Tényleg: miért jelenik meg olyan kevés könyv a vízilabdáról? Most itt van egy, amit a szerző szinte magának és legszűkebb környezetének írt, aztán egyre nagyobb lett az érdeklődés, most pedig már utánnyomás is készült, amelynek példányai megrendelhetők.

Bíró Dániel egykori szentesi vízilabdázó, vízilabdaedző Komlósi Péter és Matajsz Márk korosztályához tartozik és pólós életútjának emlékeit, sztorijait írta meg (civilben újságíró).

A kis kötet legnagyobb értéke az, hogy érzékletesen adja vissza annak a világnak a hangulatát, amelyben éltek, s feltehetően ma is élnek a vízilabdázók. Az edzések és a meccsek légköre, a legfiatalabbak "beavatása" a nagyobbak által, ilyen-olyan csínyek, edzés, meccs közben elhangzó aranyköpések, a víz alatt történő, a lelátóról, de még a  bírói dobogóról sem látható akciók leírása adja a "Lóba-lóba" sava-borsát.

Megkérdeztük a szerzőt, mi volt a célja a könyvvel. Azt mondta: mivel saját hibájából eltávolodott a sportágtól, úgy érezte, valamit vissza kell adnia, megírta tehát ezeket az emlékeket. Azt is szerette volna, ha e munkával kicsit közelebb tudná hozni a sportághoz azokat, akik nem "bennfentesek", de mindig bekapcsolják a tévét, ha a magyar vízilabda-válogatott világversenyen meccset játszik. Mennyi "sportági jellegzetesség" van a világszínpadon nyújtott teljesítmény mögött, milyen az élet az uszodák világában a hétköznapokban, mi minden épül be szervesen azok életébe is, akik nem jutnak el a válogatott szintjéig, de ők is vízilabdázók voltak, s lélekben azok maradnak egészen a halálukig.

A könyvet tavaly nyáron kezdte írni, karácsony körül a facebookon publikált egy egy-fejezetet, majd kis példányszámban kinyomtatta - magánkiadásként. A "készlet" rövid idő alatt elfogyott és nemcsak szentesiek keresték, hanem az ország sok pontjára kellett elküldeni postán. A mostani újranyomás kerül kereskedelmi forgalomba, kizárólag Szentesen, a Babilon Könyvesházban kapható, illetve megrendelhető 2.500.- Ft + postaköltségért. ( babilonkönyv@gmail.com )

Egy sztori a kötetből:

Molnár Papesz babrált ki velem egyszer nagyon: a Komjádi Kupán játszottunk a Szeged ellen Szentesen, és emberelőnybe kerültek. Ő a hosszú fához evickélt, én a két kapufás között védekeztem, és hiába támaszkodtam rá, ha kapás felől volt a Mikasa, oly könnyedén tartott meg, akár bűvész a titkát. A lábujjával tüntetett el, méghozzá úgy, hogy egy óvatlan pillanatban beakasztotta a nem elég szorosra kötött nadrágomba, s amint kinyújtotta lábát, én már ott sem voltam, odalenn kapartam az életemért, csak vergődtem, mint a kifárasztott hal a horog végén. Mire felküzdöttem magam a víz színére, megtanultam: a turpisság áldás a pólóban.