FACEBOOK

Pizzeria del Ponte - ahol minden Szivós Marciról szól

Pizzeria del Ponte - ahol minden Szivós Marciról szól
hozzászólás, 2007.04.24.

Reccóban sétálva hangulatos étterembe botlunk, mely messze híres vendégszeretetéről. Magyarként - ráadásul pólószerető emberként - belépve nem csak az étlapot érdemes alaposan megnézni, hanem a falra kiakasztott képeket is. Merthogy egy ismerős arc tekint ránk vissza…

Diapolo

Szivós Márton a 2005-06-os szezont a Pro Recco csapatában töltötte, és habár egy szomszéd kisvárosban, Camogliban volt bérelt lakása, ideje nagy részét mégis Reccóban töltötte. Ennek három szó a magyarázata: Pizzeria Del Ponte.

 

Marci ebbe a bizonyos étterembe volt befizetve, így mindig itt ebédelt. Ki gondolta volna, hogy ebből még „muzeális barátságok” köttetnek!?

 

 

Jó olasz szokáshoz híven ott is mindenki csak az anyanyelvén beszélt, így még fontosabb volt, hogy Marci minél előbb elsajátítsa a nyelvet. Nos, úgy tűnt, ez nem is ment olyan rosszul, hiszen egy hónappal a kiutazása után már arról írtak az újságok, hogy az étteremben olaszul rendel.

 - Direkt úgy fogalmaznak, hogy megértsem. Egyszerűbb kifejezéseket használnak, és lassabban beszélnek hozzám, így mindent megértek. Kint magam, autodidakta módon tanultam olaszul, könyvből. Itthon most elkezdtem olaszra járni, már amikor össze tudom egyeztetni a dolgaimmal. Van hogy nekem nem alkalmas, és van hogy a tanárnő nem ér rá, akihez járok. De előfordult már, hogy sikerült találkozunk! Foglalkozom a nyelvvel, mert nem lenne jó, ha kárba veszne az, amit összeszedtem kint. Szeretem és hasznos is, hisz nem tudhatjuk, mit hoz majd a holnap! 

   

A mindennapos éttermi „látogatásnak” meglett az eredménye, hisz idővel Szivós Márton olyan jó barátságot alakított ki az étterem dolgozóival - a pincértől, a szakácson át a tulajdonosig mindenkivel -, hogy a későbbiekben már velük járt el mindenfelé: vacsorázni, moziba. (Képünkön a személyzet fényképezteti magát Marcival a pizzéria előtt.) 

- A mai napig olyan jó a kapcsolatunk, hogy heti rendszerességgel beszélünk telefonon. A nyári szabadság alatt én már voltam kint náluk, és biztos vagyok benne, hogy ők is fognak majd jönni hozzám ide, Pestre.

Mikor napvilágot látott a hír, miszerint Marcira nem számítanak a klubnál a következő idényben, sok olasz szurkoló és barát üzent neki, a pizzériások is: „La Pizzeria del Ponte senza di te è vuota!”, vagyis: „A Pizzéria del Ponte üres lesz nélküled!” 

A pizzéria falán négy kép jelzi, hogy itt nem átlagos vendégszeretetről volt szó. Egy, a 20. bajnoki címét ünneplő bajnoki csapatkép (Marci egy hatalmas magyar zászlót szorongat a kezében), két meccs közbeni Marci-portré (mindkettő az utolsó bajnoki döntőn készült, a győztes gólja után), és egy vastag kék keretbe helyezett fehér, 5-ös számmal ellátott reccós sapka található az étterem falán.

 

Ha egy vendég elidőz a Szivós-ereklyéknél, rögtön ott terem egy pincér, s megmagyarázza, ki látható a képen, és miért büszke rá mindenki a pizzériában. Mikor kiderült, hogy magyar az érdeklődő, ráadásul újságíró, azonnal felbolydult méhkassá vált az egész étterem. Egymásnak kiabáltak a személyzet tagjai, megállt az élet, mindenki rajta akart lenni a fényképen. Még a kukta és a szakács is bejött, utóbbi egy tál ételt hozott, amit sietve lerakott a hozzá legközelebb ülő vendég üres asztalára, majd beállt a csoportba.

 

A vendégek nem tudták mire vélni, riadtan nézték ezt a sürgés-forgást. Jó tíz perc telt el, mire helyreállt a rend, amikor pedig az ebéd kifizetésére került a sor, erőszakos fellépésünk ellenére sem voltak hajlandó pénzt elfogadni a Pizzeria del Ponte pincérei…

 

Hazaérkezés után megmutattuk Marcinak is a képeket. Egy kedves mosollyal az arcán, hosszasan nézte őket, majd telefont ragadott és máris ezt lehetett hallani:
- Ciao! …

 

 

Állatmentés

A legtöbb ember, ha bemegy egy tengerparti olasz étterembe, akkor vagy tésztát, vagy valami tengeri herkentyűs ebédet rendel.
Nos, van aki nem enni veszi meg a rákot…

Történt ugyanis, hogy az egyik nap Marci kiszúrt az étterem konyháján két élő rákot. Addig győzködte Giannit és Massimot, az étterem két dolgozóját, amíg ők végül beadták a derekukat, és eladták neki a két állatot. Másnap valaki megkérdezte tőle, hogy mi finomat főzött belőlük. A válasz nem mindennapi volt, közölte, hogy ő ugyan semmit, kivitte a tengerhez és elengedtek őket…

(szivosmarton.vlv.hu - geyza, Viló Zsófia)