A kocka el van vetve - interjú a kapitánnyal
Kemény Dénes a 2011-es sanghaji világbajnokságról úgy szeretne hazautazni, hogy olimpiai győzelemre esélyes csapata van. A következő két év viszont nagyon nehéz lesz. Szurkolói türelmet próbáló.
- Titok-e, hogy milyen alternatívák voltak, amikor még gondolkodtál?- Egy alternatíva volt, az, hogy pihenek. Tudniillik fel se merült más alternatíva, miután ugyanilyen jellegű munkára más „munkaadó” nem keresett meg. Az előző olimpiák után, vagy akár egy-egy ciklus alatt mindig voltak ajánlataim más szövetségi kapitányi kispadokra. Most nem voltak. Pedig az, hogy a harmadik olimpiai aranyat sikerült megnyerni 12 év alatt, nyilván nem értékcsökkentő tényező.
- Minek tulajdonítod akkor, hogy ezúttal nem kerestek meg?
- Annak, hogy miután 12 éve ezt csinálom, az ismert eredményekkel, senkinek eszébe nem jutott, hogy elmennék máshova. Akik gyakran kerestek a 12 év alatt, mindig sikertelenül tették, hát ők valószínűleg feladták. Megint más kérdés, és soha nem fogjuk megtudni, hogy kaptam volna-e, és ha igen, milyen gyorsan és mennyi ajánlatot, ha az derül ki karácsonyra, vagy esetleg már novemberre, hogy nem folytatom. Tehát én végeredményben aközött döntöttem, hogy folytatom vagy pihenek. És úgy döntöttem, hogy folytatom.
Megmondom neked, most, hogy készülök az első edzésre, már kifejezetten örülök, hogy a folytatás mellett döntöttem, mert földob, pezseg a vérem, hogy edzést tartsak, hogy nehéz döntések elé kerüljek, hogy játékosokat figyeljek meg, jelöljek ki mindenkinek javulási, fejlődési lehetőséget - egy csomó szép edzői feladat. És jobban örülök, hogy a magyar csapat kispadján csinálom, mintha nem a magyar csapat kispadján csinálnám.
- Megnyugodtál-e, amikor meghoztad a döntést, megjött a felszabadultság-érzés?
- Nagyon nagy volt a felszabadultság-érzés. Éppen úgy, mint amikor mondjuk csapatot kellett hirdessek, vagy el kellett egyszer-egyszer döntsek személyi kérdést a stábon belül. Ezek mind nyomasztó gondok, az ember fejében cikáznak a gondolatok, s az ember örül, amikor megvan a döntés, amellyel aztán már együtt kell élni, a felelősségét vállalni kell, nincs visszaút. Egy elvetett kocka.
- Milyen visszajelzéseket kaptál a környezetedből és a közvéleménytől azután, hogy bejelentetted a folytatást?
- Mind pozitív volt. Az is, aki azt mondta, hogy "féltelek egy kicsit ettől az új négyéves stresszes időszaktól", s az is, aki azt mondta, hogy "gratulálok", holott szerintem az ilyesmi, egy ilyen döntés nem az, amihez gratulálni kell. Az tény, hogy nem a racionalitás, hanem az emocionalitás volt a mérvadó a döntésben.
- Aláírtátok már a szerződést?
- Nem. Egyszer megbeszéltük, azóta találkoztam is az elnök úrral, beszéltem vele többször telefonon. Megmondom őszintén, szóba se került. A fő vonalvezetés tiszta. Ha egyszer lesz ideje egyikünknek leírni az előző szerződéshez képesti néhány változtatást, amit megbeszéltünk, az átküldi emailben, és lesz a végén egy mindkettőnk számára elfogadható dokumentum, amit aláírunk.
- Van-e előírt eredményességi követelmény a szerződésben?
- Ha az elnök úr akar erről nyilatkozni, akkor ő nyilatkozzon.
- Végiggondoltál-e egy négy évig tartó ívet, megfogalmaztál-e részfeladatokat, szakaszolod-e a négyéves ciklust?
- Kifejezetten szép érmet Sanghajra szeretnék. Az első két évet „semmilyennek”, amorfnak látom. Mindent el fogunk követni ebben az időszakban is, hogy nyerjünk, mert ilyenek voltunk 12 éven keresztül. Aki engem ismer, az tudja, teljesen mindegy, hogy milyen összeállításban és ki ellen fogunk játszani, minden egyes mérkőzésre úgy fogunk bemenni, hogy az ellenfél erényeit semlegesítsük, a mi erényeinket pedig kidomborítsuk és ennek következtében nyerjünk. Hogy ez az első két évben hányszor fog sikerülni, és milyen eredményt fog hozni, ezt nem tudom. A harmadik évre az addig szerzett tapasztalatokból, a magyar póló természetes fejlődéséből ki fog alakulni egy olyan ütőképes csapat, amely Sanghajban, a 2011-es vb-n mindenképpen szép érmet nyerhet. És persze ha Londonba ennek eredményeképpen aranyérem-esélyesként érkezünk - ennél többet addig nem tehetünk, majd csak az olimpiai tornán.
- Változik-e a válogatott játékstílusa, milyen lesz az új csapat, mik lesznek az erősségei, mi az, amivel a riválisok fölébe kerekedhet?
- Úgy gondolom, tudni kell azt, amit az ellenfelek tudnak, tehát a sematikus játékban, és azokban az improvizatív elemekben, amiket az ellenfelek is alkalmaznak, hozni kell az "ikszet", és ehhez kell hozzátenni azt, ami a magyar pólósok jó részének a vérében van. Azt az extrát, amivel kritikus pillanatokban mindig tudtunk meglepetéseket okozni. Amikor nem nyertünk, az mindig azért történt, mert bár az extra továbbra is megvolt bennünk, de vagy voltak formán kívül lévő, fizikai esetleg lelki problémával küzdő meghatározó játékosok és ezért törvényszerű volt a gyengébb eredmény, vagy hiába vonultattuk fel az extra magyaros dolgokat, ugyanis nem tudtuk a megtanulhatót. Ebben nem fog semmi változni, bízom abban, hogy az új keret játékosainak tehetsége produkál majd olyat, amit más ország pólósai nem tudnak, de ez csak akkor ér valamit, hogyha ez dönti el a különbséget. Például amikor a fór-hátrány arányban rendszeresen gyengébbet nyújtottunk egyik-másik délszláv csapatnál, akkor hiába voltak esetleg szép megoldásaink, amelyek gólokat is értek, az egyenlegből rosszul jöttünk ki.
A megtanulhatót tehát tudni kell és erre jöhet az, amire más nem képes. Mi egy-két edzés alatt be tudunk gyakorolni olyan variációkat, amelyek során a játékosok felcserélik a posztokat, ezzel meglepetést lehet okozni, s eredményeket lehet elérni, mint az az olimpián is történt. Ez tipikus magyar dolog.
- Kiket tartasz a következő négy évben a legnagyobb ellenfeleknek?
- Azt mondom erre, amit 12 évvel ezelőtt mondtam ugyanígy január elején, az akkori LEN Magazine-nak. Azért, mert így gondolom, s mind a 12 évben így gondoltam: mindenkit respektálunk, de senkitől sem félünk!
- Még nem tudni, hogy hányan köszönnek el végleg a válogatottól, de az biztos, hogy új embereket be kell majd építeni a csapatba. A választást illetően változknak-e az elveid? Elsősorban csapatjátékost keresel, vagy kiemelkedő egyéniséget, olyat, aki bizonyít a bajnoki meccseken?
- A kettő egymást nem üti. Ahhoz, hogy valakit észrevegyek, nyilván a klubban kell kiemelkedőt nyújtania, és még szerencsésnek is kell lennie, hogy a csapaton belül azon a poszton legyen vákuum, ahol ő éppen kiemelkedőt nyújt. De hogy aztán be tud-e kerülni, vagy sem, az már a válogatottban dől el, azon, hogy mennyire lesz vele a csapat erősebb. Tehát a kettő egymást nem üti, tehetségeket keresek, olyanokat, akikkel a csapat erősebb.
- Látsz ilyeneket, remélem…
- Hogyne.
- Merre halad a vízilabdázás, milyen irányban fejlődik a játék, a bíráskodás, hogyan fogunk alkalmazkodni a változásokhoz?
- Ha az marad, ami ezen az olimpián volt..., az nekem tetszett. Nem azért, mert megnyertük, hanem azért, mert úgy gondolom, hogy miközben a durvaságot sikerült megszüntetnie a játékvezetésnek, ez nem azt jelentette, hogy csak emberelőny-emberhátrány-játékra redukálódott a póló. Magyarul: megmaradt a játékosság, vannak szellemes megoldások, szép akciógólok, ugyanakkor meg tudták fékezni az indulatokat, a vízibirkózásból fakadó sérüléseket. Ha a játékvezetés ilyen színvonalú maradna, akkor a játék is ilyen maradhatna, és szerintem ez a pólónak jót tenne. A játék kötelező és szabadon választott részét is jól játszó amerikai csapat eljutott a döntőig és ennek én nem csak azért örülök, mert meg tudtuk őket verni, hanem azért is, mert ez közönségvonzóbb vízilabda volt így – egyébként mind a 12 csapattól. Hagyták a szép megoldásokat úgy, hogy közben megakadályozták a brutalitást és a bunyót.
- Végezetül, most, hogy átvetted az újabb ciklusra a megbízást, üzensz-e valamit azoknak, akik a sportág szerelmeseiként kijárnak a meccsekre, naponta felnéznek a vlv-re, hogy hírt olvassanak rólatok, vagy csupán a tévé képernyője előtt szurkolnak értetek - de ott mindig, ha csak tehetik?
- Én csak a válogatott nevében beszélhetek. Azt szeretném, ha továbbra is szurkolnának nekünk, ami persze természetes. De jó lenne, ha türelmesek is lennének, most lehet, hogy egy bukdácsolós időszak jön, aminek nem tudom megjósolni, hogy mikor lesz vége és mikor lesz újra olyan ütőképes, erős csapatuunk, mint az elmúlt években volt, amely minden egyes alkalommal jogosan várta el saját magától minden világversenyen, hogy érmet nyerjen. Nyilvánvalóan azon dolgozom, hogy ez mihamarabb bekövetkezzen, a szurkolók is ezt szeretnék, ezt megértem. Legyenek velünk türelmesek, szeressenek minket úgy, mint az elmúlt 12 évben, és az nekünk nagy segítség lesz.
- Köszönöm a beszélgetést.
Videó:
Kemény Dénes a Sport7-ben (M1, 2009.1.11.)
Címkék:
Kemény Dénes
11 régi hozzászólás
Evidens hogy a szurkolók szeretik a csapatot, türelmesek.
Ennek a csapatnak az lenne a méltó, ha a Wembley-ben játszanának 2012-ben... szerintem kezdhetik felszedni a gyepet! :)
Én nem látom olyan borúsnak az elkövetkező két évet, ha az új válogatottra gondolok!
mint a sportág szerelmese biztosan állítom,h tartani fog még ez a szerelem :):)sok-sok türelemmel megspékelve;)és sztem ezzel más is így van!!!Köszönjük Dénes! HAJRÁ MAGYAROK!!!
én, Jó érzés tudni, hogy a sok rossz mintát adó 'jelenség' mellett a társadalom (főleg a fiatalok) elé lehet állítani egy tervezést, építkezést, csapatmunkát, szorgalmat és alázatot igénylő sportágat és válogatottat, amely egyáltalán nem mellesleg a világ legjobbja. (A héten hallottam, hogy a németek kétségbe estek, mert a sportklubokba igazolt/regisztrált gyerekek száma 50%(!) alá esett, nálunk ez az adat 10%...) Sok-sok uszodát és tanuljon minél több gyerek pólózni! Kásás, Benedek, Biros, Molnár Tamás,Kiss Gergő, Szécsi posztert minden magyar gyerek szobájába!
Csak nagy fába érdemes vágni a fejszét...S a kis Fecsó újra belevágta. Fantasztikus emberi nagyságnak tartom. Nem ül otthon a jól megérdemelt babérjain, nem kószál az erdőben, hanem újra elkezdi. S ezzel olyan példát mutat, ami már átnyúlik e hőn szeretett sportágon. Kívánom neki, hogy a Londoni Olimpiai Uszoda vizében is fürödjön ruhástól.A szeretet, meg a türelem nem lehet kérdés...
szerintem sem lesz gond a "szeretéssel":)) részemről biztosan:)
Csatlakozom az előttem szólóhoz. :) Maradok továbbra is a vízilabda szerelmese és türelmes, a csapatot, stábot szerető szurkoló.
olyan jo erzes hogy KEMENY DENES UR a MAGYAR SZOVETSEG KAPITANYA (a legjobb vagy a vilagon),MI VAGYUNK A LEGJOBBAK
Bíró bevonása a válogatott munkájába, azt jelnti, hogy "mellettem az utódom"?
"Legyenek velünk türelmesek, szeressenek minket úgy, mint az elmúlt 12 évben, és az nekünk nagy segítség lesz." mint a sportág szerelmese ezt mindenképp megígérhetem:D