FACEBOOK

Vámos Márton vágya: hozzászokni a sikerhez

Vámos Márton vágya: hozzászokni a sikerhez
hozzászólás, 2011.09.07.

A voloszi junior világbajnokság legjobb játékosával közösen próbáltuk megfejteni, hogy mi okozta a csalódást jelentő nyolcadik helyezést az U20-as világbajnokságon. Nem sikerült.

Diapolo

- Nem is tudom, hogy mivel kezdjem. Igazából mi történt Voloszban?

- Nehéz erről beszélni, mert még mindig friss az élmény. Nem tudom megmondani, hogy a meccseken mi volt a baj. Nem tudom.

- Nagyon sokat együtt voltatok, értesz a vízilabdához, nyilván meg tudod ítélni, hogy a csapat milyen volt, mire volt hivatott. Megismerted az ellenfeleket is, most így utólag hova tennéd a magyar válogatottat, mi lehetett volna a reálisan elérhető eredmény?

- Én személy szerint úgy gondolom, hogy biztosan a legjobb négy csapat egyike voltunk. Utólag mondom és hát ugye ez nem mutatkozott meg.

- Már az Universiadén is látszott, Voloszban pedig különösen, hogy voltak olyan periódusai meccseknek, amikor tulajdonképpen rövid idő alatt elveszítettétek az egész mérkőzést.


- Valóban, ilyen volt a görög meccs. Jó példa erre, hogy már az első negyedben elveszítettük, 7:2 volt az első negyed, ha jól emlékszem.

- Igen. Ez min múlt, vagy ezt mi okozta?

- Ha én azt tudnám… Fogalmam nincs. Rövidzárlatot mondtak többen, az edzőink közül. Olyan gólokat kaptunk, hogy nem is tudom…, főleg lefordulásból. Azt hiszem, elöl kellett volna jobban odafigyelni a támadásaink utolsó szakaszában a védekezésre, hogy ne fordulhassanak le. Talán a fejekben volt valami zűr. Ennyit tudok mondani.

- Ez azért érdekes, mert közben ugye volt jó teljesítményetek is, tehát tudtátok, hogy mit kell csinálni, Csucsu is mondta többször, hogy amikor azt játszotta a csapat, amit megbeszéltetek, akkor minden sínen volt. Félelem, görcsösség vagy esetleg rutintalanság okozta ezeket a „rövidzárlatokat”, te hogy látod?

- Hát igen, voltak jó meccseink, de azokban is voltak olyan periódusok, amikor olyan 2-3 percre, akár egy negyedre dekoncentráltság volt a fejekben, és ezt nem tudom, hogy mi okozta.

- Tehát ez nem derült ki az egész torna alatt…

- Nem. Félelem, úgy gondolom, nem lehetett, mert nem féltünk senkitől. Rutintalanság? Nem hiszem, annyira vagyunk rutintalanok szerintem, mint azok, akik a többi csapatban játszanak. Ha úgy tetszik, ugyanannyira vagyunk rutinosak.


- Te össze tudod hasonlítani a korosztályos ellenfelekkel vívott régebbi és mostani meccseinket?

- Ezt csak a többiek tudják megtenni, nekem ez volt az első világversenyem, nem ismertem senkit az ellenfeleknél.

- Ez érdekes, mármint hogy előbb voltál a nagyválogatottal világversenyen, mint a saját korosztályoddal.

- Igen, ez így van.

- Ilyen szempontból neked személy szerint milyen élmény volt ez a junior vb?

- Sokkal többet játszottam, mint mondjuk egy felnőtt válogatott meccsen, fárasztóbb is volt, minden nap rendeztek mérkőzést, fizikailag teljesen elfáradtam. A legvégén már egyfajta általános fáradtság volt rajtam, főleg az utolsó egy-két meccsen. Fejben is elfáradtam, de egyébként a hangulat, a csapatmorál az egész torna alatt jó volt. Ezt a nyolcadik helyezést nem tudom hova tenni most se.

- Hogy jöttetek haza? Mennyire viselt meg titeket lelkileg ez a két torna? Szégyelltétek magatokat, vagy csalódottak, esetleg dühösek voltatok? Mi jellemezte a hangulatot visszafelé?

- Szerintem mindenkiben megvolt mind a három, amit most felsoroltál. Én a magam részéről igyekeztem nem nagyon agyalni a dolgokon, próbáltam „elvonatkoztatni” a hazaúton, ahogy kint is mindig igyekeztünk esténként lezárni az aznapi meccsről folyó gondolkodást.

- Jó, de már vége van a tornának, itthon vagytok, és hogyha visszanézed az eredményeket, hiába zártátok le mindig az addigiakat, végül is az összes fontos meccset elveszítettétek…

- Igen, tudom. Ez így volt az Universiadén is, és annak se tudjuk az okát. Ott mondjuk az amerikai meccsen, amelyen 8:7-re kikaptunk, szerintem nem játszottunk rosszul, megérdemeltük volna, hogy a legjobb nyolc között legyünk.

- Szerinted ennek a csapatnak a tagjaiban mennyire fog nyomot hagyni ez a két torna, mennyire lesz kihatással a pályafutásokra?

- Hát én ezt most nem tudom megmondani neked, majd 15 év múlva, hogyha visszatérünk rá. Hát igen, én nem tudom, nem éltem akkor, amikor a Kása-féle aranykorosztály végigverte a világot. Nem tudom, hogy ők – hogy fogalmazzak – mihez szoktak hozzá, mert én még nem nagyon nyertem semmit, visszanézve az eddigi pályafutásomat. De hát el kell kezdeni valahogy, remélem a Vasasban az idén jól fogunk szerepelni mindenhol, és a felnőtt válogatottba, ha kapok esélyt, megpróbálom beverekedni magam és akkor el kell kezdeni nyerni az aranyakat.

- Volt azért Voloszban egy nagyon szép egyéni sikered, te lettél a torna legjobb játékosa. Meglepett, hogy neked ítélték a díjat?

- Eléggé. Nyilván örültem neki, mert ki ne örülne egy ilyen elismerésnek, de - és ezzel szerintem a gólkirályi címet elnyert Bence is így van – elcserélném a világbajnoki címre. Helyén kezelem ezt a dolgot, nem tudom, megérdemeltem-e egyáltalán, de mindenképp megyek tovább és még többet beleadok a munkába.

- Az egész évet iszonyú tempóban és iszonyú terhek alatt játszottad végig. Most ha csak felidézem, hogy neked még a KSI-ben is kellett bajnokit játszani ebben a szezonban. A Vasasban egyre többet raktak rád, értelemszerűen, hiszen fontos volt, hogy ott legyél a jobbszélen. Érettségiztél, felvételiztél, ott voltál a válogatott keret edzésein, meccsein. És hát azért Benjamin vagy, szinte mindenhol te viszed még a labdát, gondolom, ez sem egyszerű, sokat kell „alkalmazkodnod”. Hogy vagy most, a szezonkezdet előtt?

- Nagyon-nagyon fáradt vagyok. Már mondtam ez előbb, hogy ilyen általános fáradtságot érzek magamon. Ugye kedden már kellett menni edzeni, úszásnál éreztem, hogy nehezen megy, hamar savasodom. De ez így lehetett szerintem anno, a mostani öregeknél is, hogy egy hetet sem pihentek a nyarak alatt. Szóval nem panaszkodom, megcsinálom a munkát, ahogy tudom és lesz még sok ilyen nyár, amikor lehet, hogy még egy hét pihenőm sem lesz. Ezzel nincs is semmi baj, majd lesz még időm pihenni.

- Nyugdíjas korodban?

- Igen-igen…

- Akkor jó pihenés helyett jó edzést kívánok!

- Igen, jó edzést, az jó…, köszönöm szépen.

(Lejegyezte: Di Giovanni Szandra, Tina)


Az utánpótláscsapatok nyári szereplésére később visszatérünk. Addig is ajánjuk olvasóink figyelmébe Csurka Gergely és Szabó Zoltán elemzését:

CSURKA GERGELY BLOGBEJEGYZÉSE


SZABÓ ZOLTÁN ÉRTÉKELÉSE