FACEBOOK

Művész a medencében - a SZTÁR SPORT interjúja Varga Dániellel

Művész a medencében - a SZTÁR SPORT interjúja Varga Dániellel
hozzászólás, 2009.06.14.

Varga Dániel eddigi pályafutásának összegzéseként is felfogható az a terjedelmes beszélgetés, amelyet Ch. Gáll András újságíró folytatott a magyar válogatott hovatovább meghatározó játékosával, Peking olimpiai bajnokával. A SZTÁR SPORT legutóbbi számában megjelent interjút a szerző és a szerkesztőség engedélyével az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

Diapolo

A legutóbbi két világverseny – a 2007-es melbourne-i világbajnokság és a 2008-as pekingi olimpia – álomcsapatába magától értetődő természetességgel választotta be a szakma. Azért ez már valamit jelent, miként az is, hogy amikor a Komjádi uszoda előcsarnokában várok rá, az ablaknál töprengő Gyarmati Dezső, minden idők alighanem legnagyobb vízilabdázója – bár hovatovább vigyázni kell az ilyesfajta szuperlatívuszok használatával – elismerően bólogat. „Varga Danival találkozol? Csodálatos pólós” Az. Aki csak a napokban befejeződött bajnoki döntőt látta tőle, annak is örök életre szóló élményt jelentett a második mérkőzésen lőtt öt gólja. Varga Dánielhez hasonló kvalitású vízilabdázót nagyon keveset találunk manapság. Jobbat meg talán nem is.

A SZTÁR SPORTban meg szoktuk kérni a SZTÁR-vendégeket, hogy gyűjtsék össze pályafutásuk öt legemlékezetesebb mérkőzését. Vállalkoznál rá?


Varga Dániel: Az öt legemlékezetesebbet? Nem fog menni Nem vagyok jó alany az ilyen „legekhez”. Szerintem ezt hagyjuk ki.


Oké, akkor beszéljünk a legelső felnőtt világversenyedről!

Dani: A 2005-ös montreali világbajnokságról? Furcsa, de ez a vb úgy maradt meg bennem, mint egy All-Star-meccs. Akkor kerültem be a válogatottba, én voltam a legfiatalabb játékos a csapatban, s körülöttem nyüzsögtek a kétszeres – akkor még csak kétszeres – olimpiai bajnokok. Akiken felnőttem, akiknek a góljait videóról tanulmányoztam kamasz koromban, akiket tiszteltem és csodáltam. Kicsit ilyen álomvilág volt nekem az a montreali vb, hiszen még az ellenfeleknél is játszottak olyan legendák, akiket addig tényleg csak a tévében láttam.

Talán még olyanok is voltak melletted, vagy éppen az ellenfélnél, akik miatt elkezdtél vízilabdázni?

Dani:
Nem volt nekem sohasem olyan példaképem, aki „felelős” lett volna azért, hogy pólós lett belőlem. De az tény, hogy az öcsémmel együtt húszszor, harmincszor visszatekertük a videón Kása góljait, Papesz megmozdulásait, vagy akár Kiss Gergő lövéseit. Az volt a furcsa, hogy akik a gyermekkorom bálványai voltak, azok hirtelen a csapattársaim lettek Montrealban.

Biztosan lámpalázas voltál…

Dani: Hát, lámpaláznak azért nem nevezném azt az érzést, nem, mert egyfelől a srácok ügyeltek arra, hogy ne legyen lámpalázam, segítettek a beilleszkedésben, hiszen ők is tudták, hogy az a legjobb mindenkinek, ha nem izgulok.

Nem volt bennük féltékenység?

Dani: Féltékenység? Esetleg a hosszú hajamra? Vagy a fiatalságomra?

Nem erre gondoltam. Egy vízilabda-csapatnak - de minden csapatnak - adott a létszáma, s ha bekerül egy újonc, akkor szükségszerűen kikerül egy veterán.

Dani: Ha a nyárról beszélünk, ha a kiválasztás időszakára vonatkozik a kérdésed, akkor nem a válaszom. Tudniillik akik akkoriban kiöregedőfélben voltak, azok nyolc-tíz évvel korábban ugyanúgy kerültek be a válogatottba, ahogy én akkor. Tehetséges fiatalként. Aki mindent megtett a sikerért.

Azaz megértették, hogy te is egy ilyen tehetséges fiatal vagy.

Dani: Én azt hiszem, hogy igen, megértették. Abban a csapatban Szivós Marcin és Kiss Csabán - meg persze jómagamon -kívül mindenki olimpiai bajnok volt.

Csak azért kérdezem, mert Michael Jordanről feljegyezték, hogy élete első All-Star-meccsén az akkori öregek vagy idősebbek, Larry Bird, Isaiah Thomas és a többiek, „jegelték” az ifjú titánt, azaz nem passzoltak neki a világ minden kincséért sem, és sikerült is bebizonyítaniuk – ha csak egyetlen meccs erejéig is –, hogy a valaha volt legnagyszerűbb kosárlabdázó nem is olyan jó kosaras…

Dani: Nálunk, a magyar vízilabda-válogatottban ilyen nincs. Ebben a közegben ez ismeretlen. Amúgy maga a jelenség, amit említettél, az életben számos helyen előfordul, munkahelyen, bárhol máshol, de a vízilabdában ilyesmivel még nem találkoztam.

Montrealt csak egyetlen évvel előzte meg az athéni olimpia. Nem merült fel, hogy abba a válogatottba bekerüljél?

Dani: Bennem felmerült, ha erre célzol…

Nem benned, hanem a szakvezetésben.

Dani: Ezt talán Dénestől kellene megkérdezned. De az biztos, hogy a 2004-es év a pályafutásom legszerencsétlenebb, legrosszabb esztendeje volt. Konkrétan a 2003–2004-es idényre gondolok, amikor hazajött Kása, meg Barna (Steinmetz Barnabás – a szerk.), meg az öreg Kása, vagyis Kásás Zoli bácsi edzőnek a Vasashoz, nos, akkor nagyon keveset játszottam, mármint időben nagyon keveset.

Akkor várta mindenki azt, hogy a megerősödött Vasas ledönti az egyeduralkodó Honvédot a trónjáról.

Dani: Persze, és ennek a várakozásnak volt is valóságalapja. A nevek, a csapat játékereje alapján talán illett is volna megnyernünk a bajnokságot. Sőt, akár még az Euroligát is.

Amit aztán a Domino-Honvéd nyert meg. Mindkettőt…

Dani: Szóval, mind csapat-, mind egyéni szinten nagy csalódás volt az az idény. Azért mondom ezt, mert kérdezted az athéni olimpiát. Tehát egy ilyen pocsék szezon előzte meg Athént. Ráadásul februárban is, áprilisban is volt egy-egy balesetem, februárban a lábam törött el, áprilisban a kezem. Így hát, ha szóba is kerültem volna, ezek a balesetek kizárták a csapattagságomat.

Mióta érzed úgy, hogy nem kiegészítő ember vagy a válogatottban, hanem vezéregyéniség?

Dani: Köszönöm a jelzőt, magamtól ezt nem mondtam volna, ugyanis éppen a pekingi olimpia azt bizonyította be nekem, hogy 13 vezéregyénisége volt a csapatnak. Tényleg mindenki egyenrangú, azonosan magas minőségű játékot produkált. Ezért nem is tudok válaszolni a kérdésre. Ettől persze tény, hogy például az imént emlegetett montreali vb a tapasztalatszerzés viadala volt számomra, meg kellett szoknom a légkört. Pekingre végképp sikerült megszoknom.

Azt hogyan élted meg, hogy Pekingben nem volt kiemelkedő esélyes a magyar válogatott, s ehhez képest mégis gond nélkül, nagyszerű játékkal nyerte meg a tornát?

Dani: Már kinél nem voltunk esélyesek? Mert számomra abszolút esélyes volt a válogatottunk. Pontosabban semmivel sem voltunk esélytelenebbek, mint a montenegrói, a horvát és a szerb válogatott. Ennyi. Esélyesként utaztunk ki az olimpiára, nyerni mentünk Pekingbe.

Ami azt illeti, ez érződött is a csapat játékán.

Dani: Érződött, paradox módon már a Montenegró elleni nyitómeccsen is, ami pedig „csak” döntetlenre végződött. Ettől függetlenül – jól emlékszem – kimondottan optimista voltam a meccs után, mert nagyon jól játszottunk.

Az idősebbek, főleg Benedek Tibor által elmondott hangulatot ti is éreztétek? Arra gondolok, hogy a kétszeres olimpiai bajnokok legerősebb motivációja nem az volt, hogy megnyerjék a harmadikat, hanem, hogy ti, fiatalok, megnyerjétek az elsőt…

Dani: Most, hogy ezt említed, kicsit beleborzongok. Hát pontosan ez az, amiről beszéltem a 2005-ös montreali vb kapcsán. Hogy itt vannak ezek a legendák, az akkor még csak kétszeres olimpiai bajnokok, akik lehetnének nagyképűek, hiúk vagy önzőek, de a legtöbb energiájukat abba fektették, hogy a hatalmas tudásukat átadják, hogy még jobbá alakítsák a csapatot. Hiszen csapatjátékról van szó, s a csapatunk csak így tud tökéletesen működni. És Pekingben igazán nagy csapat voltunk.

Dani, te kitől kaptad a legtöbbet szakmailag – edzőtől, játékostól, bárkitől – a pályafutásod során?

Dani:
Az egész pályafutásom alatt? (…) Hát az öcsémtől! Igen, a testvéremtől.

Dénes, azaz Dumi három vagy négy évvel fiatalabb nálad?

Dani: Három és féllel.

Melyik volt az a pillanat, amelyiktől számítva már ő is képes volt hatni a játékodra? Pólótudásban, emberileg.

Dani: Persze, persze. Nem is arra gondoltam, hogy odajött hozzám, és megmutatta, hogy ezt vagy azt, hogyan kell csinálni a vízben. Én arra a folyamatos kölcsönhatásra gondolok, amely közöttünk működik.

És ez mióta működik?

Dani: 1987. március 29. óta.

Akkor született az öcséd!

Dani: Igen, hiszen folyamatosan jó példák vagyunk egymásnak. Úgy, hogy teljesen más habitusú emberek vagyunk.

Csak ámulok és bámulok, s közben irigykedem is. Háromgyermekes apaként. Mert bizony a két lányom, akiket 21 hónap választ el egymástól, kőkemény vetélytársai egymásnak. Valahogy nem érzem közöttük ezt a csodálatos szinergiát. Legföljebb este, amikor lefekszenek, ki-ki a maga emeletes ágyába. És elalvás előtt, 4-5 méter távolságból még vagy egy fél órát beszélgetnek.

Dani: Na látod. Mert szeretik egymást, mert egész nap hiányoztak egymásnak. Hidd el, hogy köztük is megvan ugyanaz, ami Dumi és közöttem. Ez egyértelmű Amikor én azt mondom, hogy az öcsémmel pozitív kölcsönhatásban vagyunk, az nem azt jelenti, hogy mi idilli életet éltünk, hogy minden pillanatban jóban voltunk. Nem, ez azt jelenti, hogyha össze is vesztünk, előbb-utóbb arra törekedtünk, hogy ez megváltozzon. És ebből mindketten profitáltunk. Bölcsebbek lettünk. Nyugodj meg, nincs olyan kapcsolat, amelyikben ne lenne veszekedés. Vagy ha van, akkor az álszent vagy felszínes. A lényeg az a mozgatórugó, amit nagyon egyszerűen szeretetnek nevezünk. Ez visz előre mindent.

A Vasas vezetői nem is tudják, milyen szerencséjük van. Hogy ti ott vagytok, és ami még ennél is fontosabb, hogy testvérekként vagytok ott. Most már teljesen biztos vagyok abban, hogy nagyságrendekkel többet értek így, hogy testvérek vagytok, mintha nem lennétek azok. Megint a bűvös szó: a szinergia…

Dani: Lehetséges, ezen így, konkrétan még nem gondolkoztam el. De ha már mondod, akkor nagyon örülök annak, hogy ez látszik is kintről.

Ez valahogy benne van a levegőben. Láttam a bajnoki döntő mind a négy meccsét, olyan gyönyörűen felosztottátok egymás között a feladatokat, valószínűleg nem tudatosan, hanem ösztönösen, hogy jó volt nézni.

Dani: Örülök neki, hogy ezt így látod. S szerintem ezt érzik, tudják a vezetőink is.

Apropó, az teljesen esetleges, hogy te mikor dobsz öt gólt, Dumi mikor négyet?

Dani: Bárcsak azt mondhatnám, hogy előre felosztjuk egymás között a majdan megszerzendő gólokat, de ez nincs, nem is lehet így. Ez nem így működik. Mindketten arra törekszünk, hogy jól játsszunk, s ezzel a csapat nyerjen.

Azt jól látom – laikusként –, hogy kettőtök játékában sok a hasonló, sőt, azonos vonás? Például, ahogy rálövitek a labdát. Látszólag minden erőfeszítés nélkül, váratlanul, szinte csuklóból, ahogy azt talán csak Kásás Tamástól láttam.

Dani: Rengeteg gyakorlás van emögött, és nemcsak a vízben végzett, fizikai gyakorlásra gondolok. Említettem, hogy kamaszkorunkban rengeteget néztük videóról az akkori nagyok megoldásait. Be kell vallanom, ebben Dumi még ambiciózusabb, szorgalmasabb, tudatosabb volt, mint én. Tízszer, húszszor visszapörgette azt, amit meg akart tanulni, s aztán este az edzésen a saját anatómiájának megfelelően be is gyakorolta. De hát azért rám is ragadt ezektől a nagy játékosoktól…

Ezek szerint a vízilabda elméleti sportág is, nem csupán gyakorlati.

Dani: Ha ezt elméletnek lehet nevezni, akkor feltétlenül.

Miben kell még fejlődnöd?

Dani: Egyenletesebb teljesítményt kell nyújtanom. Nem engedhetem meg magamnak azt, hogy ennyire hullámzó legyen a játékom.

A korral úgyis megjön a kiegyensúlyozottság.

Dani: A korral megjön, én is ebben bízom, illetve bíztam öt évvel ezelőtt – mert most már 26 évesen lassan magam is benne vagyok a korban. Kezdek bölcsebb lenni, ha látom, hogy ezen a napon nekem nem megy annyira a játék, mint a csapattársaimnak, akkor háttérbe húzódom, igyekszem nagyobb részt vállalni a védekezésből, beindulok, hogy eltereljem a többiekről a védők figyelmét, szóval, igyekszem hasznossá tenni magam a csapat számára.

Mi a helyzet a vegetáriánus életmóddal? Van egy öreg barátom, akinek a Batthyány tér melletti „vega” éttermébe jártok előszeretettel.

Dani: Igen, ez az Éden. Nos, tényleg gyakran járok oda, de nem azért, mert vegetáriánus vagyok – az az öcsém –, hanem, mert szimplán jól főznek.

Milyen érzés a Vasas játékosának lenni?

Dani: Amikor meghallom azt a szót, hogy Vasas, lepereg a lelki szemeim előtt a 8 év. Merthogy 2001 óta vagyok a Vasas játékosa. De az első 3 évre nem szívesen emlékszem vissza. Habár az is a sorsom része…

Mellőztek, keveset játszattak? De hiszen akkor még fiatal voltál…

Dani: De, basszus, hát éppen azért igazoltak le 2001-ben, mert jó játékos voltam. Legalábbis nekem azt mondták. Valakit nem azért szerződtetnek, mert fiatal vagy öreg, hanem azért, mert jó. És én annál jobb pólós voltam már akkor is, semhogy végigüljek egy idényt a kispadon.

Úgy látom, nehezményezed az akkori edzői döntést.

Dani: Szakmailag nem megfelelőnek tartom, nemcsak az én szempontomból, hanem a csapatéból is. Többet tudtam volna tenni a csapatért a vízben, mint a padon. Tulajdonképpen kimaradt a pályafutásomból az a 3 év – 18 és 21 éves korom között –, ami talán a legfontosabb egy játékos folyamatos fejlődése szempontjából. Mert bizony előtte 16-17 évesen két idényt keményen végigjátszottam az Újpestben! A felnőtt OB I-ben. Én folyton a vízben voltam, és ez rengeteget jelentett. Ezért is figyeltek fel rám a Vasas vezetői.

És azt hitted, hogy majd az angyalföldieknél is folyamatosan játszani fogsz.

Dani: Nyilván, de mégsem így történt. És ez a kimaradt 3 év ma is hiányzik nekem, s valószínűleg már örökre hiányozni fog. Számomra az igazi játék 2004 szeptemberében kezdődött el, amikor Földi Laci lett az edző, sokan elmentek külföldre a játékosok közül.

Abban a kínos 3 évben Somossy József volt az edződ?

Dani: Az első másfél évben Soma, igen, aztán a KEK-döntő után távozott, s a harmadik évben Kásás Zoli bácsi lett az edző. Az elsô szezonomban volt az az emlékezetes verekedés a Domino-Honvéd elleni döntőben.

Te is benne voltál?

Dani: Nem lehettem. A padon ültem. És nem ugrottam be a vízbe. Na, szóval, 2004 szeptemberében elkezdődött számomra a játék maga, az a játék, amely három évre megszakadt. És akkor kezdtem el kipróbálni az addig bennem felgyülemlô ötleteket. Csavar, átdobós csel, váratlan lövés, minden. Az extrém ötletek. Minden, ami addig is bennem volt, de amit addig nem mertem bemutatni.

Most már bármit meg mersz csinálni a medencében.

Dani: Bármit, ami persze nincs a csapat kárára, és ha sikerül, akkor sokaknak tetszik.

Földi Laci jó edző?

Dani: Földi Laci igen.

Játékosnak nem volt egy óriás, nem is fogadták el könnyen.

Dani:
De az eredményei önmagukért beszélnek. Jó kézzel nyúl a játékosokhoz, ki tudja hozni belőlük a maximumot. Igen, ha alaposan végiggondolom, Lacinak tényleg az a legnagyobb erőssége, hogy ki tudja hozni a legjobbat a játékosaiból.

Nyugodt embernek látszik…

Dani: Nézd, elmondok egy kulisszatitkot, de talán ez nem is titok, lehet, hogy közismert. Nálunk, a Vasasban az edzések előtt, az edzések elején néha eldugom a Laci zokniját, lefröcsköljük egymást, szóval, bohóckodunk. Máshol ez nem nagyon fér bele, nálunk igen. Visszahallottam már néhányszor más klubok játékosaitól, hogy milyen jó lenne, ha ezt náluk is megengednék. Én azt hiszem, hogy ez egy olyan, jól működő demokrácia, ahol a polgárok – a játékosok – nem élnek vissza a rájuk ruházott szabadsággal.

A sportban, állítólag, nincs helye a demokráciának.

Dani: Igen, igen. írtam egyszer egy házidolgozatot a főiskolán, az IBS-en a vezetői típusokról. Három modellt alakítottam ki. Az első volt a demokratikus, a második a diktatórikus, a harmadik a laissez-faire. Hadd menjen a maga útján. A demokratikus vezető a Földi Laci, a diktatórikus a Gerendás Gyuri, a laissez-faire a Kokó, a Kovács István, a Domino-Honvéd volt edzője. (Remélem, hogy senkire nézve nem sértô ez.)

És mire jutottál?

Dani: Arra, hogy mindhárom edzőtípus lehet sikeres, eredményes – mint ahogy mindhárman be is bizonyították a saját módszerük eredményességét –, de mindenképpen kell hozzá egy olyan csapat, amelyik vevő az adott módszerre. Szóval, lehet, hogy nálunk nem működne a diktatúra vagy a laissez-faire.

Mi a különbség a demokrácia és a laissez-faire között?

Dani: Az alapvető különbség az, hogy a demokráciában párbeszéd van az edző és a játékos között, az utóbbi meg tényleg magától mûködik. Egy Benedek Tiborral, egy Biros Péterrel, egy Kiss Gergővel ez működik, működött is.

Kemény Dénest melyik kategóriába sorolnád?

Dani: Nagyon jó kérdés. Dénes annyira komplex egyéniség, vezető, edző, hogy ő mindhárom módszert tudja alkalmazni.

Varga Dániel

 

Született: 1983. szeptember 25., Budapest

Magassága, súlya: 200cm, 97 kg

Klubjai:
Kordax (1996-1997), ÚTE (1997-2001), TEVA-VasasPlaket (2001-)

Sikerei:
1 x olimpia-1. (2008, Peking),
2 x vb-2. (2005, Montreal, 2007, Melbourne),
1 x Eb-2. (2006, Belgrád),
1 x Világliga-2. (2006),
1 x KEK-1. (2002),
1 x ifjúsági Eb-1. (2001),
1 x junior vb-2. (2003),
3 x magyar bajnok (2007, 2008, 2009),
3 x Magyar Kupa-1. (2002, 2004, 2005),
az Év vízilabdázója (2007),
a pekingi olimpia All Star-csapatának tagja (2008),
a melbourne-i vb All Star-csapatának tagja (2007),
a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetés kitüntetettje (2008).


Tudatosan?

Dani:
Abszolút tudatosan.

Játszik veletek?

Dani: Szerintem igen.

Manipulál?

Dani: Persze, de jó irányba. Illetve, a győzelem érdekében. A jelekből következtetve tökéletesen csinálja.

Én meg voltam győződve arról, hogy az olimpia után visszaesés következik, erre úgy tűnik, zökkenőmentes az átmenet. S most már pontosan arról vagyok meggyőződve, hogy folytatódik a sikersorozat, negyedszer is olimpiai bajnok lesz Magyarország. Mármint sorozatban negyedszer.

Dani: Nézd, a szituáció ugyanaz, mint korábban volt. Van a Balkán – Szerbia, Montenegró, Horvátország –, és vagyunk mi. Kilencvenöt százalék, hogy a soron következő világversenyeken ebből a négy válogatottból kettő fogja játszani a döntőt. Aztán ott van még Olaszország, Spanyolország, talán Németország, Oroszország, Ausztrália és az Egyesült Államok. Ezek egyszer-egyszer megverhetik a nagy négyest, de semmi több. És ez baj. Ez a sportágra nem vet jó fényt. Szűk az élmezőny. De van más is.

Micsoda?

Dani: Megváltoztatnám a szabályokat. Lerövidíteném a pályát, öt plusz egy játékossal játszanám, eltüntetném a pálya közepét, ahol gyakorlatilag nem történik semmi. És eltelik a mérkőzés fele. Azzal, hogy felúsznak a csapatok. Fifikásabb, technikásabb, pörgősebb lenne a vízilabda. Hozzá kell tennem, hogy ez nem az én ötletem, de egyetértek vele, és támogatom, ahol tudom.

És bírnátok ezt a tempót?

Dani: Legfeljebb sorokat cserélne az edző, mint a jégkorongban. És nyáriasítanám a sportágat. Márciusban elindulna a bajnokság, augusztus végén lenne a döntő a Margitszigeten, ötezer néző előtt. Oda még az is kimenne, akit nem is elsősorban a póló érdekel. A 24. órában vagyunk, megérett a változásra a sportág!

Szerinted a sportág nemzetközi vezérkara felfogta, hogy vészhelyzet van?

Dani: Én úgy hallottam, hogy egyre többen így gondolják már nemzetközi szinten is. Nálunk, Magyarországon is kialakult egy olyan lobbi, amely a változást akarja.

Hát hol máshol alakulna ki, mint nálunk?!

Dani: Erről van szó. Nekünk, magyaroknak kell ezt megtenni. Ez talán fontosabb, mint a negyedik olimpiai bajnoki cím megszerzése.

Ch. Gáll András - SZTÁR SPORT

10 régi hozzászólás

Adri hozzászólása
Adri22700
2009.06.16. 14:59

Klassz az interjú! Nagyon szimpatikus, ahogy nyilatkozott. Bárcsak minden ember így nyilvánulna meg a sajtóban! Tényleg nagyon kedves, volt szerencsém megtapasztalni. Remélem, sokáig élvezhetjük még a játékát, és hogy a Varga-tesók még sokáig fogják erősíteni a Vasast! Kíváncsi vagyok, milyen érzésekkel szállnak majd vízbe egymás ellen pénteken!

im hozzászólása
im22698
2009.06.16. 07:38

Szimpatikus. Ugyan a nyilatkozatok és a játék alapján, mint embert nem tudom megítélni, de az lejön, hogy rengeteg ésszel él...és ahogy látom, meccsek alatt a medencében Kemény Dénes módszere, vagyis a játékosok "manipulálása", mint irányítótól, tőle sem idegen :-) Eddig úgy néz ki, hogy a gála nekem kimarad, de mindenkinek nagyon jó szórakozást kívánok pénteken!

marcius13 hozzászólása
2009.06.15. 20:49

Azt szeretem benne legjobban, ahogy a tesójáról tud beszélni:) Irigylésre méltó a kapcsolat közöttük:) Hajrá továbbra is Dani!

móka hozzászólása
móka22695
2009.06.15. 20:01

móka A legintelligensebb sportolók egyike, akit valaha láttam.Hozzáállása, nyilatkozatai, játékintelligenciája, a legnagyobbak közé emelik.Méltán lehet példakép a jövő generációi számára. Dani!Köszönjük az eddigi sport élményeket, amivel bennünket VAsas szurkolókat, és minden magyar vízilabdabarátot megajándékoztál.Kívánom , hogy nyerj végre egy Euroligát a következő szezonban a Vasassal, és nyerjétek meg a római világbajnokságot is!HAJRÁ VASAS,HAJRÁ MAGYARORSZÁG!!!

Alberto hozzászólása
Alberto22694
2009.06.15. 19:33

BEÉRETT A SRÁC... :) ALAPEMBER LETT. SOK SIKERT A PÁLYAFUTÁSODHOZ DANI! CSAK ÍGY TOVÁBB! HAJRÁ MAGYAROK!!! :)

Nonesz hozzászólása
Nonesz22693
2009.06.15. 19:09

Túloztam, nem esélytelent írt...

Nonesz hozzászólása
Nonesz22692
2009.06.15. 19:06

Tetszenek a hasonló cikkek, de sikítani tudnék az olyan kérdéseknél, hogy mégis hogyan nyerhettük meg az olimpiát, ha esélytelenekként mentünk ki?!?!?!?! Elég már, mit kell az ezüstökön ennyit témázni? Na jó, péntekre jó szurkolást, jó szórakozást mindenkinek!

jozsi47 hozzászólása
jozsi4722691
2009.06.15. 17:29

Úgy van, 2002-ben volt az az ominózus verekedés.Azaz Dani első vasasos szezonjának a végén.Szóval jól mondta.

Róma2009 hozzászólása
2009.06.15. 16:00

Dani minden szavából érződik a tisztelet az "idősebbek" iránt. Komoly, beérett játékos. Nem csak nagyszerű pólós, de csodálatos ember is egyben. Nagyon jó cikk!

Hakapeszi hozzászólása
2009.06.15. 10:06

Ha jól emlékszem a verekedés 2002-ben történt a Somossy alatt. Egyébként remek az interjú!