FACEBOOK

Radikális változtatásokat a vízilabdázásban! - interjú Varga Dániellel

Radikális változtatásokat a vízilabdázásban! - interjú Varga Dániellel
hozzászólás, 2008.05.16.

Ha egy év késéssel is, de megtudhatjuk, miért nem szerződött tavaly ilyenkor Bresciába. Beszél öccséhez fűződő kapcsolatáról, s arról, hogy szép folyamatosan növeli testsúlyát, ne tudja őt beforgatni az ellenfél centere. Komolyan aggódik a vízilabdázás jövőjéért, konkrét ötletei vannak a nézőszám, a népszerűség növelésére, beleértve jelentős szabályváltoztatásokat is. Óvatosan közlekedik, megnéz minden köszöböt, nehogy megsérüljön pár hónappal az olimpia előtt...

Diapolo

Négy fiútestvér van a Varga családban. Dani két bátyja már vízilabdázott, neki csak folytatnia kellett, amit aztán megtett öccse és csapattársa, Dénes is. Dani 12-13 éves koráig kosárlabdázott, párhuzamosan a vízilabdázással. Amikor kezdődtek a napi két edzések, választania kellett.

- Mi döntött a vízilabda mellett?

- Voltak sikerélményeim a kosárlabdában is, de nem azt választottam, részben a családi nyomás miatt, részben azért, mert a vízilabdában nagyobb eredményeket lehet elérni a magyar csapattal, a nemzeti válogatottban, mint a kosárlabdában.


- Ha valaki fellapozza a Vasas bármelyik szezonra szóló vízilabda-programfüzetét, azt találhatja benne, hogy Dani posztja jolly. Megtudhatjuk, hogy ez mit is jelent pontosan?

- Két esetben lesz valakiből jolly. Az egyik, hogyha semelyik poszton nem olyan jó, hogy azt a posztot kitalálják neki. A másik eset pedig az, hogy mindegyik poszton használható, és tényleg jó. Hát, én csak merem remélni, hogy a második ok miatt lettem jolly. Legalábbis a némileg elfogult Vasas-könyv alapján. Ez valószínűleg azért van, mert előfordul egy meccsen, hogy rosszkéz-szélsőtől bekken át, kapás-szélsőig bárhol feltűnhetek a center és a kapusposzt kivételével.

- Nem jelent ez túlságosan nagy terhet?

- Ez nem probléma, nagyon szeretem ezt a változatosságot.

- És a válogatottban mi a helyzet?
 
- Ott specifikusabb a dolog. Mondjuk ott sem egy posztom van, hanem vagy bekkelek vagy kapásoldalon játszom.

- Tetszik ez a felállás?

- Tetszik, de még jobban tetszene, ha 10 kilóval több izom lenne rajtam, mert a bekkelés még jobban menne. De azért az egy teljesen más szerep. Míg a Vasasban van olyan meccs, hogy nem vagyok a cserepadon, mert négy negyedet végigjátszom, a válogatottban zaklatottabb a ritmus. Hiszen van, hogy bemegyek 3 percre, és akkor kell maximálisan teljesíteni, mindent kiadni. Utána van, hogy egy negyedet ülök, és megint három percet megyek be. Tehát más a lüktetése az egésznek.

- Mit tesz azért, hogy „gyarapodjon a testtömege”?

- A plusz 10 kg csakis valami csalás útján jöhetne létre, hiszen olyan testalkatom van, hogy egyszerűen képtelen vagyok kilókat felszedni, amelyekből aztán izmot lehetne varázsolni. Szép fokozatosan lehet évről évre 1-2 kg-mal növekedni, amit egyébként be is tartok, mert az elmúlt 2-3 évben 4-5 kg-t szedtem fel. Végül is elégedett vagyok ezzel. Segít megvalósítani azt a néhány évvel ezelőtti elhatározásomat is, hogy kevesebbet állítsanak ki. A bekkelés miatt van szükség nagyobb súlyra, mert akkor nehezebben kerül be az ember a center mögé, alapvetően vert helyzetbe.

- Elevenítsük fel eddigi pályafutásának főbb állomásait.

- Lényegében UTE-nevelésű játékos vagyok. Régebben volt a Tungsram. A Tungsram, mint cég, azt hiszem nem támogatta tovább a vízilabdát, ha jól tudom semmilyen sportágat sem. Egy évre az egész szakosztályt átvette a Kordax nevű cég. Valamilyen okból nem maradt pénz a szakosztálynak, ezért szinte az egész Kordax átment az UTÉ-ba. Mivel kordaxos voltam, én is mentem. Tehát nincsen lila vér az ereimben, nem is Újpesten nőttem fel. Igazából semmilyen különös érzelmeim nincsenek velük kapcsolatban, de csak jó emléket őrzök onnan. Nagyon sokat köszönhetek nekik.

- Akkor mégis mi vitte át a Vasasba?

- 1999-2000 körül, amikor Faragó Tamás volt az edző, hívott, és emlékszem, hogy szerződést ajánlott, de akkor Godova Gábor volt az UTÉ-ban a felnőtt edző és én szívesen maradtam vele. Hozzáteszem, hogy megérte, mert tényleg nagyon sok mindent tanultam, és ott már 17-18 évesen végigjátszottam 2 szezont. De 2001-ben, amikor Somossy József előállt a koncepciójával a „Nagy Vasas”-t illetően, akkor elcsábultam. Somossy Józsefnek akkor igaza volt, az tényleg egy nagyon jó koncepció volt, csak velem kapcsolatban egy kicsit túlzott. Mármint a becsült játékidőről, amit a medencében töltök majd. Ezzel azt akarom csak mondani, hogy eljöttem a Vasasba, nagyon szívesen, mert nagyon jó játékosokkal, egy nagyon jó csapatban, egy jó edzővel dolgozhattam. Tényleg jó csapat volt, mert majdnem mindent megnyertünk, de keveset játszottam. Ez csalódást okozott akkor.

- Mindez már nem tegnap történt, azóta mégis mennyit változott a Vasas?

- Nagyon sokat, hiszen hét év telt el. Nekem ez a hetedik szezonom a Vasasban. Az első háromról nem szívesen beszélek. Illetve beszélek, csak negatív előjellel, mert nagyon keveset játszottam. Nincsenek jó emlékeim. Bár az első évben nyertünk a magyar bajnokságon kívül KEK-et, magyar Szuperkupát és Magyar Kupát is, de mégsem éreztem jól magam, mert úgy éreztem, és úgy érzem még most is, hogy méltatlanul keveset játszottam és ültem sokat a padon.

- Olyan nevekkel játszott ekkor együtt…

- Persze. Főleg a harmadik évben, amikor Kásás édesapja volt az edző. Úgy gondolom, hogy az egy strukturálisan tökéletes csapat volt. Végig lehetne menni, hogy volt két különböző kapus, három olyan ember, aki három különböző módon centerezik, háromféle bekk, kapásoldalon, rosszkéz oldalon is különböző játékosok, jobbkezes, balkezes. Különböző mentalitású, de fiatalos és jó szellemiségű játékosok. Mégsem jött össze. Tanulságos év volt. Egyébként az volt a legrosszabb évem, ha magamról kell beszéljek, mert ott játszottam a legkevesebbet. Az volt a legnagyobb pofáraesés, hiszen minél magasabban van az ember, annál nagyobbat tud esni. A csapatra gondolok.

- Felmerül a kérdés, hogy mindezek ellenére miért maradt mégis a TEVA-VasasPlaket játékosa?

- Abban az évben a csapat megbukott, mivel nem jutottunk be a négy közé az Euroligában, tehát nem játszottunk Final Fourt. Pont a Honvéd ellen estünk ki, illetve elveszítettük a bajnoki döntőt is. Akkor sokan eligazoltak, hat vagy hét játékos. A fiatalabb része, a két Steinmetz, Vindisch Feri, Gombos Gábor, Móci, azaz Hesz Máté, Mátyás Zoli meg én maradtunk. Akkor már olyan szemmel néztük az egészet, hogy ha ennyien maradunk, és elmennek azok, akik helyettünk játszottak, illetve jobbak voltak nálunk és ezért nekik kellett játszaniuk, akkor érdemes maradni. Be is igazolódott, azóta 3,5-4 negyed közötti mennyiséget játszom. Akkor ez volt a legfontosabb nekem, hiszen az előtte lévő három év alatt rengeteg ötlet halmozódott fel bennem, amiket a kispadon megbeszéltünk a társaimmal, de nem tudtam kipróbálni a vízben, mert nem játszottam. Ezeket később kipróbáltam, és beigazolódott, hogy voltak közöttük nagyon jó ötletek. Kis dolgokra gondolok, magukra a játék elemeire. Mindenféle mozgás, amit addig "megfigyelőként" néztem Kásás Tamástól, Varga Tamástól, Madaras Norbitól, tehát tényleg jó játékosoktól, végre kipróbálhattam és működött. Ez nagyon nagy sikerélményt okozott, mert játszani jó.



- Milyen a mostani Vasas?

- Ez a Vasas elsősorban egy nagyon jó csapat. Azt hiszem, hogy szerencsés az összetétele abból a szempontból, hogy nincsen túl sok dudás egy csárdában. Egészséges, normálisan működő hierarchia van. Itt most nem arra célzok, hogy a fiatalabbak hozzák a szendvicset, amikor megyünk vidékre busszal, hanem arra, hogy mindenki megcsinálja a dolgát, és nem akar egy emberelőnyön belül három ember is egyszerre gólt lőni, hanem mindig az történik, aminek kell. Hogyha ez tényleg működik, akkor úgy érzem, hogy verhetetlenek vagyunk.


- Hogyan hatott az idei klubszezonra, hogy nyár végén olimpia lesz?

- Az olimpiai év mindig más. Benedek Tibi mondta nekem a nyáron, hogy az ő életében az olimpiai évek mindig egy teljesen más életformát, más nézőpontot, más mentalitást igényelnek. Furcsa volt ezt tőle hallani, mert amióta ismerem, a mentalitás szempontjából ő a pozitív mintakép. Úgy látszik, erre még rá tud tenni egy lapáttal. Mondott is néhány példát. Ilyenkor minden egyes klubban megtett tempónál vagy erőfeszítésnél az embernek eszébe jut, ezt nemcsak azért teszi, hogy a végén fontos helyzetben be tudja lőni a bajnoki döntőben vagy be tudja adni, hanem beugranak a ferdeszeműek és az, hogy augusztus végén az olimpiai döntőben is be kell, hogy menjen.

- Egy éve sokáig találgatta mindenki az uszodák világában, hogy Varga Dániel a Brescia csapatához igazol-e. Végül maradt, aminek a szurkolók nagyon örülnek. Az akkori döntésben szerepet játszott, hogy 2008 az olimpia éve?

- Persze, nagy dilemma volt. A Bresciával kapcsolatban úgy gondoltam, hogy kockázatos vállalkozás, mert nincs tapasztalatom, nem játszottam még külföldön. Elsülhetett volna úgy is, hogy egy nagyon erős bajnokságban idegenlégiósként lehetek reflektorfényben, de sokkal nagyobb is a nyomás. Ez azt jelenti, hogy ha jól játszol, akkor nagyon szeretnek, nagyon hálásak, viszont ha nem, és nem jönnek az eredmények, akkor onnantól kezdve te vagy a bűnbak. Tehát nagyon jól és nagyon rosszul is kijöhettem volna belőle - lehet, hogy ez kicsit gyávaság volt. Emellett emlékezzünk csak vissza, milyen eufórikus hangulat alakult ki a bajnoki döntő alatt és után a csapat körül… Lehet hogy szentimentalizmus, amit mondok, de olyan honvágyam lett, pedig még el sem hagytam az országhatárt, hogy egyértelmű volt: maradok. Ez is egy ok, de az is, hogy a barátnőmmel együtt tudtam maradni, mert ő nem jöhetett volna ki velem a munkája miatt. Az is számított, hogy másodéves voltam a Nemzetközi Üzleti Főiskolán (IBS).

- Egy év távlatából már meg lehet állapítani, hogy jó volt-e ez a döntés.

- Jól döntöttem, mindenképpen. Főleg úgy, hogy látom, a Bresciánál sajnos nem minden sikerül úgy, ahogy tervezték. Nemcsak az eredményt illetően, hanem mindenféle anyagi vonatkozásból is. De azért is jól döntöttem, mert a Vasas a bajnokság végére összeállt, ugyanaz a hangulat alakult ki, mint egy éve..



- Brescia mellett akkor hány helyre hívták még?

- Hívtak engem előtte is. Ugyanez a dilemma, ha nem is ilyen mértékben, de fennállt. Akkor még egyéves szerződésem volt a Vasassal. Tavaly azért is gondolkodtam el nagyon, mert éppen lejárt a szerződésem. Hívtak, beszéltünk róla, örültem neki. Mindig jót tesz az ember önbizalmának, ha megkeresik ilyen jó csapattól, de korábban még nem gondoltam komolyan. Tavaly nagyon komolyan gondoltam és kevésen múlt, hogy maradtam. Volt lehetőségem máshova is elmenni, de nem véletlenül a Brescia lett nyilvános, mert az volt az az egy, amiben volt némi realitás.


- A klubszezonnak vége, kezdődik a válogatott felkészülése.

- Nagyon nagy, vérre menő harc van a válogatott játékosok között. Ez a klubmeccsen úgy nyilvánul meg, hogy mindenki hajt, hogy jól játsszon. Illetve, ahogy elkezdődik a válogatott felkészülés, mindenki tiszta erőből fog edzeni. Az a cél, hogy bekerüljön a csapatba. Amúgy sajnos nem tudtam testközelből megtapasztalni, hogy hogy is áll most a válogatott, mert a kecskeméti, illetve a hódmezővásárhelyi, valamint a margitszigeti edzőtáborozást is kénytelen voltam kihagyni Dumival együtt, sérülés miatt. Az biztos, hogy nagyon kemény versenyhelyzet van, ezáltal nem is repkednek úgy a poénok, mint egy esetleges klubedzésen.

- Hallhatnánk pár szót a legnagyobb olimpiai ellenfelekről?

- Négy csapat van, amely nyerhet, és van még hat, ők ugyan nem esélyesek az aranyra, de megverhetnek bárkit egyszer-egyszer.

- Mennyit számít Kemény Dénes jelenléte egy tétmeccsen?

- Az ember mindent belead, úgy készül egész héten vagy hónapban, hogy akkor jön mondjuk egy Honvéd-Vasas meccs. Mindent megtesz, becsületesen felkészül, ott van a meccsen, és akkor meglátja Kemény Dénest. Ez a 100 százalékra még néhány százalékot rádob, ami matematikailag nem elképzelhető, de tulajdonképpen mégis így történik.

- A Vasashoz most aláírt kétéves szerződés miatt nem időszerű a kérdés, de mégis kíváncsiak vagyunk: melyik nemzeti bajnokságban tudná leginkább elképzelni a szereplését?

- Sajnos nincs túl rózsás jövőképem a vízilabda nemzeti bajnokságokról. Úgy látom, hogy mindegyik fogy, ami azt jelenti, hogy a stabil csapatokból egyre kevesebb van. Ennek globális oka van, ami a vízilabdázásban keresendő. Egyrészt magában a játékban, másrészt a vízilabda marketingjében. Erről aztán igazán sokat lehetne beszélni. Azt hiszem, hogy a sportág megérett arra, hogy változzon. Méghozzá radikálisan, mert a tendenciát látni kell, aminek az első jele az, hogy néhány évvel ezelőtt felvetődött, hogy leveszik az olimpia műsoráról. Ez önmagában egy jel. Az illetékesek azt mondják, hogy meg kell nézni a számokat. Nagyon kevés ember nézi, csekély iránta az érdeklődés. Ezzel sajnos nem lehet vitatkozni. Azzal együtt, hogy ez egy csodálatos sportág, és ha tehetem, a gyerekeimet is „vízilabdáztatni” fogom. Legalábbis lekergetem őket az uszodába. Remélem, nemcsak wellness, fitness és csúszdapark lesz akkor az uszodában, hanem lesz még vízilabda. Egy romló tendenciát látok hosszú távon. Valamit változtatni kell a sportágban, mert ha nem is haldoklik, de manapság a sportba úgy tesznek be pénzt, hogy ki is tudjanak venni. Ehhez pedig az kell, hogy sokan nézzék, és népszerű legyen.

- Hogyan lehetne változást elérni?

- Van egy fontos tulajdonsága ennek a sportágnak, ez a „felismerés” Kárpáti Györgytől származik: a víz mindenkinek nyakig ér. Ez féligmeddig igaz. A néző nem lát mást az egészből, mint egy fejet és két kezet. Néha egy elrepülő lábat vagy egy elrepülő fülvédőt esetleg. A test 30 százalékát látja, és aki nem játszotta ezt a sportágat, az igazán nem is tudja, hogy mi történik. Ezen nem lehet változtatni, mert ha a vizet leengednénk, hogy látszódjon az egész test, akkor azt már kitalálták, kézilabdának hívják. Viszont lehetne változtatni sok olyan dolgon, ami nézőbarátabbá tehetné a sportágat. Én azt pártolom, hogy legyen kisebb a pálya és játsszon öt ember öt ember ellen, egy kapussal. Néha kipróbáljuk egymás közt a Komjádiban, meg a válogatottban is próbálkoztunk már ezzel. Most ugye 30 méteres a pálya, legalábbis a két gólvonal között 30 méteres a távolság. Azt mondom, hogy nem sokkal, 3-3 méterrel legyen rövidebb a pálya. Látványosabb, sokkal pörgősebb lenne a játék, sokkal több akció lenne. Azt a 9-től 9 m-ig terjedő középső szakaszt minimalizálná vagy tüntetné el, ahol nem történik semmi. Ezért védekezésből egyből támadás születne. Bár fárasztóbb lenne, de mint a jégkorongban, itt is akár sorcserék is lehetnének. Minden játékos 2-3 percet töltene a vízben, akkor viszont kiadna magából mindent, hiszen minden másodpercben történne valami. A háromnegyed pályáról lőtt gól teljesen normális elem lenne. Fel lehetne gyorsítani a játékot akár úgy is, hogy ha a kiállított játékos kimegy, kibújik a kötél alatt és visszajön. Ilyet már ki is próbáltak egyébként. Ha kiállítás után egyből visszajön a kiállított, akkor ott rögtön kialakul egy kis-közepes méretű helyzet, amit meg kell tudni oldani. Aztán szerintem nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a meccs előtti beszélgetésekben a néző felvilágosítására, szakértők választ adhatnának a taktikával, technikával kapcsolatos kérdésekre.


- Saját internetes oldalán a közönség véleményét is megkérdezte arról, hogy a nézők milyen újításokat javasolnának.

- Azt kértem tavaly ősszel, hogy írják meg, miként lehetne több nézőt kicsalogatni egy meccsre. Sok ötlet született, sokan beírtak. Javasolták, hogy a vízilabdameccsek köré szervezzenek show-t, legyen például tombola. Szerintem jobb kommunikációra is szükség volna a szurkolók és a csapat, illetve a szakosztályok között. Lehetnének közönségtalálkozók, akár busz-szervezés vidéki túrákra vagy külföldi meccsekre. Szerintem a lelátót is fel lehetne osztani több részre, lehetne egy VIP rész. Például Berlinben, ha jól tudom, a meccseket úgy játsszák, hogy a medence körül vacsoráznak. Nyilván egy bizonyos réteg tagjai, akik megengedhetik maguknak. Vacsora közben beszélgetnek, s nézik a meccset. Egyfajta társadalmi eseménnyé válik ott a mérkőzés. Lehet azt mondani, hogy jó, de hát nem is a vízilabdára kíváncsiak igazán, ám be kell látni, hogy ilyesmire igenis szükség van. Egy focimeccsen, Törökországban a focipályának háttal szurkolnak néhányan vagy néhány százan, mert a balhé a lényeg, meg a hangulat. Igenis hangulatosabbá kellene tenni a sportágunkat! Önmagában kevés az, amit a vízilabda tud adni, szerintem. Tehát ahhoz, hogy 1500-2500 közötti embertömeg legyen kint egy meccsen, ahhoz kevés az, hogy négyszer nyolc percen át játszanak a medencében.

- Én még azt is felvetem, hogy ne lehessen zónázni. Erre sokan furcsán nézhetnek mondván, hogy ez pont egy magyar „találmány” volt. Igen, ezzel lehetett olimpiát nyerni 50 évvel ezelőtt pont ’56-ban. A retesszel. Retesznek hívták akkor még, Markovits Kálmán találta ki. De ezzel, hogyha zónáznak a csapatok, kivesznek az individuális megoldások. Tehát a test-test elleni betörés, visszaugrás, a mezőnyben a cselezések, az átdobós csel, az improvizáció. Szerintem a vízilabdában a leglátványosabb produkcióra a center képes, de a zónában elhalványul a center szerepe. Pedig az nagyon látványos, amikor gladiátor módjára, ügyességgel vagy éppen erővel az egyik jobbnak bizonyul a másiknál. Ha csak szoros emberfogás lehetne, nem szabadna zónázni, minden szituációban egymás mellett állnának a védők a támadókkal, és csellel, vagy erővel, vagy bármiféle fifikával rá lenne kényszerítve az ember, hogy kicselezze a másikat. Úgy gondolom, hogy ez látványosabb lenne, de nem vagyok száz százalékig biztos benne. Egy próbát megérne, azt hiszem. Azt is megértem, hogy nem az olimpián kellene kipróbálni ezt. Ki lehetne próbálni pár hónapot, ki lehetne próbálni ifiben, ki lehetne próbálni a Magyar Kupában mondjuk, aminek talán nincs olyan nagyon nagy súlya. Valamit változtatni kell, mert ez így szerintem nem jó.

- Több mint egy éve látható a Vasas egyik fő szponzorának multivitamin-reklámjában. Így mindenki tudhatja Varga Dániel vízilabdázóról, hogy évente kétezer-egyszázkilencven kilométert úszik, tizennyolcezer-háromszázhússzor dob kapura, kilencszáztizenhat órát edz, nyolcvan meccset játszik és van legalább egy kiállítása is. Vajon ennek a reklámnak van hatása?

- Nem értek hozzá, azt mondják a marketingesek, hogy van. Én azt mondom, hogy nem is egy csepp a tengerben, hanem egy kanál víz a tengerben. Tehát annyival több. Ez megéri a cégnek, megéri annak, aki szerepel benne. De az igaz, hogy nem ettől kezdenek el áramolni a tömegek a meccsre.



- Hogy tetszett a reklámfilmezés?

- Nagyon nagy élmény volt maga a forgatás. El nem tudtam képzelni addig, hogy miért kell az uszodában 3,5 órát, kint a stúdióban meg 5,5 órát eltölteni. Fél perces a reklám, és ez olyan 8-9 óra volt, amíg felvettük. Nagyon sok szöszmötölés van egy ilyen forgatáson, de örülök neki, hogy megtapasztaltam.

- Minden sportágban különlegességnek számít, ha testvérpárok játszanak egymással vagy esetleg egymás ellen. A Vasasban eddig két testvérpár is volt, Steinmetz Barnabás és Ádám mellett Varga Dániel és öccse, Dénes, azaz Dumi. Mi történne akkor, ha az egyikőjük utazna Pekingbe, a másikójuk viszont nem.

- Ilyen szóba se kerülhet. Amikor az olimpiára gondolok, s próbálok szituációkat elképzelni, mindig ott van mellettem az öcsém is. Mindketten azt választottuk, hogy mindent megteszünk, hogy ott legyünk és együtt álljunk fel a dobogóra.

- Milyen a viszonya az öccsével?

1987. március 29-e óta kölcsönhatásban vagyunk, és hatással vagyunk egymásra. Emlékszem, amikor megszületett, ott voltam a kórházban, az aulában vártam rá, és nagyon untam magam, mert nem tudtam, hogy mi történik. Tehát már ott bosszantott egy kicsit. Egyébként ez csak vicc nyilvánvalóan, bár megtörtént. Mindenképpen jó hatással vagyunk egymásra és fejlődünk is egymás mellett. Jól kikapnánk a szüleinktől, ha nem így lenne!

- Ennek kapcsán persze felvetődik a kérdés, hogy a szüleik mennyire szóltak bele a vízilabdázáshoz tartozó döntéseikbe.

- Nagy hálával tartozom mind Apukámnak, mind Anyukámnak, hogy soha nem szóltak bele szakmailag, mert egy játékos nem tud kibontakozni úgy, hogyha állandóan parancsokat kap. Ráadásul olyan személyektől, akik nem is értenek a vízilabdához, se pedagógiailag, se szakmailag. Éppen ezért mondom, hogy hálás vagyok a szüleimnek, amiért soha nem volt szakmai kérésük.

 

- Mint ebből az írásból is kiderült, Dumi nem az egyetlen testvére.

- A négy testvér közül mindenki vízilabdázott. Az idősebbik bátyánk, Zsolt korosztályos válogatott volt. Nagyon nagy tehetségnek számított. Faragó Tamás a saját utódjának nevezte akkoriban, amikor Zsolt ifi volt. Csak aztán különböző okok miatt sokáig nem lett belőle I. osztályú vízilabdás. Volt legalább száz OB I-es meccse, de nem tudta kinőni magát. Az ő öccse, az én bátyám, tehát a második legidősebb testvér Zoli. Ő is korosztályos válogatott volt, a négy évvel idősebbeknél is a válogatottban szerepelt. Balkezes, és ő a zenét választotta. Először elkezdett gitározni, most pedig egy hangstúdiót vezet, ahol hangmérnök-zeneszerzőként dolgozik.

- Ha elővennénk az orvosi kartonját, elég sokáig lehetne sorolni a különböző sérüléseket, töréseket.

- Igen, ez jellemző volt rám kisiskolás, tehát gyerekkoromban is. Háromszor, nem, kétszer volt eltörve a jobb kezem, egyszer a bal. Az egyik esetre emlékszem. Sétáltam az utcán, az osztály jött vissza egy térről, és egyszerűen rosszul léptem, az alkaromra estem, és annak csontja elrepedt. Mind, az összes törés ilyen szerencsétlen eset volt. Ennek ellenére azt mondom, hogy semmi nem véletlenül történt. A testalkatom eleve alkalmas arra, hogy könnyebben történjen velem valami, s valószínűleg a koordináció vagy a figyelemmegosztás hiánya hoz ilyen helyzetbe leginkább.

- Már nincs sok idő hátra az olimpiáig, ezért létfontosságú, hogy mindenki tökéletes egészségi állapotban legyen…

- Minden küszöböt megnézek, és persze nem ugrom balerina-ugrásokat a sekélyebb vízben. De az sem jó, ha túlságosan figyel erre az ember, mert ha görcsösen koncentrál, hogy ne történjen baj, akkor biztos megtörténik.

- Köszönjük a beszélgetést!

Vályi Viktória
Címkék:
Varga Dániel

21 régi hozzászólás

Zoé hozzászólása
Zoé8750
2008.05.30. 22:07

Dani ha megvan az arany mutass már egy balerina-ugrást nekünk! :D

Csaszi hozzászólása
Csaszi8494
2008.05.21. 13:42

Kalózliga? Nem rossz, de előtte össze kellene fogni a jugo (+ Nagyvárad?)pólóval, ha szerbeket is bevonják a horvát, montenegrói, szlovén közös bajnokságba, akkor nagy hátrányba leszünk, mert ott 7-8 Vasas, Honvéd, Eger, Szeged szintű csapat fogja egymást 'gyilkolni' , ami hosszútávon mindenképpen előnyt fog jelenti

Peti hozzászólása
Peti8443
2008.05.19. 20:38

Gerendás György a Petőfi rádióban is a vizilabda szabályainak változtatásokról, és magyar olimpiai esélyekről beszélt. Érdekes interjú. (6. 38-tól megy) http://212.92.28.75/kossuth/MP3/4-Csu/Csu-K16.m3u Azt mondja nem sok esély van, mert a FINA és LEN fejesei eldöntik, hogy hogy legyen a vizilabda és ezt nem akarják kiadni a kezükből., így változtás nem nagyon várható. Hát egy dolgot lehet tenni. De ez nagyon radikális, lehet hogy tiszta őrültség. Létrehozni (vagy legalábbis lebegteteni, hogy létrehozunk) egy külön ligát, egy úgymond kalóz-Euroligát / bajnokságot. Itt lehetne kisebb pálya, esetleg más szabályok, hosszabb meccs, hosszabb szünet (A kézilabdában is szó volt "kalózligáról", más okok miatt.) Ebbe a ligába több más ország, pl. az olasz vagy horvát klubok is beszállhatna. Hozzá megteremteni a szponzorokkat és a tévéket is megnyerni, és tojni a LEN és FINA fejére. ;)

Peti hozzászólása
Peti8409
2008.05.18. 12:38

A kontrafaultok ölik meg a vizilabdát. A játékvezetők gyak. akármiért befújhatják, sem a néző, sem az edző, sem a játékos nem érti, hogy mi folyik a pályán, és miért vették el már megint a labdát. Raádásul ez a támadó csapatot sújtja, pedig a támadás =akció =gólok = látvány. Vagy el kellene törölni a kontrafaultrokat, vagy egyértelmű elvek kellenének, hogy mikor kell kontrát ítélni. Még a Final Fourban is előfordult, hogy két egymás követi meccsen teljesen más felfogásban bíráskodtak. Hülyeség. A legutóbbi vb-ről már nem is szólva, sokan panaszkodtak a szervezés és a rengeteg mennyiségű kontra miatt. A FINÁ-t és a LEN-t láthatóan az úszás érdekli, mert azt nézik sokan. Egy külön vizilabdás világszervezet talán hatékonyabb tudná képviselni a sportág érdekeit. A marketingje tényleg gyenge a sportágnak, de a két dolog nyilván összefügg, és egymás okai: mivel a nézők számára nem "érthető" a vizilabda és nem látványos, ezért rossz az imidzse, kevés a néző, mivel a kevés a néző, kevés a pénz, ezért nem is foglalkoznak azzal, hogy hogy lehetne jobb és látványosabb a sportág. A rövidebb pálya, kisebb labda, amit meg is tudnak fogni a játékosok (esetleg nagyobb kapu), az érthető és egyértelmű játékvezetési normák, elvek (főleg a kontrák vonatkozásában), az alapvető érdek, mert tényleg meg kellene újítani és látványossá kellene és lehetne) tenni a sportágat.

polo hozzászólása
polo8407
2008.05.18. 11:46

Nagyon jó az interjú.Danit és Dumit nem szabad kihagyni az olimpiai keretből!Hiányt éreznék ha nem láthatnám Dani távoli bombáit vagy átdobós cseleit, vagy éppen Dumi félütemű csuklóból elengedett lövéseit:) A vízilabdától pedig:vízilabdásnak lenni mindig egy kitüntetett érzés...:) Egyébként kipróbálnám úgy a játékot ahogy Dani javasolja.

Qz hozzászólása
Qz8400
2008.05.18. 00:09

Bárcsak megvalósulna amit mond Dani... Az én elképzelésem: 20 méteres pálya, 5 mezőnyös és 1 kapus, kisebb kapu (mivel szerintem a védések is nagyon látványosak), a labda marad, sorcserék, a kapus áthaladhat a félpályán, lövés csak 10m-en belülről, 5 méteren belül pedig nem kaphatnak szabaddobást. Ezáltal a kapus is többet játszhat, pörgősebb lenne, és a kiállításos dolog (amit Dani mondott) se rossz, sőt...

t hozzászólása
t8396
2008.05.17. 22:23

Kérek szépen még ilyen tündéri interjúkat.

baratferi hozzászólása
2008.05.17. 20:20

Amig a nezok nem ertik mi tortenik a vizben es a ket jatekvezeto nem konzekvensen fuj a parton nagyon nehez lesz...

Zenta hozzászólása
Zenta8388
2008.05.17. 14:11

Berlini vagyok, tehát tudom miröl beszélt Dani. Pár évvel ezelött egy berlini pizzeria-lánc (12 Apostel) volt egy évig a Spandau 04 tamogatója. Abban az évben nagyon sokat tettek a vízilabda népszerüsítésért: Voltak "VIP-jegyek", amelyekkel a nézök közvetlen a medence partja mellett ültek asztalnál és tényleg vacsoráztak meccs elött és közben. Így idönként 20 asztalnál is több állt a medence körül, 4-6 személy asztalonként, 50?-s belépövel. Emellett voltak persze "egyszerü" jegyek is a lelátóra, 3-5?-ért... tehát mindenki eldönthette saját magának, hogy mit akar. Abban az évben nagyon sok beharangozó cikk is jelent meg minden nagyobb meccs elött a napilapokban, így meg tudták dönteni a látogató-rekordot is (kb. 1200 nézö volt egy eurologa-meccsen - a szokott max. 4-500 helyett). Emellett voltak pl. olyan akciók is, hogy a lepecsételt belépöjeggyel kedvezményesen lehetett menni moziba vagy 5?-val kevesebbet fizetni a pizzáért... Így a pizzeriában és a mozikban is voltak vízilabda-plakátok, amik szintén csábították az emebereket a meccsekre. Ez sajnos csak egy évig tartott, a pizzéria áttért American Football-ra, azután a Spandau maga próbálta szervezni ezeket az akciókat, de sajnos nem nagy sikerrel. Mai napig vannak VIp-jegyek az euroliga-meccseken, de a 6-8 asztal nagy részénél csak 1-2 ember ül. A meccs után még mindig van idönként ún. Player´s Party, ahol állítólag lehetöség van arra, hogy a szurkolók találkozhatnak a játékosokkal... de ezt igazán mondva eddig kihagytam, mert maga az uszoda hangulata nem nagyon csábít arra, hogy a szükségesnél tovább (azaz a meccs után) is ottmaradjak. Itt Németországban szerintem a siker kulcsa egyértelmüen a reklámban fekszik: itt kevés ember ismeri ezt a sportágat, így elsösorban meg kell öket gyözni arról, hogy a foci, kosárlabda, jégkorong stb. mellett létezik ott vízilabda is, ami érdemes megnézni (az hogy ez nem vonatkozik a német bajnokságra megint más téma;-)).

Vályi Viktória hozzászólása
2008.05.17. 11:44

Először is köszönet a hozzászólásokért. Nem vagyok se újságíró, se szakértő, de örülök, ha bármennyire sikerül népszerűsíteni a vízilabdát, még akár egy ilyen írással is. Gábornak pedig. A nézők meccs előtti felvilágosításának technikai megvalósítása valóban jó kérdés. Szerintem el lehetne gondolkodni rajta. (Eszter: nem ezek voltak:)) Nagyon nagy élmény volt ez az interjú számomra, úgyhogy ezúton is köszönöm Daninak.:)

Eszter hozzászólása
Eszter8385
2008.05.17. 09:11

Nagyon jó lett az interjú!!:) Ezek voltak azok a képek??

Polopolo hozzászólása
2008.05.16. 23:02

Hihetetlenül szimpatikus és hatalmas zseni a srác! Minden elismerésem a Tiéd Dani!

Gábor hozzászólása
Gábor8375
2008.05.16. 22:53

A szabályváltoztatás szükségességével egyetértek,mert például még az Euroliga-meccsek jelentős részén is /nem a pesti találkozókra, hanem például az olasz,spanyol,görög csapatok hazai meccseinek többségére gondolok/ mindössze pár száz - esetleg 1000 - néző van kinn, sőt emlékszem, a nálunk rendezett 2006.évi Világkupán,ha nem a magyarok hanem a szerbek,horvátok,spanyolok,olaszok játszottak egymás ellen nemzetközi rangadót bizony nagyon foghíjjas volt a Hajós lelátója... Vagyis: a nézőket igazából nálunk sem a maga a sportág, "csupán" a bombaerős magyar válogatott - vagy hazai rangadókon,kupameccseken a kedvenc csapata érdekelte, érdekli. A vízben értelemszerűen lassúbb a mozgás mint bármely más szárazföldi csapatjátékban és igaza van a Daninak abban is,hogy aki nem csinálta, nem igazán tudja,hogy mi történik /én is ilyen "sohasem csináltam" szurkoló vagyok,de azért kb.13 éve járok pólómeccsekre/ A kisebb pályával,kevesebb játékossal egyetértek, a Dani kiállítottakkal és "tilos legyen a zónával" kapcsolatos elméletét azért megfontolnám, esetleg kicsit kisebb lehetne a labda is /a kapu nem/. Azt viszont nem értem, hogyan zajlana le a nézők meccs előtti felvilágosítása valamint a taktikával, technikával kapcsolatos kérdésekre történő szakértői válaszadás? Ilyenkor /meccs előtt/ már játékos,vezető,szakértő, szurkoló is az összecsapásra készül, nem hiszem,hogy erre lenne mód és idő... A meccs közbeni vacsora és beszélgetés nem az én műfajom,így nem tudnék a játékra /is/ figyelni... Más: A Gór-Nagy Miki aláírt a Vasashoz,tudtok erről valamit? Az Ádám és a Matyi megy, a Kicsi és a Hosi jön ezt már tudom - ebből viszont kiderült hogy Vasas-szurkoló vagyok - ezenkívül van más újság a Vasast érintő átigazolásokkal kapcsolatban? Mindenkinek üdvözlet, kiváncsi vagyok az esetleges reagálásaitokra... A

móka hozzászólása
móka8374
2008.05.16. 22:15

DAni,te mára nemcsak a VAsas-szurkolók szemében,hanem mindenkiében példakép vagy!!A sporthoz való hozzáállásod a jövőről alkotott elképzeléseid és persze a vízilabda tudásod a sportág nagyjai közé emelnek!!Köszönjük,hogy a Vasasban játszol,és kívánom hogy számos sikerélmény éljen ,nemcsak a vízilabdában,hanem az élet minden területén!Te vagy a legnagyobb!!!MINDÖRÖKKÉ ANGYALFÖLD!!!

szerk hozzászólása
szerk8373
2008.05.16. 22:14

Banner: foglalkozunk vele!

Kata hozzászólása
Kata8372
2008.05.16. 22:07

Az nagyon aranyos volt, mikor Egerben az első döntős meccsen odaállt a kamerához és Szecskával egymást kamerázták:) Számomra nagyon szimpatikus az interjú alapján. Szimpatikus sportember.

Banner hozzászólása
Banner8370
2008.05.16. 21:49

Az már nem is hir hogy a válogatott edzöje Kásás Zoltán 3 évre aláirt szegeden?

Hajrá Eger! hozzászólása
2008.05.16. 17:32

Lehet, hogy ezzel az interjúval már is népszerűbb lett a sportág! Gratulálok a szerzőnek és az alanynak is. Aki egy kicsit szereti a sportot, s akár csak szurkolóként is közeledik hozzá, az tudja, érzi, hogy egy magyar vizilabdás társulathoz tartozni - legyen az válogatott, fővárosi, vagy vidéki -, mindig egyfajta kiváltságot, egyfajta rangot, egyfajta népszerűséget, egyfajta kötelezettséget, semmi máshoz nem hasonlítható örömet, elismertséget jelent! Ez viszi előre ezt a sportágat.No meg azok a fantasztikus egyéniségek, akik felsorolásába reménytelen vállalkozás még csak bele is kezdeni. Legyen bármi az olimpia végeredménye, ezek a fiuk Pesten és vidéken,vagy akár a föld másik oldalán szeretetre méltóak! Ők azok, akik többet adnak, mint kapnak...

jani34 hozzászólása
jani348352
2008.05.16. 11:09

nagyon jo interju

TZS hozzászólása
TZS8351
2008.05.16. 11:04

A Vasasban pólózott még egy Varga testvér pár, a Tamás és a Zsolt:-))

Nori a VASAS FÜGGŐ hozzászólása
2008.05.16. 11:03

Upsz,Dani megint kimondta a "vidéki" szót,kiváncsi vagyok megint hány vidéki kapja fel a vízet? Amúgy nő létemre imádom a barátnődet mivel miatta nem hagysz itt minket :) meg ismerem is őt és tényleg imádni való. HAJRÁ MAGYAROK BÁRHOL,BÁRMIKOR!