FACEBOOK

Játék a grundon

Játék a grundon
hozzászólás, 2011.10.04.

Meló után, estefelé lemegyünk a megszokott tornaterembe, bedobunk egy ezrest a közösbe a teremért, majd vagy két órán át megy a foci. Utána még egy kis "társasági élet", aztán indulás haza, jóleső fáradtsággal az izmokban. Na most megnéztük, hogy néz ez ki a vízilabdában!

Diapolo

Huszonöt méteres tanuszoda a XVII. kerületben. Nem az isten háta mögött, de majdnem. A pénztárnál mindenki megveszi a jegyét, karszalagot adnak cserébe. (Régen ugye ez úgy volt, hogy a tornaterem gondnoka kapja a pénzt, amiért két órával tovább marad, a "költségekre".) 

A bemelegítés fakultatív, vannak, akik már az első perctől kezdve a vízben "bűvölik" a labdát. Mire mindenki a medencéhez ér, elmúlt nyolc óra. Harsan a sípszó, az edzésen részt vevők felveszik a rendes alakzatot. Úszás következik. A táv is kicsit rövidebb, mint mondjuk a Hajósban, meg a teljesített keresztbe-hosszok száma is nyilván elmarad a profikétól, de a jelenet határozottan emlékeztet arra, amikor Steinmetz Ádi, Hosi és a többiek úsznak oda-vissza, végeláthatatlanul.

Taposás, kiemelkedés a vízből, elmozgás jobbra, balra. Van aki máris elfáradt, de rövid pihenés is elegendő, hiszen érkeznek a labdák. Kapura dobálás jön, de nem ám úgy hebehurgya módon! Az egyik játékos előbb "betör", majd visszapasszol, s akkor következik a lövés. Ellenfél híján egész jól megy. Aztán az edző bedobja a sapkákat. Egyenként teszi, megfontoltan végiggondolva, hogy melyik csapatban kik legyenek. Sapkások-sapkátlanok meccs indul. Mindenki szépen felveszi a párját, gyakorlatilag csak szoros védekezést látunk, amit persze indokol a pálya kis mérete. Hatan játszanak hat ellen, a többiek a medencepart szélén lógatják a lábukat a vízbe. Várják a cserét, de együtt élnek a játékkal, hangosan nyilvánítanak érzelmet, tapsolnak egy-egy különösen jól sikerült akciót követően.

Az akciók olyanok, mint a nagyoknál. Na jó, talán kevesebb a kombináció, a körbepassz és több a távoli lövés, de elképesztő az a komolyság, amivel mindenki átadja magát a játék misztériumának. Gólöröm nem nagyon van. A védhetetlen lövések gazdái rezzenéstelen arccal fordulnak, s úsznak vissza, ezzel is érzékeltetik, csak a feladatukat teljesítik, s minek nagyon örülni, nem vb-döntőről van szó. Az elégedettség azért látszik rajtuk, s büszkén zsebelik be a medenceparton ülő társak tapsát.

Bekiabál az egyik edző: játsszunk egy tízest! És indul a meccs. A közepe táján láthatóan már fáradnak az izmok, gyakoribb a csere. Enne ellenére, amikor véget ér a meccs, több torokból hangzik fel egyszerre: revans, revans!

Aztán elérkezik a 10 óra, vége az edzésnek. A játékosok kikászálódnak (készül egy csapatkép), majd az uszoda büféjében (a vásárolt jegy részeként) mindenki elfogyasztja melegszendvicsét és üdítőjét. Itt közli Hajdu Miklós a jó hírt: az uszoda húszéves születésnapjára ünnepséget szerveznek, s felkérték a grundvízilabdázókat, álljanak ki egy gálára a kerületi mentősökkel! Egy pillanatra csend támad. Mielőtt megérkezik az első poén (természetesen a leendő ellenfél nevéből kiindulva), mindenki belegondol: igazi meccs lesz...



vlv-képek az edzésről


VLV-VIDEÓK:


Edzésjelenetek I.


Edzésjelenetek II.


Szepesi Róbert és Vörös László nyilatkozata

- Egy XVII. kerületi uszodában vagyunk. Megkérem két riportalanyomat, hogy mutatkozzon be és mondja el: mit keresünk itt.

Sz.R.: - Szepesi Róbertnek hívnak és ez egy grundvízilabda szabadidős egyesület, mondhatjuk így. Egy baráti társaságból szerveződő sportszerető közösség, most már harmadik éve járunk le ide csütörtökönként, a vízilabdával ismerkedünk és jól szórakozunk.

V.L.: - Vörös László vagyok. Én itt kezdtem a vízilabdapályafutásomat, gyógytornára jártam, így kerültem ide, de mostanra már a szenvedélyemmé vált.

- Meséljetek arról egy kicsit, hogy a vízilabdához miért van kötődésetek.

Sz.R.: - Én régebben játszottam, igazolt játékos voltam Egerben, de már olyan 30 éve abbahagytam, mondhatnánk azt is, hogy régen volt, talán igaz sem volt... Az ifi után befejeztem ott a pályafutásomat.

- És hiányzott?

Sz.R. - Igen, hiányzott. Régóta kerestünk lehetőséget régi cimborákkal, játékostársakkal, hogy kicsit le tudjunk jönni játszani valahova szórakozásból. És hát ez három éve sikerült, azóta itt vagyunk.

- Nálad hogy alakult ki?

V.L.: - Én azokat a sportszeretőket képviselem, akik korábban egyáltalán nem kötődtek a vízilabdához. Soha nem vízilabdáztam. Viszont kerestem olyan időtöltést, amellyel egészségesen eltölthetem a délutánjaimat és így találtam erre a grundvízilabda egyesületre.

- Hogy érzitek itt magatokat? Mi a legjobb ebben?

Sz.R.: - Azt hiszem, a társaság. Meg az újrakezdésnek is van egy feelingje. A legizgalmasabb az, hogy nagyon vegyes a társaság. Itt vannak olyanok, akik profi szinten űzték ezt a játékot, nem is olyan régen hagyta abba egyik-másik sporttárs. Ugyanakkor vannak mellettük olyanok, akik még soha nem próbálkoztak vízilabdával. Ez a kettősség adja ennek a grundvízilabdának az igazán izgalmas részét, szerintem.

- Hetente egyszer csináljátok?

V.L.: - Hetente egyszer, de próbáljuk rávenni az edzőinket, hogy többször is legyen lehetőség.

- Számít ez az egészség szempontjából? Hogy érzitek?

V.L.: - Mindenképpen.

Sz.R.: - Feltétlenül. Nagyjából irodai munkakörben dolgozik a legtöbb ember, keveset mozgunk. Minden alkalmat meg kell ragadni, hogy kimozduljunk a négy fal közül és ez egy remek alkalom. Az uszoda egyébként is jó környezet erre.

- Komoly vízilabdameccsekre jártok szurkolni vagy nézni?

Sz.R.: - Én szoktam járni hébe-hóba...

- Gondolom, Egerbe...

Sz.R.: - Egerbe feltétlenül, bár hát ugye én már itt lakom Budapesten, a Honvéd meccseit szoktam felkeresni vagy ha az Eger itt játszik a Komjádiban.

V.L.: - Én minden héten itt vagyok ezen a mérkőzésen, ami itt zajlik az Uszoda utcában. Ezen kívül a tévéből és az internetről tájékozódom.

- Miért ajánljátok ezt a sportot azoknak, akik nem sportolnak?

Sz.R.: - Akik nem sportolnak, azoknak bármilyen sportot ajánlhatunk nyugodt szívvel. Az úszás egy olyan speciális mozgásforma, ami az ízületeket nem terheli túlságosan, mégis nagy fizikai terhelést ad, ezért mindenképpen ajánlott, a vízilabda pedig azért, mert úgy lehet úszni közben, hogy az ember nem monotonon, faltól falig, fordulótól fordulóig éli meg az úszásedzést, hanem játék közben.

V.L.: - Pontosan ezért jöttem én is vízilabdázni. Nekem is az úszást javasolták, mert nagyon egészséges a gerincre,  izületekre. Viszont uszodából nem vagyunk annyira jól ellátva, általában mindig tömeg van és az ember rossz érzéssel fejezi be az edzést, nem tud úszni rendesen, annyian vagyunk. És ez a játékos mozgás sokkal izgalmasabb, sokkal jobban élvezem.

- Köszönöm szépen a beszélgetést és egészségetekre váljék a mai mozgás!



Hajdu Miklós nyilatkozata

- Mondhatom azt, hogy a grundvízilabda-program szervezőjével beszélek? Kérlek, mutatkozz be és mondd el, hogy mi ez, hol vagyunk?

- Hajdu Miklós vagyok. Amikor kiöregedtünk a Vasasból három barátommal (Bánhalmi Dániellel, Dóczy Istvánnal és Dóczy Mártonnal - a szerk.) a vízilabda abbahagyása és a valamilyen módon történő folytatása között kellett választani. Kitaláltuk, hogy csinálunk négyen egy grundvízilabda névre keresztelt programot. Azért ezt a nevet választottuk mert a dolog tökéletesen megfelel a grund törvényeinek, miszerint attól függetlenül, hogy van-e valakinek sportolói előélete, vagy a vízilabdához bármilyen köze, itt szívesen látott vendég és ennek következtében ez egy amatőrökből és volt vízilabdázókból álló vegyes alakulat.

- Hogy zajlik egy foglalkozás?

- Tulajdonképpen kicsiben leképezi egy rendes profi vízilabdaedzés különböző részleteit, ugyanúgy bemelegítünk, mint ahogy az a rendes csapatoknál zajlik, különböző erősítések, labdás gyakorlatok a végén pedig kétkapus játék.

- Honnan verbuválódik a tagság?

- Főként a kerületből és hát azért a legfőbb megfigyelésünk az, hogy a legjobb reklám - amellett, hogy igyekeztünk terjeszteni is - a szájhagyomány.

- Mennyien vannak egy-egy foglalkozáson?

- A jól sikerült foglalkozásokon - és most már mondhatjuk, hogy majdnem mindegyik jól sikerült foglalkozás - olyan 20 és 25 ember között.

- Mennyibe kerül ez a hobbi a részvevőknek?

- Hetente kétezer forintba, vagy bérlet vásárlásával alkalmanként 1500 forintba.

- Mit kapnak ezért cserébe a delikvensek?

- Ebben benne van az uszodabelépő, az egy és háromnegyedórás edzés, utána szaunázási lehetőség és a végén egy melegszendvics és egy üdítő a büfében, ami tulajdonképpen keretbe foglalja és valahol közösségi programmá is teszi ezt az egészet.

- Most egy kicsit sokan voltatok, végignéztem az edzést, nem tervezitek, hogy bővítitek a lehetőséget?

- Hát igen, örömünk és egyben nehézségünk is, hogy ez a grundvízilabda nagyon népszerűvé vált, aminek következményeként tervezzük a bővítést azzal a célzattal, hogy az itt lévők, akik kellően lelkesek, és időben be tudják illeszteni a heti programjukba, járhassanak még egy edzésre hetente és természetesen egy más környéken esetleg új embereket is megszólítsunk.

- Köszönöm szépen és sok sikert kívánok!

- Nagyon szépen köszönjük, örülök, hogy itt voltál!


1 régi hozzászólás

kathleen hozzászólása
2011.10.04. 22:01

Ez igazán szimpatikus és pozitív hozzáállás!