Az Istennek, ami az Istené...
Rohan az idő. A hónap végén már fél éve lesz, hogy megnyertük a pekingi olimpiát. MEGNYERTÜK - írom, mert hiszen (lélekben) mi is ott voltunk, nekünk is megvan a magunk szerepe a sikerben. A diadal fénye nem halványul, sőt... Kemény Dénes a napokban emailüzenetet kapott, s ezt a levelet eljuttatta szerkesztőségünkhöz. Az üzenetet betűhíven, változtatás nélkül közöljük, s a hozzá csatolt fényképeket is. Szívet melengető történetet fognak olvasni...
Dr.Kemény Dénes
A Magyar Vízilabda Csapat Kapitánya r.
Tisztelt Kemény Dénes!
A pekingi diadal után hónapokkal sem halványodik a kiharcolt győzelem fénye....
A döntőhöz kötődő apró történetet szeretném Önnek és Kapitány Úron keresztül a Csapat részére adományozni, hogy az emlékezet őrízze meg úgy, ahogy volt......
Több évtizedes (egyetemi) barátság fűzi össze azt az orvos csapatot amely többek között egy apró udvarhelyszéki falu elromlott orgonáját újíttatta fel, hogy évtizedek múltán a múzeális hangszer hangjaival keresse Istene felé az utat a 120 lelkes unitárius közösség. A szívünknek-lelkünknek oly kedves Csehétfalván az orgona avatás nevezetes eseménye természetesen a pekingi póló döntő idejére esett.
Püspök, esperes, az elszármazottak, a teljes falu közösség, egyszóval mindenki ott volt, hogy újra hallhassa a újjá varázsolt, de a régi értékeket és ősi zsoltárokat sugárzó dallamot.
A Nemzetközi IVÓ Kupa (a NIK, ezek vagyunk mi) népes delegációval vett részt a nevezetes eseményen, és akárhogy hánytuk-vetettük, nem tudtuk megoldani, hogy egyszerre láthassuk a mérkőzést, de lélekben és testben is ott legyünk a templom hűvösében..
A helyi lelkész, Lőrinczi Lajos Barátunk teljesen átérezte bánatunk súlyát, de nem tehettünk semmit sem...??
Szabó Árpád Unitárius Püspök Úr sem véletlenül viselte tekintélyes magas hivatalát, hiszen látva aggodalmunkat kijelentette: amíg a magyar csapat nem kerül egyértelműen nyerő helyzetbe, nem indulunk a paplakból az istentiszteletre. Nagyjából a második negyed vége felé ítéltük olyannak a helyzetet hogy eleget várattuk a híveket, körülbelül pontosan érkezünk a templomba, és talán most már lehengereljük az amikat. Vérmes vizilabda szurkolók orrunkat lógatva, de lelkünket kitárva indultunk a csehétfalvi "ferde torony" felé.
A "közvetítést" azonban megoldottuk: a zsoltárok sorszámát jelző állványra folyamatosan került fel az állás, így ezzel a speciális "on-line" módszerrel mindent egybefűztünk: megadtuk az Istennek, ami az Istené, az embernek, ami az emberé és a Magyar Csapatnak a támogatást
Mellékelem a "végeredményt az eredményjelző táblán", az otthont adó templom képét( kiemelve a torony csúcsát), végezetül az itt őrzött, Erdély szinten is ritkaság zászló fényképét.
A verőfényes napsütésben, az istentiszteletet követő templomkerti fogadás keretében többször űrítettünk "erőset" (a pálinka ottani neve) a Csapatra, ez eredményre, hazánkra és magyarságunkra, a páratlanul felkavaró részletek ecsetelésétől azonban már eltekintenék.
Kérem fogadja megkésett baráti köszönetünket a Kapitány Úr, hogy ezt megérhettük!
Köszönti:
Grezsa István
hódmezővásárhelyi orvos
P.S.: Kocsis Laci szomszédja vagyok, Őt kértem meg a villámposta továbbítására. Számomra külön személyes élmény, hogy nagyfiam abban az időben az USA-ban úszómesterkedett, és egy jókora magyar zászlóval tudatosította amerikai barátaink számára, ki az úr az uszodában?
28 régi hozzászólás
Idiotak :D
A magyar vizilabda csapat Magyarország ékességr!
Szavazás ide szavazás oda a MAGYAROK lélekben mindig együtt vannak!!
Anyam, elolvastam a kommenteket is. 3 zsebkendo fogyott. A csalad meg ne lassa, meg azt hiszik, apa szomoru...:-)
Istenem, megint elbogtem magam. Miert van ez?....
Nagyon szép történet. Akinek ebben poltika van... NO comment.
gyönyörű történet, akinek pedig bármilyen negatív visszhang jut erről eszébe, az betegebb a betegnél.
Hát, szép kis nap volt az az augusztus 24...Nagymamám azóta is emlegeti, hogy akkor vasárnap nem ment templomba, de ezt biztosan nem fogja megbánni :)A fájós lábával úgy ugrált örömében, mint a kisgyerek(nagyapám elmondása szerint. Olyan jó volt látni, hogy egy csomó ember együtt ünnepli ezt a csodálatos eseményt!!! még egy rövidke történet: A Montenegró elleni elődöntő idején pont Badacsonyban voltunk a családdal, ráadásul fent a hegyen, és az mp3 lejátszón csak néhány ponton lehetett fogni a Kossuth Rádiót. Az utolsó ngyedet sikerült zavartalanul végighallagatni, apukám közvetített az egyre nagyobb "tömegnek". És olyan jó volt, hogy amikor jöttünk le, egy csomó embert hallottunk telefonálni, akik az ismerősöktől, barátoktól akkor kapták a hírt, hogy döntőben a CSAPAT. Ja, még a meccs előtt megbeszéltük, hogy ha bejutunk a döntőbe, akkor nem csak kóstolgatjuk a borokat...:D Hát, másnap szép kis fejfájással ébredtem...
Itt most akkor húznék egy vonalat - ami a politikai természetű hozzászólásokat illeti.
Olyan nap volt ez, amit nem lehet elfelejteni soha. Én nagyapámmal néztem, aznap én voltam soron kiszolgálni őt...hiába magyaráztam neki, hogy ez olimpia és hogy döntő, igazi egyszerű parasztemberként nem nagyon hatja meg a sport, de mikor ott az uszodában felhagzott a Himnusz, bizony neki is könnyes lett a szeme... Ezen a napont együtt dobbant a szíve fiatalnak és idősnek, magyarországinak és határon túlinak...mindenkinek, aki átérezte mekkora dicsőség ez...igazi Hősök lettek a fiúk. Köszönjük Nektek!
Amikor reggel elolvastam a történetet, már éreztem, hogy ez talán nem a legszerencsésebb időben született! Eddig ez azon kevés helyek egyike volt, ahová a politika - SZERENCSÉRE - nem tette be a lábát! A hozzászólások alapján elmondható, ez már nincs így! Jó lenne, ha ezek az Egy a Nemzet, egy a zászló mondatok itt nem hangzanának el! Tudom, ezért most kapni fogok a magukat "nagy magyaroknak" vallóktól! Akárcsak a munkahelyemen! Ahol az egyik ilyen "ősmagyar" kollegának sikerült Vörösmarty Mihály nevét így leírnia: Wörösmarthy És mikor arról kérdeztem, hogy ki volt a niklai remete, vagy melyik költőnk született Zólyom várában, nézett rám nagyon bután! Szerintem nem attól leszek MAGYAR, hogy még a pizsamámra is kitűzüm a kokárdát, a kispárnám pedig a Trianon előtti Magyarország formáját ölti, hanem attól, hogy a megnyílvánulásom túl mutat azon, hogy rohadjon meg Gy.F. Ettől függetlenül minden sporteseményen, a vízilabdában pedig főleg: HAJRÁ MAGYAROK!!!
A Fiuknak megegyszer ezer koszonet. A szurkoloknak meg tovabbi kitartast mert ez a csapat megerdemli.Ha megint ezust evek kovetkeznek akkor is. Az igazi dream team.:)
Kérdezőnek! Tényleg,butus vagyok,a rendszerváltást elfelejtettem... Lappangó,álszemérmes neolibero? Nehogy baj legyen belőle! :-)
Én hónapok óta a pekingi olimpia döntőjére készültem, amikor is megtudtam, hogy pont abban az időben lesz egy kedves kis családtag keresztelője vidéken, a szokásos vidéki vendéglátással. Teljesen lelki beteg voltam. először kategorikusan jelentettem ki, hogy nem megyek, de sajnos győzött a finom, de határozott családi nyomás. Előző nap felfedeztem a környéket és kinéztem egy kocsmát, ami 750m-re volt a templomtól. A szertartás végén, minta az állat futottam ki a templomból szó szerint csapot-papot otthagyva. Legnagyobb megdöbbenésemre a TV nem volt bekapcsolva és pár logó orrú ember beszélgetett és iszogatott. "Emberek, nem tudjátok, hogy ma van a döntő???" Pont ment a nagyszünet. Az elkövetkező 1/2 órát sose felejtem el. Még a szünetben teljes lázba hoztam az embereket, a 3. negyedben már együtt üvöltöttünk-szurkoltunk-lelkesedtünk. A végén egymás nyakába borult mindenki. Persze közben fogytak a sörök, mondjuk ilyen posványt se előtte, se utána nem sikerült innom, de akkor nem érdekelt. Akkor abban a kis vidéki kocsmában az a pár ember ugyanúgy egybe forrt, mint ahogy a magyar csapat kint. Akármi is van itthon, ezért szeretek itt élni, ebben az országban.
Szuper a történet! Kedves Jujj! Nem értem hogy itt mire akartál célozni: "Isten,Püspök, Esperes,Lelkész,Erdély,Székely-himnusz, csak nehogy baj legyen belöle..." 1.Őszinte aggodalom a részedről, hogy ebből baj lehet? Ez esetben megnyugtatlak nem lehet.Ébresztő, 18 évvel vagyunk a rendszerváltás után. 2. Lappangó, álszemérmes neolibero célozgatás? Ez esetben nagyon kártékony és kár volt erre az oldalra beírnod.
Erre nincsenek szavak, csak megdobban a szív. ...és akkor is, csak azért is egy a Nemzet, egy a zászló!
Úgy látszik, nem alaptalanok a székely góbés viccek...
Én minden vasárnap templomba járok! Ahhoz, hogy valamikor ne menjek, nagyon betegnek kell lennem, vagy valami nagyon különleges eseménynek kell lennie éppen akkor! Hát a döntő az volt! És nem bántam meg! Mindaddig csak a világversenyek érdekeltek, azóta a klub szintű vízilabdát is követem! Mély nyomokat hagyott, míg élek nem fogom elfelejteni! Az egész eredményhirdetést végigsírtam! Azt hiszem, azokban a percekben minden magyar boldog volt, hogy magyarnak született! Gratulálok a CSAPATnak és KEMÉNY DÉNESnek! Hajrá Magyarok!
szép történet :) aki meg dec.5-én...mind1, ez nem az a hely... mi a repülőn hallgattuk hazafelé a döntőt "gyomorgörccsel" a hasunkban. minden negyed végén bemondta a pilóta, melyre mindig vastaps érkezett. HAJRÁ MAGYAROK!
...mindenkinek a történeteket! A fiúknak meg mindent!
9-8 volt a félidő....Boros ziccer...
Ezt nevezem hitnek! Emlékeim szerint a félidőben még 8-8 volt az állás! :D
Jó kis csapatmunka, ravasz, ügyes, mindenki elégedett lehetett!
Oh ha tudnak, mennyi ember szurkolt onoknek, nagyon-nagyon tavol Magyarorszagtol... Egyedul neztem es hallgattam minden dontot az utobbi 3 evben, a pekingi dontot is "F5"-el kovettem, egy konyha ablakabol, mert a mobil internet csak ott volt hajlando mukodni:)Bekuprodtam az ablak es a mosogato koze, arra a kis helyre 1/2 negyzetmeteres helyre, ahol "csoda" elerhetove valt:) Amikor nyert a csapat, en voltam a vilagon a legboldogabb ember...ott alltam az ablakban egyedul, egy idegen orszagban es fulig ert a szam hosszu percekig...csak arra tudtam gondolni, hogy igen sikerult...szinte nem akartam elhinni, hogy sikerult az, ami eddig senkinek...a fiuk megcsinaltak. Hivtam a csaladot kesobb es egyutt orultunk, mindenki boldog volt, nagyon boldog...mint amikor gyerek szuletik a csaladban...nem egyedul Peking miatt, hanem az elmult 12 ev egyutt ervenyesult a 3. gyozelemmel. Akivel beszeltem, barmilyen formaban a donto utan (email, chat, mobil) es abszolut lovese sincs a vizilabdarol, soha nem kovette, nem is erdekelte, az most mosolyogva mondta: -hogy igen megvan a harmadik arany "a fiuknak" es o ettol milyen boldognak erzi magat...!!! A sok gond es gyulolet kozott, vmi olyan dolgot sikerult adni az embereknek, ami boldogga tette oket...kortol, hattertol, nemtol, vallastol, politikai beallitottsagtol fuggetlenul!!!
Ennél szebb dicséretet!....Ez ütött. Hajrá Magyarok!!!!!!!
Csodálatos történet, ehhez egy kicsit hasonlót átéltem én is Székelyudvarhelyen, amikor is a spanyolok ellen játszottunk az Olimpián és ugye, ha jól emlékszem 8-5-re nyertünk. A legmagyarabb erdélyi város kávézói megteltek, az M1-et nézve szurkoltak a helyi fiatalok, öregek a magyar csapatnak. Jó volt érzeni a szeretetet Erdélyből is. A magyar nyelvű helyi sajtó terjedelmesen beszámolt a magyar eredményekről, a román híreknek - nyílván nem véletlenül - nyúlfarknyi terjedelmet szentelt. (A sors érdekessége, hogy a Küküllő Szállóban egy spanyol nyugdíjascsoport szállt meg aznap, és még a recepción - ahol a TV volt - sem tudatosult bennünk, hogy mi folyik a TV-ben.) Istenem, de szép is volt! Hajrá fiúk, hajrá Magyarok!
Hajrá Magyarok! Hajrá Vásárhely!
Isten,Püspök, Esperes,Lelkész,Erdély,Székely-himnusz, csak nehogy baj legyen belöle....