FACEBOOK

Egy éve nyertük meg a pekingi olimpiát

Egy éve nyertük meg a pekingi olimpiát
hozzászólás, 2009.08.24.

Pontosan ma egy esztendeje Pekingben történelmet írt a magyar férfi vízilabda-válogatott azzal, hogy zsinórban harmadszor szerezte meg az olimpiai torna aranyérmét. A pekingi hősöktől az évforduló napján azt kérdeztük: megváltozott-e az egy évvel ezelőtti siker megítélése, milyen hatással volt a győzelem az életükre, egyáltalán: miként emlékeznek vissza a tavaly augusztus 24-én történtekre.

Diapolo

KEMÉNY DÉNES szövetségi kapitány a VLV-nek:

- Egy darabig szinte túlzott figyelemben és ünneplésben volt részünk, egy idő után pedig mintha feledésbe merült volna a győzelem, s úgy érzem, mostanra a „helyére került”. Képletesen szólva: felkerült a polcra és bármikor le lehet venni, mint a szépirodalom egyik remekművét…
  

BENEDEK TIBOR csapatkapitány a VLV-nek: 

- Akkor, a hazaérkezés után, az ünneplés végeztével az ember gyorsan napirendre tért a dolog felett, de természetesen nagyon jó érzés visszaemlékezni az egy évvel ezelőtt történtekre. És nem csak arra a napra, hanem a közösen elért többi nagy sikerre is, hiszen elmondhatom magamról, hogy háromszoros olimpiai bajnok vagyok! Megmondom őszintén, bár megvan valamennyi döntő felvétele, még sosem néztem vissza ezeket a meccseket. Mostanában azonban eszembe jutott és időt fogok keríteni rá…

- Ezúton is gratulálunk Barka születéséhez, minden jót kívánunk neki!
 

- Köszönöm, olvastam a cikket a VLV-n és kíváncsian várjuk a fotókat Madaras Zétényről, hogy kiderüljön, partiképes-e!  

BIROS PÉTER a VLV-nek:

- Hogy őszinte legyek, megfeledkeztem erről az évfordulóról, igaz, általában nem tartom számon, hogy pontosan mely napon, napokon nyertünk olimpiát. (Dénes néha küld egy "Boldog születésnapot!" üzenetet az ilyen évfordulókon.) Hogy mi változott? Nem sok minden, egy évvel ezelőtt kettőről háromra léptünk előre, de a célok most is ugyanazok: számunkra nagyjából csak a győzelem az elfogadható. Arra emlékeztet minket ez a nap, hogy egy fantasztikus győzelmet arattunk, de nincs pirossal bekeretezve a naptáramban, nem gondolok rá minden nap, legfeljebb néha eszembe jut, különösen ha emlékeztetnek rá.

GERGELY ISTVÁN a VLV-nek:

- A telefonomban be van állítva, így az életem hátralévő részében minden évben „figyelmeztetést” kapok, hogy ezen a napon olimpiát nyertünk.  Mit mondjak, jó dolog így ébredni… Erre emlékezni fogok mindig, mert nagyon-nagyon szép élmény volt. Peking óta sokkal kiegyensúlyozottabbnak érzem magam több területen is, de főleg a vízilabda terén. Ennek talán szerepe lehet abban is, hogy most megbíztak a csapatkapitányi tisztség betöltésével a klubomban. Ez az olimpia volt a legfontosabb vízilabda-esemény az életemben, iszonyatosan nagy önbizalmat adott és persze megnyugvást, hogy van értelme sokat edzeni és jól dolgozni.

HOSNYÁNSZKY NORBERT a VLV-nek:

- Igazából ugyanolyan a siker értéke ma is, mint akkor. Az olimpiai győzelem megváltoztatja egy játékos életét, vagy negatív vagy pozitív irányba. Én úgy érzem, az enyém pozitív irányban változott. Önbizalmat adott a pekingi siker és ezt a játékot önbizalom nélkül nehéz játszani. Az olimpiai aranyéremből mindig erőt lehet meríteni, bármi történik, vissza lehet nyúlni ehhez a győzelemhez.

KÁSÁS TAMÁS a VLV-nek:

- Nagyon okosat nem fogok mondani. Igazából semmi nem változott, talán annyi, hogy még nagyobb lett az elismerés, tovább nőtt az ázsiónk. Az, hogy a nevünkkel együtt azt mondják: „háromszoros olimpiai bajnok” – azóta „leesett”, az ember megemésztette és persze nagyon jó hallani. Ami nem változott, az a motiváció. Igazából nem laktam jól ezzel a három arannyal, nagyon is van kedvem a folytatáshoz, főleg most, hogy egész nyáron nem vízilabdáztam. Ismét nagyon nagy kedvem van ahhoz, hogy bizonyítsam: még mindig képes vagyok jó teljesítményre. Hiányzik, már az edzés is… Úgyhogy ilyen szempontból nem változott semmi. Annyiból jó visszaemlékezni, hogy tényleg fantasztikus érzés, így visszanézve a három olimpiát együtt, hogy ezt megcsináltuk, nagyon jó erre visszaemlékezni…

KIS GÁBOR a VLV-nek:

- Nagyon sokszor, hetente többször eszembe jut az olimpia, a sok pekingi élmény. Szeretek visszaemlékezni, s amikor megtudtam, hogy egyéves évfordulója van a döntőnek, külön is jó érzés volt visszagondolni rá. Önmagában az évfordulót nem ünnepeltem meg, úgy gondolom, hosszú még a pályafutásom és szeretnék még sok hasonló eredményt elérni.


KISS GERGELY a VLV-nek:

- Én olyan típus vagyok, hogy ha kérdeznek valamelyik döntőről, a sydney-i csodálatos örömjátékról vagy az athéni horrordrámáról vagy a pekingi úgymond kötelező győzelemről, "szépen elvégzett feladatról", sosem az utolsó meccs, hanem mindig maga az olimpia jut eszembe, és az, hogy milyen utat kellett bejárni a győzelemhez. Ha a tavalyi döntőre kell visszaemlékeznem, azt idézhetem fel, hogy teljesen euforikus volt a hangulatom. Az amerikaiak tapadtak, de végig azt éreztem hogy nem állhatnak a sikerünk útjába azzal, hogy teljes mértékben sportemberként megpróbálják a legjobb teljesítményüket nyújtani. Hiába volt szoros a meccs állása, nekünk valamikor el kell húznunk. Úgy éreztem, hogy ilyen volt az egész csapat hangulata és talán ezért sikerült végül négy góllal nyernünk. Amikor kinéztünk szünetben vagy pihenő közben a lelátóra, piros-fehér-zöld zászlóerdővel találkozott a szemünk és ez is plusz erőt adott: ilyen közegben a magyar csapat nem kaphat ki az amerikaitól! Az utolsó két-három percet már a győzelem tudatával töltöttük a vízben. Meglepő, hogy bár két arany után volt számunkra kockázata a döntőnek, mégis teljesen nyugodtak maradtunk még akkor is, amikor szoros volt az állás. Nem kapkodtunk, csak a meccsre koncentráltunk, nem jutott eszünkbe se a végcél, se a korábbi évek sok ezüstérme.

MADARAS NORBERT a VLV-nek:

- Egy év távlatából is nagyon jó visszagondolni a pekingi döntőre, az én szememben azóta még inkább felértékelődött az akkori győzelem. Egy ilyen siker hosszabb időre is erőt, önbizalmat adhat, mindig lehet belőle erőt meríteni és ez nagyon fontos. Szakmai szemmel visszagondolva: „nagyon profi munka volt” az a két hét! Mindent úgy csináltunk, illetve úgy alakult, ahogy kellett. (Benedek Tibinek pedig azt üzenem, hogy én meg a hozományra vagyok kíváncsi, azon áll vagy bukik minden!) 

MOLNÁR TAMÁS a VLV-nek:

- Egy év elteltével is úgy értékelhetjük, hogy ez egy óriási siker volt. Az én életem azóta teljesen úgy alakult, ahogy terveztem,. A válogatottságot lemondtam, s az azóta eltelt időszakot úgy éltem meg, ahogy arra számítottam: inkább igazolódni látszik a döntésem helyessége, és nem azért, mert a fiúk Rómában ötödikek lettek. Azt gondolom, hogy az Athén és Peking közötti ezüstérmeink értékét emeli a római ötödik hely, amit egyébként úgy ért el a csapat, hogy rendes játékidőben senkitől nem kapott ki és a világbajnokkal olyan meccset játszott, amelyet a magyarok is megnyerhettek volna. Ennyin múlik a dolog 1-től 5-ig. Ez abszolút kiszámíthatatlan és az, hogy Athéntől Pekingig mi mindig döntőt játszottunk, ez mai szemmel nézve óriási dolog! Az pedig, hogy olimpiai győzelemmel fejezhettem be - az i-re a pont, a korona az egészre. És én azt hiszem, hogy szebben be se fejezhettem volna.

SZÉCSI ZOLTÁN a VLV-nek:

- De jó hogy szólsz, épp tegnapelőtt gondoltam rá, viszont ha nem hívsz, elfelejtettem volna pezsgőzni! Szerintem pont a helyén van a pekingi győzelem megítélése, ahol volt eddig is. Most pedig már előre nézünk, sőt, már idén január 1-től előre néztünk. Szép emlék a tavalyi aranyérem, gondolunk rá, örülünk neki, de szeretnénk még ilyen szép emléket három év múlva…

- Mi van veled, hol tart a térdműtét utáni gyógyulás?

- Egyre jobban vagyok, két hét múlva kezdem el a vizes edzéseket, addig csak szárazon. 

VARGA DÁNIEL a VLV-nek:

- Az elmúlt egy évben szinte nem volt olyan nap, hogy valami miatt ne emlékeztem volna a pekingi győzelemre. Vagy külső érdeklődés vagy belső jó érzés vagy a vízilabdáról folyó beszélgetés baráti, családi körben, és ezek mindig kellemes élmények voltak. De megtapasztaltam azt a hátulütőjét is ennek a nosztalgiázásnak, hogy a jövő kegyetlenül számon kéri minden jelenbéli megtett, illetve nem megtett kötelezettségemet.
(A pekingi tizenhárom mindegyikét kerestük az évforduló napján. Akiket nem értünk el, azokat továbbra is hívjuk, és a cikket folyamatosan kiegészítjük az ő mondanivalójukkal.)

VARGA DÉNES a VLV-nek:

- Máltán üdülünk éppen a párommal, s több családtagomtól is kaptam sms-üzenetet, amiben az egyéves évfordulóra hívták fel a figyelmemet. Nagyon jó emlék az olimpia, de önmagában az nem hat meg különösebben, hogy éppen egy éve történt. Kint voltam Szabó Péter barátomnál a Málta melletti Gozó szigeten és az ő kérésére felelevenítettem az emlékeket, ennyi volt a nosztalgia. 

VARGA TAMÁS a VLV-nek:

- Nekem ez a második olimpiai győzelem különösen sokat jelentett. Athén után ugye három évig nem voltam válogatott, s tavaly nyáron ki voltam éhezve arra, hogy újra játsszak, és sikert érjek el a nemzeti színekben. Az én számomra külön is érdekes volt, hogy megtanultam egész másként játszani a csapatban, mint korábban. Ma is nagyon boldog vagyok, hogy Athén után, 33 évesen sikerült újra felérnem a csúcsra.


(A cikk illusztrációjául a hívatalos pekingicsapattag-fotókat használtuk.)

A VLV TUDÓSÍTÁSA A PEKINGI OLIMPIA DÖNTŐJÉRŐL

28 régi hozzászólás

BT hozzászólása
BT24925
2009.08.28. 12:03

As far as I know, Molnár is already active as a referee, in the second division of Hungarian water polo (OB2). Benedek is probably going to try his luck as a coach some times.

AlonSolya hozzászólása
2009.08.27. 21:28

köszönjük :)

ed hozzászólása
ed24917
2009.08.27. 20:57

thank you for the english--will molnar referee? do any of the olympians plan on going into coaching?

szerk hozzászólása
szerk24916
2009.08.27. 19:13

Most próbáljuk rekonstruálni.

Chicago hozzászólása
Chicago24915
2009.08.27. 19:07

Kozben eltut a cikk masodik fele.. Kiss Gergonel megszakadt a szoveg elejen..

szerk hozzászólása
szerk24914
2009.08.27. 18:01

Nna. Mindenki megvan.

AlonSolya hozzászólása
2009.08.27. 12:38

de igen ő is hiányzik, na :)

Bodza hozzászólása
Bodza24910
2009.08.27. 12:30

dehogynem:)

szerk hozzászólása
szerk24908
2009.08.27. 12:12

De hiszen oda van írva a cikk végére. (Csuvi nem hiányzik?)

AlonSolya hozzászólása
2009.08.27. 11:36

a Hosnyánszky Norbit és a Kis Gábort nem kérdezitek meg, vagy még nem értétek utol őket :) ???

Tyúk hozzászólása
Tyúk24897
2009.08.25. 23:59

Számomra is felejthetetlen a pekingi döntő napja. Édesanyám nagybátyja épp aznap ünnepelte a 100. születésnapját, ahol szinte az egész családunk ott volt. Papámon kívül, aki nem tudott elmenni és persze rajtam kívül, én vele voltam. Ki nem hagytam volna a döntőt. Együtt néztük, ő jóformán azt sem tudta mi történik éppen de bizony a végén neki is könnyek gyűltek a szemébe mikor felhangzott a Himnusz...ahogy majdnem mindenkinek...

im hozzászólása
im24895
2009.08.25. 21:36

Duminak van igaza. Szívmelengető emlék és nosztalgiázni is lehet, de ez már a múlt. Előre kell nézni.

Bodza hozzászólása
Bodza24893
2009.08.25. 20:37

Igen fiuk,köszönet azért a két hétért,nem is birtam visszazökkenni utána a hétköznapokba:D

Nita hozzászólása
Nita24891
2009.08.25. 19:59

Nem lehet, nem emlékezni erre a napra!:) Én ugyan egyedül néztem (bár a barátokkal telefonon tartottam a kapcsolatot ->számlán látszódott is:P), de szerintem minden szomszédom értesült egy-egy újabb gólról, sikeres védekezésről,..:D Köszönjük fiúk!!! További sok sikert!:) És reméljük a Londoni Olimpián is hasonló élményekben lesz részetek/részünk!:D

nettyus:) hozzászólása
2009.08.25. 19:38

Erre a napra én is emlékszem, de úgy az egész olimpia alatti hangulatomra. Ennek alkalmából újra megnéztem a képeket;a hozzászólásokat a győzelemhez. És ismét könny szökött a szemembe. Gergely elődöntőbeli 5 m-es védését és Dumi Montenegró elleni egyenlítő gólját pedig soha nem felejtem el. Köszönjük ezt az élményt, fiúk!:)

Kata hozzászólása
Kata24889
2009.08.25. 19:04

Igaza volt Csurka Gergelynek, amikor azt írta, hogy az amerikaiak tudják, hogy mit csináltak a Kennedy gyilkosság idején. A sok hozzászólásból kiderült, hogy mi magyarok meg azt tudjuk, hogy hogyan szorítottunk a csapatnak az olimpia utolsó, döntő napján! Már ezért megérte megnyerniük a fiúknak az olimpiát:-)! Én is barátokkal néztem, s mondanom sem kell, hogy izgulás, körömrágás, ujjongás és természetesen sírás lett a vége! S én sem fogom elfelejteni azt a napot, remélem Londonban is hasonló örömökben lesz része mindenkinek!

Nonesz hozzászólása
Nonesz24888
2009.08.25. 18:49

Mi a nagy családdal, a Westend tetőkertjében felállított kivetítőn néztük. Voltak rajtunk kívül még jó páran, de a meccs elején még csak furcsán néztek minket, amikor folyamatos éneklés mellet gyakorta felugráltunk, talpig piros-fehér-zöld öltözékünkben. Mondanom sem kell, az utolsó másfél negyedben mindenki követte a példánkat. Elképesztően jó volt! (Egyértelmű persze, hogy a könnyek nálunk sem maradtak el. Nagyon jó érzés volt, kb. négy évet vártam rá.:) )

vivi hozzászólása
vivi24887
2009.08.25. 18:22

Én is itthon néztem a döntőt öcsémmel és anyukámmal,a végére már nem igazán izgultunk,de furcsa volt látni,h anyukám-aki kevésbé sportbarát-végigkiabálja az első 3 negyedet..a végén meg aztán örömkönnyek.Sose felejtem el.

AlonSolya hozzászólása
2009.08.25. 16:12

én az olimpia összes meccsét a több mint 30 fokos szobámba begubózva néztem feküdtem az ágyon és nyakig takaró amit szorítottam! a döntőnél pedig az utolsó egy percbe lerohantam a hűvös nappaliba és együtt örültem a családommal :D! nem felejtem el!

homburg hozzászólása
homburg24881
2009.08.25. 14:41

Debrecen: Lagzi utáni másnaposság a szálláson. Készülünk a meccsre és csörög a telefon, hogy elhunyt a 94 éves nagyapám. Nagyon furcsa /szép és szomorú/ nap volt.

kisViki hozzászólása
kisViki24880
2009.08.25. 09:28

Szintén itthon néztem, többé-kevésbé egyedül. Öcsém néha megijedt tőlem, így inkább nem szólt hozzám; anyum berohangált a szobába infókért :), de nem bírta a feszkót - nem nagyon tudok higgadtan magyar válogatott meccset nézni. Kemény Dénes után szabadon vizespalackot szorongattam. Aztán a végén csak sírtam (piruló fej) :). Szeretnék még ilyen szép élményeket. Köszönjük fiúk!

BT hozzászólása
BT24879
2009.08.24. 22:59

Én otthon, családi körben néztem a mérkőzést. Én halálra izgultam magam... teljesen feleslegesen. :)

ed hozzászólása
ed24878
2009.08.24. 22:58

thanks for the reply...this is a great website...

szerk hozzászólása
szerk24877
2009.08.24. 22:39

Hi ed! Give us a short time please...

ed hozzászólása
ed24875
2009.08.24. 22:17

this is agreat web site----any more english?

Kata hozzászólása
Kata24873
2009.08.24. 20:43

Az interjúkban örömmel olvastam, hogy Kásás Tamás még nem lakott jól,s a jól megérdemelt nyári pihenője után esetleg megint visszatér a válogatottba. Gondolom, ennek az elhatározásnak nagyon sok vízilabdaszurkoló fog örülni! További sok sikert és örömöt kívánok az egész csapatnak, a stábnak s természetesen a vlv. szerkesztőinek!

cowk hozzászólása
cowk24872
2009.08.24. 19:18

ugy volt, h csoportosan nezzuk egy kocsmaban, de aztan inkabb itthon neztem meg, emlekszem, nem idegeskedtem tul sokat =D

Kata hozzászólása
Kata24871
2009.08.24. 18:59

Az igazi Dream Team című könyvében írja Csurka Gergely, hogy az athéni olimpia döntőjének egy órájára mindenki emlékszik, hogy hol nézte, mit csinált, mit gondolt az eredményeknél, mit csinált a végén. EZ AZ ARANYVASÁRNAP méginkább beleégett az emlékezetünkbe, ez már TÖRTÉNELEM!!!