FACEBOOK

„Csináltunk valamit, és ezt már nem lehet elvenni tőlünk!”

„Csináltunk valamit, és ezt már nem lehet elvenni tőlünk!”
hozzászólás, 2009.05.05.

Minden idők egyik legdrámaibb kupadöntőjében diadalmaskodott két hete a Szeged Beton csapata, s egyben történelmet írt: első magyar vidéki klubként nyerte el a LEN Kupát. Kásás Zoltán vezető edzőt a fürdés és a kupaátadás után csak rövid, hevenyészett videónyilatkozatra tudtuk elkapni (ez sem volt kis teljesítmény), most a részletekről faggatjuk: mit érzett meccs közben, hogyan próbálta a kispadról befolyásolni a vízben zajló folyamatokat, minek tulajdonítja a csapatára korábban nem jellemző hihetetlen tartást, amivel játékosai a sírból tudták visszahozni a győzelem esélyét.

Diapolo

Kásás Zoltán meccs utáni nyilatkozata



Még nem közölt VLV-videó a kupaátadásról

- Eltelt egy kis idő a mérkőzés óta… Látsz-e bármit máshogy, így lehiggadva?

- Tulajdonképpen nem. Mindenféleképpen nagyon örülök ennek a győzelemnek, nekem is sokat jelent, jó dolog edzőként azt érezni, hogy nem hiába dolgoztunk. Éppen elég sok kudarcunk volt, gondolok itt a bajnoki szereplésünkre, arra, hogy nem jutottunk a be a négy közé. Fokozatosan kezdtünk jobban játszani, talán ha nem január 10-én folytatódik a bajnokság, nem így végeztünk volna, de azzal, hogy megnyertük a LEN Kupát, gyakorlatilag mégiscsak történelmet írt ez a csapat a szegedi vízilabdázásban. Meg egyébként is, hiszen ezt a kupát vidéki csapat még nem nyerte meg. Mondtam is a fiúknak, hogy bizony érezzék át: valami olyasmit csináltak, ami eddig másnak nem sikerült.

Persze nem vagyok én eufórikus állapotban, látom a hibáinkat. A döntőben például gyakorlatilag a rendes játékidőben is győzhettünk volna, de csak bejöttek azok a butaságok, amiket sokszor megcsináltunk korábban is a mérkőzéseken. Kétségtelen, annyival azért előrelépett a csapat, hogy bírták cérnával, kondival, meg elsősorban aggyal ezt a hihetetlenül kiélezett második meccset - így tudtuk megnyerni. Én magam sem játszottam ilyen döntőt, ahol tényleg az utolsó pillanatban dőlt el minden. Ez jó érzés, és bár látom, hogy tovább kell dolgozni, annyiban megerősített engem ez, hogy tudom: nem járunk rossz úton. Azt lehetett tapasztalni, hogy a csapat tartása egyre jobb.

- 1:3-ról fordítottatok és 5:4-nél volt a nagyszünet. Vissza tudsz emlékezni, hogy mit mondtál akkor, mert onnantól tényleg szárnyalt a csapat, és így lett 9:5?

- Igen, egy 8:2-es periódust produkáltunk 1:3-nál. Apró részletekre hívtam fel a figyelmet, az újra és újra elkövetett hibákra. Például arra, hogy nem visszük le a szélén a labdát, emiatt nem nyitjuk szét az ellenfél védelmét, ezért nehezebb bejátszanunk a centernek, nehezebb gólhelyzetet, vagy kiállítást kiharcolni. Nagyjából ekkor kezdett el mindenki felébredni, hiszen hiába szerettünk volna az elején elhúzni, meglepni őket, éppen a fordítottja történt. Hogy ez mitől volt, a feszültségtől, vagy mástól, nem tudom. Végül aztán sikerült meglepni az ellenfelet, bár ugye nem akkor, az elején, amikor vártam, hanem később. Ám azt is el kell mondanom, hogy 9:5-nél, amikor a harmadik negyed véget ért, én nem voltam biztos abban, hogy győzünk. Hiába vezettünk négy góllal, és ez ugye plusz kettő volt nekünk. Nem vagyok egy nagyon optimista alkat, meg az ember, mint edző a hosszú évek alatt, annyi mindent látott már… Sajnos, amitől tartottam, be is következett: két olyan buta kiállítást csináltunk olyan szituációban, amit sima faulttal is meg lehetett volna oldani, és ezekből végül kiállítás lett. Belőtték, mert ráadásul ekkor emberhátrányban sem védekeztünk valami jól.

- Viszont a csalódás, a görögök egyenlítése után, megint lett tartása a csapatnak. Nem gondolod, hogy ebben benne voltak az elmúlt hónapok eseményei, a váratlan vereségek utáni büntetések, a sok „hegyi beszéd”? Talán ez is kellett ahhoz, hogy vissza tudjátok hozni a meccset?

- Mindig hangsúlyoztam a megbeszéléseken, hogy a Cattaro ellen, a Vojvodina ellen és a Kazany ellen is itthon jutottunk tovább. Ha már olyan szerencsénk volt, hogy az első meccseket kint játszottuk, a Cattaro ellen egy góllal vesztettünk, a Vojvodina ellen döntetlent értünk el, és itthon kiharcoltuk a továbbjutást. A döntő előtt is erről beszéltem, hogy bár korábban nem kaptunk ki két góllal, azért ez behozható. A lejátszott mérkőzések önbizalmat adtak mindenkinek, mert van itt egy-két játékos, aki nem túl nagy önbizalommal játszott a bajnokság elején, és az, hogy mindig ki tudtuk harcolni a továbbjutást, erősítette a csapat tartását.

Büntetés korábban egyszer volt, pénzlevonás formájában. Hegyi beszéd? Amikor beszélek a játékosokkal, mindig konkrétumokra szeretek visszautalni, hogy emlékezzenek: ezen a meccsen ezt meg ezt csináltuk, és ezért kaptunk ki, vagy ezt, meg ezt csináltuk, és ezért játszottunk jól.

A Vojvodina ellen 10:6-ra vezettünk az utolsó negyedben, és megint megcsináltuk a butaságainkat, ezért tudtak kiegyenlíteni. A legjobban szerintem a Kazany ellen játszottunk, kint. Én ma is azt mondom, hogy a Kazany erősebb, mint a Panioniosz, viszont ismerve a görögöket - hiszen dolgoztam ott - tudom, és mondtam előre, hogy hihetetlenül képesek mozgósítani mindazt, amit tudnak. Ez a Panioniosz jó csapat. Nem véletlenül verte ki a Posillipót meg a Barcelonát, abszolút nem véletlenül. Tényleg nagyon nehéz meccs volt, és úgy gondolom, hogy a folyamatos munkával, ami mindig ugyanazon a szálon futott, ezzel jutottunk el a győzelemig.

Bevallom, hogy a hosszabbítás első felének végénél nem sokat adtam volna azért, hogy ezt a LEN Kupát mi megnyerjük. Láttam, hogy Milos Korolija ellen rengeteg kontrát ítéltek, nehéz megmondani, hogy mennyi volt jogos, és mennyi jogtalan, ám amikor vissza akart jönni a hosszabbítás második felére, akkor nem engedtem, és Varga Pepét hagytam bent. Ez csak egy megérzés volt, de bejött, mert gyakorlatilag a bajnokságban nem kiemelkedően játszó Varga Pepe nyerte meg a meccset: csinált egy ötméterest, belőtt egy emberelőnyt és lőtt egy akciógólt. Róla is kaptunk kontrát, de úgy láttam, hogy Milos stílusát kifejezetten nem szeretik a játékvezetők, azt éreztem, hogy ha bent hagyom, akkor az utolsó sanszunk is elúszik.

- A drámai végkifejlet, majd a kupagyőzelem feletti nagy öröm elterelte a figyelmet arról, hogy volt a meccsen néhány furcsa ítélet és nem csak a végén, az ötméterespárbajnál…

- Csuvi még az elején szabaddobásből lőtt egy gólt, amit nem adtak meg. Aki vonalban ült, mind azt mondta, hogy bent volt, Caputi nem adta meg. Bálnáék, játékvezetők is ott voltak a meccsen, a vonalnál ültek, ők azt mondták bent volt teljesen, még a gólbíró is megítélte, de hát ő magyar volt, és Caputi mosolyogva továbbot intett. Ezután is voltak furcsa ítéletek, volt olyan időszak, amikor ellenünk csak kontrát fújtak, a mi oldalukon meg kiállítottak. Ki merem mondani, hogy így a győzelmünk még értékesebb. Lehet, ezek az ítéletek is segítettek kiváltani a fiúkból a dacot: azért sem adták fel, és ennek nagyon örülök, mert ez nem volt jellemző erre a csapatra.

- A meccs előtti napokban dobtatok edzés végén ötméterest?

- Nem, így külön nem. Alkalmanként szoktunk ötmétereseket dobni, és általában megvannak azok az emberek, akik meccsen dobják, ha kell. Most ugye többről volt szó. Sokat mondom nekik, hogy a lapos lövésekkel kell vigyázni, meg, hogy a kapus sebezhető pontja a füle mellett van. Juhász Zsolti meg is csinálta, s szólt is utána, hogy „oda lőttem, ahova mondtad”. Elég magabiztosan lőttük be az ötösöket, gyakorlatilag csak az elsőbe ért bele Reppas.

Ők az elsőt kihagyták, a másodikat, amit sípra ellőtt a srác, Lacika kivédte, ennek ellenére megismételtették, ez már eleve nem volt korrekt, a harmadiknál pedig Mazisz kivárt, felemelte a labdát, megvárta, míg a Lacika visszaesik, és utána belőtte. Óriási felháborodás tört ki, annyira látta mindenki, hogy nem volt folyamatos a mozgás, és Galkin mégis megadta, amin nagyon csodálkoztam.

- Hogy jelöltétek ki az ötméteresdobókat?

- Általában Csuvi meg Wesze bent vannak mindig a lövők között, aztán bent lett volna Török Béla, de ő addigra kipontozódott. Lehmann Pista viszont ott volt. Jelentkezett Vejzagics, hogy ő lőne, beengedtem, meg Juhász Zsolt, akit a fiúk javasoltak. Adva volt tehát három ember kettőt pedig „közös megegyezéssel” jelöltünk. És hála Istennek bejött, mert nagyon magabiztosan lőtték.

- Hogy emlékszel vissza a vége után történtekre, az ünneplésre? Mi történt utána az öltözőben, vagy szűkebb körben?

- Nagyon jó érzés volt. Régebben nyilatkoztam, hogy négyévenként meg szoktam fürdeni ruhástól, ez ugye mindig az olimpiai aranyaknál történt, most így Peking után is sikerült, ami nagyon nagy öröm. A közönség fantasztikus volt, azt hiszem a szegedi sátorba még soha ennyien nem préselődtek be. Olyan is volt, aki bejutott, de keveset látott a meccsből. Nem véletlenül nem akartuk hamarabb levetetni a sátrat, úgy gondoltam, hogy a légnyomás, a térarányok, mindaz, amit megszoktunk, hasznos lesz. Kár lett volna változtatni, még akkor is, ha valamivel több ember nézhette volna meg a meccset. Még így is kijöttek olyan emberek is, akik még életükben nem voltak vízilabda-meccsen. Itt a helyi Délmagyar internetes oldalán a hozzászólók között is volt valaki, aki azt írta, hogy eddig nem volt meccsen, de mostantól ki fog járni.

Az utolsó ötméteres, Csuvi lövése után fantasztikus lett a hangulat. Ez az amire az ember azt tudja mondani, hogy győzni jobb mint veszíteni! Mert azért egy pár vesztes döntőn jelen voltam játékosként meg edzőként is... A közönség szempontjából mindenképpen jó volt ez a hosszú, izgalmas meccs, nekem viszont volt három infarktusom, meg két agyvérzésem közben, de hát ez ilyen.


Nagyon jó volt látni, hogy a játékosaim milyen boldogok. Egy edzőnek ez az egyik legnagyobb ajándék - ha már gyötröm őket, kiabálok velük, ilyenkor talán megértik, hogy van értelme.

És persze utána sok idő eltelt, mire nagy nehezen minden játékos előkerült a nyilatkozatok után, a szurkolók, meg a családtagok gyűrűjéből. Ott az öltözőben picit lehiggadva még pár mondatot beszéltünk és én megköszöntem a fiúknak ezt a hozzáállást. Visszautaltam a korábban megbeszélt dolgokra, és felhívtam a figyelmüket, hogy legyenek büszkék, mert történelmet írtak.

A városban azóta is érezzük a kupagyőzelem hatását, sok ismeretlen ember jön oda gratulálni, újra és újra emlékeztetve minket arra, hogy valamit csináltunk, és ezt már nem lehet elvenni tőlünk.

- Köszönöm a beszélgetést!


A VLV tudósítása a kupagyőzelemről, sok videóval

A VLV élő közvetítése a szegedi döntőről

A VLV előzetese a szegedi visszavágóról 


Megérkezett Szegedre a LEN Kupa!

VLV-tudósítás a döntő athéni, első mérkőzéséről, sok videóval

A VLV élő közvetítése a döntő athéni mérkőzéséről

VLV-tudósítás a szegediek Athénba érkezéséről

9 régi hozzászólás

cowk hozzászólása
cowk21647
2009.05.05. 17:11

utolagos engedelmeddel raktam par szokozt a commentedbe =D

Bamako hozzászólása
Bamako21646
2009.05.05. 16:22

Hihetetlen meccs volt...Gratula mindenkinek! 2x a pokolból jött vissza a csapat,és voltak 9-5nél mennyben is...És persze a végén! :) De ne feledkezzünk meg a döntőig vezető útról sem...Cattaro (Kunac, Dogas, Filipovic, Nastran, Sanchez-Torill, Pijetlovic) Kazany: Bjelofastov, Swervitis, Zakirov, Basik, Dokuchejev, Akszenov, SAVIC!!!) És indult még pár nagyon erős csapat is:Pissilipo, Barcelona, Dinamo Moszkva. Mindenkinek voltak jó pillanatai a csapatból,még ha a sajtó csak néhány emberre hegyezi ezt ki. Cattaro ellen például úgy jutottak tovább hogy a V T,Wesze duó nem lőtt gólt a visszavágón...És Baksa 2db 5méterest védett!! V-T előtti korszakban,Lehmann és Juhász sok büntetőt lőtt amúgy,nem lepett meg hogy magabiztosan belőtték ők is.... Hajrá Szeged,hajrá Magyarok!

t hozzászólása
t21645
2009.05.05. 15:58

Nagyon szép volt! Csak így tovább!

Vruc Vetár hozzászólása
2009.05.05. 11:42

Hatalmas Gratuláció a Szegednek! Nagyon bejött a centercsere a végén, egyértelműen Varga Péter volt a kupadöntő hőse!!!

Dani hozzászólása
Dani21643
2009.05.05. 11:08

El ne felejtsem: KÖSZÖNJÜK VLV.HU A TÖKÉLETES KÖZVETÍTÉST ÉS A KIMAGASLÓ VIDEÓKAT!

Dani hozzászólása
Dani21642
2009.05.05. 11:04

Még egyszer szívből gratulálok a siker tevékeny részeseinek! SPORTTÖRTÉNELMET írtak! Kásás Zoltán az egyik legjobb edző a világon, kár - tisztelet a kivételnek -, hogy itthon az ilyen kvalitású edzők nincsenek megbecsülve. De olyanok, mint Csank Jani (1-7;2-7) oldalakat kapnak a sportújságba. Mind1! HAJRÁ SZEGED!!! Kell a Szuperkupa is srácok!!

Gyula hozzászólása
Gyula21641
2009.05.05. 10:47

octo8-nak IGAZA van: Pepe nélkül csak agyvérzés lett volna mámoros gyógyulás nélkül!!!!! Én úgy láttam Csuvi igazi olimpiai bajnokként játszott végig! Nagyon jó volt!!!

Gyula hozzászólása
Gyula21640
2009.05.05. 10:42

"Ilyen még nem volt!" Nagyszerű ez az interjú. Így most már komplett az élmény bennem. Hárman jöttünk Szegedre Budapestről szurkulni, egyikünk direkt Párizsból. Ott él 33 éve. Délután megnéztük az uszodát, hogy pontosan ide kell-e majd jönni. Egyetlen ember volt bent a sátortető alatt, aki rendezgette a székeket. Kérdeztük itt lesz-e a döntő és hogy hogyan fognak itt elhelyezkedni a szurkolók? "Nem tudom, itt ilyen még nem volt!" - szólt a válasz. Már egy órával a döntő előtt bent voltunk, de így is csak olyan helyet tudtunk szerezni - ez persze viszonylag nagyon jó volt -, ahonnan csak a fél medencét lehetett látni, de azt nagyon jól! Pár sorral beljebb voltak szurkoló társak, akik látták a másik oldalt is, ők közvetítettek nekünk: "fölé,..kivédte Baksa,..stb." Így is fantasztikus volt, mi is megkaptuk a magunk 2-3 infarktusát és agyvérzését a meccs és a hosszabítás alatt. A hosszabbítás második fele az tényleg "agyvérzés utáni mámoros felépülés volt", aztán, amikor Csuvi belötte az utolsót....meggyógyultunk egyből! Hát köszönjük a nagyszerű élményt!

octo8 hozzászólása
octo821639
2009.05.05. 10:35

örülök a szeged győzelmének és annak,hogy a mester kiemelte Varga Péter teljesítményét,mert szerintem ritkán látható produkcióval szinte egymaga hozta döntetlenre a hosszabítást.Ez eddig nem kapott túl nagy publicitást,még a szegedi lapokban sem/mindenki Csuvit,Weszét,Baksát ajnározza-pedig ordító hibákat követtek el a hosszabításban/ Ez azért is fontos,mert Pepe szegedi és jobban kellene értékelni a hazai játékosokat mint a "zsoldosokat",mert Ők csak felveszik a pénzt /előre/,megcsinálják az alap melót ,de extra semmi.Ezt egy fiatal szegedi még ingyen is megcsinálja lehet.Viszont ha kell a szív,akkor 1000%-on tud égni és ember felettit tud nyujtani,mint Pepe./pedig a vezetés már leírta őt/