FACEBOOK

Őszintén a Honvéd pénzügyi gondjairól

Őszintén a Honvéd pénzügyi gondjairól
hozzászólás, 2011.11.02.

Egy ideje hallható szóbeszéd: a Kőér utcában súlyos anyagi gondok vannak, a klub tartozik játékosainak, akik egyre nehezebb egzisztenciális helyzetben igyekeznek helytállni, s eközben úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Megkértük Novák Ferenc szakosztály-igazgatót: üljünk le és öntsünk tiszta vizet a pohárba. Nyilatkozott a vlv-nek Gergely István csapatkapitány is.

Diapolo

NOVÁK FERENC a vlv-nek:

- Valóban vannak gondjaink, amit az okoz, hogy a jelenlegi helyzetben nagyon nehéz szponzoráció segítségével előteremteni a működési forrásokat. Nekünk a névadó szponzorunkkal kötött szerződés a költségvetésünk 50 százalékára jelent fedezetet, a többit tehát más szponzorokat felkutatva kell összegyűjtenünk. Nyugodtan mondhatom, hogy a szezont jó pozícióban kezdtük, előszerződéseink voltak cégekkel, s ezek a megállapodások összességében "lefedték" a költségvetés hiányzó részét. Sajnos azonban a gazdasági helyzet romlása azzal járt, hogy ezek a nagyrészt ipari területen működő cégek nem tudták vállalni az előszerződésben foglaltakat és visszaléptek a szponzorációtól. Ez valóban okozott egy "lyukat", de jelen pillanatban már folyik ennek a lyuknak a befoltozása. Tehát azt tudom mondani, hogy vannak tartozásaink, játékosok felé több hónapnyi, azonban köztartozásunk nincs, s a tartozások tényleges felszámolása már folyik. Működünk, Eurokupa-meccset játszottunk Tbilisziben, ami nem két fillérbe került, utána Savonába utaztunk, tudjuk élni a normális életünket. A játékosainkkal folyamatosan egyeztetünk, megbeszéljük velük, hogy a tartozásunkat milyen ütemben fogjuk kiegyenlíteni.

- Meg szabad kérdezni, hogy ebben a bajnoki évben mennyiből gazdálkodik a Groupama-Honvéd?

- Az éves tervünk szerint 150 millióból.

- Tehát ennek nagyjából a fele az, amit a főszponzor szerződés alapján biztosít?


- Igen. Vannak egyéb szponzoraink is, ők kisebb-nagyobb összeggel támogatnak minket, s természetesen maga a Honvéd is jelentős támogató, de amikor kiesik sokmillió millió forint, amivel számolt az ember, ezt a hiányt nem lehet azonnal pótolni. Ráadásul a főszponzorral is olyan a szerződésünk, hogy a támogatás jelentős részét az év elején fizeti ki. Ezt ebben az esztendőben már feléltük.

- Ha a mostani problémákat sikerül rendezni, akkor is ott a kérdés, hogy mi lesz jövőre?


- E tekintetben bizakodóak vagyunk, amire több okunk is van. Előrehaladott tárgyalások zajlanak több várható új szponzorral, januárban és márciusban is komoly összeg érkezik a főszponzor Groupamától. Továbbá várhatóan beindul a "TAO", a társaságiadó-kedvezmény, amire természetesen benyújtottuk pályázatunkat a szövetségbe. Új fejlemény még, hogy szerződést kötöttünk egy irodával, amely jutalékért szponzorokat szerez, és úgy tapasztalom, hogy nagyon komolyan munkához látott.

- De úgy tudom, hogy a látványsportágakat érintő kedvezmény csak az utánpótlás képzésére használható fel.


- Igen, viszont jelenleg az erre költött pénz is ugyanabból a szponzorációs támogatásból származik, mint amiből a profi csapatot működtetjük, tehát az így kiváltott összeg felszabadul, ez komoly segítség. Emellett a teljes stáb, a szakvezetés személyi költségeinek 50 százaléka szintén finanszírozható a kedvezmény révén kapott pénzből. (Halkan jegyzem meg egyébként, hogy az idei előszerződésekben szerepelt, visszalépés miatt elveszett összegek egy részével a szponzor éppen az új, kedvezményes támogatási lehetőséget várja meg...) Most úgy tűnik, nagyon kedvezően alakul a jövő évünk, már januártól komoly összegekről van aláírt szerződésünk.

- Új szponzorokkal?

- Új szponzorokkal is, meg természetesen a Groupamával.

- Mindenesetre érdekes, hogy a pénzügyi gondok hatása eddig nem jelentkezett a csapat játékában és eredményességében. A bajnokságban még nem veszített pontot a Honvéd és ha nem is esélyes a címvédővel szemben a továbbjutásra, azért még van remény a Savonában összeszedett hátrány ledolgozására a november 9-i Eurokupa-visszavágón...

- Tizennégy meccsből csak egyszer kaptunk ki, nem vesztettünk bajnoki pontot, de reálisan nézve most jóval erősebb a magyar bajnokság, mint az elmúlt években volt. Az én véleményem szerint a Vasas kiemelkedik, az alatta lévő szinten az Eger, a Szeged, a Szolnok mellett mi is ott vagyunk, mert azért nekünk is jó csapatunk van! A pénzügyi gondokat valóban nem érezni a fiúk hozzáállásán, nagyon korrektek, abszolút dicséretre méltó a viselkedésük. Nehezen viselték ezt az időszakot, de most már túl vagyunk azon, hogy ez a helyzet válsággá fajuljon. Például most már tudtunk fizetéseket adni.

- Akkor tehát happy end?

- Bizakodóak lehetünk, de azért nehézségek változatlanul vannak. Az egész gazdasági helyzet rányomja bélyegét a munkánkra. Állami NUPI-támogatásként erre az évre összesen 960 ezer forintot kapott a Honvéd. A csapat éves költségvetését az edzői bérekkel, egyebekkel, utazásokkal, mind nekünk kell megteremtenünk. Ha ez a TAO működni fog, az nagyon sokat fog jelenteni, de a profi csapat finanszírozását továbbra is teljesen saját erőből, szponzorációból kell megoldani.

- A siker vagy a kudarc mennyire befolyásolja a lehetőségeiteket? Tehát ha elér valamit a Honvéd, könnyebb támogatóhoz jutni?

- Jelentősen. Mostanában már nagyon nehéz úgy szponzort találni, hogy az kimondottan csak a vízilabdára adja a pénzt. Az már más, ha az ember azt tudja mondani, hogy kupagyőztes csapat támogatásáról lenne szó. Így volt ez tavaly, amikor megnyertük a Magyar Kupát, s azt is értékelték, hogy a LEN Kupában a legjobb négy között voltunk. Csak e két dolog miatt is tudtam kisebb szponzorokat szerezni. Az idén hét cég támogat minket, de egyre nehezebb. Korábban volt olyan, hogy elmentem egy céghez és pusztán azért, hogy a táblájukat kiteszem a meccseken, fizettek egymillió forintot egy évre. Így össze lehetett szedni 5-6-7 milliót, ami már nem kis összeg. Na ez lett nagyon-nagyon nehéz. Visszatérve a kérdésre, a jövőre vonatkozóan is tisztán látható, hogy feltétlenül meghatározó lesz az eredményesség. A saját bőrömön érzem, milyen kár, hogy Sanghajban nem sikerült megnyernie a világbajnokságot a válogatottnak, a klubunknak is nagyon nagy lökést adott volna. Éppen tegnap volt egy szponzori tárgyalásom, amelyen megkérdezték, hogy hány válogatottunk van, és milyenek az  eredményeik. Tehát a cégek figyelik ezt. Ha úgy tudok leülni, hogy "nekem" három friss világbajnokom van, bizony az sokat nyomott volna a latban. Meg hát az egész sportág imázsát a győzelem határozza meg, jó, biztos meg fog jönni majd Londonban, nagyon bízom benne, mert ebben a társaságban ez maximálisan benne van. Ezek számítanak...

- Feri bácsi, köszönöm az őszinte tájékoztatást!

(Lejegyezte: Hohl Zsófi)


A Groupama-Honvéd játékosai megállapodtak, hogy a kialakult helyzetről közülük egyedül a csapatkapitány nyilatkozik a sajtónak.

GERGELY ISTVÁN a vlv-nek:

- Először is örülök annak, hogy a vezetőség nyilvánosság elé állt, s beszél arról a helyzetről, ami már jó ideje jellemzi az életünket. Ez sokkal szerencsésebb, mintha a mi háborgásunkból, adott esetben egy nem lejátszott mérkőzés kapcsán derültek volna ki a tények. Persze ez a helyzetünkön semmit nem változtat, tehát azon, hogy jelenleg milyen anyagi és lelki tehertől szenved az egész brigád. Sajnos azt gondolom, hogy ez most már azért látszódik néha a játékunkon, a játékosok hullámzó teljesítményén, s így természetesen az egész csapatén. A csapatén, amelynek erejét mutatja, hogy a kisebb-nagyobb megingások mellett eddig teljesíteni tudjuk azokat a célokat, amiket kitűztünk magunk elé.

Arról igazából nem tudok semmit mondani, mi az oka annak, hogy ebbe a helyzetbe kerültünk. Mi azért szerződtünk ide, hogy egy jó csapatban játszhassunk, együtt. Itt maradt mindenki, volt, aki kevesebb pénzért, mint amit máshol kapott volna, mert itt szeretett volna játszani, ezekkel a játékostársakkal. Gondolj csak bele, milyen csapategység szükséges ahhoz, hogy mérkőzésről mérkőzésre becsületesen készülve kiállunk és senki nem lázadozik, nem jön azzal, hogy mondjunk le egy mérkőzést, vagy ne utazzunk el LEN-kupa-meccsre, vagy ne induljunk a Magyar Kupában, esetleg figyelmeztetésként ne jöjjünk le edzésre. Jelenleg amatőr körülmények között létezünk, de mindenki profi hozzáállást tanúsít. Ez nyilván azért van így, mert mindenkinek vannak céljai. Van jó pár junior válogatottunk, akik kiöregedtek abból a korosztályból. Őket is hajtja az ambíció, hogy válogatottak legyenek, mint az a három társuk, aki részt vett idén a világbajnokságon. Mindenkinek hosszú távú céljai vannak, s ez egyelőre felülírja azt, hogy ha most nincs fizetés, akkor talán szabotálhatnánk az edzéseket. Belekerültünk sajnos egy spirálba, amiből nem egyszerű kijönni, de ha elkezdünk tüntetni, azt gondolom, az semmit nem segítene. Megbeszéltük ezeket a dolgokat, meg is állapodtunk, hogy ezt nem tesszük. Tisztában vagyunk azzal, hogy se vége, se hossza nem lenne, ha elkezdenénk harcolni a vezetőséggel. Nyilván van oka annak, hogy idáig jutottunk, de ezt egyelőre nem vizsgálgattuk. Mi azt az utat választottuk, hogy megpróbáljuk minél jobban csinálni azt, amit eddig is csináltunk, amihez értünk, ez pedig a vízilabda. Igazából nem volt még senkinek ilyenfajta tapasztalata ebből a csapatból, kicsit értetlenül is állunk az egész előtt, nem tudjuk pontosan, hogy mit is kéne tennünk. Úgyhogy egyelőre marad az, hogy vízilabdázunk tovább. Persze ez nagyon-nagyon nehéz, mert azok a csapatok, amelyekkel mi versenyzünk, mondhatom a Vasast, az Egert, a Szolnokot, a Szegedet, a Debrecent a hazai bajnokságból, és mondhatnám a Savonát a nemzetközi színtérről, más anyagi feltételek között készülnek ellenünk. Messze, jelen pillanatban azt is mondhatnám, hogy fényévekre vagyunk az ő körülményeiktől, de helyt kell állnunk.

Azt hiszem, a közvéleménynek téves képe van arról, hogy a vízilabdázók mennyit keresnek. Állítom, ahhoz képest, hogy ez a sport milyen eredményes Magyarországon, nincs "túlárazva" az itthon játszó pólós. Viszont ha egy játékos huzamosabb ideig nem jut hozzá a szerződésében megígért juttatáshoz, akkor elveszti annak lehetőségét, hogy felkészüljön a mérkőzésre, hogy megteremtse a számára nélkülözhetetlen nyugodt magánéleti hátteret, végső soron veszélybe kerül a sportpályafutása. Az anyagi gondok előbb utóbb mentális terhet is jelentenek és nem biztos, hogy ezt át tudja hidalni a jelen pillanatban nem túl nyugodt családi háttér, a feleség, a barátnő együttérző támogatása.

- Kicsit úgy érzem, olyasmiről beszélünk, amiről nem tudjuk, hogy micsoda. Mekkora a probléma, mennyi a tartozás, amivel elmaradt a munkáltatótok?

- Mindenkinél más. Vannak olyanok, akiknél ez az elmaradás jóval több, mint egy-két hónap.

- Úgy hallottam, ezt a listát te vezeted...

- Sajnos már tavaly nem megfelelően ütemezve jöttek a pénzek. Amikor egy nagyobb összeg érkezett, további azonnali fizetési csúszásokat jelentett volna, ha a nekem járó pénzt kifizetik, ezért azt mondtam a vezetőségnek, hogy fél évig nem kérek fizetést, ezt a pénzt majd a következő évi bevételekből pótolhatják, most inkább folyósítsák ütemesen a többiek bérét, tehát ne érezzék meg a problémákat a játékosok. Ez a fél évem folyamatos csúszásban van azóta, tehát sajnos, nem kéthetekről, meg pár hónapról van szó - azóta már mások esetében sem. A véleményem az, hogy ha nem történik gyökeres változás, nem valószínű, hogy ezek a játékosok itt tudnak maradni a következő szezonra, s ez a klub ilyen szinten tovább fog tudni létezni.

- A vezetés a jövőt illetően bizakodó.

- Erről nyilván ők többet tudnak, mi azt látjuk, ami most van. És most az van, hogy nem csak lelkileg támogatjuk egymást. Mi már szinte egy családdá kovácsolódtunk össze. Sokszor közös büdzséből költünk, és ilyen helyzetekben egy csomó érdekes dolog kiderül emberekről, mint például hogy többen is jó szakácsok. Több csapatépítő eseményt is szervezünk, hogy minél erősebbek legyünk belülről. Megpróbáljuk megoldani az éppen legégetőbb gondokat, mert az elsődleges szempont az - és emiatt lehet, hogy sokan hülyének fognak nézni minket -, hogy együtt akarunk maradni. Naívnak tűnhet az egész, de mindenkinek azt kívánom, hogy legalább egyszer érezze azt a csapatszellemet, amit mi már nagyon sokszor megtapasztaltunk itt. Nagyon-nagyon nehéz a helyzetünk, de ettől nem szétestünk, hanem összekovácsolódtunk, sokat vagyunk együtt, segítjük egymást. Természetesen tudjuk, hogy ez így nem megy a végtelenségig, s azt sem szeretnénk, ha a magatartásunkból az illetékesek azt szűrnék le, hogy "ezek úgyis megcsinálják ingyen is", ez nagyon rosszul esne mindnyájunknak. Nem háborúzunk, mindenkinek megvannak a céljai, jövőre olimpia, összeszorított fogakkal végezzük a munkánkat, a válogatott játékos ugyanúgy, mint a fiatal, aki szeretné, ha felfigyelnének a teljesítményére. Ez a csapat megérdemelné, hogy sokkal jobb helyzetbe kerüljön!

Tény, hogy most kaptunk egy kis pénzt, de azért ez messze van attól, hogy nagyobb százalékban ki lehessen fejezni az elmaradások pótlását. Bízunk abban, hogy változni fog valami, óriási szükség lenne az eddiginél nagyobb anyagi biztonságra.

- Köszönöm a beszélgetést

(Lejegyezte: Di Giovanni Szandra)