Szerdán késő este a Malév menetrend szerinti járatával elutazott Bangkokba, az Ausztráliába vezető út első állomására a magyar férfi vízilabda-válogatott. A repülőtéren begyűjtöttük valamennyi vlv-s aloldaltulajdonos nyilatkozatát az úttal, a vb-vel kapcsolatos várakozásairól.

A játékosokat a késői időpontra való tekintettel gyakorlatilag csak a családtagok búcsúztatták.

Az utazóktól (játékosoktól és a stáb többi tagjától, a vlv.hu oldaltulajdonosaitól) egyetlen mondatot kértünk, rövid, frappáns összefoglalását annak, hogy milyen várakozással indulnak útnak, mit remélnek, mit szeretnének.

BENEDEK TIBOR:

Várakozás? Hosszú a várakozás - a szó szoros értelmében. Hiszen az első igazán nehéz mérkőzésig még majdnem két hét van hátra. A végcél mindig ugyanaz, de nem szabad rögtön arra gondolnunk, hogy mi legyen a végén, hanem szép lassan, „egyesével” haladjunk előre, minél kevesebb hibával és egyre jobb játékkal. Hogy hol lesz a vége? A csúcson. Mindig a csúcson van a vége…

Sikeresen érkezzünk meg, ez az első, és minél kevesebbet vegyen ki belőlünk ez a hosszú út. Természetesen a célunk ugyanaz, ami eddig volt, hogy elsők legyünk.

Maradjon kimondatlan dolog, hogy miért megyünk, de nyilván a legmagasabb célért. Én mindenesetre nem szeretném kimondani, mert egy kicsit babonás vagyok…

KÁSÁS TAMÁS:

Elindulunk a VB-re, és nagyon szeretnénk, hogyha végre két aranyérem nélküli év után most már a legfényesebb éremmel térnénk haza. Úgy érzem, mindent megtettünk a felkészülés során. Reméljük, hogy sok embert boldoggá tudunk majd tenni - azon kívül, hogy magunkat is persze, mert azért a saját dicsőségünkért is játszunk. Nagyon bizakodó vagyok, és remélem, hogy sokan fognak a tévé- és a rádiókészülékek előtt ülni és drukkolni nekünk.

KÁSÁS ZOLTÁN:

Ha megérkeztünk, akkor meg kell próbálnunk ébren tartani a figyelmet és a feszültséget, mert az eleje egy kicsit könnyűnek néz ki, és ahogy haladunk előre, úgy lesz egyre nehezebb. Tehát a leglényegesebb nekünk az, hogy a fiúk megfelelő állapotban legyenek akkor, amikor majd jön először a román mérkőzés - talán az lesz az első kemény, - és aztán utána már fokozatosan erősödnek a meccsek.

KEMÉNY DÉNES:

Tekintettel arra, hogy csapatvezetőbe mentem át, arra készülök, hogy valahogy Melbourne-ig juttassam el a csapatot, mert most itt rengeteg friss feladatot kaptam, ami nagyon messze van az edzőitől.

KIS GÁBOR:

Jöjjön ki az összes kerék a gépen leszálláskor! Komolyra fordítva: gyógyuljak meg, mire kezdődik a VB. Ez az egyik. A legfontosabb meccseinken már a legjobb formánkat hozzuk, a döntőben pedig: játsszunk fantasztikusan, velem együtt.

KISS GERGELY:

Azt várom a világbajnokságtól, hogy az első héten kellőképpen ráhangolódjunk annak érdekében, hogy a második hét úgy sikerüljön, ahogy szeretnénk. Az első héten vannak a csoportmeccsek, a második héten pedig már az egyenes kiesés, az elődöntőbe jutás, illetve remélhetőleg a döntő. Ez a célunk, ezért megyünk és nagyon szeretném, hogyha két év aranyérem nélküli szereplés után végre elérnénk azt, ami a célunk, és amiért húsz éve dolgozunk.

MOLNÁR TAMÁS:

Az évek során nem változott semmi, mindig ugyanazért megyünk: győzni. Tehát a cél az aranyérem, ennél lejjebb nem tudjuk adni. Azt viszont reméljük, hogy a végén az elmúlt két évhez képest egy hellyel jobb helyen végzünk.

NAGY FERENC (FEFE): 

Először is azt várom, hogy minél előbb megérkezzünk, mert valószínűleg hosszú lesz az út, és hogy a srácok olyan állapotban legyenek, hogy nekem ne kelljen éjt nappallá téve összekalapálnom őket.

NAGY VIKTOR:

Milyen érzés itt állni…? Nagyon jó. És igazából most tudatosul bennem az, hogy ennek a csapatnak a tagja vagyok, s hogy mi történt velem az utóbbi egy hétben. Mi a várakozás? Szeretnék már Melbourne-ben lenni. De ugye a folyamat az, hogy várunk, ülünk a repülőn, majd kiderül, hogy mennyire kényelmesen és mennyire kényelmetlenül. Kis izgulás van bennem…

MADARAS NORBERT:

Ha az a kérdés, hogy mi a várakozásom, mit szeretnék, akkor azt, hogy három hét múlva, egy megnyert döntő után mondjuk találkozzunk ugyanitt. És mindent meg is teszünk azért, hogy ez így legyen

MÁTÉFALVY CSABA: 

Várakozás? Természetesen az aranyérem. Bízom abban, hogy meg is lesz. Úgy érzem, megtettünk érte mindent. Kint kiderül, hogy mire leszünk képesek.

DR. PAVLIK GÁBOR: A döntőbe jutás axióma, és a döntőben bármi történhet. De ne bármi történjen, hanem az, amit mi akarunk!

SZÉCSI ZOLTÁN: 

A jelenlegi célunk a nyugalmas landolás, úgy, hogy a lábaink még mozogjanak. Ha nem, akkor majd szépen átdolgozzuk őket. Átállási időszak, és utána kezdődhetnek igazából az éles meccsek. Aranyéremért megyünk. Sok mindenen múlik, hogy sikerül-e, de a célunk ez.

SZIVÓS MÁRTON: 

Természetesen, mint mindig, a magyar válogatott az első helyért megy, az aranyért, ez elvárás is, nem csak várakozás felénk, de mi is ezt várjuk el magunktól. Remélem, hogy sikerül megfelelni ennek a kihívásnak. Magamtól azt várom, hogy aranyat nyerő csapatban legyek. Természetesen tevékeny részese szeretnék lenni a sikernek. Nem szeretek semmit sem félvállról venni, amit tudok, mindig kiadom magamból és remélem, hogy ezzel is tudok segíteni a magyar csapatnak.

VARGA DÁNIEL: 

Ha az elvárásról kell beszélni, akkor a közvélemény elvárása és a csapat elvárása nem tér el egymástól. Szerintem mindkettő a győzelem. És ezzel nincs is gond, mert győzni fogunk.

VARGA DÉNES: 

Hogy mi a várakozás? Természetesen a győzelem. Annyiszor ecsetelték már, hogy a magyar válogatottól mindig csak a győzelem az elfogadható! Ez a csapat annyira erős, hogy részemről is az aranyérem az elvárás.