FACEBOOK

Sir Alex Ferguson szarvaskolbászt kapott Kemény Dénestől

Sir Alex Ferguson szarvaskolbászt kapott Kemény Dénestől
hozzászólás, 2008.01.17.

ENGLISH VERSION // Az elmúlt hétvégén az angol első osztályú labdarúgó bajnokság élére ugrott a Manchester United együttese. Hogy mit keres ez a hír egy vízilabdával foglalkozó oldalon? Nos, ki ne tudná, hogy a Kemény-család tősgyökeres MU-szurkoló. Kemény Dénes a múlt héten összekötötte a kellemeset a hasznossal és angliai szakmai útja során meglátogatta Sir Alex Ferguson edzését, majd természetesen a Manchester United-Newcastle mérkőzést is. Élményeiről kérdeztük a szövetségi kapitányt.



- Ez Manchester United-szerelem honnan ered, családi hagyomány?

- Igazából nem. Én gyerekkoromban mindig szerettem néhány sztárjukat, például Bobby Charltont, később Mark Hughes-t vagy Cantonát, s aztán egyszer az angol szövetség meghívására kint voltam előadásokat tartani, velem volt Kristóf, - akkor 12 éves volt, - és kimentünk egy meccsre. Abba a kapuba, amelynél ültünk, négy gólt rúgott a United, olyan játékosok, mint Beckham, Van Nistelrooy… Természetesen a gyerek beleszeretett a Manchesterbe, és apai kötelességként, s ahogy az ember a gyermeke örömének örül, azóta én is sokkal jobban figyelemmel kísérem a szereplésüket, szurkolok nekik. Így indult az egész.

- Korábban volt kötődésed külföldi nagy csapathoz?

- Comóban alapvetően Milan-szurkoló voltam, - érdekes, hogy ott is angolok voltak a külföldiek… Amikor a Milan nyolcadik volt a tabellán, akkor kezdtem el nekik szurkolni. Egy évre rá Berlusconi megvette a klubot, odahozta a két hollandot, Gullitot, Van Bastent, aztán Rijkaardot is, ez lett a világverő Milan. Tulajdonképpen Milan-szurkolóként érkeztem haza, aztán idehaza az információk is kevésbé jutottak el hozzám, igazából nem tudtam annyira figyelni a fejleményeket.

- Valami személyes kapcsolat volt eddig a Manchesterrel?

- Nem. Annyiban, hogy a klubnál egy alkalmazott - nem is ismerem személyesen, az angol vízilabda szövetség elnökének egy barátja - kapcsolatban állt velünk, mindig tőle kaptunk jegyeket. Ez tehát közvetett kapcsolat volt, ugyanakkor abban biztos voltam, hogy ha egyszer- valami nagyon fontos dolgot szeretnék, miután ott dolgozik egy közvetett ismerős, lesz kihez fordulni segítségért. De igazából eddig sosem kértünk mást, mint jegyet.

- Jól hallom? Az angol vízilabda szövetség volt a kapcsolat a MU-hoz?

- Az angol úszószövetség vízilabda szekciójának elnöke jó barátom, tanárember volt, már nyugdíjas, és rengeteg tanítványából lett fontos személyiség Manchesterben, akár a városvezetésben, akár egyéb területeken, valószínűleg ennek a kapcsolatnak is ez az eredete.

- Mi volt a mostani út apropója?

- Szintén a vízilabda. Kint most voltak a női vízilabda-bajnokság utolsó, legfontosabb meccsei, a legjobb csapatok játszottak egymással tornarendszerben, és ennek apropójából mentem ki az előbb említett barátom, Mike Glover egykori sokszoros válogatott játékos vendégeként. Ennek kapcsán vetődött fel, hogy miután csütörtökön kiérek, esetleg megnézhetnénk pénteken egy edzést a Unitednél. Na most ez ugye nem megy olyan egyszerűen. Oda nem lehet simán bejutni, ezért megkértem Temesvári Miklós nagyszerű labdarúgó edzőt, aki többszörös bajnok, az Újpest kispadján lett neves magyar futball edző, és köztudomásúan jó viszonyt ápol Sir Alexszel, megkértem, hogy segítsen abban, hogy bejuthassak az edzésre. Nem olyan régen Budapesten volt az Arena Plaza megnyitója, s ebben a beruházásban anyagi szempontból érdekelt volt Ferguson is. Ezért el is jött Budapestre, s amikor Miklóssal találkozott, ő „bekonferált”, tehát elmondta, hogy kiről lenne szó, és a Sir, mint egy normális sportember, úgy reagált, hogy „természetesen örömmel látom”. Én is úgy gondoltam különben, hogy most teljesen mindegy, hogy egy világszinten sokkal kevésbé fontos sportágról van szó, hogyha azt meghallja, hogy a csapat két olimpiát nyert, és annak vagyok én az edzője, akkor - úgy gondoltam - nem fogja azt mondani, hogy nem mehetek be. Ez így is történt. Most csütörtökön megint beszélt vele Miklós, hogy akkor holnap megyünk, s erre mondta, persze, a vízilabda-edző. Úgyhogy aztán pénteken elmentük az edzésre, mindenhol elég volt mondani a nevet, ahogy mentünk befelé.

Ott voltunk az edzésen, a partvonal mentén (tehát nem álltam be cicázni Ronaldóékkal…), elég sokat beszélgettünk, és nagyon érdekes volt az edzés, hasznos tapasztalatokat is gyűjtöttem. Amikor speciális foglalkozások kezdődtek, mi elköszöntünk, és Ferguson adott mellénk valakit, egy kollégáját, aki végigvitt minket a centrumon, az edzőközponban. Nagyon sok érdekes tapasztalatot gyűjtöttem ott is.

 

- Vittél valami ajándékot?

- Igen. Ezen sokat gondolkoztam. Tudom, hogy nagyon szereti a finom vörösborokat, de pont azért, mert úgy gondoltam, hogy ebből nagyon jól el lehet látva, valami személyes és magyaros dolgot találtam ki. Nemrég sikerült elejtenem egy szarvast, amiből kolbászt készítettem, és abból vittem neki kóstolót. Mondtam neki, hogy hoztam egy apró ajándékot, de rögtön elhárította, ám akkor kiderült, hogy ezt én csináltam, nagy örömmel fogadta, úgy láttam, meg is hatódott. Bőséges volt a kóstoló, s ő hosszan elmagyaráztatta, hogy miként fogyassza el. Tisztáztam vele, hogy a kolbászt nem jó hűtőben tárolni, hanem szépen lógatni kell rúdon, hűvös spájzban. Mondta, hogy van neki olyan, vigyázni fog, és betartja az instrukciókat.

 

- Aztán kint voltatok ezen a nem akármilyen meccsen, gondolom ez megint egy ugyanolyan élmény lehetett, mint a régi...

 

- Az Old Treffordon most voltunk először esti meccsen, nagyon tetszett, különösen Kristófnak. Már a kezdés előtt fantasztikus volt a hangulat, talán a sötétség, a világítás miatt. Az első félidő - aki nézte, láthatta - elég álmosra sikeredett, pár helyzet volt Rooney előtt, de ezek kimaradtak, és ezzel talán jobban is járt a szurkolótábor, mert szerintem ha az első félidőt 2-3 góllal lehozzák, akkor a második játékrészben „eltologatnak”, és unalmas második félidőt produkálnak. Így viszont 0-0-lal jöttek ki, felpaprikázva, hogy még nincs eldöntve a meccs, és elég fergeteges második félidőt produkáltak. (6:0-ra nyert a MU, a szerk.) Azért is volt ez különös, mert az edzéstapasztalatok alapján nekem inkább az első félidő volt meglepetés, ugyanis a játékosok olyan lendülettel, jókedvvel edzettek, hogy én úgy éreztem a tréningen, hogy holnap az edzőgondokkal küszködő Newcastle-t egyszerűen lesöprik.

- Néztem a jelentéseket, hogy ezen a végül is csupán sima bajnokin egészen pontosan 75.965 néző volt a lelátón. Azért az kicsit durva...
 

- Azt hiszem, 78.000 a stadion teljes befogadó képessége. Amikor az általad is említett számot bemondták a helyszínen, sokáig fürkésztük a lelátót, hogy merre találjuk meg a körülbelül kétezernyi üres széket…Itt-ott, nagyon fölül, eldugott sarkokban volt ilyen, 50-100 üres hely, de hát óriási a stadion, gyakorlatilag valóban teltház volt. Ez is a United ereje, hogy ilyen szinten ad el jegyet minden hazai meccsre - és ez egy, az alsóházban tanyázó ellenfél elleni meccs volt! Nos, mit mondjak? A dolgok nem történnek véletlenül.

 

- Szóval nagy élmény volt…

 

- Így van, az egész három nap. Egyébként azért az uszodában is végeztünk hasznos munkát, elbeszélgettünk egy-két fontos szakemberrel, edzőkollégával, többek között a férfi szövetségi kapitánnyal, aki egyszer előadótársam volt egy edzőkonferencián, szintén Angliában. De őszintén szólva ennek a három napnak a lényege inkább a labdarúgás volt, mint a póló, bár egy-két dolgot láttam, ami érdekes lehet a mi sportágunkban is.

- Egy dolgot mondj, amit „át lehet vinni” vízilabdázásba!

- Például azt, hogy ennyire profik, ennyire percre meg van szabva az életük, s hogy az edzésen ilyen lelkesedéssel és ilyen jókedvvel dolgoznak - ez ránk nem mindig jellemző. Lehet, hogy a Unitedre sem, de amit most láttam, azt annyiban irigyeltem, hogy úgy gondolom, nekünk is mindig ilyennek kellene lennünk.

-
Végezetül: hogy emlékszel vissza a Fergusonnal folytatott beszélgetésre?

-
Sok érdekes, félig-meddig privát dologról is beszélgettünk a Sirrel, mindenképpen komoly élmény volt, és ha a Jóisten segít, - bízom benne, - még egyszer-kétszer fogok vele találkozni. Egyébként átadtam neki két csapatfényképet, az összes olimpiai bajnok játékosom rajta van, s mostantól mindannyian ott virítanak a Manchester United menedzserének irodájában, a falon…