FACEBOOK

A kétszeres olimpiai bajnok Fodor Rajmund szaúdi kihívása

A kétszeres olimpiai bajnok Fodor Rajmund szaúdi kihívása
hozzászólás, 2010.09.29.

Nehéz lenne azt állítani, hogy Fodor Rajmund, a Sydneyben és Athénben olimpiai bajnokságot nyert magyar vízilabda válogatott tagja egy olyan ember, aki csak úgy elsétál a kihívások mellett - írja Szalay Péter a T-Mobile Sporthír Szolgálat munkatársa. Cikkét az alábbiakban ismertetjük.

Diapolo

Jó néhány Szegedről indult pólóshoz hasonlóan a még jobb lehetőség reményében igazolt annak idején az FTC-hez, onnan pedig az olasz Rari Nantes Florentiához,  amikor viszont úgy érezte, hogy mégis itthon kamatoztathatja jobban a tudását, újra a budapesti zöld-fehérek táborában folytatta a pályafutását. Itt sem volt túl sokáig maradása, és amikor másodszor is szerencsét próbált Itáliában, az újabb kaland már hosszabb ideig tartott. Olaszországi idegenlégiósként és már olimpiai bajnokként csapott fel 2002-ben „Dominósnak” és az ott kialakult „aranycsapat” balszélsőjeként rövidesen  Euroliga döntőt nyert a klubjával, majd ugyanebben a szezonban Dr.  Kemény Dénes válogatottjával a második „ötkarikás” aranyérmét is. Két évvel ezelőtt a hanyatlásnak indult Kőér utcai gárdát elhagyva harmadszor is Olaszországba vezetett az útja, ahol előbb a Nervi, aztán pedig egy másik ugyancsak második vonalbeli együttes, a Bogliasco kamatoztathatott a tudásából…

- Hat szép évet töltöttem el a Domino Honvéd kötelékében , aztán úgy gondoltam, hogy még nem fejezem be a pályafutásomat és amolyan levezetésképpen ráteszek még egy-két lapáttal, amíg a kedvem tartja és a játékomért  fizetést is kapok – számol be európai kalandozásáról  a 34 éves sportember, aki 364 alkalommal szerepelhetett a magyar válogatottban. – Amikor megtudtam, hogy Pekingben már nem triplázhatok, a nyarat Máltán töltöttem, no nem vízi biciklizéssel vagy búvárkodással, hanem a „szakmámnál” maradva ott is vízilabdázással. Nem csak én tettem így, velem együtt Dr. Molnár Tamás, Varga Tamás valamint egy sor ifjúsági és utánpótlás válogatott fiatal is rájött arra, hogy megéri a magyar bajnokavatás után Málta felé venni az irányt és az ottani nem túl rangos, de azért  olykor így is egész komoly feladatot adó  vetélkedésben szerepet vállalni. A máltai csapatokban egyszerre csak két külföldi szerepelhet és amíg stabilan benne voltam abban a kettőben, aranyérmeket is nyertünk. Legutóbb már csak amolyan vésztartalékként álltam készenlétben, és talán emiatt is már nem az én csapatom vitte el a pálmát, hanem  az, ahová Dr. Molnár Tamás szállt be a maga tapasztalatával és tekintélyével.

Idén Fodor Rajmund sokkal inkább koncentrált az új vállalkozására, a HWPC, azaz a „Hungarian Waterpolo Summer Camp” sikerre vitelére.

- Úgy gondoltam, illetve arra kaptam ihletést, hogy érdemes Máltán megszervezni egy olyan nyári vízilabda tábort, ahol a sportágat szerető fiatalok sokat tanulhatnak és emellett angol nyelvi ismereteiket is bővíthetik – folytatta a két olimpiai aranyérme mellett világ- és Európa-bajnoki győzelmekkel is büszkélkedő, emellett vállalkozóként is sikeres Fodor Rajmund. – Első nekifutásra hetven gyereket sikerült verbuválnunk, 26 helyi „növendéket” és 44 külföldit, köztük görög, spanyol, holland. svájci, dél-afrikai, nem utolsó sorban pedig magyar fiatalt. A tábor lakói reggel és késő délután is gyakoroltak a vízben, délután kitűnő szakemberek segítségével angol tudásukat gyarapították. Esténként az egész társaság együtt kapcsolódott ki, hol a moziban, hol a bowling pályán, a hétvégeken pedig szinte egész Máltát bejártuk és a sziget minden érdekességével megismerkedhettünk. Nagyon bízom abban, hogy jövőre a folytatás is ilyen  sikeres lesz.

Addig azonban az is kiderül, hogy miként felel meg Fodor Rajmund élete újabb – ezúttal sem mindennapi – kihívásának, következő útja családjának társaságában ugyanis pénteken Szaúd-Arábiába vezet…

-
A harmadik, ahogy említettem már, vésztartalékként megélt máltai bajnoki szereplésem után búcsúra készültem, a játékosként eltöltött 18 évet éppen elegendőnek éreztem az „itt vége” kimondásához. Már kezdtem is elképzelni a pólózás nélküli életemet, amikor megtudtam, hogy az egyik szaúd-arábiai csapatnak éppen egy olyan játékosra lenne szüksége, amilyen én vagyok. Ebben a minősítésben természetesen komoly szerepet játszott a két olimpiai bajnoki címem és azok a referenciák, amelyekhez az arab ország sportvezetői még hozzájutottak. Először nemet mondtam, aztán megváltoztattam a véleményemet, amelyben természetesen az anyagi jellegű megfontolások is szerepet játszottak. Vonzott az is, hogy a következő nyolc hónapban egy számomra kevéssé ismert világot ismerhetek meg és velem együtt az egész családom. Az Al-Ittihad nem csak Szaúd-Arábia, hanem az egész régió egyik legismertebb sportegyesülete, ahol nem csak vízilabda, hanem sikeres labdarúgó, röplabda, kosárlabda és asztalitenisz csapat is működik. Az én sportágamban nincs egy önálló bajnokságra való csapat, ezért a szomszédos országok együtteseivel vetélkedünk majd, amolyan Final Four jellegű tornákon. És ami a legérdekesebb, legújabb csapatomban először játszhatok együtt azzal a Jurij Jacevvel, aki éppen 10 éve, 2000. október 1-én az olimpiai döntőben legyőzött orosz válogatottban ellenünk küzdött, de hiába iparkodott, mert 13:6-ra mi nyertünk – mondta befejezésül a  Fodor Rajmund.

Szalay Péter (T-Mobile Sporthír Szolgálat)

Címkék:
Fodor Rajmund