FACEBOOK

Kemény Dénes: "Kész a felkészülési terv"

Kemény Dénes: "Kész a felkészülési terv"
hozzászólás, 2009.09.18.

A VB-értékelésre kicsit még várni kell, de azért a tanulságok kezdenek kikristályosodni. A jövő évi EB nehezebb lesz, mint Róma volt, mi ugyanis fogyatkozunk, a riválisok pedig erősödnek. A magyar válogatott „aktuális tagjai” novembertől havonta két napot töltenek együtt, a köztes időben pedig Kemény Dénes egyéni edzéstervét is követniük kell. Londonra a legegyszerűbben a sanghaji VB dobogós helyével juthatnánk ki. Interjú a kapitánnyal.

Diapolo

- Milyen tanulságokat szűrtél le a római szereplésből, látsz-e valamit máshogy, mint ott, közvetlenül utána?

- Persze, higgadtan értékelve az ember jobban látja azokat a körülményeket, amelyek ezt a sikertelen negyeddöntőt összehozták, és ha az ember látja a hibákat, akkor megvan az esélye, hogy azokból tanuljon, s legalább ugyanazokat ne kövesse el újra. Akár rólam van szó, akár a játékosokról, akik esetleg „saját hatáskörben” tudtak volna mást csinálni, akár másokról. Igazából ennél többet nem akarok mondani, mert bár a kritikus analízis vezethet a javuláshoz - ez a múltban is így volt - nekem ezt elsőként az elnökség elé kell tárjam egy beszámolóban és nem tartanám helyesnek, ha e testület tizenvalahány tagja a médiából értesülne arról, hogy mit akarok majd nekik mondani. 


- Mikor lesz ez az elnökségi ülés? 


- Szeptember 22-én. Az ülést követő napokban visszatérhetünk külön a VB-re is.

- Azért annyit hadd tudjunk meg már most, hogy Rómában ért-e valamilyen téren meglepetés? 


- Bíráskodásban nem nagyon láttam még ilyen hektikusságot egy világverseny alatt. Korábban általában az volt a jellemző, hogy akár egymáshoz közel eső világversenyeknél is az előző tapasztalata alapján – nyilván utasításra – megváltozott a bíráskodás „általános vonalvezetése”. Tehát folyamatosan foltozgatott a FINA, az volt a tapasztalat, hogy például egy EB után rövid időn belül sorra kerülő újabb világversenyre (tavaly az olimpiára) megváltozott a bíráskodás.  Az előző világverseny 50-60 meccsének tapasztalatai alapján megállapítják, hogy melyek a bírók által elkövetett tipikus hibák. Ezt a helyzetet mintegy „varázspálca-ütésre” megváltoztatják, és más felfogásban  kezdik vezetni a bírók a meccseket. Ehhez egy-két nap után mindenki alkalmazkodik. Akinek sok tapasztalata, szerencséje van, már egy-két negyed után, s nem kerül egy meccsébe. Na most, ami itt történt, az abban volt más, hogy a tapasztalatok alapján napról napra húzták meg a vonalat és adták ki – gondolom – az utasításokat, ami nehezebbé tette a csapatok dolgát. Természetesen a mi eredményünkhöz ennek igazából nincsen köze, de az tény, hogy azon a sokat emlegetett meccsen, amit a negyeddöntőben hosszabbításban elvesztettünk, elég extrém felfogásban bíráskodtak a játékvezetők.

- Lesznek-e csapaton belüli személyi konzekvenciái a római 5. helynek, másként fogalmazva: lehetnek-e vesztesei a játékosok között ennek az eredménynek?


- Szerencsére nekem VB-ötödik helyekről nagy tapasztalatom nincsen. Huszonnégy  világversenyen voltam túl Rómáig, s az egyes tornák tapasztalatai alapján rendszeresen voltak változtatások - eredménytől függetlenül. Az aranyérmek után is, másféle érmek után is, meg a korábbi egyetlen ötödik hely után is. Voltak persze olyan világversenyek is, amelyeket nem követett változás. Szerintem azt, hogy szükséges-e változtatni, konkrétan, a helyzetet megvizsgálva kell az embernek eldöntenie, analizálva a játékosok teljesítményét és magát a világversenyt.


- Biros Péter, Kiss Gergő… A veled egyeztetett döntés, miszerint a következő idényt kihagyják a válogatottban, mennyiben befolyásolja a következő időszak munkáját, terveit, feladatait, esetleg a válogatási szempontjaidat? 

- A válogatási szempontokat nem nagyon. Nyilvánvaló hogy - csúnyán fogalmazva - „darab darab” alapon őket mindenképpen helyettesíteni kell, tehát minimum két további játékos beépítésére szükség lesz a jövő évi Európa-bajnokságra. Ahogy lenni szokott 17-18-as kerettel dolgozom, s abba a keretbe, amit az Európa-bajnokságra összeállítok majd a play off után, annyival könnyebb lesz bekerülni, hogy Birost és Kiss Gergőt nem veszem számításba. Ami ennek a döntésnek a háttere, az az, hogy én úgy gondoltam: Peking után, a munka újraindításakor támpontként fontos a két játékos szereplése. Az, hogy mennyire hajszálon múlott az igazán jó VB-szereplésünk, vissza is igazolta, hogy a kérésem feléjük, hogy játsszanak 2009-ben, helyes volt. Hát, hogy úgy mondjam, most fizetem majd meg ennek az árát, „iszom a fekete levest”, mert ők elfogadták a kérésemet, most pedig az ő kérésük teljesítése következik. Kétségtelen, hogy most „könnyebben lennénk”, ha mondjuk valamilyen színű VB-érem után néznénk a következő év elé, amelyben Péter és Gergő nélkül játszunk.

- Mit tudhatunk Kásás Tamás terveiről?


- Az év elején abban maradtunk, hogy ezt a nyarat kihagyja, megműtteti az orrát. További elképzeléséről még én sem tudok semmit, de ha arra gondolok amit májusban Rijekában produkált, nagy szükség lenne Zágrábban a tudására, tapasztalatára.  

- London. Milyen átfogó, fő szakaszai vannak a felkészülésnek? 


- Én úgy gondolom, hogy az Európa-bajnokság sokkal kockázatosabb, nehezebb világverseny lesz, mint a mostani világbajnokság volt, pontosan azért, mert azt a feladatot, ami a csapat gerincére hárult, most Péter és Gergő nélkül kell elvégezni. A versenytársakat figyelve, ahogy látom, eléggé kialakult csapatok vannak már az olimpiai ciklus elején. Sőt. Az olaszoknál várható, hogy honosítások következtében jócskán erősödni fog játékosállomány. Velük kapcsolatban pedig azt sem szabad elfelejteni, hogy tradicionálisan jó a sportdiplomáciájuk. A horvát csapatnál két alapjátékos, Jokovics és Markovics meggyógyulása, visszatérése várható, ami a VB-bronzos keretükhöz képest további erősödést jelent, ráadásul ugye jövőre Zágrábban lesz az Európa-bajnokság.

Úgyhogy én úgy gondolom, szép, hogy nálunk Peti és Gergő hiányában sok játékos több lehetőséget kap, ki lehet őket élesben próbálni, de azért a magyar szurkoló nem szereti, ha a meccs végén nagyobb szám áll az ellenfélnél neve mellett a táblán, mint a miénk mellett. Márpedig a mostani helyzet ezt a lehetőséget magában hordozza. Egyszóval: nehéz EB-szereplésnek nézünk elébe, nehezebbnek, mint amilyen a VB volt. Viszont, mindezek következményeként szerintem egy kellően versenyképes válogatott játszhat majd a világbajnokságon, 2011-ben. Ez pedig sorsdöntő, mert a szigorú olimpiai kvalifikációs feltételek mellett az egyenes út az ötkarikás játékokra – amit mi mindig ki szoktunk használni az előző három olimpia esetében – a kvalifikációs verseny megnyerése. Az utolsó ciklusban volt az, hogy nem megnyertük a kvalifikációs versenyt, hanem hosszabbításban ezüstérmesek lettünk, ami még mindig magabiztosan kvalifikálta a csapatot.


- Mi a kvalifikáció „általad tervezett” útja Londonra?

 

- Sanghajban, a VB-n dobogóra kell kerülni – ez a tiszta ügy. Eddig ezt mindig megtettük, most nekem hadd ne kelljen foglalkoznom olyan dolgokkal, hogy milyen alternatív módon kellene kijussunk. Úgy gondolom, az a dolgunk, hogy ez sikerüljön.


- Hogyan tovább most a következő szakaszban? Mi a felkészülés további menetrendje?
 


- A bajnoki play off végéig hatszor két napra tudom a játékosokat behívni és ehhez jön még a Volvo Kupa. Ez a 15 nap szerintem mindenképpen nagyon hasznos lesz, hogy minél több információt gyűjtsek arról, ki legyen a keretben, amit a play off után jelölök ki az Európa-bajnokságra. Addig ezeken a közös gyakorlásokon, edzéseken - az elképzeléseim és a lehetőségeim szerint - mindig alkalmanként fogok játékosokat meghívni, hogy közösen tudjunk dolgozni. Egyrészt az idei világbajnokság tapasztalatai alapján már most gyakorolni fogunk játékelemeket. Ezt az előző időszakban nem tettük meg, mert elsősorban játékosokat kerestem és csak akkor kezdtünk el játékelemeket gyakorolni, amikor már a VB-re készültünk. Most a VB-n jól működő dolgokat szeretném automatizálni, ami pedig nem ment jól, azokat kijavítani. A cél az, hogy minél nagyobb reflexszerűség legyen a különböző játékfázisokban és minél jobb mutatókat érjünk el azokban a dolgokban, amelyek  a végeredményt befolyásolják. Nyilván döntően azon fog minden múlni, hogy milyen kvalitásúak lesznek a játékosok. Ugyanakkor a játékosok fejlődési lehetőségeinek kiaknázása érdekében (és sajnos vagy hála Istennek, mindenkit ide sorolhatok, hiszen akárhány éves valaki, mindig javulhat), egyéni edzésterveket  is fogok készíteni. Már csak azért is, mert hónapról hónapra találkozom majd velük, és hogyha az instrukcióim alapján végzett edzések javulást hoznak, azt látni fogom. Nyilván az egyéni javulás nem az együtt töltött két napban következik be, amikor a játékos velem van, hanem abban a 28 napban, amely után újra találkozunk. És azt nagyon jól fogja tudni minden játékos, hogy most elköszönünk, de a következő edzésen látni fogom, hogy ő megoldotta-e a klubjában az edzések mellett azt, amit kértem tőle. Nyilván egyeztetni fogok az edző kollegákkal is, de úgy gondolom, hogy e mellett a havi egyszeri kontroll mellett hasznosan fog eltelni ez a hat-hét hónap.


- Mikor lesz az első összejövetel?
 


- November 16-án.


- A horvátokkal való együttműködéssel mi a helyzet? 


- A tervezett együttműködés szponzorációs háttere pillanatnyilag nincs még visszaigazolva. De természetesen – pláne az aktuális helyzetben – nekünk a horvátokkal való kooperáció csak segítséget jelenthet, mindenképpen hasznos lesz velük együtt dolgozni. Tehát ha nem is lesz meg a támogatói háttér, én mindenképpen azon leszek, hogy ez az együttműködés megvalósuljon.


- Van néhány újdonság, amiről a véleményedet kérem. Úgy tűnik, az Interliga már az idén elindul. Mit szólsz hozzá?
 


- Én úgy gondolom, hogy ez kettős előny, előny a külföldi csapatoknak és előny a magyaroknak, mert megnő a nehéz meccsek száma. Ez pedig emeli a játékosok magas szintű terhelését, amit edzéseken nehéz reprodukálni, mert más a meccs és más az edzés. Úgyhogy ez mindenképpen hasznos lesz az összes részvevő csapatnak és a játékosoknak is, mert engem elsősorban nyilván ők érdekelnek. Sajnos a külföldi országok játékosainak is hasznos lesz, de ez ellen nincs mit tenni...


- Mit szólsz az RTL Klub-féle közvetítési csomaghoz?

- Az, hogy a vízilabda sokszor van a televízió adásában az megszokott. Az, hogy ez a jövőben is így lesz, az öröm. Az, hogy profi módon dolgozó és az országban nagyon jó nézettséget elért televízió és annak sportcsatornája adja ezeket a meccseket, az szintén öröm, mert a támogatóink nagy közönséget kapnak, s így kevésbé valószínű, hogy itthagynak minket, sőt esetleg még küzdelem is lehet majd a sportágért új támogatók között. Az is fontos, – talán ezzel kellett volna kezdjem, – hogy a szurkolók felé egy kapocs, egy direkt összeköttetés az RTL Klub és a Sportklub. Annak pedig, hogy ezért még külön anyagi juttatás is gyarapítja a vízilabda szövetség kasszáját, külön örülök, mert kevésbé valószínű, hogy a csapat munkájával kapcsolatos tervem, kérésem anyagi okok miatt hiúsul majd meg. Egyébként pedig köszönet azoknak a játékosoknak, akik az elmúlt 13 évben a sportágat ilyen népszerűségi szintre emelték, mert én úgy gondolom, az, hogy a szövetség kasszájába a közvetítésekért járó plusz pénz bekerül, az elsősorban ezeknek a fiúknak köszönhető.


- Hogy értékeled az átigazolások után kialakult új klub-erőviszonyokat?
 


- A puding próbáját ismerjük, úgyhogy sehogy. Hallottam én már az elmúlt évtizedekben sokféle jóslást az átigazolási időszak végén és nagyon sokszor tapasztaltam, hogy mégsem úgy történt. Például, a Vasas sok-sok év utáni első bajnoki címe úgy született, hogy abban az évben még a döntőbe jutásuk is hatalmas meglepetés volt az átigazolási időszak után kialakult látszólagos erőviszonyok alapján.


- Milyennek látod az utánpótlás helyzetét a nyári kudarcok után?
 


- Az utánpótlás helyzetét igazából a felnőttválogatott-kereten lehet lemérni. Ez mindig is így volt. Ha jól szerepelt az utánpótlás válogatott, ha nem. Volt világbajnokság, amikor négybe se került a csapat, és abból a gárdából több olimpiai bajnok lett. A leglényegesebb az én szempontomból az, hogy az utánpótlás válogatottakból a felnőtt válogatottba ne lábujjhegyen érkezzenek a játékosok, ne kopogtassanak, hanem dörömböljenek. Rúgják be az ajtót és jöjjenek be a válogatottba. Amennyiben az utánpótlás válogatottak ilyen játékosokat tudnak produkálni a felnőttbe, akkor az én számomra a szereplés az másodlagos. Ettől függetlenül én is úgy gondolom, hogy az ifiválogatott világbajnoki szereplése mindenképpen figyelemfelkeltő. Nem szokott ilyesmi megesni magyar vízilabdacsapatokkal, de nagy hiba lett volna, ha a jövő, azaz a felnőtt válogatott szempontjából ígéretes de még kiforratlan fiúk itthon maradtak volna és a pillanatnyilag legerősebb de nem perspektivikus játékosokkal jött volna ez az eredmény. Nagyon remélem, hogy nem így volt.  


- Dörömbölés…, vannak olyanok, akik dörömbölnek?
 


- Az ifiválogatottból még nem nagyon. De szeretném, hogy legyenek és vannak nevek, játékosok, akiknek a teljesítménye nekem nagyon tetszik. Nagyon bízom benne, hogy be tudnak kerülni a krétai EB-re utazó junior válogatottba, már csak azért is, mert akkor lesz szerencsém személyesen megnézni őket. Azért is fontos, hogy kimenjek Chaniába, mert ahogy mondtam, itt most minden olyan játékost alaposan meg kell vizsgálni, aki a következő 12 hónapban a válogatottnál számításba jöhet.


- Milyen volt a nyarad, sikerült feltöltődni?
 


- Jól telt. Ritka az, hogy nyáron a Balatonra tudok menni, most volt másfél hét, amit ideális körülmények között tudtam eltölteni, bakonyi vadász barátaim közbenjárásával egy gyönyörű ősparkos 30 hektáros vízparti üdülőben. Itt aztán tényleg nem kellett, hogy egyáltalán eszembe jusson a vízilabda, nagyon szépen kisimult az idegrendszerem. Azóta a szokásos mindennapjaimat élem. Komplett felkészülési tervem van a jövő évre, részt vettem a Ligával egy emailes, telefonos egyeztetésben, amelynek eredményeként valószínűleg a kluboknak is megfelelő lesz a válogatott fentebb felvázolt, a tévéközvetítéseket sem zavaró programja. Mindemellett egy-egy este vagy hajnalban azért ha tudom, meglátogatom az erdőt is, s a feltöltődésnek ezzel a lehetőségével a jövőben is élni fogok.

- Köszönöm a beszélgetést!

3 régi hozzászólás

Chicago hozzászólása
Chicago25142
2009.09.20. 16:30

Az elso interju K. Denessel, ami csalodast okozott.. talan kesobbre kellett volna halasztani, amikor mar tud is valamit mondani. mert ez igy olyan mint a felig kesz etel..:)

B (régi) hozzászólása
2009.09.19. 12:18

Még valami. Kiváló ötletnek tartom, és örülök, hogy úgy néz ki, hogy sikerül is megvalósítani, hogy a válogatottság szempontjából szóbajöhető játékosok idény közben nem csak sima összetartásra jönnek össze bizonyos időközönként, hanem konkrét játékelemeket, figurákat is gyakorolnak. Szerintem ugyanis az elmúlt időszak, és ebbe beleértem az Athén óta eltelt öt évet, azt bizonyítja, hogy a magyar válogatott bizony nem képes az aktuális világversenyt megelőző 3-5 hét gyakorlással kellőképpen felkészülni a megmérettetésre, főleg úgy, hogy az első 2-3 hét a keretszűkítésről szól, mert ennyi idő alatt nem alakulnak ki a feltétlenül szükséges automatizmusok a játékban. És sajnos ma már nem vagyunk annyival a világ előtt, hogy pusztán "pengeségből" magunk mögé utasítsuk a riválisokat. A szerbek, horvátok titka is szerintem az, hogy 13-15 emberrel jutnak el a felkészülés azon szakaszába, ahol mi még azon gondolkodunk, hogy a 4 kapusból ki legyen az első kimaradó.

B (régi) hozzászólása
2009.09.19. 12:00

Ami az én szememben a legfontosabb a válogatott jövő évi összeállítását illetően az után, hogy Biros és Kiss Gergő "kimenőt" kapott, az két szó: Varga, Tamás. Kásás visszatérése a válogatottba természetesen alapvető fontosságú lenne, bízom benne, hogy ezt ő is így fogja értékelni, ha már a kapitány nyilatkozata is abszolút ebbe az irányba mutat. Ami az Interligát illeti, pár héttel a bajnoki szezon kezdete előtt én egy kicsivel komolyabb előkészületeket is el tudtam volna képzelni. Az én véleményem változatlan a közös bajnokságról, ha fejlődhetnek általa a mieink, akkor az kedvező a magyar vízilabda számára, az meg, hogy ezáltal a legnagyobb rivális is több lehetőséghez jut, teljesen természetes, a mieink feladata az, hogy többet profitáljanak az együttműködésből, mint a szerbek. Érdekes volt számomra az RTL-es közvetítések anyagi megközelítéséről olvasni a szövetség szempontjából, amivel kapcsolatban az a kérdés merült fel bennem, hogy az így jelentkező szövetségi többletbevétel vajon hozzájárulhat-e ahhoz, hogy jövőre a Világligán is elinduljon a válogatott. Szerintem az új csapat kialakításában fontos lenne, hogy a formálódó válogatott végigjátssza a nyarat, még ha az megterhelő is a játékosok számára. (Nincs ez másként a szerbeknél, horvátoknál sem, akik rendszeres résztvevői minden nyári világversenynek, beleértve az idei Mediterrán Játékokat is). Szerintem a fiataloknak pont erre lenne szükségük a válogatott szempontjából alapemberré válás folymatában, hogy két hónap alatt 20-25 tétmeccset játsszva megszokják, hogy az ő vállukon van most már a teher a válogatottban is.