Még csak 22 éves, de már nem egyszerűen nagy tehetség, hanem az ősi ellenfél, a szerb vízilabda-válogatott kulcsembere, világklasszis játékos. Olimpiai bronzérmes, Európa-bajnok, világbajnok, s - felhatalmazásával - büszkén áruljuk el, hogy a vlv.hu regisztrált olvasója. Andrija Prlainovics bemutatásával folytatjuk korábbi kezdeményezésünket, legnagyobb riválisaink sztárjátékosainak közelebbi megismerését.

- Hol nőttél fel, hogy telt a gyermekkorod?

- A gyermekkoromat Herceg Novi városában töltöttem, ahol eleinte úszni jártam, majd hatévesen vízilabdázni kezdtem. A Jadran Herceg Novi volt az első klubom és nagyon jó időszakot töltöttam ott, hiszen a kezdetektől egészen a felnőtt korosztályig játszhattam.

- Hogy kerültél kapcsolatba a vízilabdával, mi adott inspirációt, hogy élsportolóként űzd ezt a sportot?

- Édesapám egy helyi klubban játszott, ő vitt le az első edzésemre. Kezdettől érdekesnek találtam a vízilabdát, valószínűleg azért, mert megismertem ott pár embert, akikkel a mai napig jó viszonyban vagyok. Szerettem nézni az idősebbek játékát, különösen a válogatott mérkőzéseit. A jugoszláv csapat akkor nagyon jó volt, én pedig arról álmodoztam, hogy egyszer abban a válogatottban játszom majd...

- Elégedett vagy az eddigi pályafutásoddal?

- Igazán elégedett vagyok, de szeretnék még több trófeát nyerni. Sok serlegem van régről, amiknek nagyon örültem, s rengeteg jó emberrel találkoztam az eddigi pályafutásom során és ez az, ami igazán fontos nekem.

- Voltak-e példaképeid a sportágban, esetleg magyar játékos is?

- Sajnálom, de a példaképeim mindig is szerb játékosok voltak.

- Mi a hitvallásod a vízilabdázásban és mit jelent ez a sport számodra?

- Végső soron a sport számomra egy életmód, amelynek segítségével tanulok is, hiszen lehetőségem nyílik sok érdekes emberrel találkozni. Szeretem a sportot, és nem csak a vízilabdát. Szívesen nézek focit, különösen az angol premier ligát, ezenkívül kosárlabdát és más sportokat is. 

- Vissza tudsz-e emlékezni, hogy 2004. augusztus 29-én milyen körülmények között nézted az athéni olimpia döntőjét, a Magyarország-Szerbia-Montenegró meccset? Mennyire hagyott benned mély nyomokat az az eredmény?

- Azt a meccset sohasem fogom elfelejteni, nagyon kemény vereség volt. Emlékszem, hogy Herceg Noviban néztem néhány barátommal és utána teljes sötétség, két-három órán keresztül csak arra a lehetőségre gondoltam, amit a csapat kihagyott. Később azonban jött a válogatott nagy sikersorozata, többek között magyarok elleni győzelmekkel.

- Hogy látod a szerb és a magyar csapat rivalizálását? A sportág kedvelői közül nálunk sokan úgy tartják, hogy mindkét válogatott tart a másiktól. Nálatok létezik valamiféle magyar-fóbia?

- Nem, nincs fóbia, de nagy tisztelettel vagyunk minden magyar játékos és az edző iránt is. Szeretjük ezt a rivalizálást és én mindig is élvezem a játékot a magyarokkal.

- A római világbajnokságon a csapatotok némi botladozás után végzett csoportjában a második helyen – így kerülhettünk szembe egymással már a negyeddöntőben. Nektek így utólag nézve persze jó volt így, de én azért megkérdezném: nem lehetett volna egy kicsit jobban koncentrálni a csoportmeccseken, hogy csak legjobb négy között találkozzunk?

- Igen, de ha már az első meccseket nyertük volna, lehet, hogy nem tudtunk volna olyan jól játszani a fontosabb mérkőzéseken.

- A római Magyarország-Szerbia mérkőzésből mi maradt emlékezetes a számodra?

- Az ejtett gólom, és az, hogy bár 5:2-es vezetésről 5:7-re visszacsúsztunk, ezután mégis visszajöttünk a meccsbe és nyertünk, úgy, hogy az utolsó 15 percet center nélkül játszottuk.

- Mit éreztél, amikor Rómában a döntő utáni ötméterest az első körben elhibáztad és mit, amikor a második körben sikerült betalálni?

- Nagy volt a felelősség minden játékoson, aki büntetőt lőtt, rajtam külön is, miután kihagytam az elsőt. A második körben az egész pályafutásom lepergett a szemeim előtt, aztán lőttem és találtam, megnyugodhattam picit..., hehehe...

- Tudjuk, hogy Szerbiában ugyanúgy nemzeti sport a vízilabda, mint nálunk. Milyen áldozatot vállalnál (mit adnál) azért, hogy olimpiai bajnok legyél? Esetleg egy fogadalom a VLV olvasóinak?

- Egy olimpiai aranyért?! Egy teljes évet éjszakai élet nélkül!

- Mit gondolsz, melyik meccs lesz életed legnagyobb mérkőzése?

- Nem szívesen töröm a fejem olyan meccseken, amelyek majd a jövőben lesznek. Szeretnék egy olimpiai aranyérmet és egy Euroliga-trófeát.

- Ki az a három-három jelenleg is aktív vízilabdázó, akit a legjobbnak tartasz szerb és magyar részről?

- A szerb válogatott inkább egy igazi csapat, nem annyira az egyéni képességek dominálnak. A magyaroknál a Varga-fivéreket, Kiss Gergelyt és Szivóst kedvelem.

- Meddig szeretnél vízilabdázni és mit tervezel életed további részében?

- Úgy tervezem, hogy még legalább tíz évig játszani fogok, hogy utána mi lesz, egyelőre nem tudom, fontolgatom, hogy edző leszek.
 

- Nagy örömmel láttuk honlapunk idei megújításakor, amikor a regisztrációt bevezettük, hogy bejelentkeztél, s azóta a vlv.hu regisztrált olvasója vagy (megjegyezzük, hogy nem egyedül Szerbiából…) Mi a véleményed honlapunkról, van-e esetleg valamilyen javaslatod, hogy milyen irányba fejlesszük tovább?

- Ez egy egészen jó oldal a vízilabda lehetőségeihez mérten, sokkal jobb, mint jó néhány olasz oldal, gratulálok mindehhez! Talán most lehetőség nyílik rá, hogy az új szerb-magyar ligát népszerűsítse, kérem adjatok bele mindent, én hiszek abban, hogy ez egy nagyszerű együttműködés lehet!

- Milyennek ítéled a sportág jövőjét? Felszálló vagy leszálló ágban van szerinted a vízilabda? Szükségesnek tartanál-e szabálymódosításokat és ha igen, mik lennének azok?

- Azokkal az emberekkel, akik a FINA-ban és a LEN-ben vannak most, erre nincs esély és ezt valószínűleg Te is ugyanúgy tudod.  Az Európa-bajnokság és a világbajnokság időpontját szerintem téli időszakra kellene áthelyezni, a klubok így nyáron szabadtéri uszodákban játszhatnának.

- Pályafutásodhoz sok sikert kívánunk, találkozzunk minél gyakrabban világversenyek olyan döntője után amit a szerb és a magyar csapat vív egymással!