FACEBOOK

Benedek Tibor: „Könnyebb nekem a vízben, mint a szárazföldön”

Benedek Tibor: „Könnyebb nekem a vízben, mint a szárazföldön”
hozzászólás, 2009.09.16.

Benedek Tibor, a válogatottságról Peking után lemondott háromszoros olimpiai bajnok új szezonra készül. Ismét meg kell újulnia, a Pro Reccónál mostantól a bajnokságnban is számítanak rá. Közben már a civil életre is készül, egészséggel, sporttal összefüggő vállalkozásának részleteiről is faggattuk szezon előtti interjúnkban.

Diapolo

- Nagy várakozással érkeztem vissza Reccóba a három hónapos szünet után. Ilyen még nem fordult velem elő: három hónapig nem edzettem, ez vadonatúj dolog nekem, kíváncsi vagyok, miként tudom visszaszerezni a régi formámat.

- Hogy vagytok, veled van a család is?

- Jól vagyunk, minden rendben, a család még egy pár hétre még otthon maradt, mert Barkának meg kell kapnia azokat az oltásokat, amelyek nélkül nem ajánlatos utazni, úgyhogy egyelőre egyedül jöttem vissza.

- Felszedtél néhány kilót a nyáron? Hogy tartottad magad formában?

- Az az igazság, hogy mozogtam végig, ugyan csak szárazföldön, de így is híztam. Azért azt a napi öt-hat órát, amit edzéssel töltünk, nem lehet pótolni egy-két órával. Ráadásul a evés is van abban az időben, amit különben a vízben töltenék, szóval nehéz ügy. Talán most még nem lesz olyan nehéz lefogyni, hanem majd később, amikor már nem fogok vízilabdázni... Ez a nyár figyelmeztető volt: mindenképpen oda kell figyelni olyan dolgokra, amikre korábban nem kellett. Például hiába nem vacsorázom, vagy csak nagyon ritkán, mégis hízom. Húszévesen nem volt problémám sem a fogyással, sem a hízással, most már nehezebb a dolog.

- Szakmailag hogy telt ez a nyár? Foglalkoztál vízilabdával, vagy teljesen száműztél minden ilyesmit?

- A vízilabdával nem nagyon, rengeteg más dologgal foglalkoztam. Elkezdtem egy új vállalkozást, és az időm legnagyobb része azzal telt el. A világbajnokságot azért nagyjából követtem, de ott is inkább csak azokat a meccseket, amiket fontosnak tartottam. Az összes magyar mérkőzést nem láttam, azokat néztem meg, amiket úgy gondoltam, hogy érdemes. Természetesen láttam a magyar-szerbet és a döntőt is.

- Mi a véleményed?

- Szerintem csak kevés meccsnek van igazán jelentősége. Nyilván le kell játszani a mérkőzéseket, de két-három meccs számít csak igazán, a negyeddöntő, az elődöntő, a döntő. Tulajdonképpen mindig mondjuk is, hogy ezzel kezdődik a világverseny, és ez így is van. A mi számunkra ez a VB a szerb meccsre volt kiélezve. Utána a helyosztók már sikerültek, ez várható is volt.
 
Összességében úgy gondolom, hogy talán ez volt az egyik legrosszabb világverseny az utóbbi időben, mert nem derülhetett ki, hogy milyen ez a magyar csapat. Egy meccsnyi lehetősége volt ennek a csapatnak, hogy kiderüljön, azt a meccset pedig elvesztette. Rengeteg világversenyt nyertünk már úgy, hogy vereséggel indult. Itt azonban nem volt lehetőség javításra, ez az egy volt, ami pedig elment és gyenge meccsek előtte, gyenge meccsek utána. Tehát egy mérkőzés alapján tudunk csak ítélkezni, és hát ez nagyon kevés. Azt gondolom, hogy a csapatnak nem volt lehetősége arra, hogy megtanulja: hogy kell játszani kiélezett helyzetekben. A szerbeknek - akik szerintem, jóval gyengébb csapat voltak, mint a magyar, -  több lehetősége volt a nyáron, a VB-n is, de korábban szintén játszottak nehéz meccseket. Kialakulhatott náluk az a felállás, ami csak nehéz meccsen jöhet létre, amikor eldől, hogy kik azok, akik igazából jók, és magukra vállalják a felelősséget. Nekünk hirtelen, egy meccsen, improvizálva kellett döntéseket hozni, kideríteni, hogy kik lesznek azok, akik meg tudják majd nyerni a sorsdöntő meccset.

A szerbek ellen ráadásul az ellenfél a játékidő nagy részében center nélkül játszott, ami számunkra nem előny volt, hanem hátrány. Ugyanis egy ilyen váratlan fejlemény felborítja a tervezett, megszokott védekezést, sőt sokszor még a bírók is segítik azt a csapatot, amelyiknek nincs centere: ugyanúgy megadják az emberelőnyöket, mintha volna…

Úgyhogy igazából én azt tudom mondani, hogy ez egy szerencsétlen világverseny volt, de ettől még a magyar csapat nem lett rosszabb. Azt gondolom, hogy az eddigi erőviszonyok nagyjából ugyanolyanok maradtak. Egy Montenegró sem lett azért gyengébb, mert a kilencedik helyen végzett, csak hát ebből is látszik, hogy nagyon pici a különbség az első hely és a kilencedik között. Montenegró nyugodtan játszhatott volna döntőt is, lehetett volna simán egy magyar-montenegrói döntő, én egyébként azt gondoltam előtte, hogy ez a két legjobb csapat, és lám, az egyik ötödik lett, a másik pedig kilencedik… Most vagy én nem értek hozzá, vagy ennyire pici dolgokon múlik a pillanatnyi forma, illetve az eredmény. Mindezt annak ellenére mondom, hogy vallom: soha nincsenek véletlenek. Az, hogy valaki nyer, nem véletlen, valamit tud. Ez a szerb csapat is tudott, egy-két dolgot nagyon jól csinált, illetve abból a három emberéből, akin igazából minden múlt, kettő mindig nagyon jól játszott.  Udovicsics, Filipovics és Prlainovics, aki a döntőn éppen nem játszott annyira jól, de nem csinált nagy hibákat sem. A három nyerő emberből kettő mindig nagyon jól játszott, a többiek pedig hozták a kötelezőt. Nem csináltak hülyeségeket, és nagyon fegyelmezett játékkal felőröltek mindenkit. A spanyol-szerb döntőn a spanyolok jól játszottak, kijött nekik a lépés, de azt gondolom, látható volt, hogy bár feljöttek, ők még mindig csak az ötödikek, a négy nagy után következnek.

- Annyit azért árulj el, hogy a magyar csapat játékában láttál-e olyat, ami meglepett vagy ami biztató volt?

- Biztatót, olyan újdonságot, ami miatt majd jobbak leszünk, nem láttam. Igazából én nem is hiszek ebben, nem hiszem, hogy kell ilyennek lennie. Ismerem ezeknek a játékosoknak a képességeit. Valószínű, hogy már két év múlva sem ugyanez lesz a csapat, azért egy ötödik helynek mindig vannak áldozatai, és nyilván vannak olyan területek - itt leginkább a tengelyre gondolok, tehát a kapus-bekk-center vonalra -, ahol van előrelépési lehetőség. Sőt, ez nem is csak lehetőség, mindenképpen kötelező előrelépni ezeknél a posztoknál. Nem azt mondom, hogy embercserével, hanem fejlődéssel. Tehát vagy ugyanezeknek az embereknek kell még jobbnak lenni, vagy pedig - más kell. Az idő ezeket a kérdéseket el fogja dönteni. Nyilván nem lehet egy sérült Háraival végig játszani egy tornát és én például nagyon hiszek Szécsi Zoliban: egy egészséges Szécsi Zolira még mindig nagy szükség van. De mindez az én privát véleményem, nyilván nem én fogom eldönteni, hogy ki lesz ott az EB-n, a VB-n. De azért az mindenképpen fontos, hogy – ahogy Dénes is többször elmondta – megmaradjanak a válogatási lehetőségek. Tehát az nem tesz jót egy magyar válogatottnak, ha előre, nyár elején lehet tudni, hogy ki lesz a két center vagy a két bekk vagy a két kapus. Mindig az volt ennek a válogatottnak az ereje, hogy megvolt az egészséges versenyszellem, a harc a helyekért. Dénes ezt nyilván igyekszik fenntartani és ez működni is fog. A helyekért meg kell küzdeni, ezek nagyon értékes helyek, még akkor is, ha a következő év nem tűnik olyan fontosnak. Azért ebben a csapatban még kevés Európa-bajnok van ahhoz, hogy egy EB-t ne kellene száz százalékos felkészüléssel végigcsinálni, vagy hogy ne gondoljanak akár egy egész éven keresztül a játékosok arra, hogy „Én Európa-bajnok akarok lenni!”.

Túl sokszor emlegettük azt, hogy csak az olimpia számít. Sok új ember került be a csapatba, nekik még nem szabad, hogy csak az olimpia számítson. Minden egyes mérkőzésen, minden egyes edzésen meg kell halni ahhoz, hogy aztán tényleg „számítson” az olimpia. Oda el kell jutni, oda kell kerülni, hosszú még az út ahhoz, hogy bárki már most azt gondolja, hogy „az olimpia milyen fontos lesz”.

- Térjünk vissza hozzád. Említetted a vállalkozásodat. Már olvastam róla, ez valamiféle génmanipulációs orvosi vállalkozás?

- Nem génmanipulációs… Genetikával foglalkozik és a sporthoz is kapcsolódik. Genetikai vizsgálatokat végzünk, amelyek kimutatják a betegségre való öröklődő hajlamot. Tanácsadással is foglalkozunk, tehát gyakorlatilag a megelőzés a lényege. Ha te tudod, hogy hajlamod van valamilyen betegségre, legyen az emlőrák, vagy kardiológiai, érrendszeri probléma, akkor vannak olyan megoldások (táplálkozás, életmód, tartózkodás bizonyos gyógyszerek szedésétől stb), amelyek segítségével megelőzhető, hogy az adott betegség kialakuljon. Vannak nagyobb, átfogó, de akár 5-10 ezer forintos vizsgálatok is. Mi már ajánlottuk ezeket sportterületen is, hiszen például a kardiológiai vizsgálattal már fiatal korban ki lehet szűrni olyan későbbi problémákat, amiket a sporttal járó terhelés okozhat. De ugyanez vonatkozik például a hízásra hajlamosságra, az ízületi problémákra, ezek megelőzésére is lehet megoldást találni. Vannak akár egyénre szabott vitamincsomagok, amelyeket egy-egy vérvizsgálat után lehet kialakítani. Mindez szerintem óriási hiánycikk a piacon.

Ilyesmivel foglalkozunk, s nyilván ez nekem is egy új dolog. A nyaram azzal ment el, hogy próbáljak beletanulni, illetve olyan helyekre eljuttatni ezeket az információkat, ahol még nem ismerik, mert a genetika szótól félnek az emberek, látod, te is génmanipulációról beszéltél… Ez nem manipuláció, ez picike segítség ahhoz, hogy meg lehessen előzni betegségeket. Magyarországon ez jelenleg még a jövő, de Nyugat-Európában, Amerikában már működő dolog. Nagyon fontosnak és érdekesnek tartom, olyannak, amivel szívesen foglalkozom. Az pedig majd kiderül, hogy milyen szintig érdemes az energiáimat erre áldozni.


- Hogy vagy benne a vállalkozásban, pénzzel, munkával, PR-rel, a neveddel?

- Egy kicsit mindennel. Azt tudom mondani pólos összehasonlításként, hogy nagyjából itt dől majd el, hogy én valamilyen vezető, klubvezető leszek-e, vagy edző… Tehát, hogy akarok-e tárgyalásokkal, pénzszerzéssel, menedzseléssel foglalkozni, vagy inkább egyetlen, akár kisebb dologgal, de azt nagyon jól csinálva. Ezt nekem el kell döntenem az elkövetkező időszakban. És hát ezzel a genetikai céggel való foglalkozásban már látszik, hogy az embernek micsoda energiái mennek el olyan dolgokra, amikből aztán nem lesz semmi. A tárgyalások 90-95 százaléka nem vezet semmilyen eredményre. Nyilván egy klubvezetőnek vagy egy menedzsernek is ilyen arányai vannak, ha például pénzt akar találni a sportra, ahogy mostanában nézem, de hát ezeket a feladatokat is meg kell csinálnia valakinek. Úgyhogy egy-két évnyi vízilabdázás nekem még jó arra is, hogy kiderüljön, mihez van tehetségem inkább. Sőt: mihez van energiám inkább. Mert én nem vagyok olyan, akinek végtelen az energiája, még hogyha a vízben ez úgy is tűnik. A nyáron rájöttem, könnyebb nekem a vízben, mint a szárazföldön.

- És a cég hogy néz ki, többen vagytok tulajdonosok? Gondolom, van egy orvosi háttér…

- Egy biológus fiúval vagyunk tulajdonosok és van egy velünk dolgozó orvosi csoport. Az ELTE-n van a laboratórium, ehhez a tevékenységhez komoly laborháttér, rengeteg engedély szükséges. A cég egyébként már két éve működik, fő feladata géntérképek készítése, ami egy átfogó mutatója az emberi testnek és mindenfajta olyan hajlamot kiszűr, amivel kapcsolatban később maga az érintett változtatni tud. Nyilván nem egy húszéves ember problémája ez, de ha egy húszéves ember tudja, hogy milyen problémái lesznek 40-50 éves korában, akkor ez az ő számára nagy jelentőségű információ. És én már a saját tapasztalatomból is tudom: ahogy az ember öregszik, egyre jobban oda kell figyelnie magára.


- Érdekes dolgokat meséltél, egyszer még vissza is térünk ezekre részletesebben. Most azonban még a világ talán legjobb klubcsapatában játszol, sőt, változás tavalyhoz képest, hogy a most kezdődő szezonban a bajnokikon is szerepelsz…

- Igen. Egy kicsit tartok is a dologtól, mert azért nagyon kényelmes volt nekem, hogy összesen nyolc meccsem volt az előző szezonban. Utólag értékelve azt mondom, hogy nagyon jó volt így. Szeretek egyedül edzeni, ezt remekül meg tudtam oldani. Csak a play off előtti hónap volt nehéz, amikor annyit utazott már a csapat, hogy nem tudtam velük játszani és ificsapatokhoz kellett beállnom kétkapuzni, hogy a "játékérzet" megmaradjon.


- Gondolom, nekik jó élmény volt.

- Hát ők örültek, igen. Többször is hívtak, hogy menjek. Előtte játszottam egy másodosztályú csapatnál, ők is örültek. Nekem kicsit unalmas volt, de a játékra jó volt. A két-három hetes szünetek tökéletesnek bizonyultak, nem volt hiányérzetem. Csak nehéz meccseket játszottam és megmondom őszintén a gyenge mérkőzések már nem is vonzanak. Szépen fel tudtam készülni a komolyabb meccsekre. Most azért Norbi nélkül nem tudom hogy lesz, hogy fogjuk megosztani Di Constanzóval a dolgokat. Nekem Norbi jelenléte mindig megnyugvást jelentett, ha nekem aznap nem megy, jön ő, ha neki nem megy, jövök én. Jól kiegészítettük egymást. Di Constanzóban annyira nem bízom. Lehet, hogy többet is fogok játszani mint két negyedet meccsenként, na most azért az egy egész szezonban sok, de majd hozzászokom. Mindig tudtam alkalmazkodni mindenhez, úgyhogy ehhez is fogok tudni.

- És milyen lesz a Recco?

- Hát nem tudom. Megmondom őszintén, mondanak mindenfélét, hogy kik jönnek, de még mi sem tudjuk, hogy kiket igazoltak, hányan leszünk, kicsit aggódom, de rossz csapat biztos nem lesz. Megint lesznek újak, megint - gondolom - mindenki többet akar majd, mint ahol a helye van, ki kell alakulnia a hierarchiának. Angelini elmegy, így én esetleg visszakapom a nyolcas sapkámat, ennek mondjuk örülök. Bár gondolkoztam, hogy nem veszem vissza, mert jól ment a játék tavaly is, tavalyelőtt is a kilencesben, de azért valószínűleg mégis visszaveszem, más ne legyen benne :-). Október 17-én kezdődik a bajnokság, most van bő egy hónap – három hete már edzem, elég sokat -, és most arra koncentrálok, hogy szép lassan visszaszerezzem a formámat. Az úszás-lábtempó már nagyjából rendben, de például a lövésem teljesen „elment”, úgyhogy azt nagy munka leszt visszahozni.

- Nem gondolom, hogy ne tudnád megoldani, de sok sikert kívánok hozzá, mint ahogy az egész következő szezonodhoz!

Akit a Benedek Tibor vállalkozásával kapcsolatos részletek bővebben érdekelnek, itt juthat további információkhoz:

www.nagygendiagnosztika.hu

www.genetikaegeszseg.hu