FACEBOOK

Budavári Ágota Pekingről, Rómáról, a Kemény-legények sikerének egyszerű titkairól

Budavári Ágota Pekingről, Rómáról, a Kemény-legények sikerének egyszerű titkairól
hozzászólás, 2009.07.21.

A magyar csapat pszichológusát, Budavári Ágotát ott láttuk szinte minden edzésen a felkészülés időszakában. Egy padon ülve nézte a vízben zajló eseményeket, majd amikor a játékosok felöltöztek, s hazaindultak, leült egy-egy kerettaggal beszélgetni. És szerintünk minden egyes ilyen beszélgetés egy lépést jelent a magyar csapat sikeréhez vezető úton. Ez határozott meggyőződésünkké vált Peking után.

Diapolo

- Legutóbb csaknem egy éve, a pekingi olimpia előtt beszélgettünk. Ennyi idő távlatából mennyire látja visszaigazolva a csapattal végzett akkori munkáját?

-
Ez direkt alig lemérhető. Az eredmény szerintem fényesen igazolta azt, hogy a felkészülés minden szempontból jól sikerült. Ennél szebbet, mint amit elért a csapat, kívánni sem lehetett volna.

-
Volt olyan, hogy valamit látott a vízben és ráismert, hogy „igen ezt én mondtam nekik”?

-
Nekem elemi szintű meggyőződésem, hogy együttműködés nélkül igazi nagy eredmény nem érhető el sem a vízben sem másutt. Ezért minden erővel azt sugallom, próbálom tudatosítani, hogy minél inkább képesek egymásra figyelni az együttműködésre késztetett emberek, annál jobb eredményt fognak elérni, annál pergőbben megy majd a labda, annál összehangoltabb és gyorsabb lesz a támadás és így tovább. És én azt láttam, hogy Pekingben a fiúk hihetetlenül figyeltek egymásra és igyekeznek maximálisan kommunikálni, egymásért mindent megtenni. Hogy csak egy példát mondjak: úgy kímélték egymást, hogy azt öröm volt nézni, edzéseken például kínosan vigyáztak arra, nehogy sérülést okozzanak a másiknak. Pedig ez a sport a szabályok által is megengedetten kemény, birkózós játék. Egyébként is minden apróságot átgondoltak, odafigyeltek, hogy egy pici hiba se csússzon a gépezetbe.


Emlékkép a nem is olyan távoli múltból


- A világversenyeken sokszor néhány másodperces időszakokon, egy-egy pillanaton múlik a győzelem. Ekkor számít az, hogy mennyire erős a csapat tartása?

-
Ez egészen biztos. Ráadásul ezek a fiúk olyan sikereket értek el, olyan sok tétmérkőzést nyertek meg (egyszer összeszámoltuk, azt hiszem Biros Péterrel, negyven túl volt azoknak a nagyon fontos meccseknek a száma, amit megnyertek), hogy ilyen sikerekkel a hátuk mögött óriási magabiztossággal csinálják a dolgukat. Biros Péternek még arra is volt ideje - biztos emlékszik rá -, hogy a közönséget vezényelje, erősebb drukkolásra sarkallja a döntőben. Nekik ennyi siker után sokkal könnyebben „megjön” az a magabiztosság, ami másnak esetleg később, több idő múlva, akár egy-egy mérkőzésen belül is.

-
Varga Dumi döntőbeli elnézős gólja az alapvonalról azt mutatja, hogy itt még az újoncok sem állnak hadilábon az önbizalommal.

-
Nem, valóban. Dénes régóta van a válogatottban vagy annak „szélén”, tulajdonképpen 1999 óta. Emlékszem, amikor Dani bekerült, mondták, hogy „de van egy öccse is”. Állandóan ezt lehetett hallani és aztán nagyon hamar meg is érkezett. Már neki is sok mérkőzéstapasztalata volt, s ez segítette őt. Maga az a tény, hogy egy olimpiára kikerült, óriási bizalmat jelzett a kapitány részéről, tehát ez is „pumpálta” őt felfelé.


-
Hogy élte meg az olimpiai aranyat? Akkor kint volt Pekingben, ha jól tudom…

- Igen, igen. Én csak azt láttam, hogy borzasztóan örülnek és ennek pedig én örültem nagyon. Össze-vissza bóklásztak a medence partján az eredményhirdetésig, ezek óriási, varázslatos pillanatok voltak. Aztán felálltak a dobogóra és valószínűleg mindenki ugyanezt érezte, aki őket nézte.

- Utána megköszönték? Milyen volt a reakciójuk az Ön irányába?

-
Megölelgettek, s ez nekem bőven elég. Még másnap is, mikor találkoztunk és kicsit kialudták magukat. Nyilván érezték, hogy valamilyen módon én is segítettem őket és nagy dolog, hogy sikerült elérni azt, amiért dolgoztak.

-
Milyen volt az Ön „fogadtatása” itthon? A saját munkahelyén, a környezetében mit szóltak a sikerhez, aminek Ön is részese volt?

-
Hihetetlenül népszerű ez a sportág. Arra emlékszem és talán az volt a legjobb érzés, hogy amikor leszálltam a repülőről akkor körülöttem mindenki az előző napi mérkőzésről beszélt. Nagyon jó érzés volt, hogy a „háziasszonyok” is mind teljesen odavoltak, dicsérték a fiúkat. A környezetem természetesen nagyon drukkolt, hogy ezeknek a fiúknak kijöjjön a lépés. A szerencse pedig mindig azt segíti, aki dolgozik, aki elég jól felkészült.



-
Jött az év vége, s a kapitány végül maradt. Ez önnek mit jelentett?

-
Nagyon örültem, hogy maradt, mert hallottam a meghívásairól, az ajánlatairól. Volt, aki azt tippelte, hogy el fog menni én azt, hogy itt marad. Örültem, hogy belevágott egy újabb csapatépítésbe. Írtam is neki rögtön pár sort, hogy örülök, hogy elvállalta, és segítem mindenben, amiben tudom továbbra is, hogy új csapatot építsen. Ez egy nagyon nehéz út, új fázis indult. Ez más csapat, fontos figurák maradtak ki és kockázatos, nagy felelősséggel járó munka megtalálni azokat, akik a helyükre lépnek. Már januárban, februárban elkezdtünk versenyzőket nézni, én is vizsgáltam sok fiatalt; a figyelmüket, a koncentráció-terjedelmüket, az intelligenciájukat, hogy ténylegesen milyen képességűek.

-
Milyen például intelligencia-hányadosuk? Ez is számít?

-
Általában a labdajátékosoktól elvárható, hogy az átlagosnál magasabb szinten teljesítsenek, különösen az intelligencia egy faktorát az úgynevezett perceptív intelligencia-faktort illetően. Ez a lényeglátást, az összefüggések gyors felismerését, következtetések gyors levonását jelenti. Erre van egy nagyon egyszerű teszt, azt csinálták meg. A korábbi időszakokból is sok adatom van erről, több tíz éve gyűjtöm az információkat különböző sportágakban arról, hogy milyen intellektuális körülményeknek kell megfelelniük a versenyzőknek. Előfordul, hogy több idő van a gondolkodásra, de bizonyos helyzetekben nem lehet gondolkozni, a labda nagyon gyorsan kell, hogy menjen. Az adott helyzetet sokszor gyorsan kell elemezni és megoldani.

Azoknál a vízilabdázóknál, akiket én láttam, az átlagosnál jobbak ezek az eredmények. Azt, hogy a vízipóló-tudással hogy állnak, nem az én tisztem megállapítani. Sok mindent mondott a kapitány úr is, hogy milyen szempontok szerint akar visszajelzést kapni, ezeket meg is írtam illetve most is igyekeztem minél több adatot begyűjteni a keretben lévő emberekről. Tizennyolcról indultunk és mindegyikkel beszéltem, hosszan, sok mindenre kiterjedően. Közülük vannak, akiket már 15 éve ismerek és minden évben ott folytatjuk ahol egy évvel ezelőtt abbahagytuk. Van egy csomó minden, amiből ki lehet indulni, ami alapján aztán írtam egy véleményt, majd a kapitány - természetesen sok más szempontot is mérlegelve - döntött.


-
Mennyiben új most a munkája? Gondolok itt például az új közösség kialakításának problémakörére…

- A közösség kialakítása már jóval korábban elindult, szerencsére. Ezek a fiúk évek óta ismerik egymást és játszanak együtt vagy egymás ellen mérkőzéseket. Nem ismeretlen számukra, hogy együtt kell gondolkodni, tervezni akár egy támadásnál, védekezésnél, hogy közösen mit is csináljanak, hogy ezt megtanulják, egymáshoz csiszolódjanak. Ez régóta érlelődik. Amikor a kapitány kijelölte a VB-csapatot a feszültség csökkent. Most már mindenki pontosan tudja, hogy benne van ebben a működő csapatban és fontos szerepet szánnak neki. Ebből a szempontból az elmúlt hét nagyon fontos volt, hogy mindenki megnyugodjon és kilépjen a bizonytalanságból, hiszen addig, amíg nem tudja biztosan, hogy bekerül-e az utazó csapatba, izgul egy kicsit. Most már tényleg csak arra figyelnek, hogy egymást minél jobban kiszolgálják, értsék egymás mozdulatát. Például hogy a periférikus látásuk is egyre érzékenyebb legyen arra, hogy ki hogyan bukkan fel a környezetükben és mi az, ami tőle várható. A múlt hét mérkőzései ebben napról napra segítették őket.

-
Pszichésen milyen állapotban vannak a fiúk?

-
Én úgy gondolom most az a legfontosabb, hogy mindenki megnyugodhatott. A következő, amire koncentrálni kell, hogy az ellenfelekkel szemben minél inkább összeérjen a csapat. Azért itt új emberek is vannak, akik ilyen szintű mérkőzéseken még nem nagyon vettek részt. Azt a légkört is meg kell szokni, hogy milyen ebben a maga iránt nagyon nagy elvárást támasztó magyar csapatban játszani és hozni azt, amit Kásás vagy Molnár vagy Benedek hozott, vagyis az elődök szintjére felnőni...

- Nem nyomasztó teher ez?

- Nézze, biztos mindenkinek ott van a fejében, hogy kinek a posztján játszik, hogy azt a szintet kellene hoznia. Nyilván mindent meg fognak tenni, én ebben biztos vagyok. Az edzői kar ebben különösen kiváló, kellően tudják motiválni aktuális helyzetben is a fiúkat. Nagyszerűen. Dénes nagyon jól ráérez, hogy kinek mit mondjon olyat, amivel abszolút felpörgeti őt.

-
Kint lesz Rómában a VB második felében?

-
Nem. Egyszerű szurkolóként ülök a tévé előtt és nagyon izgulok. Ezek kemény dolgok. Őszintén szólva már az Unicum Kupa mérkőzésein is nehezen bírtam az izgalmakat. Ilyenkor már ugyanolyan szurkoló vagyok, mint bárki más.

-
Köszönöm a beszélgetést!

4 régi hozzászólás

Szandro hozzászólása
Szandro24377
2009.07.29. 11:39

Kedves Ágota! Szeretném megkérdezni, bár választ biztos nem fogok rá kapni, hogy miért nincs kint a válogatottal a VB-n? Azért is kérdezem mert mint látható Varga Dani utolsó helyzetén nem merte elvállalni a kapura lövést 5 méterről középről. (Ennek nem pszichés oka van?) Hanem inkább lepasszolja egy rosszab helyzetben álló csapattársának. Vagy Hárai fürdőzése az utolsó támadások egyikében. Miért nem láttam Hárain az akaratot, "hogy most én ha kell megdöglök de helyzetbe akarok kerülni és gólt dobni". Véleményem szerint ennek is pszichés okai vannak. Ha nem nem megy a csapatnak (mert most Rómában nem ment) nem akkor lenne a legnagyobb szükség Önre,hogy fejekben rendet tudjon rakni? Így az éles helyzetekben mint Varga D. utolsó helyzete önbizalommal telten szétszagassa a hálót a lövésével? Remélem munkája során meg fogja találni azt hibát hogy miért van hogy a szerbek ellen krízis helyzetben nem tud önbizalommal telten minden gátat szétszakító akarattal küzdeni csapatunk és belőni a kinálkozó helyzetet, ami az utobbi (jónéhány azt hiszem 7) szerbek elleni találkozón nem sikerült. Sok sikert kívánok további munkájához, és gratulálok mert szerintem a 3 olimpiai aranyban Önnek is nagy szerepe volt!

katsa hozzászólása
katsa23472
2009.07.21. 18:56

Nagyon szépen köszönjük ÁGOTA! További sok sikert kívánunk a munkájában & a magánéletben egyaránt!!! Tisztelettel :)))

Katica5 hozzászólása
Katica523467
2009.07.21. 17:19

Köszönöm Ágota munkáját! Jó, hogy a csapat mellett van. És köszönöm a szerkesztőknek, hogy megismerhetjük a háttérben dolgozókat is, a munkájukat, a véleményüket. HAJRÁ MAGYAROK!!!

Róma2009 hozzászólása
2009.07.21. 11:20

Hát igen, biztos sokat segít a fiúknak, köszönjük Ágotának.