típusú munkát kell végezni, nem pedig az, hogy melyik sportág képviselője az illető – kezdte Dudics Attila. - Legyen szó kosarasról, pólósról vagy akár egy háziasszonyról, aki ügyel a vonalaira, mindannyian azért fordulnak hozzám, mert fejlődni akarnak, így a hozzáállásban sincs számottevő eltérés. A vízilabda-együttesnél az én dolgom az, hogy ellensúlyozzam a hatalmas terhelést, amit a játékosok egész évben kapnak, valamint hogy biztosítsam azt az erőnléti szintet, amellyel a sportoló képes végrehajtani az edző utasításait. Nem azokra az izomcsoportokra fektetem a legfőbb hangsúlyt, amelyet minden edzésen igénybe vesznek, hanem épp azokra, amelyek kevésbé kerülnek előtérbe a medencében végzett gyakorlatok során. Az aktuális teendőim mellett úgy vélem, rendkívül fontos lenne a sportolókat étkezési tanácsokkal is ellátni, ugyanis a táplálkozás nagyban befolyásolja a játékos teljesítményét és az izmok rehabilitációjának sebességét.

A megfelelő tápanyagbevitelt a magyar vízilabda-válogatottnál is rendkívül fontosnak tartják, ahol Zala György erőnléti edző mellett külön dietetikus foglalkozik a játékosok táplálkozásával.

- Természetesen én sem a vajas kenyér-szalonna kombinációt írnám elő a vízilabdázóknak, de jobb ezt a dolgot olyan emberre bízni, akinek ez a hivatása – határolta el a két szakmát Zala György, aki számtalan különböző sportág képviselőjét dirigálta már az edzőteremben. – Dolgoztam együtt karatéssal, vívóval, kajakossal, kenussal, de még motorversenyzővel is. A legnagyobb különbséget a sportolók erőnléti edzése között az jelenti, hogy egyéni- vagy csapatsportban szerepel az illető. Ezen túl természetesen léteznek még eltérések, hiszen például egy karatés vagy egy vívó esetében jóval nagyobb jelentőséggel bír a lábdinamika fejlesztése, mint mondjuk egy pólósnál. Klub- és válogatott szinten pedig az a legnagyobb differencia, hogy míg előbbit illetően az alapozás legelejétől jelen vagyok, a nemzeti csapatnál már kész állapotban foglalkozom a játékosokkal, így velük nem lehet olyan terjedelmű alapozó munkát elvégeztetni, mint a kluboknál.

Zala György nem csak edzőként, hanem aktív sportolóként is kivételes sikereket tudhat a magáénak, ugyanis kenusként egy Európa-bajnoki arany és számos országos bajnoki cím mellé több világbajnoki- és olimpiai érmet is begyűjtött. Miután szögre akasztotta a lapátot, személyi edzőként dolgozott, majd először kétezer-hétben Bárány Attila felkérésére a Honvédnál, kétezer-nyolcban pedig Kemény Dénes stábjában, a válogatottnál vállalt szerepet.

- Hogy sportolókkal vagy amatőrökkel jobb együtt dolgozni? Szívem szerint azt mondanám, hogy az előbbi, ha viszont a pénztárcámnak szeretnék kedvezni, akkor az utóbbi munkakört részesíteném előnyben – vélekedett a válogatott erőnléti edzője. – Mindkét szerepben ki tudok teljesedni, hiszen azon túl, hogy Kemény Dénes megmondja, mik a konkrét célok, szinte teljesen szabad kezet kapok az edzésmunkát illetően. Folyamatosan képzem magam, ugyanis haladni kell a korral, de azért a régi módszerekről sem szabad megfeledkezni. Negyvenkét éves vagyok, igyekszem minden olyan tudást felhasználni a munkám során, amit eddig elsajátítottam.

A maga huszonnégy esztendejével a Szolnoki Dózsa játékosainak állóképesség-felelőse a fiatalabb korosztályhoz tartozik, így adódik a kérdés: milyen arányban támaszkodik az új keletű módszerekre a régi iskolával szemben?

- Nem az a lényeg, hogy az elem, amit beépítek az edzéstervbe mennyire új, vagy régi, hanem az, hogy a kívánt hatás kiváltásához megtaláljam a lehető legmegfelelőbb módszert – mondta Dudics Attila. – Amikor a játékosok a nyári alapozás kezdetén visszaérkeznek hozzám, elvégzünk egy funkcionális mozgásszűrést (FMS), amely segítségével a gyengeségek kimutatása mellett képet kapok a sportolók mozgásáról, ízületeik mobilitásáról valamint stabilitásáról. Mivel nagyrészt ugyanazokat a mozdulatokat végzik el a pólósok a medencében, általános gyengeségek derülnek ki az említett a felmérésből, így nem kell külön edzéstervet készíteni senkinek, hanem csoportokra osztva dolgozhatunk. Erőnlétileg nagyjából egy szinten helyezkednek el a Dózsa vízilabdázói, ami pedig a nyáron külföldről érkező játékosokat illeti, bátran ki tudom jelenteni, hogy e tekintetben a lehető legnagyobb rendben vannak…


Dudics Attila

A Szolnok légiósai tehát kifogástalan erőállapotban érkeztek az OB I-be, ez viszont korántsem jelenti azt, hogy más országokban nagyobb hangsúlyt fektetnének a vízilabdázók erőnléti edzésére, mint hazánkban.

- Ami az állóképességet illeti, a válogatott külföldön pólózó tagjai hasonló szinten helyezkednek el, mint azok, akik az OB I-ben játszanak – folytatta Zala György. – Madaras Norbit és Kásás Tomit gyakran kifaggatom, hogy milyen gyakorlatokat végeznek a Pro Recco-nál, de előfordul az is, hogy ha másképp nem, hát maguktól erősítenek odakint - felhasználva azokat a módszereket, amelyekkel a válogatottban ismerekedtek meg. Úgy vélem, Magyarországon Kemény Dénesnek köszönhető az, hogy egyre több tréner látja be, igenis elkél a csapatnál egy olyan szakember, aki a játékosok erőnlétéért felel, és ez nem csak a felnőtt gárdákra igaz: utánpótlás-szinten talán még nagyobb jelentősége lenne a speciális tréningeknek. Az OB I-ben dolgozó kollégáim közül csak Rau Zoltánnal, a Szeged-Beton állóképesség-felelősével tartom rendszeresen a kapcsolatot. Vele gyakran osztjuk meg a tapasztalatainkat, és a jövőben talán a többiekkel is tudjuk majd segíteni egymás munkáját, hiszen ez a kapcsolattartás a játékosok és a szakma hátrányára nem válna, az biztos…

Ezután már csak egy kérdés maradt: hogyan lehet mérni az erőnléti edzők munkájának eredményességét?


Zala György és Varga Dénes

- Akkor végzem jól a dolgom, ha győznek a srácok – vágta rá Zala György. – Kicsit komolyabbra fordítva a szót, mivel a taktikához és a technikai elemekhez nem tudok hozzátenni, úgy vélem, számomra az a legpozitívabb visszaigazolás, ha a játékosok a negyedik negyedben is ugyanolyan vehemenciával képesek küzdeni a vízben, mint a mérkőzés elején – folytatta a válogatottnál dolgozó szakember, átadva ezzel a szót Dudics Attilának. - Amit a csapat elér, az a játékosok érdeme – húzta alá a Dózsa erőnléti trénere. – A vezetőedző, ifj. Cseh Sándor belém fektetett bizalma, és az, hogy egyre nagyobb teret kapok az edzésmunkát illetően, számomra mindenképp pozitív visszajelzés, de az a legfontosabb, hogy az elvégzett gyakorlatoknak köszönhetően a játékosok jobban érezzék magukat!

Természetesen senkinek nincs kétsége afelől, hogy a két szakember remek munkát végez. Ezt igazolja a Szolnok menetelése az OB I-ben és az Európa-kupában, a válogatott eredményeit pedig úgy vélem, szükségtelen firtatni. Bízzunk benne, hogy a jövőben még több klub ráeszmél arra, hogy a megfelelő erőállapot elérése és a sérülések elkerülése érdekében külön szakembert kell foglalkoztatni, hiszen a sportolói visszajelzések magukért beszélnek:

- Volt már szerencsém együtt dolgozni Zala Györggyel és Dudics Attilával is – mondta Marnitz Gergő. – A speciális, személyre szabott gyakorlatoknak köszönhetően sokkal robbanékonyabbnak, könnyedebbnek érzem magam a vízben, és ennek következtében úgy vélem, eredményesebb is tudok lenni. Azt hiszem, klubszinten is olyan nagy jelentőséggel bír az erőnléti szakember jelenléte, mint a válogatottnál, ezt a saját bőrömön tapasztalom.

Ahogyan az edzésen végzett fárasztó munkának, úgy ennek a cikknek is vége szakad egyszer, így nincs is más hátra, mint hogy a témának megfelelően lezárjam az anyagot.

Egészségükre!

Szabó Ferenc - SportKlub Online