Kiss Gergely máris letette névjegyét a most kezdődött Jadranska Ligában: két góllal járult hozzá ahhoz, hogy új csapata, a Primorac Kotor első bajnoki mérkőzésén idegenben megnyerje a montenegrói rangadót. A háromszoros olimpiai bajnokkal eddigi kotori tapasztalatairól beszélgettünk.

- Milyen volt a rangadó körítése?

- Szurkolóink két busszal érkeztek Budvára, ami közel van, tízegynéhány kilométer Kotortól. Az ilyen túrákra busszal megy a csapat és a meccset követően a kotori uszodához megyünk vissza (egyébként rendőrségi kísérettel), ott szélednek szét a játékosok. Amikor a mostani meccsről „hazaérkeztünk”, a szurkolóink már vártak minket. Énekeltek, petárdákat robbantottak, görögtüzet gyújtottak. Odajöttek hozzánk egy-egy pacsira, megölelték a játékosokat, így köszönték meg a győzelmet. Nagyon megható volt, hogy az újakat is rögtön a szeretetükbe fogadták, minket, magyarokat is azonnal a nevünkön szólítottak. Tudni kell, hogy kisvárosról van szó, ahol szinte mindenki ismer mindenkit, tehát eleve családias a légkör. Emellett Kotorban a vízilabda az egyetlen, magas szinten űzött sport, s az itteniek hihetetlenül lelkesek, nagyon szeretik a várost és a csapatot.

- A meccs hogy alakult?

- Nagyon gyorsan bekaptunk két buta gólt, védekezési hiba miatt lőhettek középről kétszer. Utána mi lőttünk négy gólt zsinórban és 4:2-re vezettünk, amikor meg ők lőttek hármat. Két-három gólok mentek oda-vissza, ami kicsit talán idény eleji formát mutat. Náluk Sefik, nálunk Ádám nem játszott, s mivel nekünk jóval erősebb a támadójátékunk, a fontos játékos hiányát ők érezték meg jobban. Kicsit sok a 9 gól, amit kaptunk, hiszen a Budva inkább védekező csapat, de ez volt az első meccs, a cél az volt, hogy jól mutatkozzunk be és ez sikerült. Nyilván javulni fogunk még, főleg védekezésben, ez volt az első meccs. Úgy gondolom, azt azért sikerült demonstrálnunk - idegenben, telt ház előtt -, hogy ennek a csapatnak jogosan vannak komoly céljai. A háromgólos győzelmet mindenképpen jó kezdésnek értékelem.

- És hát a Kotor első gólja történelmi jelentőségű volt, hiszen először lőtt gólt magyar játékos ebben a  bajnokságban…

- Igen-igen, ez egy érdekes dolog. Kicsit furcsán éreztem magam, hogy Primorac-sapkában játszottam. De erőt tudtam meríteni a magyar válogatott olimpiai sikeréből. Ott igazán magyarnak érezhettük magunkat mindannyian és nagyon összetartóak voltunk. Ezután jöttem ki ide, ahol azért nehéz volt beilleszkedni ebbe az új helyzetbe. Szerencsére amióta kint vagyok, az első napoktól kezdve folyamatosan azt tapasztaltam, hogy a fiúk úszás közben is egymást biztatják, pihenés közben iszonyatosan lelkesen beszélnek a következő mérkőzésről. És hát nagyon dicsérik, elismerik a magyar vízilabdát. Csupa-csupa pozitív energia van bennük és nagyon lelkesek. Szinte mindig ott maradnak néhányan edzés után, nem „menekülnek”, amikor vége van a hivatalos programnak. Nyoma sincs olyan szemléletnek, hogy „ez a mi városunk, itt születtünk, itt nőttünk fel, nekünk sok mindent elnéznek”. Éppen ellenkezőleg, rendkívül lelkes minden egyes montenegrói vízilabdázó. Nagyon kellemesek az élményeim, benyomásaim minden szempontból.

- Hogy éltek, milyenek a körülmények a család számára?

- A tengerparton lakunk, csodálatos az öböl, az otthonunk is nagyon szép, tehát tényleg minden rendben van.

- Utaltál arra, hogy tisztelik a magyar vízilabdázást. Miből lehet érezni, hogy respektetek van?

- Mondhatnám, hogy apró jelei vannak, de nem így van, kifejezetten meg is mondják… Beszélgettünk sokat régi dolgokról, olimpiákról, talán elég ha annyit mondok, hogy a cserekapusunk, amikor megtudta, hogy idejövök, utánajárt és megnézte az athéni döntőben lőtt góljaimat… Megdöbbentő, hogy mennyi mindent tudnak, és nem csak a válogatottakról, legalább 50-60 magyar játékos nevét ismerik az elmúlt évekből.

- Mi lehet ennek a nagy tiszteletnek a hátterében?

- Ezt is megmondják: mi olyat tudunk, amit máshol a világon nem. A játékosságot. Egy-egy passz, ahogy látunk a pályán - ilyenféle dolgok, de mondom, ezt ők fejezik ki és nincs okom azt hinni, hogy udvariasságból.

- Ti is voltatok a Madonna-koncerten?

- Én nem voltam. A feleségem és  két barátunk elment. Nagyon-nagyon jó volt, azt mondják.

- Hol volt, Dubrovnikban?

- Nem, Budván, szintén a tengerparton. Vagy 20 kamiont számoltam meg, meg hatalmas lelátókat építettek. 50-60 ezer ember jött el, sokan közülük hajón, magánjachtokon. Jó nagy felfordulás volt a környéken. Egyébként volt itt korábban Rolling Stones-koncert is ezen a tengerparti részen. Ez egy katlan, dombok közötti sík terület apró kavicsos és homokos tengerparttal, ott rendezik mindig a koncerteket. Nagy turisztikai üzlet, hiszen szeptember végén, a szezon után is sok turistát idecsalogatnak.

- Mi a további programotok?

- Legközelebb a Sibenikkel játszunk, aztán a Jug Dubrovnik következik idegenben. Elvileg ott nem nekünk áll a zászló, de meglátjuk, mit tudunk nyújtani.

- Köszönöm a beszélgetést!