FACEBOOK

Dublinba utazott a válogatott

Dublinba utazott a válogatott
hozzászólás, 2011.06.05.

Vasárnap este Írországba utazott a sanghaji világbajnokságra készülő magyar válogatott keret, s Birosék hétfőn és kedden hivatalos mérkőzést játszanak Nagy-Britannia válogatottjával.

Diapolo

Az utazók között természetesen még nincsenek ott a Pro Recco magyarjai, a keret így 16 tagú:

Baksa László, Nagy Viktor, Szécsi Zoltán (kapusok)

Biros Péter, Bundschuh Erik, Gór-Nagy Miklós, Hárai Balázs, Hosnyánszky Norbert, Kiss Gergely, Steinmetz Ádám, Szivós Márton, Török Béla, Varga Dániel, Varga Dénes, Varga II. Zsolt, Vámos Márton (mezőnyjátékosok)

A két hivatalos meccs érdekessége, hogy csapatunk a londoni olimpia vízilabdatornájának eddigi egyetlen biztos részvevőjével találkozik, hiszen Nagy-Britannia a rendező jogán játékjogot kapott, mindenki másnak még kvalifikációt kell szereznie.

Dublinban május közepe óta árulják a jegyeket a két hivatalos találkozóra, s helyszíni hírek szerint belépők már csak korlátozott számban kaphatók. A két meccsnek egy gyönyörű új létesítmény, a dublini National Aquatic Centre, Dublin ad otthont.

Elutazáskor adott interjújában Kemény Dénes a vlv-nek elmondta, hogy a felkészülési tervbe egyébként is beállított programot hajtja végre a csapat a héten, de a változatosság jó tesz majd és a két hivatalos meccsnek talán a felkészülés ezen időszakában sincs nagy kockázata Nagy-Britanniával szemben.

A mérkőzések részleteiről mindkét napon az esti órákban számolunk be, a vezetők és a csapat tagjainak segítségével.

VLV-VIDEÓK:


Kemény Dénes nyilatkozata

- Kapitány úr, mindjárt elindul a csapat Dublinba. Jártál te már ott?


- Néhányszor igen, volt szerencsém.

- Milyen hely a vízilabda szempontjából?

- Azt most fogom megtudni, mert a vízilabdás barátaimnál jártam, de inkább vagy kikapcsolódásként, vagy pedig közvetlenül a pekingi döntőt követően. Az a klub, ahol nekem a legtöbb barátom van, novemberben volt 100 éves, és egy nagy ünnepséget tartottak, erre hívtak akkor meg. Akkor voltam legutóbb. Uszodába nem jutottam el, most viszont tulajdonképpen csak ott leszünk, de készült egy nagyon szép, – láttam fotókat – új úszó-, póló-, aquatic center, ahogy mondani szokás ezen a fertályon, úgyhogy ott fogunk trenírozni. És hát igazából először csak arról volt szó, hogy nagyon jót tenne az ottani élvízilabdázásnak, ha 2-3 napig a magyar válogatott az edzéseket nem a Margitszigeten, hanem Dublinban végezné, ezért minden költségünket vállalták, tehát nekünk ez nem kerül semmibe. Aztán ehhez már csak hab a tortán, hogy játszunk hivatalos meccseket is, mégpedig a brit válogatottal, amely pillanatnyilag ugye biztos résztvevője a londoni olimpiának.

- Külön edzéstervet készítettel erre a néhány napra? Ez különbözik az itthoni programoktól?

- Nem. Az erre a hétre tervezett edzésmunkát egyfelől Dublinban, majd pedig a Margitszigeten, a montenegrói csapattal együtt végezzük el. Ennek volt az éves menetrendben egy terve, az alapján megcsináltam a részletes tervet. Tehát minden olyan, amit szeretnék ezen a héten a csapattal elérni, program szerint egyébként is be kellene, hogy következzen, persze ugye majd vasárnap fél 1-kor fogom tudni megmondani, hogy sikerült-e. Ha nem, akkor a következő héten majd valamit modifikálni kell, de én úgy gondolom, hogy sikerülni fog, mert akár itt a délelőtti edzéseken, akár majd a Montenegró ellen játék közben minden olyan dolgot meg fogunbk csinálni, ami ezen a héten fontos. Ráadásul sok tornatermi edzés is lesz, az meg nem érinti a programot, egy magyar-brit mérkőzés talán pedig nem fog olyan kockázatokat hordozni magában, hogy ne dolgozhassunk normálisan. De ha igen, hát akkor nehezebb lesz. Úgyhogy nyilvánvalóan a kétkapuk eredménye másodlagos, igazából elsősorban téged szokott érdekelni, minket nem annyira, úgyhogy a montenegrói kétkapu közben is a kapu mögött fog dolgozni az a része a csapatnak, aki nem játszik.

- Köszönöm. Végezetül hadd kérdezzem meg, hogy az Euroliga Final Four tegnap esti döntőjének eredményéről mi a véleményed?

- Hát egyfelől nyilvánvalóan érdekelt voltam a Recco oldalán a három magyar játékos miatt, és ezért nagyon szurkoltam nekik, személy szerint is, meg a végeredmény szempontjából is. Úgy érzem, ahhoz képest, ahogy játszottak pénteken, ami mindenképpen bizakodásra adott okot, és most a három magyarra gondolok, ehhez képest nem teljesen sikerült megismételni a teljesítményüket, de nem ez a döntő. A döntő az, hogy összességében a Reccónál az a helyzet, hogy gyakorlatilag semmi más elfogadható eredmény nincs, csak a győzelem. Úgy gondolom, hogy ezt nem mindig sikerül megoldani. És talán három éven belül másodszor nem sikerül megoldani, mert egyszer ugye Rijekában nem sikerült győzni, most pedig Rómában. De ebből is látszik: az nem elég, hogy valaki nagyon jó, még egy extra dolog is kell, hogy győzzön is. Ez általában sikerül a Reccónak, most nem sikerült. A sport erről szól, ezért szép. Az meg különösen szép ebben, hogy így azok is állandóan lehetőséghez jutnak, akik magukat esélytelennek gondolják, vagy esetleg más szintű költségvetéssel dolgoznak, tehát mindenkinek nyitott a lehetőség, mindig. Kicsikét ez figyelmeztetés arra nézve, amikor hajlamosak klubedzők az ellenfél költségvetésével foglalkozni. Szerintem nem az ellenfél költségvetésével kell foglalkozni, ezt a Partizan Belgrád kiválóan megmutatta, hanem az ellenfél játékának az erényeivel, gyengeségeivel, ezt kihasználni, és jól játszani. Nyilván valószínűleg tízből hétszer-nyolcszor a Recco nyerne a Partizan ellen - tegnap kellett volna. Tegnap a Partizan volt jobb. Én nem tudom, hogy a fiúk hogy gondolják, mert nem volt időm a nyilatkozataikat megnézni, nem is nagyon szoktam egyébként, de kizártnak tartom - mivel kiváló sportemberek -, hogy ne úgy gondolják, ahogy én.

- Köszönöm szépen az értékelést, és jó utat kívánok!

(Lejegyezte: Di Giovanni Szandra)



Biros Péter nyilatkozata

- Szervusz, Péter! Arra kérlek mint csapatkapitányt, hogy az elmúlt egy-két hetet egy kicsit foglald össze. Hogy zajlik a gyakorlás, milyen a csapat, van-e fejlődés, hogy látod?


- Hát..., gyakorolni azért annyit nem gyakorlunk. Most hála Istennek, én nagyon örülök neki, hogy ilyen fizikai edzés van. Úgy érzem, hogy anélkül nem működne, tehát nincs meg az alapja az egésznek. Én még egy ilyen hetet csináltam volna, nekem nagyon jó, ha ilyen edzések vannak, nagyon szeretem, mert ebből lehet építkezni. De most elutazunk Írországba, kétkapuzunk majd. Annyiból szerencsés, hogy egy idegen csapat ellen játszunk. Sokkal jobb, mint egymás között kétkapuzni. Ami keveset már összeszoktunk, azt most itt elő lehet venni, gyakorolni. Valószínű, hogy nyerünk mind a két meccsen, nagy jóstehetség nem kell hozzá. De nem is ez számít, inkább az, hogy próbáljunk összecsiszolódni. Ezek a meccsek pont erre jók. És hát ugye a hétvégén jön majd a montenegrói válogatott ellen a kétkapuzás, ami igazán azt mondom, hogy már a mi szintünk. Nekünk igazán ezekkel a csapatokkal kéne sokat játszani, hogy tényleg fejlődjünk.

- Nagyon szépen köszönöm, és jó utat kívánok!

(Lejegyezte: Ötvös Csilla)


Török Béla nyilatkozata

- Szervusz Béla! Ferihegyen vagyunk, mindjárt indul a gépetek. Voltál már Írországban?


- Nem, majd most leszek, és ez nem Ferihegy hanem a Liszt Ferenc…

- Bocsánat, Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér...

- Igen így van. Nem voltam még soha, most úgy néz ki, hogy leszek.

- Milyen várakozásokkal indulsz az útnak?

- Semmi különös érzés nem kavarog bennem. Ezen is túl kell esni, ez a felkészülésnek egy része. Igyekszünk minél többet profitálni belőle.

- Az eddigiekről mit tudsz mondani, hogy foglalnád össze, hogy érezted magad, milyen a csapat?

- Jól éreztem magam. A múlt héten kicsit fárasztóbb volt a meló, mint az azt megelőző héten, de tudtuk előre, hogy így lesz. Egyébként a szokásos nagyon jó hangulat van.

- Két hivatalos nemzetközi mérkőzés következik Nagy-Britannia ellen. Nem furcsa egy kicsit ilyen ország ellen játszani, végül is egy "világhatalom"?

- Nem tudom, én még nem játszottam ellenük válogatott meccset. De hát mindegy, meg kell verni őket is – ez a biztos.

- Mit fogsz csinálni kint, szabadidődben?

- Úgy tudom, hogy "rengeteg szabadidőnk" lesz és fogalmam sincs… Vízilabdával akarok foglalkozni, ennek van itt az ideje. Valahogy megpróbálom úgy eltölteni az időmet, hogy a teljesítményem minél jobb legyen.

- Köszönöm szépen.

- Én is köszönöm.

(Lejegyezte: Tina)