FACEBOOK

Kásás Tamás: "Jelenleg úgy érzem, ez a szép befejezés"

Kásás Tamás: "Jelenleg úgy érzem, ez a szép befejezés"
hozzászólás, 2008.09.11.

Hosszú pályafutása során először kellett (volna) visszatartania a sírást. Meg sem próbálta. Pekingi történetei megvilágítják, hogy mitől igazi CSAPAT a magyar válogatott. Számára most egy nyugodt év következik, a világ legjobb klubcsapatában, nagyon sok pénzért, kizárólag nemzetközi kupameccseken fog játszani. Még az is lehet, hogy kipiheni magát és éveket fiatalodik...

Diapolo



- Rúgjunk fel minden hagyományos dramaturgiát és kezdjük a lényeggel. Csaknem egy éve, amikor a vlv olvasóinak kérdéseire válaszoltál, ezt mondtad: "Ha ma kéne döntenem, azt mondanám, az olimpia után abbahagyom a válogatottban való szereplést. De soha nem lehet tudni." Mit mondasz most?

- Most azt mondom, valószínűleg abbahagyom, de várok még, hadd ülepedjenek le a dolgok.

- Mármint válogatott szinten hagyod abba?

- Persze. Nem nagyon hinném, hogy ez a szándék változni fog, most úgy érzem, elég.

- Fizikailag érzed magad fáradtnak vagy a sok-sok év monotóniája, esetleg lelki gyötrelmei nem vállalhatók már?

- Természetesen fizikálisan is eszméletlenül fárasztó volt ez a sok év. De mentálisan, pszichésen is legalább ugyanannyit kivesz az emberből. 1994 januárjában hivott be Horkai György először, 18 éves voltam. Rá két évre már stabilnak volt mondható a helyem. Azóta folyamatos az elvárás, mindig a legjobbat várják az embertől, klubban és válogatottban egyaránt. És "ezek ketten" soha nem voltak tekintettel a másikra - tegyük hozzá: jogosan.

- Számomra megdöbbentő volt, ahogy a pekingi siker után gyakorlatilag a legnagyobb élményedként azt fogalmaztad meg, hogy magadat láttad az "első aranyosok" örömében. Tényleg visszapörgött benned a pályafutásod filmje?

- Ezt azért nem mondanám. Viszont amikor pár perccel a vége előtt az egyik gólunk után a visszaúszásnál azt mondtam Duminak, hogy olimpiai bajnok vagy, ugyanazt a kaján mosolyt láttam az arcán, mint ami rám volt jellemző fiatalabb koromban. Ráadásul már ennél a mondatnál elkezdett töredezni a mécses. És ez valami hihetetlenül felemelő érzés volt.  Aztán, ami a lefújás utáni pillanatokat illeti, na olyat még nem éreztem amióta vizilabdázom.

- Miért, az milyen volt?

- Azt kezdtem érezni, hogy sírnom kell. Mondogattam magamban, ez nem lehet, 14 év válogatottság alatt egyetlen meccs után, egyetlen egy himnusz közben még csak egy csepp sem gördült ki. De nem tudtam visszatartani, és talán nem is akartam. Nagyon megkönnyeztem a végét.

- Hát itthon is sírt mindenki, igaz, már Sydney-nél is... Te meg biztos megöregedtél...

- Nem tudom, nem hiszem, hogy a kor tenné ezt. Abban a pillanatban sok minden előhozhatta ezt belőlem. Maga a tény, hogy sporttörténelmet írtunk. Az, hogy úgy nyertük meg a harmadik olimpiánkat, hogy valljuk be, nem sokan hittek benne nyár elején. Ennek a három hétnek a leírhatatlan feszültsége. Ennek a 14 évnek a leírhatatlan feszültsége. Ahogy ránéztem a fiúkra, azokra, akikkel az első sikereinket együtt értük el még kamaszon. És most ennyi év után ismét sikerült. EGYÜTT, úgy, ahogy régen.



- Szóval azért csak benne van a kor, a közös fiatalságotok, ez egyfajta búcsú...

- Igen, lehet hogy a búcsú íze is benne volt. És ilyen befejezés csak az álmaimban volt, de ott sokszor. Mert így szerettem volna befejezni. Tökéletes. Erről álmodoztam, hogy meglesz a harmadik.



- Papesznél a dobogón tört el a mécses, te akkor már rendben voltál?

- Igen, akkor már nagyon vidám voltam, de mielőtt kivonultunk volna az eredményhirdetéshez, még pici meghatódottság volt bennem. Talán mert akkor láttam Gergely Pistit is sírni. Aki, ha jól emlékszem, a vízben még azt mondta nekem: úgy sírsz mint egy kislány...

- És akiről pedig közismert, hogy fizikailag talán a legerősebb a csapatban...

- Igen, de a lelke is legalább akkora, mint a fizikai ereje.

- Mindenki tudja, hogy a te lelked az "átlagosnál" (ha van ilyen) sokkal érzékenyebb. Kemény Dénes azt mondta, másnál a kisebb durvaság válik be, nálad csak a simogatás. Tényleg ennyire számít, hogy hogy szólnak hozzád?

- Azért arra is volt már példa, hogy Dénes keményen leszúrt meccs közben, erre a következő negyedben gyorsan lőttem három gólt.

- Igen, ezt ő is emlegeti, de hozzá is teszi, hogy ennek nagy kockázata volt...

- Nem tudom, milyen kockázatról beszélt?

- Hát hogy esetleg rosszul sül el ez a hangnem...

- Az biztos, hogy nem szálltam volna ki a medencéből és nem estem volna neki. Olyat meg sohasem csináltam, hogy csak azért, mert engem lecsesznek, beleszarok a csapat munkájába.

- Néhány héttel az olimpia előtt 60-70 százalékosnak mondtad magad. Mennyi jött ki a végére?

- Körülbelül ugyanannyi és borzasztóan sokat szenvedtem emiatt az olimpia alatt. Utólag már nem zavar annyira, hogy nem villogtam sokat, már értékelem az apróbb pozitívumokat is, azt, ha csak egy pici jót hozzá tudtam tenni. Persze kint nem volt könnyű feldolgozni és elfogadni azt, hogy nem sikerül kiadnom a tudásom legjavát.

- Szinte szégyellem magam, ne már, hogy én vigasztaljalak, de a kapitány pekingi nyilatkozata szerint is végig nagyon hasznos volt a játékod, a végére pedig megjöttek a gólok is.

- Igen, hasznosan akkor is tudok játszani, ha nagyon nem megy, ez valamennyire a véremben van. De a képességeim alapján ennél sokkal többre vagyok hivatott. Szinte fizikailag fájt, hogy ez nem tört a felszínre.

- Nem aludtál miatta? Rossz kedved volt? Beszélgettél róla például a pszichológussal?

- Inkább magamban örlődtem, de a hangulatom csak akkor volt rossz, amikor egyedül voltam. A fiúk között jól éreztem magam, nem éreztették velem, hogy többet várnának, sőt, nagyon aranyosak voltak. A Montenegró elleni elődöntő után például Dumi odajött hozzám, már a faluban, és azt mondta: "Jó volt téged látni örülni a szereléseidnek és a gólodnak!" De a legszebb mégis az volt, amikor Tibi leült velem beszélni. A csoportmeccsek után a szobánkban megkérdezte: mi a baj? Valószínűleg látta rajtam az elkeseredettséget. Nem igazán tudtam mit válaszolni, de ő meg is előzött. Nem szeretném szóról szóra elmondani, a lényeg az, hogy eszméletlen jól esett, amit mondott. Mindig is tudtam hogy elismer és tisztel engem, mint játékost, de ebből az ötperces monológból megint csak ez derült ki és az ilyen szavak egy Benedek Tibi szájából óriási lökést adnak.

- Váltsunk témát. 2007 tavaszán, amikor Reccóban megkérdeztem, meddig leszel egyedül, azt mondtad: ennek a dolognak magától kell jönnie, így (és csettintettél egyet), egy pillanat alatt. Most már egy éve, hogy nem vagy egyedül. Tudom, hogy minden korábbinál szívesebben jöttél volna haza az elmúlt szezon végén. Miért vagy még most is reccós? Ráadásul a következő évben az idegenlégiósokkal kapcsolatos szabály miatt csak a kupában játszhatsz...

- Mivel legszívesebben Budapesten játszottam volna, ezért csak 2-3 csapat jöhetett szóba.

- Nem hívtak?

- De hívtak. Vagyis egy csapat hívott még karácsonykor. Megbeszéltük, hogy ha márciusban otthon leszek a válogatott miatt, leülünk beszélni. Így is történt. Nagyon lelkesek voltak, állítólag mindenféleképpen szerettek volna megszerezni. Mondtam, hogy ha visszamegyek Reccóba, pár napon belül jelzem, mit kérek tőlük. Ez is megtörtént. Erre viszont már nem jött válasz sem. És azóta sem hallottam felőlük, pedig nagyon sokáig húztam kint a szerződésem aláírását úgy, hogy a Recco minden nap nyaggatott.

- A csapat nevét nyilván azért nem árulod el, mert esetleg később még ott fogsz játszani. Így viszont a többi pesti klub is "hírbe kerül"...

- Nem hiszem, hogy valaha ott játszanék, bár soha nem lehet tudni. A legerősebb csapatról van szó. Hadd tegyem hozzá: engem nem az bánt, hogy nem akartak leszerződtetni, hanem hogy hallgattak, nem voltak képesek felvenni a telefont, hogy figyelj Tomi, mégsem veszünk meg, más terveink vannak, nem akarunk többet áldozni vagy bármi. Bármit elfogadtam volna, de egy telefont talán megérdemeltem volna a sunnyogás helyett. És ezek után furcsa másoktól azt visszahallani, hogy mi tulajdonképpen nem is tárgyaltunk. Mindegy, nincs bennem harag, csak nem volt korrekt, ahogy viselkedtek. Nagyon sok pénzről mondtam volna le, csak hogy hazajöhessek és egy szupererős csapatban játszhassak. Egy élmény lett volna abban a csapatban játszani. 



- Maradt Recco, ahol most horribilis összeget fizetnek azért, hogy levezess, egy év alatt 8-10 meccsen játssz?

- Na igen..., bár azért a levezetésnél még nem tartunk, ez az év éppenhogy elősegítheti klubpályafutásom meghosszabbítását.

- Most kipihened magad? És mi lesz, ha egy év múlva öt évvel fiatalabbnak fogod magad érezni? Vagy ez hülyeség, a biológia kérlelhetetlen?

- A most következő év mindenképpen ideálisnak mondható. Kevesebb meccs lesz, viszont mindegyik fontos. Többet leszek itthon, hiszen fele-fele arányban fogok kint és itthon edzeni. Meglátjuk, hogy sül el, még az is lehet, hogy túl jól, és valóban fiatalodom pár évet. 

- Öööö, esetleg London...?

- Nem, erre még csak gondolni sem merek.

- Majd később...?

- A későbbről még nem tudok nyilatkozni, de tervezni nem tervezem Londont.

- A játék utáni élet már körvonalazódik?

- Haloványan. Ezért is kellenek a szabad nyarak, hogy több időm és energiám legyen ezzel foglalkozni. 

- Szerintem nagyon nagy lesz a hiányérzeted.

- Igen, lehet hogy így lesz, biztos lesz olyan érzés bennem, hogy kívülről nézve egy-egy meccset majd elmorfondírozom magamban: hozzátehetnék még valamit. De nagyon fontos az is, hogy a fiatalabb játékosok okosan, szép lassan, türelemmel be legyenek építve a csapatba.

- Ehhez adod át gyakorlatilag a helyedet?

- Én azért adom át a helyemet, mert úgy érzem, elég. Lehet, hogy a sok fiatal mellett még elférne egy rutinos róka, aki összefogja őket, de jelenleg úgy érzem, ez a szép befejezés. Persze az ember mindig kitűzhet további célokat, de tudni kell megállni. Nem szabad telhetetlennek lenni, másról is szól az élet, mint labdákat dobálni egy kapuba. Úgy gondolom, nagyon sokat adtam a válogatottnak, és ugyanannyit kaptam is. A folytatást kicsit erőltetettnek érezném.

- Köszönöm a beszélgetést!

Címkék:
Kásás Tamás Volvo

34 régi hozzászólás

Marci hozzászólása
Marci15798
2008.10.22. 15:56

Kásás egy király a legkirályabb vizilabdás

Lindus hozzászólása
Lindus15281
2008.10.03. 22:05

Kása! Nagyon büszke vagyok rád!!!! A szüleid büszkék lehetnek RÁD,h ilyenfiúk van!!:) RÁD csak büszkének lehet lenni!!!!!!És igen,hiányozni fogsz minden tekintetben!!!!! :)

Kiti-Kati hozzászólása
2008.10.03. 01:15

Szívből gratulálok, a felbecsülhetetlen eredményességednek, az inteligenciádnak, a sokat emlegetett ÉRZÉKENYSÉGEDNEK. Láttad volna, én, a nagyi, milyen feszültséggel, és görcsösen szorítottam értetek, s főleg Érted. Neveltem én is egy válogatott Úszót, aki-Neked nem kell mondanom,- kisgyerek fejjel, ember felettit teljesített. Iskola:5-4,8-4,6 bizonyítvánnyal, Iskolába járva, nap mint nap,: mellett: NAPI 30.000 métert,+ erőnléti edzést, évi 54 versenyt teljesített, s jött: LOS ANGELES??!!??? Ahogy a reklámban látom, félt az édesanyád, így féltelek én is. Neked kell döntened, de az én tanácsom, igaz szívből,: vezess le 1 évet, és fejezd be a válogatott pályádat, a csúcson!! Foglalkozz gyerekekkel, a PÉLDAKÉPED nekik garancia a Te sikerességedre is, és az ÉRZÉKENYSÉGED is megvan! Ne várj már semmire, hisz MINDENT learattál már, és egy egész ország, büszke RÁD.Tán egy egész Európa is. Magyar bajnokság??? Azok után, amilyen inkorrektül viselkedtek Veled, ez Neked már KISNYÚL! Ne dőlj be!!! Ne hidd, nagyon is magyar vagyok, s én is Veled és sok magyarral együtt könnyeztem, ahányszor a HIMNUSZ, szólt Nektek. Találd meg a civil boldogulásodat! Kívánok jó egészséget, és köszönöm azokat az órákat, amikor jó volt magyarnak lenni általatok. Én Veled vagyok! Szeretettel: Katy

Zs hozzászólása
Zs15076
2008.09.23. 14:46

Hiányozni fogsz, minden tekintetben!

petra77 hozzászólása
petra7715027
2008.09.20. 18:26

Szia Tomi! Tartottam valami ilyesmitől... Évekig ültem a TV előtt a meccseiteket nézve, ehhez igazítva a programjaimat (az olimpia ideje alatt még a vezetői értekezletről is kilógtam meccset nézni...), és csak álmodoztam róla, hogy egyszer majd veszem a bátorságot, és bármilyen hülyének néz a család, elmegyek egy meccsre, hogy élőben lássalak Titeket. Az én családomban ugyanis ilyen szinten rajongani és ilyenre pénzt kiadni nem elfogadott. Én meg évekig megfeleltem ennek. Most aztán, mire a lelkem teljesen kiürült, és csak Ti tudtatok kicsiholni belőlem lelkesedést (de Ti extra méretűt!), és elhatároztam, nem érdekel senki véleménye, látni akarlak benneteket élőben játszani, akkor lehet, hogy már lekéstem róla?! Tudom, ott vannak a többiek, de a Ti nevetek, személyetek nekem maga a válogatott. Jó lenne még látni Téged itthon játszani. Köszönet a sok szép gólért, a csodás játékokért, és az ilyen cikkekért, amik olvastán muszáj a lecsorduló könnyeket törölgetni. Legyen szép az elkövetkezenő hónapod, éved, éveid. Hiányozni fogsz (a többiek is). Szeretettel: Petra

polo hozzászólása
polo15026
2008.09.20. 12:36

Tényleg a világ legeredményesebb játékosa magyar bajnoki cím nélkül nem élhet!!! Tomi a Recco után meglesz ugye??:)

Heart hozzászólása
Heart14998
2008.09.18. 17:26

Többen méltatjátok az érzékenységét,miközben azt kéritek, folytassa. Szerintetek egy picit rosszabb (ezüst, ne adj' isten bronz) meccs után is ilyen kedvesen és megértően kommenteznek majd a "szurkolók"?? Nekem is megszakad a szívem, ha abbahagyja, de most legalább szeretettel teli légkörben, egy szép, dicsőséges esemény után születik ez a döntés. A rosszindulattól fröcsögő,megalázó,közönséges beszólásokra nem kellene Londonig várni... Elképesztő, hogy a kiegyensúlyozott idegállapot érdekében a PÉLDAKÉP habitusú Embereknek el kell zárkózniuk a sajtótól! Sajnos ezeket a szennyben kurkászó orgánumokat és 'terméseiket' tömegek igénylik és biflázzák az országban. Tamás, kívánom, hogy kapd meg az élettől mindazt az örömet, amit általad kapott sok-sok ezer ember! Ha lehetőséged lesz gyerekekkel foglalkozni használd ki, mert Te olyan típusú ember vagy, aki képes nekik szárnyakat adni, és a sikereiknek sajátodként, őszintén örülni!!

Gergő hozzászólása
Gergő14952
2008.09.16. 21:41

Rajta és rajtuk nőttem fel ők voltak a példaképeim az elmúlt 15 évben az utánpótlás eb és vb megnyerése óta nehéz felfogni hogy egyszer ők is befejezik de ha így döntenek elfogadjuk

Szöszke hozzászólása
2008.09.16. 01:40

KÖszönjük Kása!Nehéz szívvel bár de bárhomi is legyen a döntés elfogadjuk. EMBEREK vagytok nem gépek és a parton is megálljátok a helyeteekt ez biztos.

Lillus hozzászólása
Lillus14906
2008.09.15. 12:37

Nehéz szavakba önteni ezeket az érzéseket,azért megpróbálom: köszönet Neked,Tamás és az egész csapatnak, stábnak azért a sok boldogságért és örömkönnyért,amelyet a csodás játékotok és emberi nagyságotok váltott ki. Örülök,hogy épp ebben a korban élhetek,amikor ilyen bámulatos és csodálatraméltő sportolók róják a hosszokat és lövik a szebbnél szebb gólokat! És ezek nem üres szavak,mind mélyről,szívből jön! Ha csak feleannyi sikert értek el az élet más területein,mint a sportban,szerintem már akkor is elégedett emberek lehettek! Sok sikert, és ami a legfontosabb, JÓ EGÉSZSÉGET kívánok!

Marika hozzászólása
Marika14896
2008.09.14. 18:58

Gratulálok az eddigi sikereidhez. A továbbiakban sok sikert, jó egészséget a civil életben - amennyiben befejezed a válogatottban - de remélem még vállalni fogod egy kis pihenés és kikapcsolódás után. Külön elismerés a szüleidnek, akik ilyen nagyszerű embert neveltek belőled, és persze az edzőidnek, akik felismerték a tehetségedet és segítettek abban, hogy ezeket a nagyszerű eredményeket elérhesd. Sok boldogságot a pároddal együtt, és remélem még láthatunk magyar csapatban vizilabdázni.

Flóra hozzászólása
Flóra14895
2008.09.14. 18:30

Hiányozni fog a válogatottból,de ne csak ő hanem a Tibi,és a Papesz is...

Manó hozzászólása
Manó14892
2008.09.14. 14:37

Gratulálok a 3. zsinorban megnyert Olimpiádhoz és sok szerencsét a továbbiakban.Tuttommal nincs még magyar bajnoki cimed.

xxx hozzászólása
xxx14891
2008.09.14. 13:35

Z-k! Szerinted? Barátnője...:)

t hozzászólása
t14886
2008.09.13. 21:07

Ki bitorolja a nick nevemet?2008-09-11-én 08:08-kor én biztosan nem! reagáltam a cikkre!!! Éva néni!

zzzzzz hozzászólása
zzzzzz14885
2008.09.13. 21:04

Ki az az Eszter???

krisztián hozzászólása
2008.09.13. 13:42

jó volt olvasni ezt az interjút, ismét kiderült, milyen ennek a csapatnak a szellemisége: amellett hogy iszonyú munkát végeznek nap mint nap, tök emberi és érzékeny fiúk alkotják (végre jó volt a kérdező...) ahogy itt egyre több szó esik arról, hogy ki megy, ki marad a mi (akiknek az elmúlt 10 x évben ez a csapat nagyon sokat jelentett) életünkből is eltűnik veletek valami... köszönjük nektek, és most köszi külön neked Tomi AZOKAT a felejthetetlen pillanatokat! és nagyon köszönjük, hogy ez a generáció úgy lett harmadszor is olimpiai bajnok, hogy közben tökéletesen megoldotta Dénes az újak beépítését is, már most ütőképes csapatunk van!

mzperx hozzászólása
mzperx14870
2008.09.13. 08:16

Nemzeti jelképek vagytok!

tiger hozzászólása
tiger14868
2008.09.12. 21:30

Tomi! Egyszerűen művészet amit csinálsz. Akkor is kiválóan pólóztál, mikor nem ment annyira a játék elöl. Azt gondolom, hogy a kevés meccses év éppen jó lesz ahhoz, hogy újra "éhes" légy :) Szeretnénk még látni, az az igazság. Az interjú...hát...megint potyogtak a könnyeim, na... Mondtam, hogy Ti vagytok a legjobbak, még 2 éve, a R.W. koncerten. Pihend ki magad, és pár hónapig ne is gondolj vízilabdára...tovább úgy sem bírod :))

K.o. hozzászólása
K.o.14858
2008.09.12. 14:47

Kedves Kása! Ez az interjú is bizonyítja kimagasló intelligenciádat! Kívánom a legjobbakat egészségben, szerelemben (Eszterrel!!!),- és majd hívatásodban! Kevés férfi van, aki ennyire ki tudja mutatni és felvállani érzelmeit, érzéseit. GRATULÁLOK a szüleidnek, hogy ilyen értékes embert neveltek!

Heni hozzászólása
Heni14856
2008.09.12. 09:27

Gratulálok az eredményeidhez és további sok sikert kívánok! Nélküled és a többi 3x-os olimpiai bajnok nélkül már nem lesz ugyanaz a válogatott. Az "öregek" (jó értelemben öregek; én is 76-os vagyok) nélkül ilyen eredményeket biztos, hogy jó pár évig nem ér el a válogatott. És akkor majd az a sok kritizáló ember, akik az elmúlt 4 évben csak kritizálták a csapatot az elvesztett döntők miatt, majd visszasírják az ezüstöt is. Még azért reménykedem, hogy néhányan meggondolják magukat és maradnak a válogatottban. 2004-ben az olimpia után a válogatott egy országjáró turnén vett részt, így a szurkolók találkozhattak a fiúkkal szerte az országban. Idén is jó lenne egy ilyen, így legalább még egyszer együtt látnánk ezt a fantasztikus csapatot.

k.z. hozzászólása
k.z.14851
2008.09.12. 01:05

Rettentő érzékeny,mint minden zseni.

sophie hozzászólása
sophie14850
2008.09.12. 00:25

Tudom, milyen kórról beszél Mizu és a többiek... igen, azt hiszem ha egyszer erősen kell koncentrálnom életem legboldogabb pillanataira, a Pekingi Férfi Vizilabda Döntő mindenképpen köztük lesz (és még jónéhány pólómeccs)!! Ilyen tiszta, tömény öröm, mint amit a Ti játékotok ad nekünk FIÚK, nem is tudom, hogy hányszor adatik meg az életben, de nagyon ritkán!!! És még egy vallomás: én mióta a vízilabdát megszerettem, azóta érzem, milyen hosszú idő EGY PERC, és hogy mennyire meg tud fordulni a világ egy perc alatt, mennyit lehet küzdeni egy perc alatt. Amúgy se vagyok egy feladós típus, de ez a sport (ha csak nézem is!) megtanít arra, hogy harcolni, küzdeni kell az utolsó másodpercig. És hogy élvezni kell a küzdelmet. (Nem csoda, hogy Kemény Dénes kedvenc zenéje a Pink Floyd: a Hey You c.számban: "don't give up without a fight!!" és az az őszinte, együttérző hang amely énekli!!! hát, igen, erről szól az egész! egy hadüzenet az ellenfélnek: kell a győzelem? gyere vedd el ha tudod! de úgy szállni vízbe, hogy ez a miénk, ez a mi kincsünk, őrizni kell - talán egyik sportban sem adják ilyen drágán a vízilabdán kívül!!! ÉS HÁNY ILYEN FONTOS DOLOG VAN AZ ÉLETBEN!? RENGETEG!!!). KÁSÁS TAMÁSnak gratulálok a fantasztikus pályafutásért ami az eddigieket illeti. Csodálatos Férfi, aki ragyog a vízben, intellektuálisan, fizikailag, minden szempontból. Még amikor rossz passzban van, akkor is ragyog, innen üzenem neki! Kár, hogy Ő nem látja! (HEY YOU!!) Bárhogy is döntene, mi szurkolók boldogok lehettünk, hogy láttuk akár egyszer is, a zseniális játékát. De valamiért én úgy érzem, hogy ezek a FIÚK nem így hagyják abba. Pekingben Kásának nagyon sokszor felvillant a zseniális játéka, a tűz ott szunnyad belül, dolgozik, érleli tovább a csodálatos, érzékeny embert. Ez a tűz fel fog még lobbanni. Ezt pl arra alapozom, ahogy (fotókkal dokumentáltan) a legtökéletesebb lelki nyugalommal áll a hadonászó ellenfél előtt, és elegáns, már-már unott mozdulattal zseniálisan szerzi meg a labdát, majd ugyanolyan zseniálisan passzolja tovább az adott pillanatban a tökéletes helyére: vagy egy jó helyzetbe, vagy egyenesen a kapuba. Szóval itt látszik, hogy az "alvó Tigris" még így is zseniális, tized lángon is zseniális. Nem sok kell annak a tűznek, egy ilyen érzékeny embernél bármilyen pozitív élmény fellobbantja!:) Kívánom, ha fellobban a láng, tartson nagyon nagyon soká, egészen a nyugdíjas évekig!!!:)) Soha többet ne hagyja szunnyadni!!! De ha úgy döntene, hogy visszavonul, azt is meg tudom érteni, az élet tényleg annyi jó lehetőséget ad, egy ilyen adottságokkal rendelkező ember rengeteg mindenbe foghat még bele, amit ugyanígy (na jó, majdnem ugyanígy:)) fog élvezni!! (még ha most egy kicsit uszoda undort kapott is) Sok sikert kívánok az újrakezdéshez is más területen, ha úgy döntene. Én azért szurkolok egy londoni búcsúért, az lenne az igazi: csúcsformában megmutatni mindenkinek Londonban!:)) PS: Nem tudom a konkrétumokat, de azért elég durva az az agyi bedarálás, amit Kemény Dénes emleget, és Ő csak tudja! Már az is elég, ahhoz, hogy elvegye a kedvét, aztán ez a másik hír, a sunnyogásról, ez pont elég egy érzékeny embernek. Azt szeretném üzenni, hogy MINDENKI KAPJA BE AKI LEHÚZTA KÁSÁT!!! És igaza van, a körítés, a tálalás nem mindegy, akármilyen hírekről is van szó, kapja össze magát, aki ekkora kaliberű tehetségekkel beszél, szedje elő a nagyapjától örökölt jómodorát, vasalja ki, és úgy menjen oda, akkora tisztelettel a lelkében, amekkorát csak össze tud kaparni otthon, valahol a zsigereiben talán van még nyomokban belőle. Mert ezek az EMBEREK megérdemlik a maximális tiszteltet!!! Egyébként pedig a tisztelet mindenkinek kijár a portástól, a takarítótól kezdve mindenkiig (ezt is idézhetném Kemény Dénestől). Hallatlan bunkóság, amit itt olvashattam, akárki is viselkedett így előszöris KAPJA BE, és Kemény Dénes szavaival élve "nem érdemli meg, hogy kiszolgálják a közértben", továbbá kívánom, hogy kapja vissza, amikor a legkevésbé számít rá (vissza fogja kapni, biztos lehet benne, a sors már csak ilyen - igazságos!!) Na, eleget beszéltem. Bár történne már valami csoda, és az emberi méltóság, becsület, tiszteség, egyenes gerinc, ilyenek divatba jönnének megint ebben az országban, mert így eléggé lehangoló ami nap mint nap megy. Kívánom, neveljen a póló tisztességre hosszú nemzedékeket, ez az egyik "hely" ahol biztos, hogy lehet tisztességet tanulni!

editsun hozzászólása
editsun14846
2008.09.11. 20:36

...én hittem benne végig, ezek szerint azon kevesek közül való vagyok...mert ha kitartóan és szenvedélyesen hiszünk valamiben, no meg teszünk is érte, az valóra válik....olasz emberektől tanultam meg, mindet akkor kell abbahagyni, amikor a legjobb...szép pályafutás, nagy munka, szép befejezés....gratulálok a munkához, hithez, alázathoz, kitartáshoz, elkötelezettséghez, a csapat játékossághoz, a professzionalizmushoz,s persze nem utolsó sorban a gondolkodásmódhoz...békés, vidám, hatalmas menyiségű pihenést, sok felszabadult pillanatot....és további harmónikus, boldog életet, annak bámely területén. Vannak pillanatok, amikor kell és érdemes sírni, megmutatni az érzéseinket tiszteletreméltób és őszintébb minden szónál. Mély tisztelettel, edit

kerikaj hozzászólása
kerikaj14845
2008.09.11. 20:11

Mizu, én is ugyanebben a kórban szenvedek, és sztem még van ezzel jópár ember így.. :) Tipikus esete annak, amikor az ember egyik szeme sír, a másik nevet. Sírunk, mert valami minden bizonnyal véget ért Pekinggel, ugyanakkor örülünk, hogy nézőként, szurkolóként részesei lehettünk ennek a csodának, amit véghez vittek a fiúk! Nyilatkozat tökéletes, olyan, mint mindig.. Szép volt Tomi, köszönjük Tomi! :)

Coach hozzászólása
Coach14844
2008.09.11. 20:07

Tomi, pihend ki magad es vissza a csapatba! Ne viccelj. Nelkuled (meg) nincs Magyar Vizilabda Valogatott. Vard meg az uj '91-es tehetseges gyerekeket es utanna fel akaszthatod a gatyat : ) Az lesz az uj arany csapat: '81-91-es generacio. Sok sikert az Euro Ligaban. Alig varom, hogy pihenten ugy jatszal mint ahogy az hozzad melto: minden idok leg jobb jatekosakent. Gratulalok es sok sikert Tomi!!!!

Mizu hozzászólása
Mizu14843
2008.09.11. 15:46

Ó, Istenem, nem tudom, mi van velem, majdnem elbőgtem magam, miközben olvastam az interjút... Elolvastam (csak önsanyargatásként:) a döntő élő közvetítését itt, és akkor is.. Hát mi van velem? Itt vannak ezek a gyerekek (azok, persze, Tomival egyidős vagyok...), a mi, az ország gyerekei, és mekkora EMBEREK már ők, kéremszépen! Tizenévesen nem tudnám, melyiket válasszam példaképnek, de most sem késő (most is bajban lennék). Kása amúgy is a szívemhez nőtt, mert akkor láttam először pólómeccset, amikor a sevilla-i EB-n az ő 3 góljával nyertünk a szerbek ellen. Azelőtt nem tudtam, mi az a vízilabda, azóta meg nem létezik más sport.... És érdekes, (lehet, hogy csak véletlen), hogy ugyanazt a hihetetlen gyors és kecses, kissé oldalsó csuklódobást vélem felfedezni most Varga Duminál is, mint nála... Letöltöttem a rádió közvetítését, az elődöntőt meg a döntőt munkába menet ki tudja hányszor hallgattam már végig, a döntőt már kb. négyszer láttam, mindig könnyezés volt a vége:))) Azt tudom, hogy ha a következő pár évben valami rossz sorozat kap el, csak ezekre a FIÚKra kell gondolnom, és mindjárt szép lesz az élet. Hát mi baj érheti az embert, ha az országának ilyen fiai vannak? Ez már kóros amúgy? :))

Kriszti1 hozzászólása
2008.09.11. 15:38

KÁSA SOK SZERENCSÉT AZ ÉLETBEN BÁRHOGY DÖNTESZ és KÖSZÖNJÖK AZT a SOK ÖRÖMÖT a MIT OKOZTATOK NEKÖNK.

Anita'78 hozzászólása
2008.09.11. 13:21

Igen, ...ezért szeretünk Tomi, mert ilyen vagy! :) Köszönet a sok-sok élményért! További nagyon sok sikert az élet minden területén! Üdv, Anita

Bambi hozzászólása
Bambi14838
2008.09.11. 12:06

Nekem is tetszik az interjú! Viszont egy kicsit elszomorít a legjobb csapat (akiket én nagyon-nagyon szeretek:):) vezetőségének viselkedése... a telefon minimum lett volna. Szerencsére Kása nem vette annyira a szívére.:)

Séfer Annamária hozzászólása
2008.09.11. 11:50

Kedves Tamás! Szívből gratulálok a fantasztikus válogatott pályafutásodhoz, és nagyon sok sikert kívánok a klubcsatban eltöltendő további évekhez és utána a civil életben! Megtiszteltetés volt látni a magyar vízilabda válogatottban téged, egy utánozhatatlan zsenit, aki egyben őszinte, szeretetreméltó, érzékeny ember is. Köszönet mindenért, amit az elmúlt években a válogatottnak, és ezáltal nekünk, szurkolóknak adtál! Reméljük, atért látunk még itthon játszani! Üdvözlettel: Annamária

Birge hozzászólása
Birge14835
2008.09.11. 11:05

Ez egy értelmes, okos ember hasonló nyilatkozata volt, de hát nem véletlen ez sem! Lehet, hogy hülyeség de kinyomtattam és elraktam a relikviáim közé. Ott van pl. az aranyat nyert junior és az ifiválogatott képe is! Ezeket érdemes megőrizni! Hajrá magyar vizilabda, hajrá magyarok!

sirpeter hozzászólása
2008.09.11. 08:47

Tamas KOSZONUNK mindet es sok sikert kivanunk barhogy dontesz!

t hozzászólása
t14830
2008.09.11. 08:08

Okos nyilatkozat, bár Tamástól ez nem meglepő :) Én azért remélem, hogy ha nem is Londonig, de egy ideig azért még néha legalább a válogatottban láthatunk játszani. és még egy: VALAKI HOZZA MÁR HAZA!!! :)