FACEBOOK

Giorgetti: 'Majdnem összesírtam magamat'

Giorgetti: 'Majdnem összesírtam magamat'
hozzászólás, 2011.07.05.

Kásás Tamástól, gyermekkori példaképétől kapta az első gratuláló sms-t, miután kiváló játékával a Világliga ezüstérméig jutott az olasz válogatott. Videóinterjú a félig magyar Alex Giorgettivel és a döntő összes gólja.

Diapolo

Világliga szuperdöntő, Firenze, 2011.6.26.

VLV-VIDEÓK (DigiSport Plus):

0:1 - Udovicsics gólja


0:2 - Pijetlovics első gólja


1:2 - Aicardi első gólja


2:2 - Giorgetti első gólja


2:3 - Cuk gólja


3:3 - Aicardi második gólja


4:3 - Gallo gólja


4:4 - Alekszics gólja


5:4 - Giorgetti második gólja


5:5 - Filipovics első gólja


5:6 - Filipovics második gólja


6:6 - Figlioli gólja, ötméteres


6:7 - Pijetlovics második gólja


7:7 - Aicardi harmadik gólja


7:8 - Filipovics harmadik gólja




ALEX GIORGETTI a vlv-nek:

- Alex! Gratulálok az olasz csapat teljesítményéhez és a te egyén sikereidhez! Nagyon régen beszéltünk, akkor még a csoportkörnél tartottatok. Kérlek, hogy meséld el, mi történt utána!


- Hát mi sem tudjuk, hogy mi történt, mert tényleg jól játszottunk, minden jól ment, a védekezés, jó volt a kapus, a centerek, a csatárok, tényleg úgy játszottunk, mint egy igazi csapat. Mindenki egymást segítette és így összejött a jó játék. Tudtuk, hogy mivel otthon játszunk, talán elérhető a döntő, és így s lett! A végén hiányzott egy kis szerencse, konkrétan a helyzeteket nem tudtuk kihasználni konkrétan, kellett volna egy kis tapasztalat. Viszont most úgy indulunk a VB-n, hogy mindenki ellen bátran játszhatunk, bármelyik csapatnak, amelyik az olaszok ellen játszik, tudnia kell, hogy nem lesz könnyű meccs! Érted.

- Aha! Beszéljünk az elődöntőről! Az egy nagyon szoros meccs volt, és ott megint te voltál a hős végén a mindent eldöntő utolsó ötmétereseddel. Ez hogy volt? Meséld el!


- Az a meccs talán olyan volt, mint a szerbek elleni. Vezettünk 6:2-re a második negyed után, és aztán a bírók miatt, meg talán azért, mert lelassultunk, azt hittük, hogy a meccs már a kezünkben van, nem voltunk jók. Utolsó két percben úgy volt, hogy mi vezetünk egy góllal, aztán többel is. Aztán a végén ötméteresek döntöttek és most azok jól mentek. Örülök, hogy én lőttem az utolsót, és nyertünk a gólommal. De hát ez a győzelem a csapattársaim érdeme volt, azért nyertünk, mert mindenki tényleg jól játszott!

- Már mondtál valamit a döntőről is. Kellett volna egy kis szerencse? Miben nyilvánul ez meg? Milyen szerencse kellett volna?

- Ha belegondolok, szerintem megérdemeltük volna az aranyérmet. Mindenki mondta, szerb, horvátok játékosok is, hogy tényleg jól játszottunk. Valahogy nem volt szerencsénk! Bár, tudod, ha belegondolsz, hogy kilenc emberelőnyből csak egyet lősz be, az talán nem a szerencsén múlik, hanem ott tényleg hiányzik egy kis tapasztalat. Az, hogy valaki a legfontosabb pillanatban belője!  És ha belegondolok, a mi csapatunk az elmúlt két évben új lett, sok fiatalt építettek be két-három öregebb mellé, és amúgy tényleg jól játszunk, erős a csapat. Jól tudunk védekezni, zónázunk, de gyakran lépünk váratlant, például elindulunk hamarabb. Ez egy új vízilabda szerintem, mert mindenki arra számít, hogy az olaszok zónáznak végig, várják, hogy a kapus kivédje a lövést. Mi pedig mindig jól védekeztünk, cseréltük a védekezést, elöl sokat játszottunk a centerre, alkalmaztuk a megúszást is. Azt hiszem, úgy megyünk a VB-re, hogy az első három helyért küzdünk, ez biztos!

- Beszéljünk a te személyes sikeredről! Azt hiszem, hogy nem túlzás azt mondani, hogy itt robbantál be a nemzetközi vízilabda mezőnybe, a játékosok élcsoportjába! Azt hallottam, hogy Campagna is nagyon dicsért, aki pedig nem kedvelt téged korábban. Hogy érezted te ezt a változást? Mennyire érzed, hogy most már sokkal jobban elismernek?


- Már 23 éves vagyok, nem olyan fiatal, szerintem már pár éve játszom ilyen magas szinten. Sajnos nem volt szerencsém, hogy a Reccóval Bajnokok Ligáját játsszak, csak az olasz bajnokságban szerepeltem és talán ezért nem volt sikerem a válogatottban. A válogatott edzője mindig azt akarta, hogy olyan játékos játsszon, akinek sok meccs van a háta mögött. Sajnos az előző két évben az edző nem bízott bennem. Nem tudom miért. Amikor beszéltem vele, mindig azt mondta, hogy túl magyarosan játszom, attól fél, hogy ellövöm, amikor nem kellene, máskor pedig olyan dolgot csinálok, amire a csapattársaim sem számítanak. Inkább szeretne egy olyan játékost, aki nem csinál semmit, de kevesebbet hibázik. Én mindig azt mondtam neki, hogy nem magamért, hanem a csapatért játszom. És ha én jól játszom, azt is csak a csapatnak köszönhetem, azért kerülök gólhelyzetbe, mert a csapat odáig eljuttat engemet. Ő mindig azt mondta, hogy most inkább más játékost választ. És most ebben az évben szerencsére picit többet játszottam és meg tudtam mutatni, hogy mennyit érek. Tudom, hogy ha magas szintre akarok jutni, ha be akarok kerülni a legjobb játékosok közé, még sokat kell játszanom, fejlődnöm és talán fizikailag is sokat kell erősödnöm. De köszönöm tényleg a csapatnak, hogy én most ezt a lehetőséget megkaptam, mert amúgy 23 évesen  kemény edzéseket csináltam, sokszor voltam nehéz helyzetben, bár voltak pozitív alkalmak is, de egy játékosnak ilyen teljesítményt elérni 23 évesen szerintem jó dolog. Most csak arra kell gondolnom, hogy minél jobban eddzem, minél nehezebb pozícióban játsszak, és akkor tudok fejlődni.

- Magyarországról kaptál gratulációkat?


- Aha, hát a csapattársaimtól. Az első sms-t Kásástól kaptam, és nagyon örültem, mert ő volt mindig a kedvenc játékosom, már ötéves koromban is! Majdnem összesírtam magamat, mert tényleg öröm tőle kapni egy ilyen sms-t! Az utóbbi időszakban vele edzettem, tőle tanultam a vízben is, meg a parton is különböző dolgokat. Nekem ő tényleg egy példakép, és nagyon örülök, hogy tőle is kaptam sms-t , meg persze a reccói csapattársaimtól, a szüleimtől.

- Jól van Alex, köszönöm! Annyit mondj, hogy az olasz válogatottnak hogyan alakul a programja a VB-ig?


- Most itt vagyunk Rómában, edzőtáborban és harmadikán megyünk Belgrádba, edzeni fogunk a szerbekkel hatodikáig. Aztán visszajövünk, két nap pihenő, kilencedikén megyünk Rómába, két nap edzés, aztán tizenegyedikén indulunk Sanghajba, és harmincadikáig ott leszünk. Mi sem tudjuk, hogy fogunk végezni, de reméljük jó lesz most! Hogy jobban fogunk végezni, érted…. :-)

- Köszönöm szépen, Alex!

(Lejegyezte: Varga Bogi)

2 régi hozzászólás

dossantos hozzászólása
2011.07.05. 14:16

hát amikor megnéztem, én is majdnem összesírtam magam :D :D :D :D Giorgetti jejeje :D

vardali hozzászólása
vardali33314
2011.07.05. 12:56

Szuper teljesítmény! Nekünk is többet kellene játszani a szerbekkek. horvátokkal, montenegróiakkal a felkészülési időszak alatt.