FACEBOOK

Napfényes, csendes hegyoldalban

Napfényes, csendes hegyoldalban
hozzászólás, 2007.03.13.

Dr. Molnár Tamásék barátságos budai lakásában járt a Szép Lak című folyóirat szerkesztősége.

Diapolo

Molnár Tamás tizenhat évesen lett tagja az utánpótlás-válogatottnak. Kemény Dénes szövetségi kapitány színrelépése után részt vett a sevillai Eb-én. Nemzetközi sikerei mellett folytatta a szegedi jogi egyetemet, és ’99-ben már doktori címmel szerződött Újpestre. Hamarosan 55 góllal a válogatott csapat gólkirálya lett. Sydneyben, az olimpián az egész világ csodálhatta utánozhatatlan góljait. A róla megjelent egyik szakvélemény szerint „nemhogy Magyarországon, de a világon sem találni nála jobbat centerposzton."

 

Dr. Molnár Tamás olimpiai bajnok vízilabdázónk és felesége, Noémi gyökerei Szegedhez kötődnek. Még a JATE jogi karán ismerték meg egymást, majd 2001-ben összeházasodtak. Noémiből büntetőbíró lett, s ami ennél is izgalmasabb, másfél esztendeje ikerbabáik születtek.

– Szegedről Budapestre, családi házból társas- vagy bérházba költözni nem mehetett egyik napról a másikra. Sikerült megtalálni az ideális lakhelyet?


– Amikor 1999-ben az Újpesthez szerződtem, pesti lakás után kellett néznünk – meséli Tamás. – Először egy 45 négyzetméteres garzonban laktunk albérletben a Bartók Béla út elején. Onnan négy év elteltével a Kodály köröndre költöztünk egy 20 négyzetméteres szobával nagyobb, új építésű társasházba, amelyet már saját otthonunkként csinosítgathattunk. Szerettünk ott lakni, de amikor a gyerekvállalás komolyabban elkezdett foglalkoztatni bennünket, akkor felmerült a nagyobb lakás igénye is. Ha az életre szóló lakhely iránti vágyunkról beszélünk a feleségemmel, mindkettőnk számára a saját építésű családi ház jelenti az igazi célt. Nem véletlen a kertes ház utáni vonzódás, hiszen mindketten Szegeden töltöttük a gyerekkorunkat. Ő Újszegeden nőtt fel, engem pedig Alsóváros hangulatos lombos utcáin, földszintes házak kísértek az iskolába, és a város egyik legszebb terén, a Mátyás Templom kertjében játszottuk sötétedésig. Mivel építkezésre eddig nem volt és jelenleg sincs még lehetőségünk, egy olyan, 100 négyzetméter körüli lakást képzeltünk el magunknak, amely csöndes, napfényes helyen, zöld övezetben van, budapesti viszonylatban elfogadhatóak a közlekedési lehetőségek, rendezett a környék és kényelmes életfeltételeket biztosít. Keresgéltünk, nézelődtünk, de valami hiányosságot mindig találtunk a felkínált lakásokban. Szinte már fel is adtuk a reményt, amikor a közeli szemész rendelőjébe kerültem egy vizsgálatra, és útközben megláttam az épülő társasházon a hirdetőtáblát, hogy lakás eladó. Rögtön felhívtam a megadott számot, és az a déli fekvésű lakás, ami nekünk tetszett, még éppen szabad volt. Szimpatikusnak találtuk a vásárlás feltételeit is, mert a szerkezetkész háznál még az árat is megegyezés tárgyának tekintették, és a befejezési munkálatokat a mi ízlésünknek megfelelően folytatták.


– Leendő otthonuk tereinek elhelyezkedésén is változtattak, vagy csak az enteriőrök kialakítását kellett megálmodniuk és megvalósítaniuk?


– A lakás alaprajzi elrendezése megfelelt, a burkolatok kiválasztása, a fürdőszoba, konyha bútorainak megtervezése pedig Noémi lakberendezői tehetségét dicséri. Elmondhatom, hogy a lakás belső elrendezésében, hangulatának kialakításában többnyire az ő ízlése dominál. Nagyon jó érzékkel tud választani, ezért én nyugodt szívvel rábízom ezeket a feladatokat. Nekem is vannak ötleteim, azokat megosztom vele, ha tetszik neki, megvalósítja. Ez fordítva is igaz: ő is elmeséli az elképzeléseit, nekem pedig vétójogom van. Noémi a jó ízlését édesanyjától örökölte, aki a divatszakmában dolgozik. Abban nőtt fel, hogy fontos a szép környezet. Szerencsére hasonló az ízlésvilágunk. Mindketten szeretjük például, ha a rusztikus stílus keveredik a klasszikussal. A kettő ötvözete meleg, barátságos otthont teremt. Jól érzem magam itthon. A legközelebbi tervünk, hogy tavasszal időt szakítunk a nappali egyik falát beborító könyvespolc elkészítésére. Mindkettőnk szívügye a könyv, egyelőre dobozokban várnak arra, hogy méltó helyre kerülhessenek. 

– Korábbi cikkekben olvastam Önről, hogy hatalmas a munkabírása, mindent bevet a siker érdekében, igazi csapatember, de környezetétől elvárja a segítséget, sőt az alkalmazkodást is. A két fiú, Lóránd és Benedek hogyan változtatta meg az életét? 

– Augusztusban születtem, letagadhatatlanul oroszlán vagyok. Ez nálam azt jelenti, hogy mint egy jó oroszlán, vigyázok a családomra. Megteremtem a nyugodt, kényelmes élet feltételeit. Nem is vágyom többre, mint hogy ami most megvan, az mindig meglegyen, ehhez azonban az kell, hogy kiegyensúlyozott, biztos háttér segítsen. A gyerekek gyökeresen megváltoztatták az életemet. A hétvégi lustálkodás, az éjszakai folyamatos alvás megszűnt. De minden erőfeszítésért, minden nehéz pillanatért százszorosan kárpótolnak. A feleségem itthon van velük gyeden, edzés után pedig sietek haza. Annak az időnek, amikor nem az uszodában vagyok, a kilencven százalékát itthon, a családommal töltöm. Reggel kilenctől délig edzés, legkésőbb egyre itthon vagyok, este pedig negyed nyolckor indulok újra vissza, hogy nyolcra ott legyek, és tíz, fél tizenegyre érek haza.
Az első két hónap éjszakai kétóránkénti ébredése nyilván a teljesítményemben is megmutatkozott. Ikreknél a napirend kialakítása és annak betartása különösen fontos, mert ha attól eltérünk, akkor az egész napunk kaotikussá válhat. Nekünk sikerült három hónapos korukra kialakítanunk, hogy – ritka kivételtől eltekintve – egyszerre esznek és alszanak el.

 

– Egy ekkora lakás kialakításában sok tennivaló akad. Szeret barkácsolni?

 – Terveink mindig vannak. A kisszoba például tegnapig amolyan mindenes helyiségként funkcionált, aztán kapva az alkalmon, hogy fotózás lesz, régi vágyunkat teljesítve gyorsan átrendeztük vendégszobává. Egy nagy bútoráruházban vásároltunk be hozzá, hogy minél olcsóbban és praktikusabban meg tudjuk oldani. A bútorok összeszerelésénél bebizonyosodott, hogy szükség van a barkácstudományomra. Szeretek barkácsolni, de ritka az a délután, amit csak erre áldozhatok, éppen ezért nehezen kezdek hozzá. Ha azonban belelendülök, akkor nagy kedvvel csinálom, és addig foglalkozom vele, amíg tökéletes nem lesz az adott munka. Például a tárolódobozokat, miután megvettük, rögtön nekiálltam lefesteni, ami elég monoton volt, legszívesebben a felénél abbahagytam volna, mégis kitartóan folytattam.


– Melyik a kedvenc helye a lakásban?


– A gyerekszobát szeretem a legjobban. Azokon az estéken, amikor nincs edzés, vagy korábban érek haza, befekszem a két kiságy közé, fejem alá rakom a párnát és mesélek a piciknek. Ők pedig örömmel hallgatják.
 

(Szöveg és fotó: London Katalin)

Címkék:
Molnár Tamás