Váratlanul szenvedett súlyos vereséget a Szolnok az Eurokupa negyeddöntőjének első mérkőzésén, Szicíliában szerdán. Zsivko Gocics vezetőedzőt a csapat hazaérkezése után kérdeztük a kicsit megdöbbentő eredményről és a visszavágóval kapcsolatos reményekről.

Mindenki tudta, hova utazik a Szolnok az Eurokupa-negyeddöntő első mérkőzésére: arra a szicíliai partszakaszra, ahonnan már napok óta rémisztő hírek, képsorok érkeztek a hurrikán okozta pusztításról. Szirakúza, az Ortigia otthona szintén a tengerparton fekszik, 67 kilométerre Cataniától. A helyi csapatnak csak nyitott uszodája van, ezért az időjárási körülményekre való tekintettel a szervezők (a meccs napján!) úgy döntöttek, hogy a mérkőzést átviszik Cataniába, az ottani fedett uszodába. Ezt a technikai értekezleten közölték. A szolnokiak beszálltak a buszba, elindultak Cataniába, majd negyedóra múlva érkezett a telefon, forduljanak vissza, mégis a szirakúzai nyitott uszodában lesz a meccs!

A LEN streamjének nézésekor erről nem lehetett tudni, de az látható volt, hogy a magyar csapat nagyon sokat hibázik, nem áll össze a játék, míg az egyébként szintén sokat hibázó olaszok nagy önbizalommal játszva folyamatosan növelték előnyüket. A végére pedig jutott még egy dráma is: Napolitano két másodperccel a befejezés előtt közelről talált be, ötgólosra növelve az Ortigia előnyét, és Zsivko Gocics vezetőedző olyan hevesen reklamálta a "két métert", hogy piros lapot kapott. Ez azt jelenti, hogy a visszavágón nem ülhet a kispadon, minden bizonnyal Hangay Zoltán irányítja majd a csapatot.


Napolitano góljával lett ötgólos a hátrány. Képünkön a labdaérintés pillanata, balra a gólpasszt adó játékos, jobbra a kétméteres vonalat jelző bója. (Videó a cikk alján!)

De mi történt a Szolnokkal, hogy az OSC elleni hazai BL-selejtező után másodszor szerepeltek jóval saját tudásuk alatt? És fel kell-e adni a továbbjutás reményét vagy még van valamennyi esély a november 10-i szolnoki visszavágón arra, hogy a címvédő bejusson az Eurokupa legjobb négy csapata közé?

(Fotók: Maria Angela Cinardo - Mfsport.net)

A MECCS GÓLJAI TUDÓSÍTÁSUNKBAN

ZSIVKO GOCICS (Szolnoki Dózsa) a vlv-nek:

- A címben feltett kérdésre válaszolva: az eredményből látszik, hogy nem az történt, amit szerettünk volna... A meccs előtt úgy gondoltam, hogy x körüli végeredménnyel, akár minimális arányú vereséggel is elégedett lennék, de sajnos ez nem sikerült, sőt, öt góllal kikaptunk. Ez az eredmény nem tükrözi a két csapat közötti kvalitásbeli különbséget, de még azt sem, hogy mi történt magán a mérkőzésen. 

Gondot okozott számunkra a körülményekhez való alkalmazkodás, a meccs helyszínével kapcsolatos huzavona kicsit megzavarta a játékosokat, és a medencében rögtön látszott, hogy az olaszok sokkal gyorsabbak. Nem csináltak extrát, olyan dolgokat, amikre nem számítottunk, mi magunk kerültünk olyan lelkiállapotba, ami kedvező volt az ellenfél számára. Ennek oka pedig az volt, hogy hiába voltak emberelőnyeink, helyzeteink, egyszerűen nem tudtunk gólt lőni. Elbizonytalanodtak a játékosok, majd szinte pánikba estek és ez a hangulat aztán a védekezésünkre is rányomta a bélyegét. Próbáltam meccs közben helyre tenni a dolgokat, még 7:4-nél is azt mondtam: "Gyerekek, semmi probléma, két meccs van, semmi gond, nyomjuk meg még egy kicsit, és ha mínusz kettőre sikerül feljönni, akkor megoldjuk a visszavágón". Ezután is kaptunk ítéleteket, kialakítottunk helyzeteket, de nem tudtunk eredményesek lenni. Hiányzott a koncentráció, az utolsó gólnál pedig biztos voltam abban, hogy Napolitano közelebb volt a kapuhoz két méternél, amikor megkapta a labdát, ezért reklamáltam olyan hevesen.



Azóta sokat elemeztük a meccset, átnéztünk, átbeszéltünk mindent. Arra jutottunk, hogy bizonyos szituációkban nem tudunk megfelelően koncentrálni. Néhány apró hiba hoz minket olyan helyzetbe, hogy gólokat kapunk, ami aztán újabb nyomást helyez a játékosokra. A munka rendesen folyik, edzünk, dolgozunk nagyon sokat, fejben nem megy, nem bírjuk végig azt csinálni, amit előre megbeszéltünk. Nem az egész mérkőzésen, de rövidebb-hosszabb időre rendszeresen megjelennek a "black outok", amikor egyszerűen nem vagyunk képesek a tudásunknak megfelelő teljesítményt nyújtani. Ha ezt az ellenfél ügyesen kihasználja, akkor előnyhöz jut.

Még egyszer mondom: nem szégyen kikapni az Ortigiától, tele van rutinos játékosokkal, akik tudnak vízilabdázni. És lehet egy csapatnak rossz napja, mint nekünk volt, de az biztos, hogy nincs ilyen különbség köztük és köztünk. 



- Az OSC után ez a mostani meccs... Hogy lehet ezen a black out helyzeten változtatni? Elérni, hogy ne csökkenjen percekre a koncentráció szintje?

- Úgy, hogy vissza kell lépnünk két vagy három lépést, és elölről kezdeni az építkezést. El kell érni, hogy képesek legyünk azt csinálni, amit biztosan tudunk. Nem vagyunk varázslók, szuperhősök, de vannak bizonyos alaptételek, például az, hogy lehetőleg ne kapjunk egyetlen akciógólt se, főleg a centertől ne, bizonyos szituációkban pedig egyszerűen nem szabad mást csinálni, mint amit megbeszéltünk.

Fájó volt ez a nagyarányú vereség, főleg nekem, az edzőnek. De ilyen a sport, fel kell állni és küzdeni kell. Most még ilyen fázisban vagyunk, sokat hibázunk, néha nem találjuk magunkat. Nem szabad ebbe beletörődni, nem is fogunk. Nincs időnk sem szomorkodásra, sem a lelkek ápolására. Vannak ilyen fázisok, ki fogunk mászni ebből a gödörből, ebben biztos vagyok. Küzdünk és megpróbálunk mindent, hogy a valós teljesítményünket nyújtsuk, sokkal agresszívebb játékot és nagy odafigyelést. Kell egy kis türelem, nagyobb koncentráció és mindenkitől személy szerint is egy kis plusz.



- Ennek az ötgólos hátránynak a behozása teljesen reménytelen?

- Nem! Nagyon nehéz, persze, de a kinti meccs elemzése is azt mutatta, hogy nem lehetetlen. Nem adjuk fel, megpróbáljuk először azt, hogy győzzünk, aztán, ha ez láthatóan lehetséges, akkor negyedről negyedre növelni az előnyt, és a végén öt vagy hat góllal nyerni. Nagyon nehéz, de nem reménytelen.

- Köszönöm a beszélgetést!

VLV-VIDEÓ (LEN-stream):


9:4 - Napolitano negyedik gólja - a két métert érdemes figyelni...