FACEBOOK

Karácsonyi évösszegzés Kemény Dénessel

Karácsonyi évösszegzés Kemény Dénessel
hozzászólás, 2010.12.24.

Eltelt egy év, közelebb kerültünk a londoni olimpiához. A magyar válogatott 2010-ben két, az idén remélhetőleg visszatérő kiemelkedő egyénisége nélkül játszotta meccseit - felemás eredménnyel. Voltak jó pillanatok és keserű csalódások is. Hogy látta a kapitány az esztendőt, az eredeti tervekből mennyit sikerült megvalósítani, s milyen lesz az olimpia előtti év, 2011 - erről kérdeztük Kemény Dénest közvetlenül Karácsony előtt.

- Hogy értékeled az évet? Az eredeti terveidből sikerült-e megvalósítani mindent?

- Azt szerettem volna, hogy az új összetételű csapattal jól szerepeljünk az EB-n és minél több fiatalnak adjak érdemi játéklehetőséget. Ha most visszatekintek, a csapat szereplése az EB-n – természetesen az elődöntőt leszámítva – az összetételhez képest még kiemelkedőnek is nevezhető. Végeztek mögöttünk olyan válogatottak, amelyek semmivel sem voltak rosszabbak, mint mi. Ha megnézzük a sorrendet, akkor az előttünk végzettek közül egyet meg kellett volna, hogy előzzünk, de a mögöttünk végzettek közül jó néhányat nem kellett volna okvetlenül megelőznünk. Az elődöntő elvesztése nyilván keserűséget okozott. Azonban ennél jobban bosszant, hogy nem tudtak beépülni és stabilizálni helyüket azok a fiatalok, akiktől tehetségük és a korábbiakban nyújtott teljesítményük alapján ezt várni lehetett, tehát mintha egy-két fiatal megállt volna a fejlődésben. Lényegesen több szerepet szántam volna nekik, de ezt nem tehettem, mert túl sok olyan mérkőzést játszottunk, aminek a sorsa az utolsó pillanatokig bizonytalan volt – akár a felkészülés időszakában, akár az  EB-n. Azaz a fiatalok nyugodt beépítésre nem nagyon volt lehetőség. És ebben természetesen szerepet játszott az is, hogy a régi stabil játékosok a meccsek elején nem tudtak olyan különbséget kialakítani, ami szükséges lett volna ahhoz, hogy több teret kapjanak a fiatalok. Igaz, a fiatalok meg nem nyújtottak olyan teljesítményt, hogy cikisebb helyzetben többet lehessen őket játszatni.

- Mennyire hiányoztak azok a játékosok – itt ugye konkrétan két emberről van szó: Kiss Gergőről és Kásás Tamásról –, akikkel a közvélemény is úgy számol, hogy visszatérnek és az olimpián már ott lesznek. Jobban hiányoztak, mint gondoltad?

- Nem hiányoztak, mert ez egy ilyen év volt, tudtam, hogy nem lesznek. Hiányozni akkor hiányoznának, ha jövőre nem lennének, viszont úgy számolok, hogy lesznek. Azt mondom, hogy ami hiányzott inkább, az a stabil játékosoknak a meccsek első felében nyújtott folyamatosan jó teljesítménye, magas színvonalú játéka. Erre lett volna nagy szükség. Így tudtam volna többet pihentetni őket, azaz kevésbé fogytak volna el az EB-elődöntőre. Tehát inkább azzal volt gond, hogy a meccsek első félidejében sokat hullámzott azoknak a játékosoknak a játéka, akik az idén nem nagyon engedhették volna meg maguknak saját érdekükben sem, a csapat érdekében sem, meg a szurkolók érdekében sem, hogy „hullámozzanak”.

- Mi volt enne az oka szerinted?

- Úgy gondolom, az lehetett az oka, hogy ezeken a játékosokon nagyon nagy teher van a klubjukban is. Madaras Norbi kivételével az egész szezonban mindegyiküknek nagyon sok mérkőzésen főszerepet kell alakítaniuk, a nemzetközi meccseken, a Magyar Kupában, a bajnokság ki-ki meccsein és a playoffban végig. Szerintem egyszerűen kiégtek – ha nem is a válogatott szezon kezdetére, nagyjából az EB-re. A klubszezon nagyon felemésztette őket és amikor a válogatottban– ugye Siracusában kezdődtek a negatív meglepetést jelentő eredményeink –,egyszerre közepeset, vagy urambocsá’ gyengét nyújtott három-négy nagyon fontos játékosunk, akkor rögtön kapaszkodni kellett, rögtön alig tudtam cserélni, stb. Szépen lassan maguk alatt vágták a fát ezek a játékosok. Aztán amikor már komolyan vették, addigra pszichésen és fizikailag is egyre fáradtabbak lettek. Abban a bizonyos magyar-olaszban vastagon benne volt a korábbi görög, orosz és macedón meccs, amelyeken ha el is értük a szükséges eredményt, végig ott lihegtek a nyakunkban és túl sok elkerülhető gólt kaptunk vagy éppen rengeteg helyzetet hagytunk ki. Nem a fiatalok, hanem pont azok, akik aztán ebben az egész környezetben annyira felőrlődtek, hogy a magyar-olaszon már nem tudtak igazán harapni. Mert ahhoz, hogy az említett három meccset hozzuk, két győzelemmel és egy iksszel, és meglegyen az elődöntő - ami a legnagyobb értéke volt ennek az EB-nek -, kiadták a maximumukat. És meg lehet nézni az ezeken a meccseken rögzített egyéni lövőstatisztikákat;  11/1-es, 13/2-es adatokat kapunk. Hihetetlen! Mint a cowboy-filmekben, ahol nem töltenek, csak lőnek. Nyilván nem így akarták ők sem, a szándék megvolt bennük, de sajnos ezen a szinten ilyen mennyiségű rossz lövés nem elfogadható, ennek meg kell fizetni az árát.

- Vessünk egy pillantást a sportág alakulására. Hogyan alakul, változik a vízilabdázás Peking óta?

- Úgy gondolom, hogy az olimpián jó néhány csapat szórakoztató, élvezetes vízilabdát mutatott be. Azóta  mintha kicsit mindenki visszavett volna, a kifacsart játékosok sok helyütt pihenőt kaptak, a válogatottak zöme gyengébb összetételben szerepelt. Nem tett jót a sportágnak a zágrábi Eb időpontja, amit így utólag borzasztó buta döntésnek tartok. Szeptember, nyitott uszoda, egy olyan városban, ahol van vízilabda-kultúra, sok gyereket érdekel a játék és iskolaidőben rendezik a meccseket!  Több száz gyerek hiányzott naponta a lelátókról, akik szívesen ott lettek volna, így viszont szinte csak a hazaiak mérkőzésein nem voltak üresek a lelátók. Rajtuk kívül még a mi meccseinkről volt elmondható, hogy voltak drukkerek, mert a távolság ellenére jöttek itthonról, méghozzá nem csak csoportos szervezésben, hanem egyénileg is, az ország szinte minden tájáról. Mi hozzátettünk a nézőszámhoz, a meccshangulathoz, de rajtunk kívül ez csak a horvátokról volt elmondható, ami a helyszín miatt természetes. Szerintem ez nem a vízilabda válsága, hanem a szervezők hibája, itt mindenki összevissza dönthet mindent - kicsit kibicként. Persze a játék lehetne szórakoztatóbb, látványosabb, de igazából én úgy gondolom, hogy amikor alaposan felkészültek a csapatok, jó játékosokkal, jó edzőkkel vettek részt a tornán, az legutóbb Pekingben volt, ott jó meccseket is játszottak. A szabálymizériáról sokszor elmondtam a véleményemet, vannak dolgok, amiket ki kellene próbálni, de minden ötletről akkor derül ki, hogy jó-e, ha a gyakorlatban bizonyosodik be, hogy megvalósítható, hasznos, előre visz. Ehhez nem beszélni kell sokat, hanem megszervezni és kipróbálni a remélt életmentő ötleteket. Nagyon várom a kísérleti szabályokkal játszott Komjádi Kupa meccsek videofelvételeit, ha pozitívak a tapasztalatok, máris küldhetjük a Fina szakbizottságának megfontolásra.

- Térjünk át a jövő évre. Korábban is elmondtad, hogy 2011-ben sokkal többet lesz együtt a válogatott. Megtervezted már az évet? Hogy készül a csapat? Milyen nagyobb tornákon veszünk részt a sanghaji vb előtt?

- Január 10-én lesz az első összetartás. Lett volna hamarabb is egy találkozó, de érkezett olyan kérés, hogy a megelőző, tehát a január 3-4-i összetartást töröljem. Hétfőnként-keddenként fogunk együtt dolgozni, nagyon gyakran, minden hónapban legalább háromszor. Ezekre a külföldön szereplő játékosokat is várom. (Rövid időn belül megkapom a tájékoztatást arról, hogy mikor tudnak hazajönni.) Ebből a januártól májusig tartó időszakból egy hét lóg ki, az pedig a februári Volvo Kupa hete. Február 23-24-25-én (szerda-csütörtök-péntek) lesz a torna, de már 20-tól, vasárnaptól együtt lesz a csapat. A Volvo Kupának ezúttal Miskolc ad otthont, s Kanada, Németország és Ausztrália csapatával találkozunk. Tervezem, de ez még nem száz százalék, hogy február 22-én kedden kora este játszunk Debrecenben valamelyik ellenféllel egy hivatalos barátságos mérkőzést. Nem nagy a távolság és így négy meccset játszanánk azon a héten. Amikor májusban vége ennek a felkészülési szakasznak, befejeződik a bajnokság, lezárulnak a nemzetközi kupák - elkezdünk tréningezni a világbajnokságra. Ebben a szakaszban is részt veszünk komoly tornákon és valószínűleg lesz néhány barátságos mérkőzés. Az egyik felkészülési torna Athénban lesz, a másik pedig a Vodafone Kupa a szigeten.


- Az év eseménye a sanghaji VB lesz, ami azért is különösen fontos, mert egy évvel előzi meg a londoni olimpiát… Mi az elvárásod az eredményt illetően?

- A világbajnokságon mindenképpen a győzelmet célozzuk meg, de nem érezném csalódásnak az ezüstérmet vagy a bronzérmet sem. Mindenesetre aranyra törünk.

- Mikor hirdeted ki a VB-keretet és ez a keret hány tagú lesz?

- A most folyó bajnokság befejezése után, tehát jövő májusban. Hogy hány tagú lesz, azt csak akkor fogom eldönteni.

- És a felkészülést most januárban elkezdő keret mikor lesz ismert?

- Keret májusig nem lesz, miután a zágrábi keret az EB után feloszlott, újat pedig csak a közvetlen VB-felkészülés megkezdésekor hirdetek. A köztes időszakban az edzéseken, meccseken a mindenkori meghívottak vesznek részt.

- Hogy tervezed az év hátra lévő napjait?

- Jön a Karácsony, végre kikapcsolhatom a mobilomat, sokat szeretnék pihenni, föltöltődni, mert mint az előbb is szóba került, januártól nagyüzem lesz. Itt kívánok minden kedves szurkolónknak Boldog Karácsonyt, Sikeres Újévet!