FACEBOOK

Benedek Tibor: „Ezt egészségesen nem lehet többször végigcsinálni”

Benedek Tibor: „Ezt egészségesen nem lehet többször végigcsinálni”
hozzászólás, 2008.09.18.

Beszélgetés a háromszoros olimpiai bajnok, a válogatottságtól elköszönő Benedek Tiborral, aki 35 évesen még úszóedzőhöz járt, hogy javuljon a technikája. (Csurka Gergely interjúja a SPORT Pluszból.)

Diapolo

- Bírod a felhajtást?

- Megszoktam, nem gond.

- Szoktad figyelni, mi jelenik meg a veled készített beszélgetésekből?

- Nem. Nem olvasok semmilyen újságot.

- Egyáltalán nem?

- Egyáltalán nem.

- A jó kis bulvársajtót sem?

- Azt, amelyik pert vesztett velünk szemben, és azóta még a csapatképekről is lehagy rendszeresen? Amelyik nemrég írt egy gonosz cikket Panniról?

- Ezek szerint mégis…

- Nem, nem, csak mesélik. De nem érdekel.

- Tényleg nem?

- Hidd el. Interneten követem néha a híreket, ennyi. Az olimpia alatt még ott sem. És megkértem a többieket, hogyha nézik is, látnak, olvasnak valamit, különösen a fórumokon, nekem senki ne mondjon semmit. Teljesen elzárkóztam a külvilágtól.

- Muszáj?

- Így jobb. Nekik nem tilthattam meg, hiszen nem vagyok sem az apjuk, sem az edzőjük, viszont ha valaki nem bírja ki, akkor olvasson, csak mást ne zavarjon meg vele.



- Amit Szécsi Zolival művelt az egyik szennylap, az eljutott hozzád? Hogy a magánéleti viharairól az olimpia kellős közepén voltak képesek faggatni telefonon?

- Csak a hazaúton értesültem róla. Nyilván azért, mert erre is vonatkozott a kérésem.

- Érdekelne a véleményed.

- Nyilvánvalóan nincs nagyobb úr az eladott példányszámnál. Az olimpia másodlagos, a cég érdeke a legfontosabb.



- Miként lehet létezni egy ilyen világban?

- A miénkben az a nagyon jó, hogy dönthetünk, eljussanak-e a hírek hozzánk egyáltalán. Ez a legegészségesebb része a sportolók világának, hogy reális opció az elzárkózás. Természetesen egyre nehezebb, hiszen Sydneyben még alig volt téma az internet, Athénben már eljárogattak egy központi helyre, most meg esténként harmincan-negyvenen üldögéltek a magyar szállás előtt a kertben laptopokkal. Ennek ellenére én ezt nem vagyok hajlandó elfogadni, még ha az is a világ rendje, hogy hárompercenként valami új hírt szállítanak. Ha ezt kizárod, akkor is rengeteg jó és rossz élmény ér, látod a többieket, ki hogy készül, milyen boldog, együtt élsz az ő sikerükkel, kudarcukkal, hiszen amikor belépsz a házba, rögtön ott van a dicsőségtábla, látod az új helyezéseket… Ezért is volt jó, hogy mi legfelül, a kilencediken laktunk, mindenkitől elszeparálva – ugyanakkor mindig mindent együtt csináltunk, közösen mentünk kajálni, a tornaterembe, edzésekre, mintha egy burokban léteztünk volna; persze, azért nem minden egyes percben, azaz egyéni dolgok is belefértek.

- Mégis, miként lehet egy olimpia három hetét a kilencediken végigcsinálni?

- Playstation, videó, könyvek…

- Milyen filmek mentek?

- A többiek a Chopper címűt nézték, valami idióta bérgyilkosról szól, az nekem sok volt. Én a saját dvd-lejátszómat használtam.

- Például?

- A három testőr Afrikában.

- Hazai pálya…

- Még nem láttam.

- Több mint tíz év után nézted meg édesapádat a Nagy Levin szerepében?

- Most volt rá idő…



- És? Megnézed tizenötször?

- Nem, nem, volt más film is, például a Csillagok háborúja…

- Nem lett poros a lejátszó belülről?

- De ha ezt élvezem? Egyébként nem kizárólag filmek vannak: meg kell találni az egyensúlyt a mozi, a playstation és az olvasás között. Így tud normálisan eltelni az idő a kajálások, edzések, megbeszélések, meccsek között. Egyébként még nyitottabb is voltam, mint Athénben, ahol tényleg nem mozdultam ki a házunkból, még focizni is a teraszon fociztunk. Most azért lejártam a gyógytornászokhoz, mert valami kisebb bajom mindig volt, ott azért rendszeresen nagy társasági élet zajlott, viszont kétségtelen: olyan nem volt, hogy céltalanul elinduljak, üldögéljek a ház előtt.



- Említetted a többi sportoló eredményességét, mint befolyásoló tényezőt. Pekingben azért elég lelombozó lehetett az újabb és újabb elbukott esélyesekkel összefutni.

- Nézd, most mondhatnám, hogy a dicsőségtábla olyan szerencsétlenül lett kialakítva, hogy leginkább az 5-6-7-8. helyezettek voltak szem előtt, ott meg azért szépen bővült a lista… De az az igazság, hogy szóba került, ha már első helyezésekre vágyunk, legalább legyenek szem előtt, már csak kabalából is. Egyébként ha már itt tartunk, sikerült rácáfolni az összes babonára: a fiúk a Hard Rock Caféba akartak menni félidőben, én mondtam, az nem jött be ’96-ban, Atlantában, mire hülyének néztek, és közölték, nincsenek ilyen babonák – elmentünk, aztán tessék. De a kérdésedre visszatérve természetesen drukkoltunk másoknak, hisz nem csak magunknak akartuk a sikert, és néha tényleg rossz volt nézni, hogy nem igazán jöttek be a várakozások. Viszont igazából csak a másik két csapatsportágat követtük szorosabban, a lányok, illetve a kézilabdások ugyanis mindig a mi szünnapunkon játszottak, nekik nap nap után drukkoltunk a tévé előtt. Ja, meg Boczkó Gabi vívása volt még emlékezetes… Hát, tudod, állnak egymással szemben, és három percük van, hogy egyetlen tussal eldöntsék, kié lesz az érem… És elkezdesz gondolkodni, Úristen, micsoda meditáció, milyen trükkök kellenek ahhoz, hogy egy ilyen szituációra felkészülhess. Egy nap a verseny, és a végén egy ilyenen múlik minden…

- És hálát adtál a sorsnak, hogy édesapád anno nem Kulcsár Győzőékkel zsugázott, hanem Csapó Dudiékkal…

- Hát, az biztos… Kásás Tomival ellentétben, aki teniszben vagy kosárlabdában is nagyon sokra vitte volna, ez meggyőződésem, én nem vagyok egy sportfenomén. Az tuti, hogy csakis ebben a sportban lehettem csak sikeres, hiszen nem vagyok kifejezetten tehetséges, amit elértem, a kitartásomnak és a küzdenitudásomnak köszönhetem. Én a magam csekélyke gömbérzékével érdeklődéssel figyelem, hogy a Varga-testvérek lábbal akarnak passzolni – nekem egy picit túlzás is volt, nekik meg nyilván jön, csak úgy, belülről…

- Na igen, Dani és Dumi… Aki 16 évesen megjegyezte egy amerikai túrán, a hátsó ülésen, hogy „jól nyomja az öreg”, mármint te, a volánnál. Miként lehet 15 év korkülönbséget áthidalni?

- Nagy feladat volt. De Dumi is tett egy lépést az öregek felé, az öregek is feléje, Danival már ugyanez megtörtént tavaly, így mindenki tudta pontosan, hol a helye. Régebben késések miatt kellett szólnom, ma már nem követelt pluszenergiát, hogy figyeljek Dumira, megszűnt a különcködés.

- Jól hangzik ez annak a szájából, aki huszonévesen a belügyminiszteri fogadáson egyedüliként tűnt fel fekete garbóban az egyenöltönyös társak között.

- És Ratko Rudics is jelent meg ott rövidnadrában, ahová mindenki más zakóban ment. Azt hiszem, az ilyenek tudják később a legjobban kezelni ezeket a helyzeteket, amikor később vezetővé válnak. Én például sosem voltam egy pontos ember, nagy feladat volt megtanulni, hogy időben érjek oda mindenhová.

- A legendás, Benedek-féle, transzbaesős eligazítások működtek még?

- Az egyik ok, amiért visszamentem a Honvédból a Reccóba, hogy ne legyek unalmas, amikor az olimpián beszélni kell. Mert egy idő után nem tudsz újat mondani – viszont így az idei nyáron remekül sikerült az a néhány, igazán fontos alkalom.



- Melyik volt a legjobb?

- Az egyiken nagyon behergeltem magam… Talán az elődöntő vagy a döntő előtt… Az egyik legfontosabb mondandóm ilyenkor, hogy tartsuk meg az egyensúlyt. Ehhez képest közben jöttem rá, hogy nálam ez most felborult, és abban a hangulatban és feszültségben nehéz volt hihetően beszélni róla – de talán sikerült. Aztán az amerikaiak elleni döntő előtt kellett helyretenni azt, hogy ki az ellenfél. Mert nem az a probléma, hogy nem tudod becsapni magad, hisz tisztában vagy vele, ez könnyebb lesz, mintha a szerbekkel játszanál… És mégsem könnyebb, mert ez a döntő, de a lelked legmélyén tudod, hogy azért mégis az, ennek ellenére felül kell emelkedned rajta… Azért is kellett annyira behergelődnöm, hogy a többiek is lássák: a döntőn tényleg nem az a lényeg, hogy kivel játszol, itt kizárólag az számít, mit teszel bele a meccsbe saját magadból.



- És most? Mi a helyzet háromszorosként? Érzed, hogy ez más dimenzió? Hogy nagyon vágytál az elsőre, most meg hirtelenjében itt állsz, egy szinten olyanokkal, akik szinte megközelíthetetlennek tűntek?

- Ennek két oldala van. Nyilvánvalóan szeretnénk szerények maradni. A többieknek is megmondtam, nem az a lényeg, ki egyszeres, ki kétszeres, ki háromszoros, az megosztana. Az a lényeg, hogy ez a csapat olimpiát nyerjen. És ez igaz volt az utolsó pillanatig: aztán már az éremosztás pillanatában volt néhány olyan, aki ott legendává vált, hiszen nem csak háromszoros bajnoknak mondhatta magát, hanem három egymást követő olimpián győzött, ami ebben a sportágban is egyedülálló, de talán sok másikban is. Ettől függetlenül továbbra is állítom: nekem az első volt a legfontosabb, ezerszer, tízezerszer fontosabb, mint bármi más. A háromszoroson nem gondolkodtam – bár így, hogy már megvan, jó ki érzés. Már csak azért is, mert mégiscsak a magyar vízilabdában nőttünk fel, ahol gyerekkorunk óta zengik, milyen fényes, nagy nevek vannak – mi pedig most a különféle egyéb győzelmeinkkel a legsikeresebbekké váltunk. És persze kívánom, legyenek olyanok, akik négyszeresekké válnak.

- Te biztosan nem?

- Nem, nem leszek az. Nem akarok telhetetlennek tűnni…

- Miért lenne ez az?

- Nem tudom… Én az egynek is nagyon örültem. És még néhány hónapja sem a harmadikon járattam az agyam, csak azon, hogy nyerjünk.



- Na, akkor járasd azon, hogy elmész a hatodik olimpiádra, és negyvenévesen állsz a dobogó tetején.

- Nem a negyvennel van probléma, hanem az odáig vezető úttal. Hatunk közül egyébként szerintem két-három embernek meglesz a lehetősége, ráadásul az erőviszonyok se fognak nagyon változni, mindenütt abbahagyja néhány ember…



- Csak azt ne mondd, hogy nem fog hiányozni.

- Hiányozni mindig fog, de úgy hidd el, hogy ez életem legfárasztóbb nyara volt, és nem hiszem, hogy ezt én még egyszer kibírnám fizikálisan és mentálisan. Olyan szintű volt a feladat, olyan szintű koncentrációt igényelt, amit egészségesen nem lehet többször végigcsinálni. A várakozások, a felelősség, amit a csapatkapitányi poszt jelent… Lehet, hogy én éltem meg sokkal fontosabbnak, mint amilyen, de mivel Athénben tettem, amit tettem, csak ahhoz tudtam viszonyítani, és legalább vagy még jobban akartam csinálni. És igen, azt hiszem, sohasem sikerült még annyira jól megoldanom a kettőt, azaz a játékot és a csapatkapitányságot együtt, mint most. De rengeteget dolgoztam érte. Talán kellett az a kisebb elgyengülés Athén után, hogy rájöjjek, mit kell pluszban tennem, hogy a végén, amikor a legfontosabb, minden tökéletes legyen. Milyen segítségek kellenek pszichológustól, táplálékkiegészítők terén, úszóedzőtől…

- …úszóedzőt mondtál?

- Igen.

- Egy pillanat. Benedek Tibor kétszeres olimpiai bajnok 35 évesen úszóedzőhöz jár?

- Ez két éve volt, még a Honvédban. Lementem Egressy Jancsihoz, mert azt tudtam, hogy én nem tanultam meg igazán szépen úszni, és a rossz technika kompenzálása rengeteg energiát vitt el. Ha viszont tartani akartam a szintet, akkor ezen javítanom kellett, hogy ez ne vigyen el extra erőt – ezért jártam hónapokon át külön. Aztán a szárazföldi munkában is kitaláltam egy speciális módszert, utánamentem, gyakoroltam – hasonlóképp a szellemi felkészülésben is, így állt össze minden, hogy Pekingben száz százalékot tudjak nyújtani.

- Itt akár meg is állhatunk: valahogy így fest egy példakép.

- Tisztában vagyok vele. És amint átvettük az érmet, az első ember, akihez szóltam, Varga Dumi volt. Azt mondtam neki: amennyire öröm, annyira felelősség is ez az érem a nyakunkban. Ezzel nem csak a dicsőséget adják, de a terhet is, mostantól ugyanis nem mindegy, hol, mit csinálsz, tudni kell, mit lehet és mit nem, pontosan azért, mert mostantól te is példakép vagy.

- Nem tudom, mihez fognak kezdeni nélküled…

- Megoldják. Jók vagyunk. Nagyon jók…

Csurka Gergely – SPORT Plusz

32 régi hozzászólás

vivi hozzászólása
vivi15363
2008.10.08. 20:59

Benedek Tibor a legjobb magyar sportoló,nem is értem,hogy a sport újságok miért szólnak szinte mindig a fociról.... Nagyon sajnálom,h elmegy a válogatottól,de hát a családja is megérdemli,jaj olyan aranyos a kisfia is:):) Köszönök mindent,amit a Benedek Tibor adott egész Magyarországnak a játékával!!!

Petya hozzászólása
Petya15277
2008.10.03. 12:49

Ti vagytok a legnagyobbak! Köszönjük!

kiki-valaki hozzászólása
2008.09.29. 18:36

Köszönök mindent BENEDEK TIBINEK!

Motyó hozzászólása
Motyó15097
2008.09.24. 10:56

Gondoljátok végig!Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy Magyarország legkiemelkedőbb élő sportembere Benedek Tibor! Nem csak sport idol, hanem remek vezető és kiváló pszichológus is. Iszonyatos munkát fektetett a csapatba a medencén kívül is. Aki ismeri egy élsprotoló hétköznapjait az tudja miről beszélek, aki meg nem az lapozza végig - nem a focistákról beszélek ofc:) Hiányozni fog minden póló kedvelőnek, de nincs mit tenni öregszünk. Az emlékek viszont megmaradnak. Köszönjük Tibi!

Rolling hozzászólása
Rolling15030
2008.09.21. 14:34

Azt megértem, hogy az olasz szövetség próbál valamilyen módon gátat vetni a külföldi játékosinváziónak, hiszen az olasz vízilabda válogatott szinten iden harmatos, ugyanakkor a klubok mindet visznek. A sok külföldi elveszi a helyet a saját játékostól, és ez visszaüt. Ez tiszta sor. Csak azt nem értem, hogy a korlátozás hogyan fér meg az uniós szabad munkavállalási szabályokkal? A fociban, kosárlabdában, kézilabdában a sztárklubok szinte csak külföldit fogalakoztatnak, és az uniós külföldi nem külföldi. Így Benedek (kettős állampolgárságtól függetlenül), Madaras, Maertz nem számít Olaszországban külföldienek. Blatter, Platini akárhogy próbálkozik valami korlát bevezetésében, pofára esik. Pólóban mit tudnak az olaszok, ami nem sérti az Uniót? Lehet, hogy az olasz szövetség elnökével kellene Platiniéknak konzultálni? Vagy a csapatok, játékosok miért nem támadják meg az olasz szövetséget Brüsszelnél? Szóval vannak érdekességek. Egyébként Benedeket sokkal nagyobb és komolyabb sportembernek tartom, hogy ez "semmittevés" hosszú távon kielégítené.

vitto hozzászólása
vitto15023
2008.09.20. 09:43

ISTEN VAGY!Mindent köszönünk!De mellette szerény és szimpatikus,hatalmas szivvel!

uhu hozzászólása
uhu15016
2008.09.19. 18:34

Az a baj, hogy megszoktam, hogy a szpíker azt mondja, hogy "Kiss Gergő lóbál - Kásás - vissza Kiss Gergőnek - Biros - BENEDEK LŐ GÓÓÓL!!!" Furcsa lesz nélkülük. Nélkülük?

Buvarnils hozzászólása
2008.09.19. 00:42

Koszonjuk az interjut! Remelem, hogy hallunk meg rola! Intelligens, tehetseges, peldaerteku sportemberek gondolatait barmivel kapcsolatban erdemes meghallgatni. Nagyszeru, fantasztikus, es csak szuper lativusokkal lehet beszelni rola. Minden embernek peldaertekunek kellene tekintenie.

Én hozzászólása
Én15007
2008.09.18. 23:35

Nagyon nagy ember, fantasztikus példakép, vezér, nagyjátékos, oszinte és nem játsza meg magát...o Benedek Tibi, a mi Benedek Tibink....buszkék vagyunk rád!!!

Hakapeszi hozzászólása
2008.09.18. 22:04

Köszi megtaláltam:)

Gy. hozzászólása
Gy.15004
2008.09.18. 21:52

Köszönöm, hogy láthattam játszani ezt a CSAPATOT. Ha jól emlékszem Panni azt mondta, hogy Tibi egy félisten, szerintem nem, ő egy egész istenkirály. Az Aréna 2000 Kiadónál érdeklődtem arról, hogy tervezik-e a Győzelemre születtek c. könyv utánnyomását (szerintem tuti utolsó darabig elfogyna), sajnos nem tervezik, de szeretnének karácsonyra egy új pólós könyvet kiadni.

tiger hozzászólása
tiger15003
2008.09.18. 21:08

Hááát igen...megint könnyek...És ebből a - rendkívül jó - interjúból kiderül, hogy miért nyerhették meg a Fiúk harmadszor is az Olimpiát. Annyira együtt volt minden, és nem utolsó sorban Tibi volt a CSK, óriási felelősséget és terhet vállalva. A maga szerény módján - gondolom - tette a dolgát, figyelt mindenre és mindenkire...az eredmény magáért beszél. És hogy CSAPAT volt a csapat abban Neki hatalmas szerepe van...Tibi, add tovább ezt a tartást a fiatalabbaknak!

szerk hozzászólása
szerk15002
2008.09.18. 19:42

Kedves Hakapeszi! Hírek menüpont felül és ott gördítés lefelé. (Hakapeszi, ha kap eszik?)

Hakapeszi hozzászólása
2008.09.18. 19:27

Kedves Szerk! A SPORTplusszos Kemény interjút hol olvashatnám el? Egy ideig fent volt, de most nem találom.

Ez igen!!! hozzászólása
2008.09.18. 18:10

Benedek Tibi! Mindenek előtt köszönöm, ugyanakkor maximális elismeréssel nézek fel Rád. Óriási sportember vagy. A legjobbakat kívánom ezek után is számodra!

móka  hozzászólása
móka 14999
2008.09.18. 17:49

Igazi példakép vagy,voltál és leszel!Köszönünk mindent,amit a magyar vízilabdáért tettél és teszel!További sok sikert kívánok a pályafutásodhoz,te vagy az egyike a legnagyobb vízilabdásoknak akik az országban élnek!Most már a családoddal kell több időt töltened!Minden jót!

netty hozzászólása
netty14997
2008.09.18. 17:24

Nagyon szép interú! :) Kár,h 3-4 srác is kiszáll a válogatottból. És nagyon sajnálom, h idén nem láthattam őket együtt, utoljára az Unicum kupán. Nem tudtam, h ez lett volna az utolsó lehetőségem.:(

Vikcó hozzászólása
Vikcó14995
2008.09.18. 16:25

"Jedi-mester:)" Nincs sok belőlük:). Köszönjük Tibi!!!

Heart hozzászólása
Heart14994
2008.09.18. 16:08

Tibi rendkívül szuggesztív személyiség, a szavainak már csak az olvasásától is tettvágyat érez az ember. Ugranék a vízbe, pedig úszni is alig tudok :) A folyamatos önvizsgálat, jobbá lenni/ jobbítani akarás, a belső tartás, a sztárság tudatosan szerény - és nem álszent!! - megélése rendkívül szimpatikussá teszi az "öregeket". Biztos, hogy ez a hozzáállás a CSAPAT sikereinek egyik nagyon fontos összetevője. Vajon ezek beépültek már a fiatalok személyiségébe is?? Jó lenne, ha maradna pár régi harcos a válogatottban, aki ügyelne rá, hogy a csikók jó és rossz útviszonyok esetén is egy irányba húzzák a szekeret.

hafujaszel hozzászólása
2008.09.18. 15:07

Ez nagyon rendben van! Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne ha lenne egy DVD a három olimpiával, sok-sok extrával, én hajlandó lennék fizetni érte akár 20 ezret is. tud valaki valamit erről? ez most egy kicsit a szerkesztőknek is szólt.

jolán hozzászólása
jolán14990
2008.09.18. 13:39

pelének kiigazítás: BENEDEK TIBI a legnagyobb király

Tiv hozzászólása
Tiv14988
2008.09.18. 12:50

Esküvőt! :)

schultz emese hozzászólása
2008.09.18. 12:19

Amit tettetek csoda volt, írhatnám azt is , hogy "köszönjük emese",DE KÖSZÖNJÜK NEKTEK!!!MINDENKINEK, AKI CSAK EGY MONDATTAL SEGÍTETT ÉS ANNAK AKI ÖSSZERAKOTT EGY VILÁGVERŐ CSAPATOT!!!Hiányozni fog a hév, ami sistergett benned, de már Panni, Ginevra és Mór ís kapjon belőled..Azért bízom benne, hogy látunk még csobbanni, önző módón. SZÉR VOLT.e

t hozzászólása
t14985
2008.09.18. 11:01

Hja! Jó a cikk! Szeretem Csurka stílusát. Örülnék egy újabb könyvnek, melyet dedikálhatnának a fiúk és mi megrendelhetnénk... Éva néni.

t hozzászólása
t14984
2008.09.18. 10:59

Szívből gratulálok a Benedek családnak!

Anonimus hozzászólása
2008.09.18. 10:29

Sok sikert a továbbiakban Tibi ! Gratulálok !!!

Birge hozzászólása
Birge14982
2008.09.18. 10:04

Nem véletlenül volt ő a csapatkapitány! Jó volt látni, ahogy belül összetartja a csapatot, és tényleg figyeltek is Rá! Hiányozni fog a válogatottból! Jól tette, hogy kizárta a médiát. Legyen nagyon boldog és egészséges élete!

vsz hozzászólása
vsz14981
2008.09.18. 09:53

Megkönnyeztem én is, úgy, mint Kása szavait is. Bizony az ilyen lelkivilágú Emberek teszik ennyire zseniálissá a Csapatot. Miért lenne telhetetlenség a negyedik arany?!Egyáltalán nem az.Erre születtél,úgy tűnik :-) ez a sorsod, persze addig, amíg elég nagy örömet okoz! Köszönjük, ti vagytok a legnagyobbak!

Manu07 hozzászólása
Manu0714979
2008.09.18. 09:37

Köszönöm Tibi a születésnapi gratulációt, amit a csapat nevében mondtál. Te egy igazi LEGENDA lettél!!!

bennfentes hozzászólása
2008.09.18. 08:44

Hát én ezt megkönnyeztem...

pelé hozzászólása
pelé14975
2008.09.18. 00:33

benedek tibi a legnagyobbb király

Szöszke hozzászólása
2008.09.18. 00:29

Legyen mostmár a CSALÁDODÉ a főszerep. Mert nagyon megérdemilk.