FACEBOOK

Kemény Dénes afféle új "vérszerződésre" készül a játékosokkal

Kemény Dénes afféle új "vérszerződésre" készül a játékosokkal
hozzászólás, 2007.08.21.

A szövetségi kapitány egy szép őszi napon újra leül azokkal a csapattagokkal, akikről biztosan tudja, hogy kizárólag a pekingi arany megszerzése foglalkoztatja őket. Megpróbálnak együtt kisütni valamit, hogy változtassanak a jelenlegi szomorú realitáson: az olimpiai győzelem legnagyobb esélyese Szerbia. Csurka Gergely cikkét a SPORTplusz című lapból szemléztük.

Két napig gondolkodott azon, hogy így, a tizenegyedik szezon végén megválik posztjától Kemény Dénes. A vízilabda-válogatott kapitánya végül a maradás mellett döntött a berlini ezüstérmet követően, azt azonban vallja, újabb "vérszerződésre" van szükség a játékosokkal, hogy eséllyel induljanak harcba Pekingben. Jóllehet elismeri: egyértelmű, ma nem a magyar válogatott a világ legjobbja.

Persze, a hatodik ezüst is bántó volt - az azonban még inkább, hogy nem igazán volt esélyünk a berlini Világliga-döntőben a szerbek ellen. Eddig rendre egy-egy gól döntött a vetélytársak javára a kiélezett végjátékban, most azonban hárommal maradtunk alul, és már a negyedik negyed előtt érződött, nincs esélyünk.

Amikor Kemény Dénessel belefogunk, kicsit elmerülünk a meccs részleteiben, hogy ez most ugyan három volt, de a tavalyi pesti Világkupa-döntőn sem érezte azt, hogy ez a mi napunk, holott ott a hosszabbításban kaptunk csupán ki. Hogy még 3-6-nál is megvolt az esély a kettős fórral arra, hogy nyitottnak tűnjön a meccs a félidőben, de "3-6-nál azért nem olyan egyszerű önbizalmat adni, mert nem a görögökkel játszunk, hanem a szerbekkel, ami nagyon nem mindegy." Aztán fóroztunk egy sort, elvégre elég riasztó, hogy a statisztikák alapján a 2006-os és 2007-es fináléban rendre tíz vagy annál több emberelőnyt hagytunk ki, a négy év alatt 55/12 a statisztikánk, amivel nagyjából meg is adtuk a kulcsot a vereségekhez - a kapitány viszont amondó, az idén, a portugaletei Világliga-meccsek alatt kezdték el gyakorolni a megjátszás felgyorsítását, hogy szakítsanak végre a magyaros "kapok egy passzt, lóbálok, aztán tovább adom" beidegződéssel. Ráadásul "fontosak a sémák, az utóbbi időben ráálltunk erre, miután az Olaszországban, Spanyolországban játszók hozzászoktak, mert arrafelé a séma nagy úr, megtetszett nekik, azaz mi is átvettük. Athénban, az olimpiai döntőn a séma kétszer is jól működött az utolsó negyedben, ezzel nyertünk. Csakhogy a séma egyszer segít, más szituációban viszont lehet béklyó. És amikor kihagysz hat fórt, amelyek közül a többséget nem rosszul játszottuk meg, hanem az első passz után rálőttük vagy kiesett a labda a kézből, szóval akkor mindjárt visszajön a régi beidegződés, nincs gyors passz, van viszont felesleges lóba, hogy biztosan jó legyen a következő átadás, és ez az egész a védelem malmára hajtja a vizet. Ez természetesen pszichés alapú: Fecsó (Kemény Ferenc, a kapitány édesapja) szokta mondani, hogy a sportoló azért ember is, neki is vannak érzelmei. Hát, nálunk előjöttek az érzelmek..."

Bezzeg a szerbek kőkemények dolgoznak

Ezek után vettünk egy nagyobb lélegzetet, mert azért a nagy egésszel kapcsolatban is akad néhány súlyosabb kérdés. Itt van például a párhuzam a legnagyobb vetélytársakkal. A velünk együtt Melbourne-ben olimpiai kvalifikációt szerzett horvátok és spanyolok valósággal "kimenekültek" a Világligából, hogy pihenhessenek, a szerbek pedig a berlini döntő mezőnyét látva szintén otthon hagyták több ászukat. Egyedül mi vonultunk fel teljes vértezetben: a súlyosabb csigolyaprobémákkal küszködő Kásás Tamás és Steinmetz Ádám kivételével mindenki végigcsinálta a nyarat, beleértve a harmincon túliak társaságát. Felvetődik, megérte-e elmenni teljes csapattal Berlinbe, és beszedni egy újabb vereséget, ahelyett, hogy a rutinosabb pólósok szintén pihenőt kaphattak volna.

"Először is a Világligáról. Nem az arany miatt volt fontos, hanem mert abszurdnak tartottam volna, hogy az olimpia előtti utolsó idényben már áprilisban elköszönjek a többségüktől, és legközelebb a következő tavasszal kezdjem el velük újra a munkát. Ami pedig az idősebbek pihentetését illeti: úgy láttam az európai kupák és a hazai bajnokság után, hogy senkit nem küldök el magamtól pihenni, mert olyan állapotban vannak, hogyha nem dolgoznak a nyáron, sokkal nehezebb lenne a szeptemberi újrakezdés. Azaz a Világliga ezen szempontból igenis sikeres volt. Mert a meccseken kiderült, a fiúk továbbra is tudnak vízilabdázni. Legyünk őszinték, többen is voltak olyanok a bajnoki véghajrában, akikkel kapcsolatban már-már azt hittük, hogy elfelejtett játszani..."


Mielőtt azt gondolnánk, hogy a világot rózsaszínben kellene látnunk, Kemény doktor rögvest megjegyzi: "az egyik játékosom a döntő után megjegyezte: az a baj, hogy a szerbekről tudható, ők egész évben kőkeményen dolgoznak. Legyen elég ennyi. Illetve, akadt olyan is, aki túlságosan könnyedén tette túl magát azon, ami Berlinben történt."

Lebeszélték a távozásról

Keménynek ez megint nem sikerült. 2001-ben és 2002-ben is az ágya mellett ültem, amikor a budapesti Eb-elődöntő, majd a belgrádi Világkupa-finálé elvesztése után arról beszélt, hogy elég, inkább abbahagyja. Most nem ültem ott, ezért itt és most tettem fel neki a kérdést: gondolt-e arra, hogy be kellene fejezni.

"Gondoltam, igen. Az elmúlt két napban sokat forgattam a fejemben, hogy lemondok. Azért, mert ha többen is úgy látják, akkor én nem akarok az oka lenni annak, hogy nem nyerjük meg az olimpiát. Ha az aranyhoz más kell, akkor vezesse más a csapatot. Huszonegy érmet nyertem a játékosokkal, annyit, amennyit soha, egyetlen szövetségi kapitány sem tudott produkálni a vízilabda történetében. Ezt a huszonegy érmet, köztük a két olimpiai aranyat, meg a többi elsőséget akkor sem vehetik el tőlem, ha most elbúcsúzom. Az eddigi tettek értéke akkor sem csökken, ha Pekingben más vezeti őket a csúcsra. Egy grammal sem! De lebeszéltek. Mégpedig azok, akiknek a véleménye a számomra a legfontosabb."


Az biztos, hogy tizenegy év irdatlanul sok idő egy edző és egy kapitány életében. Fáradnak a kapcsolatok, a gesztusok, több mint egy évtized során unalomig ismertté válnak a grimaszok, a gesztusok, apró rezdülések már fel sem tűnnek, mások, amelyek korábban nem tűntek fel, esetleg halálra idegesítik a feleket. Azt szokták mondani, új impulzusok kellenek. Kérdés, Kemény Dénes tud-e még ilyenekkel operálni ennyi idő után?

"Igyekszem. Csináltam olyanokat, amiket a megelőző tíz évben egyszer sem. Ami tetszett nekik. Persze, ha az a kérdés, hogy mondjuk a taktikai megbeszélésen van-e valami újdonság, akkor a válasz: nem, nincs. Régen sem tartott, és most sem tart tovább öt percnél. Viszont anélkül, hogy vissza akarnék lőni, csendben megjegyezném: bocsánat, érmet nyertünk. Tizenegy év alatt a huszonegyediket. Ez azért vállalható. Viszont azt is vállalom, hogy nem azt szajkózom, mi vagyunk a legjobbak, csak megint nem sikerült. Amikor ötödször is kikapunk a szerbektől, ebből négyszer komplett csapattal, akkor be kell ismerni: nem mi vagyunk a világ legjobbjai. Ők most jobban vízilabdáznak nálunk. Az olimpián éremesélyesek vagyunk. De ha az a kérdés, hogy ki a legesélyesebb, a válasz egyértelmű: a szerbek. Ebbe nem akarunk beletörődni, ám reálisan ez a jelenlegi helyzet."

"Kétszer meggondolom, felhívom-e őket"

Persze, az olimpia éve más. Nem kell extra-motiváció, még tán azoknak sem, akik kétszer már álltak a dobogó tetején. Még kívülállóként is sejthető: az az érzés megunhatatlan. Azaz a szent cél sok mindenre alkalmas. Tán arra is, hogy elmossa az ellentéteket. Már ha vannak. Betemesse az árkokat. Már ha vannak.

Vannak? Néha az az ember érzése, játékosok és mesterük eltávolodtak egymástól. Érthető lenne, ennyi idő után. Amikor elkezdték, a csapat gerince huszonéveinek elején járt, őket egészítették ki az idősebbek. A kapitány "Deni" volt - amikor egymás között beszélgettek róla, akkor is. Ma a mag harminc fölött jár, köréjük épülnek a fiatalok. A megszólítás inkább már "Dénes", egymás között pedig "Főnök"-ként emlegetik. A nagy közös célt már elérték, kétszer is. Kinőtték magukat. Játékosok, edzőjük egyaránt. A kis, alagsorból induló kft-ből üvegpalotában székelő részvénytársaság lett. Közös légtérben kezdték, ma már szintek vannak, párnázott ajtók. Kevesebb lelkesedés, még több profizmus.

"Ha annak idején azt mondjuk, hogy biztosan nyerünk Sydneyben, de sem előtte, sem utána nincs arany, mindenki boldogan elfogadja. Ehhez képest még Athén is sikerült. Eközben és ezután változtunk. A tíz év alatt a játékosok nyilván többet, mint én. Ma már kétszer annyira meggondolom, hogy felhívjam valamelyiküket, mint régebben, amikor tudtam, hogy a mamájukhoz mennek haza, a szobájukba. Ma saját lakásuk, házuk van, a többségnél egy vagy két gyerek, feleség, a hétvégén zavarni már csak nagyon indokolt esetben szoktam őket. Amivel csupán azt akarom érzékeltetni, hogy valóban, ma már kevesebb időt töltünk együtt akkor, amikor nem vagyunk úgymond összezárva. Amikor együtt kell lennünk, akkor mindannyian azon vagyunk, hogy a hangulat megfelelő legyen. Az én dolgom ugyebár az, hogy utasításokat adjak, a srácoktól pedig elvárható, hogyha valamit olyasmit észlelnek, akkor szóljanak, mi az, ami szerintük nem stimmel, és változtatni kell rajta az eredményesség érdekében."


Ami az esetleges eltávolodást illeti, Kemény megerősíti: "Egy szép őszi napon el fogom hívni azokat, akikről biztosan tudom, kizárólag a harmadik aranyérem megszerzése foglalkoztatja őket. Átbeszélünk mindent. Csináltunk már ilyet korábban is, például 2002-ben, az acsai vadászházamban, amikor magunkra zártuk az ajtót, és afféle vérszerződést kötöttünk. Erre van szükség most is. Elmondják, mi az, amin változtatnom kellene, mert azért nyilván nekem is kell valamin. Lesz, amiről meg fognak győzni, és lesz olyan, amiről én fogom meggyőzni őket, hogy az eredményesség érdekében min nem tudok változtatni. Jó volna kitűzni azt az utat, amelyen haladva ismét a legjobbakká válhatunk a világon."

Csurka Gergely

Varga Dániel: "Iszonyatosan ki vagyunk facsarva"

Bár kasztok nincsenek, azért az, hogy valaki állt már olimpiai dobogó tetején vagy sem, nagy választóvíz. Varga Dánielnek nincs szerencséje: eddigi válogatottbéli mérlege hat ezüstérem. "Tényleg az lenne a legegyszerűbb, hogy elfelejtem az egészet, ám ahogy a mondás tartja: a jövő csupa múltból áll. Már csak ezért is érdemes beszélni róla, de... Őszintének kellene lennem, és úgy nem merek." Aztán mégis kötélnek állt. "Ahogy a nyolcvanas-kilencvenes években elhúzott tőlünk a világ erőnlétben, úgy állnak most jobban a szerbek bizonyos területeken. Lábtempóban például már-már látványos a különbség. Ez valahol a '81-es születésű korosztálynál kezdődött el. A szerbeknél specializálódott edzők csak a lövést vagy csak a lábtempót gyakoroltatták a gyerekekkel, vagy amikor kint voltunk, és bemelegítés közben néztük őket, láttuk, amint egy fiatal srác odaállt, és fél órán át lőtt blokkal szemben kapura. Jó, a szerbek genetikailag katonák, bírják a kiképzést, nálunk senki sem képes fél órán át ugyanazt csinálni. Viszont az is látható sajnos, hogy a magyar utánpótlásban egy ideje nincs olyan színvonalas képzés. Engem például nem tanítottak meg blokkolni. Elvárás volt, hogy tudjam. Sem a pöckölésre, sem arra, hogy labdaszerzési kísérletnél hogy álljon a lábam. Ennek isszuk most kicsit a levét."

És ehhez képest Varga Dani tagja volt a melbourne-i vb All Star csapatának... Egyébként van még egy fontos terület, amelyen súlyos gondjaink vannak - sajnos, a szó szoros értelmében.

"Iszonyatosan ki vannak facsarva a játékosok. Az élsport már rég nem az egészségről szól. Igen, felvállalom, hogy a válogatott nincs tekintettel a klubra, és a klub sincs tekintettel a válogatottra. Nem rosszindulatból, ilyen a versenynaptár. Mindent ki kell adnom magamból a válogatottban, ha olimpiai bajnok akarok lenni, és meg kell szakadnom a klubban, ha meg akarok élni valamiből. Viszont olyan ütemben követik egymást a versenyek, hogy regenerációra nem jut idő. Na most egyvalami van, amit nem tudsz becsapni: a szervezeted. Nem mész el pihenni? Menj a francba, mondja ő, és lesz porckorong-sérv derékban vagy nyakban, részleges izomszakadás a vállban, húzódás a lovaglóizomban."


Aki dekódolta volna: Kásás Tamás, Steinmetz Ádám, Biros Péter és a saját diagnózisát említette az ifjú klasszis,

És akkor mit mondjanak a "vének", akik évtizede szakadnak meg minden egyes nyáron. Molnár Tamás meglepetéssel kezdi, mint mondja, nem vágyott volna teljes nyári szabadságra. "Tudtuk, hogy egyetlen fontos meccs lesz, addig el fogunk jutni úgyis, de nem az az elsődleges, hogy ezt elbuktuk. Jó munkát végeztünk, és ha ez szükséges az eredményes felkészüléshez, akkor legyen. Ha valami felsőbb hatalom azt nézi, hogy a horvátok, spanyolok lelazsálták a nyarat, miközben mi keményen dolgoztunk, akkor remélhető, ez visszaköszön néhány befelé pattanó labdában az olimpián."

Arra a felvetésre, hogy mintha az eredményhirdetésnél nem álltak volna oly letörten, mint a régi szép időkben, Molnár doktor készséggel elismerte: "Ez a vereség egyáltalán nem rázta meg a csapatot. A melbourne-i ezüst nagyon fájt, ez nem fáj. Rossz volt a szánk íze, pláne, hogy esélyünk se nagyon volt, ám ennek a vereségnek nincs akkora jelentősége. Más volt a motiváció is, náluk elég sok jel mutatott arra, hogy az előző napi elődöntő megnyerése, és ezzel az olimpiai kvalifikáció kivívása után minden mindegy alapon játszanak, ami a szerbeknél nem megszokott. Mi egy kicsit feszültek voltunk a sok ezüst miatt, talán ezért sikerült úgy a meccs, ahogy."

S hogy van-e még étvágy annyi siker után? Mert hát, mi tagadás, Berlinben valahogy nem égett olyan hőfokon a válogatott, amilyenen szokott. "Ugyanúgy nyerni akarunk, ugyanúgy odatesszük magunkat, de mindenkinek, de tényleg mindenkinek meg kell értenie, már nem vagyunk húszévesek. Nehezen tűrjük a fölösleges stresszt. Az azonban egy pillanatig sem kétséges, hogy ha jövőre is odakerülök, százötven százalékkal fogom a munkát csinálni."

Tíz finálé zsinórban, hat ezüsttel

A modernkori vízilabda történetében példátlan az a sorozat, amit a magyar férfiválogatott produkált az elmúlt években. Több szempontból is. A kevésbé örömteli a hat ezüstérem - ennyi döntőt sorozatban nem veszített még soha nemzeti válogatott a pólótörténetben, nem csupán a miénk, másik sem. Viszont tíz finálét sem játszott még zsinórban egyetlen csapat sem: a magyar gárdának ez sikerült, a 2003-as barcelonai világbajnokság óta minden esztendőben eljutott az utolsó meccsig a soros két világversenyen, igaz, 2003-2004-ben négyből négyet megnyert, míg azóta hatból hatszor ezüstérmes lett. (Megjegyzendő, hogy a Kemény-éra összesített mérlege is elsőrangú, hiszen 22-ből 17-szer vívott döntőt az együttes, igaz, 2004-ig egészen elképesztő volt a finálékban nyújtott produkció, hiszen addig 11-ből 9-szer mi győztünk - csak az 1998-as vb-n és a 2002-es Világkupán kaptunk ki a zárótalálkozón -, a mutató az utóbbi három évben romlott le erősen, 17/9-re. Az viszont a nemzetközi mezőnyben is egyedülálló, hogy a csapat 22 világversenyen 21-szer állhatott dobogóra.)

A csapat félelmetes erejét még az ezüstszéria idején is igen jól illusztrálja, hogy a három év során 85 meccsből csupán 8-at veszített el. Az utolsó két esztendőben 59-ből mindössze négyet. Az is igaz viszont, hogy a nyolc vereség könnyen "szétdobható": hat ízben a szerbek, két ízben a horvátok győzték le a Kemény-csapatot, a többiekkel szemben rendre mi voltunk a jobbak. Avagy az 59 találkozón aratott 53 győzelem igazán imponáló, kár, hogy a vereségeket rendre a finálékban szenvedte el együttesünk.

Ritka reménytelenség

Az elmúlt tizenegy évben kevés olyan mérkőzés adódott, amelyen esélytelenül vergődött a magyar válogatott. Világversenyeken az 1997-es Világkupa-elődöntő (Görögország 4-8), az 1998-as vb-döntő (Spanyolország 4-6), a 2005-ös Világliga-döntő (Szerbia-Montenegró 6-16), és a mostani Világliga-finálé (Szerbia 6-9) számítható azon összecsapások közé, amelyen már a harmadik negyed után érződött, hogy nekünk itt ma aligha terem babér. Egyébként valamennyi, fontos, az aranyérem sorsát befolyásoló vereség egyetlen gólon múlott. A 2001-es Eb-elődöntő (Olaszország 7-8), a vb-középdöntők (Jugoszlávia 7-8, Olaszország 2-3), a 2002-es Világliga-osztályozó (Spanyolország 8-9), Világkupa-döntő (Oroszország 8-9), a 2003-as Eb-elődöntő (Horvátország 9-10), a 2005-ös vb-döntő (Szerbia-Montenegró 7-8), a 2006-os Világkupa-döntő (Szerbia-Montenegró 9-10), Eb-döntő (Szerbia 8-9) és az idei világbajnoki döntő (Horvátország 9-10) - mind-mind olyan meccs, amelyen többnyire iksznél az ellenfél lőtte a mindent eldöntő gólt.

24 régi hozzászólás

zsazsa hozzászólása
zsazsa4993
2008.01.31. 18:04

mért nem raktátok oda amit akartam?

Panna hozzászólása
Panna3966
2007.09.10. 21:45

Kedves Csíbor, nem fikáztam én senkit, egyszerűen csak nevetségesnek, szánalmasnak, és tipikusan magyaros(ch) hozzáállásnak látom, hogy hirtelen ennyi pólószakértő lett; pl. azt, hogy névtelen-arctalan emberek "osztyák az eszet" valakinek, aki igencsak sokat tett már le az asztalra, pl. egy egyébként megnyert olimpiai döntővel kapcsolatban. De ez biztosan azért van, mert hiszek abban, hogy mindenkinek megvan a maga kompetenciája, és valszeg azért tanult annyit, és csinálja x éve, mert ő tudja - én meg nem dumálok bele, mert akkor én is értenék a dolgohoz, és sanszos, hogy akkor én (is) csinálnám, nem (csak) az illető. Hóttmindegy, hogy nekünk mi a véleményünk arról, hogy ő kikkel ül le, és kikkel nem. Ő ismeri a srácokat, ő lát bele az egész társaságba úgy, ahogy mások nemigen, szal vonalon kívülről, tét, felelősség nélkül ebbe beledumálni és okoskodni számomra továbbra sem más, mint az előző hsz-emben említett csalános ütlegelés tipikus esete. De azért jó, hogy itt erre mód és lehetőség van...

csíbor hozzászólása
2007.09.03. 14:07

Panna, És az mennyivel arcosabb, hogy te meg másokat fikázol? Szerintem kifejezetten jó KD-nek, ha egyáltalán olvassa, hogy lát kívülállóktól is véleményt. A legutóbbi megszólalásában pl már arról beszélt, hogy "a kerettagokkal" ül le beszélni, ami mindjárt más, mintha csak a kedvenceivel mazsolázgatna.

Panna hozzászólása
Panna3926
2007.08.30. 16:32

Kifejezetten mókásnak (más tekintetben abszurdnak és agyrémnek) tartom, hogy mennyi pólószakértő tud most okos lenni Kemény Dénes helyett - milyen bölcs és okos kritikákat fogalmazva meg arctalanul-névtelenül. Gondolom, sherpa11 és Jűzmina eddig is szakértett a válogatottnál, a munka dandárját ők végezték, sőt, tulajdonképpen a tuti tippeket is ők adták, Kemény doktor csak alibiből áll 10 éve a medence szélén, így mindkettőjüknek minden alapja megvan arra, hogy most aztán hangot adjanak kritikájuknak, pláne így. Gratulálok mindkettőjüknek az igazán magyaros mentalitással átitatott hozzászólásaikhoz! :( (Ha nem lenne elcsépelt, írnám, hogy más akármilyével én is verem a csalánt...) A Kapitány meg majd tudni fogja, mikor mit kell tennie - nem akármilyen 10 év van mögötte, és azt hiszem, ha valaki tudja ezt a csapatot kezelni, az ő. Biztos vagyok benne, hogy most is meg fogja találni a titkot. Ez az Ő dolga. Nekünk meg nem okoskodni kéne, hogy így az athéni döntő, meg úgy a pszichológus, hanem egyszerűen csak szurkolni Nekik és szeretni Őket, merthogy nekünk meg ez a dolgunk. Pusszantás Fiúk! P.

bantibor hozzászólása
2007.08.28. 18:26

Életem legnagyobb sport élményét adták nékem ezek a fiúk! Én optimista vagyok, és meglátjátok, meg fog remegni a kezük a szerbeknek is az olimpián! Lehet hogy nem mi hanem más győzi le őket, a döntőbe bejutunk-az pedig a mi specialitásunk! Hajrá fiúk!! És még egy kis szakma:tendencia fontos mérkőzéseken, hogy a bírók megadják a fórokat itt is, és ott is-erre kell koncentrálni, és akkor az ellenfél akár vért is ihat, de legyőzni nem fog bennünket!!

sherpa11 hozzászólása
2007.08.28. 13:30

Ja, és felháborítónak tartom, hogy csak 5 játékossal ül le vérszerződni, így a legkönnyebb megbontani a csapategységet, és hogy ezt pont egy edző mondja, és pont az az edző, aki tudja, mit ért el ez a csapat a hihetetlen egymásért-küzdeni-akarással, ez számomra érthetetlen és elfogadhatatlan.

sherpa11 hozzászólása
2007.08.28. 13:27

Amit én nem értek, az az, hogy ha laikusok látták már három évvel ezelőtt is, hogy nem megy az emberelőny, akkor ezt mért a hatodik elbukott döntő után kell csak elővenni? És azt sem értettem, amikor a kapitány azt mondta a vb előtt, hogy "nem a szerbek ellen készülünk". Mért nem? Bárki mást simán (vagy akár szenvedve), de biztos, hogy megverünk, a délszlávok ellen viszont kikapunk. Már az athéni döntő is egy csoda volt, ott még felénk billent a mérleg, de azóta folyamatosan ők nyernek! Igenis az egész felkészülést a délszlávok elleni játékra kéne kihegyezni, mert ha ellenük működik, akkor valszeg puerto ricót meg szaúd-arábiát is megverjük vele!!!

? hozzászólása
?3831
2007.08.23. 15:43

Én ugyan nem várom el senkitől, hogy nekem aranyat nyerjen :). Arról beszélgetünk, hogy valami nem stimmel és persze a magunk laikus módján arról, hogy vajon mi nem stimmel és miért - persze ezt mások vélhetően nálunk sokkal jobban tudják :). Bár nekem az a véleményem, hogy a fiúk nagyon megérdemelnék, hogy a nyakukban lógjon az első vagy a második, vagy bárhanyadik... Ne nekem vagy ne is nektek, maguknak, mert megdolgoztak/megdolgoznak érte nap mint nap. Nem lehet nagy élmény éveken keresztül melózni úgy, hogy pontosn tudod, hogy miért dolgozol, igyekszel mindent megtenni érte és mégsem éred el. Ennyi. Azt hiszem mind tudatában vagyunk annak, hogy a világ élvonalában lenni hosszú évek óta hatalmas eredmény, bármilyen színű is az érem.

Najó hozzászólása
Najó3830
2007.08.23. 13:49

Emberek! Amellet, hogy bármit odaadnék egy újabb olimpiai aranyért; gondoltatok arra, hogy a jelen helyzetben egy bronznak is örülnünk kellene? Óriási terhet rakunk a Fiúk (és a Kapitány) vállára ezzel a "csakisarany" tarisznyával! A világ megváltozott. A magyar póló jó, de nemzetközi szinten keresi önmagát. Majdcsak meglesz ez! Türelem, kitartás és szurkolás! Hajrá Magyarok!

norbi hozzászólása
norbi3829
2007.08.23. 12:44

Varga Dani mondatai az utánpótlás képzéséről ijesztőek. Az 55/12-es döntőbeli mutató nem kevésbé, mégis csupán minden ötödik (leírni is rémisztő) fór értékesítésével is csak egygólos vereségekbe szaladtunk bele. A hatékonyság minimális javulásával már nagyot léphetünk előre. Szerintem a baj az, hogy a mi csapatunk jobban lő 7 m-ről, szabaddobásból, mint 4 m-ről 2 blokk mögül. Azon csapatoknál, ahol a játékosok nem nagy erővel (amire nem is képesek), hanem fineszesen, elhajlós lövésekkel operálnak (pl. a spanyolok) ez pont fordítva van. Nálunk ez a fajta színes lövőrepertoár csak a csapat kisebbik részére (Kása, Dumi, Benedek, Kiss) igaz. Sokan kifejezetten sablonosan lőnek, Varga Dani és Madaras Norbi (mindketten sokat lőnek fórban) előnyben például szinte kivétel nélkül a "rövid fölsőt" lövi nagy erővel, és ezt már az ellenfelek is pontosan tudják. Nekik is újítaniuk kell. A csapatnak jó nyaralást és sikeres 2008-as évet kívánok!

Zs hozzászólása
Zs3828
2007.08.23. 10:10

? -örülök,h Te legalább érted mit akartam mondani:)Remélem Dénesünk is látta a tegnapi foci meccset-szerintem szenzációs volt.És ugye,h érdemes bizalmat szavazni a fiatal tehetségeknek - akikről nyilván nem tétmeccsen kell,h kiderüljön,h tehetségesek.Ezt a 'taktikát' át lehetne menteni a vízilabdába is. waterpoló- Kásást nem tenném ki,ő benne van még arany,de Benedek,Fodor,Molnár - és megkockáztatom Birost is - a cél érdekében pihentetném.Varga jöhet, ez a csapat elbír 3-at.És szerintem van kikből válogatni még, ehhez kívánok Dénesnek 'kemény' szívet,mert (reményeim szerint) nehéz döntést kell hoznia - mindannyiunk érdekében.

marci hozzászólása
marci3827
2007.08.23. 09:58

A mai vizilabdában akcióból nagyon nehéz gólt lőni, az emberelőnyökre kell a hangsúlyt fektetni, a horvátok is ezzel nyerték meg a vb-t. Mi viszont nagyon nehézkesen használjuk ki , ezért nem tudunk döntőt nyerni, sorra maradnak ki az emberelőnyök!

Jázmina hozzászólása
2007.08.23. 09:30

Kedves Kemény Dénes! Valószínűleg az Ön szangvinikus természetének köszönhető, hogy egyáltalán felmerül a lemondás gondolata. Kissé túl érzékeny, sértődékeny és nem bírja a kritikát. Ne haragudjon, de mindig talál valamilyen kifogást a történésekre.Ha könnyen jutunk el a döntőig az a baj, ha vért izzadva, kifáradva pedig az. Már azt se tudom melyik a jó a csapatnak itthon rengeteg szurkoló előtt játszani vagy idegenben. Berlinben nekünk már meg volt az olimpiai kvalifikáció a szerbeknek nem, de állítólag ők így is felszabadulhattabban játszhattak. Nem akarok tiszteletlen lenni és hogy jövök én ahhoz, hogy a távolból kritizáljam, de hát ezért van az a lap, hogy elmondjuk, ami a szívünket nyomja. Tagadhatatlanul óriási teljesítmény ez a rengeteg érem, amelyet a csapat megszerzett és, hogy mindenkiben ott a tüske, hogy megvan a csapatban a győzelem képessége, csak a döntő pillanatban megremegnek a kezek, nem elég gyors a passzolás, idegileg nem bírjuk a kihívást. Ez a berlini döntő azért nem volt olyan fájdalmas, mert tényleg annyival jobbak voltak a szerbek, hogy nem egy hajszálon múlott. Sokszor eszembe jutnak az úszószámok, amikor több ezer kilométert leúszik egy sportoló, s aztán egy ezredmásodpercen múlik a dobogós helyezése. A vizilabdában azért jobban van idő a javításra, hogy felvegyék a ritmust. Epedkedve várom, hogy olyan felszabadultan, jól játszon a csapat, mint az Unicum kupa idején és Sydneyben, ha ez összejön, akkor az arany se marad el. És kérem, ne csak a harmadik aranyra esélyesekkel "kössön vérszerződést", habár nekik nem az utolsó nagy csata lesz, de ők is részei a csapatnak. Jó lenne valamilyen pszichológiai órákat is beiktatni jövőre, mert a fejekben dőlhet el a győzelem. Van még idő egy jó sportpszicholóust keresni! A lemondás lehetőségét pedig nem gondolhatja komolyan, nem ilyen fából faragták. Pekingen múlik milyen szájízzel zárul egy pályafutás és mindent meg kell tenni, hogy az csakis jó emlék legyen. (Habár nem vagyok focirajongó, de szenzációs élmény, hogy végre a szorgalom és győzni akarás meghozta a gyümölcsét (Magyarország-Olaszország 3:1). Továbbra is óriási rajogójuk vagyok és reménykedem, hogy megszerezzük az áhított aranyat.

? hozzászólása
?3825
2007.08.23. 08:57

water-polo, valójában te is egyetértesz Zs-vel :). A fiataloknak többet kell vállalni. Csakhogy többet vállalni akkor lehet, ha lehetőséget kapnak rá. Rutint szerezni, fejlődni nem a kispadon lehet, hanem a medencében. Gólt lőni szintén nem lehet a kispadról. Nem elég megállapítani, hogy a "nagy generáció" után nincs utánpótlás (ami egyébként nem így van!!!), hanem tenni kell azért, hogy a következő korosztályok is fejlődjenek, merthogy nem kevésbé tehetségesek. Mindezzel csak arra akartam utalni, hogy természetes, hogy az ember kötődik azokhoz, akikkel nagy dolgokat vitt véghez, de ez nem jelenti azt, hogy kizárólag rájuk kell számítani. Vannak a jelenlegi keretben is (és persze rajtuk kívül is...) olyan játékosok, akik ha talán élvezhetnék közel ugyanezt a bizalmat és kapnának némi lehetőséget, akkor kamatostól hálálnák meg... Illetve, hogy a csapat nem 2-3-4-5 játékosból áll...

A. hozzászólása
A.3822
2007.08.22. 21:29

bakker, latom, hasad itt is, ami nalunk hasadni szokott. akkor is hajra fiuk, hajra magyarok! :) en kulfoldon elek egy ideje, es az ezusttel is buszke vagyok a csapatra :)

EmVé hozzászólása
EmVé3820
2007.08.22. 18:45

Köszönöm a cikket, egy élmény volt olvasni!

water-polo hozzászólása
2007.08.22. 16:35

Zs! Te milyen fiatalokra gondolsz? Egy Benedeket és egy Kásást kivel helyettesítenél a magyar mezőnyből, a kereten kívül lévő játékosokból? Sztem pont az a probléma, hogy a fiatalabb generáció nem képes azt a színvonalat hozni, amit az öregebbek képviselnek. Persze egy Molnárt lehetne helyettesíteni egy Steinmetz Ádámmal, vagy Fodor helyett többet játszatni Varga Dumit vagy Hosit. Ebbe a keretbe én a Varga Tamást hiányolom, ő megfogná a szerbeket hátul, elöl pedig átlőné. Az tény, hogy a fiataloknak többet kell vállalniuk, ha olimpiát akarnak nyerni. Szívós, Hosi, Dumi, Varga Dani, Madaras, lőjetek!!! Hacsak a Biros, Kiss G., Kásás, Benedek lő állandóan, akkor vesztünk..... Hajrá magyarok!

Zs hozzászólása
Zs3818
2007.08.22. 14:59

? - abszolút egyetértek!Vajon lesz olyan "öreg",aki azt mondja, nem igazán az aranyért menne Pekingbe? És ha igen,Dénes megtenné,h nem viszi magával? Sokszor azthiszem össze vannak nőve,mint a sziámi ikrek.Most sok fiatal megmutatta, h sokkal inkább bizalmat érdemelne,mint akinek már két olimpia a zsebében van.Bár mindannyian tudjuk a szakítás mindig fájdalmas dolog,de van amikor nincs más választás.És most az "öregekhez" szólnék: mindannyiójukat nagyon szeretjük,de most eljött az idő,h igenis át kell adják a helyüket a fiataloknak! Be kell ezt látniuk! És egy minden tekintetben friss csapattal hiszem,h van esélyünk az aranyra!

3 hozzászólása
33817
2007.08.22. 14:11

Legalább most elöször Dénes öszinte volt.

SAPécs hozzászólása
2007.08.22. 14:01

Szerencse, hogy a változtatás fontosságát a Kapitány és a játékosok is egyaránt felismerték. Az elmúlt időszakban kialakult nagyon látványos és nézői szempontból nagyon is élvezetes játékstílussal a döntőig mindíg elmenetelünk, de ott a délszlávok statikus játéka ellen alulmaradunk. Az athéni döntöben emlékeim szerint még volt két megúszás gólunk ( a Tibor gólja és a Kása-féle négyméterest is ebből eredően kaptuk), de ott is lehetett látni, hogy ha a statikus játékban nem tudtuk volna felvenni a versenyt illetve ez ellen a meccs 3. harmadában olyan kiválóan védekezni, ahogy azt végül is tettük, akkor az athéni döntőt is elvesztettük volna. Most egyetlen ilyen gól sem volt, ezért szerintem vagy meg kellene tanulni rákényszeríteni a szerbekre mi stílusunkat vagy meg kell ismét tanulnuk elég jól játszani az ő játékukat. Előbbit úgy érzem, eddig próbálgattuk és nem sikerült. Az Olimpiáig a tökéletesítésre még csak volna elég idő, de kipróbálni szerintem már nincs elég világverseny. Utóbbi szerintem sikeresebb lehet, és talán még az sem volna katasztrófa, ha ehhez néhány korábbi válogatott játékos vissza kerülne a válogatottba . Nem számoltam utána, de azt hiszem "élősúlyban" vagyis fizikailag a szerbek és a horvátok is tényleg erősebbek nálunk. Szerintem ez az oka annak is, hogy a világligán a döntőig kiváló védekezésünkből a döntőben elég keveset láttunk.Csakhát kár volna egy Olimpiát a szépség és könnyedség oltárán feláldozni nem?

Csaszi hozzászólása
Csaszi3815
2007.08.22. 12:58

Ha Kemény Dénes csak 2,3 v. 4 játékossal ül le, akkor a többiek mit gondoljanak erről, hogy lesz így csapategység, egyenlő teher és kockázatviselés, ha az egész csapat tudja, hogy van néhány játékos, aki egyenlőbb a többieknél. A cikk egyébként jó, érdekes amiről Varga Dani beszél, ezek szerint az utánpótlásban meglévő lemaradás miatt, nem túl reális, (persze Peking és az Aranygeneráció visszavonulása után) hogy a jövőben a dobogó felső fokára érünk. Ez a katonás monotónia tűrés, ami ellentétes lenne a magyaros nemzeti karakterrel(?), hát nem tudom, van olyan kimondottan a monotónia tűrésre épülő sportágunk, amiben szinte verhetetlenek vagyunk...

! hozzászólása
!3814
2007.08.22. 10:26

Vérszerződés? Legyen inkább vérfrissítés!

? hozzászólása
?3813
2007.08.22. 08:24

"Egy szép őszi napon el fogom hívni azokat, akikről biztosan tudom, kizárólag a harmadik aranyérem megszerzése foglalkoztatja őket." Mi a helyzet azokkal a játékosokkal, akiket pl a MÁSODIK, vagy esetleg "még csak" az ELSŐ aranyérem megszerzése foglalkoztat?

water-polo hozzászólása
2007.08.21. 19:30

Tetszik, hogy őszinték vagyunk......