FACEBOOK

„Nekem többszörös élményt fog jelenteni Melbourne”

„Nekem többszörös élményt fog jelenteni Melbourne”
hozzászólás, 2007.03.13.

Róla lehetne az optimizmus és a kiegyensúlyozottság szobrát megmintázni. De van is rá oka. Nagy Viktort három éve érte az első csoda, amikor a Vasas hívta a soraiba. Most pedig itt egy újabb megvalósult álom: ő is tagja lett a világbajnokságra utazó keretnek.

Diapolo

- Három éve jöttél el abból a BVSC-ből, amely azóta szétforgácsolódott. A hajdani csapat jó része Egerben, Te a Vasasban játszol. Milyen érzés más csapatokban találkoznod azokkal, akikkel évekig együtt voltál?

- Sokáig furcsa volt, hisz velük nőttem fel. Amikor a BVSC utánpótlás csapatában játszottam a ’83-as korosztállyal minden megnyerhető tornát megnyertünk. Sajnálom, hogy a BVSC mostanában már nem ér el olyan helyezéseket utánpótlás szinten, mint a KSI vagy az UTE. Nagy szerencsém volt, hogy egy olyan hihetetlenül jó csapatba kerültem, mint a TEVA-Vasas-Plaket.

 - Vártad, hogy egy olyan nagy csapat keressen meg, mint a Vasas, vagy meglepett, amikor megtörtént?

- Az álmaim között volt, és nagyon meglepett. Végtelenül örültem neki, és egyszerűen visszautasíthatatlan ajánlat volt. Azt viszont álmodni sem mertem, hogy még a BVSC-nél is csodásabb közösségbe kerülök be. Amióta csak betettem a lábam a Komjádi uszodába, nagyon jól érzem magam.

 - Akkor nem véletlen, hogy miközben kicsöng a telefonod az „I feel good” sláger hallható?

- Az a sláger teljes mértékben áll rám! Azóta van a telefonomon, amióta a Vasasban játszom.

 - A kívülállóknak is feltűnik az az összhang, ami a Vasas játékosai között van.

- Tényleg összetartóak vagyunk. Mindent megbeszélünk egymással, nincsenek összetűzések a csapaton belül, és mindenre megtaláljuk a közös hangot.

 - Amikor elfogadtad a Vasas ajánlatát, mennyit nyomott a latban, hogy a kapusedző, Mátéfalvy Csaba nem csak a klubnak, hanem a válogatottnak is edzője?

- Csak miután elfogadtam az ajánlatot tudtam meg, hogy ő lesz az edzőm. Örültem neki, mert így nap mint nap egy nagyon jó szakemberrel dolgozhatok együtt, és ezt igyekszem maximálisan kihasználni. Rengeteget köszönhetek neki.

 - Abban is szerencsés voltál, hogy a BVSC-ben Szécsi Zoltán volt a kapusedződ. Most pedig kapustársad a válogatottban.

- Ő az én példaképem. Mindig adtam a szavára. Mivel hasonló a stílusunk, így könnyebben ragadt rám, amit tőle ellestem, amit tanított nekem. De most már abban a korban vagyok, amikor nem arra törekszem, hogy ugyanúgy játszak mint ő, hanem hogy idővel lehagyjam őt.

 - Mi mindenben más egy kapus edzése a többiekéhez képest?

- Míg ők az edzés elején fél órát úsznak, mi tíz perc után már csak lábra dolgozunk. Ha hétvégén nehéz mérkőzés vár ránk, akkor könnyebb feladatokat kapunk, de ha nincs meccsünk, akkor mehet a 4 kilós medicinlabdával is a munka. Medicinlabda és gumikötél, ezzel a két fő eszközzel lehet variálni a taposást.

 - Mint oly sok vízilabdázó, eredetileg Te is úszással kezdted a sportolást.

- Három éves koromtól úsztam a Spartacusban, de tíz éves koromban meguntam a faltól falig tempózást és azt, hogy ha a két órás edzés végén a pillangót rosszul úsztam meg, akkor még papucsost is kaptam. Megmondtam apunak, hogy vége, és bármilyen sportág jöhet, csak vizes sport nem. Apu erre azt mondta: jó, akkor menjünk vízilabdázni. Rábeszélt, hogy próbáljam ki. Megnéztem és megtetszett. Mivel jól úsztam és magas voltam, ezért rögtön az egy évvel idősebbek között kezdhettem. Ez is sokat jelentett abban, hogy hamarabb fejlődtem.

 - Te választottad a kapus posztot, vagy idővel adódott?

- Adódott. Az egyik edzésen csak egy kapusunk volt, mert a másik éppen lesérült, és helyette az ügyetlenebb játékosok álltak be a kapuba. Az olyanok, mint én. Beálltam, és nagyon jól ment a védés. Akkor jelentette ki Nagy Karcsi, az edzőm, hogy kapus maradok. Azóta kapus vagyok. Néha persze vannak holtpontjaim. Amikor például egy-egy edzésen többször fejbe lőnek, akkor én is szívesebben mennék a többiekkel, hogy inkább én lőjem a kapust, mint mások engem. De ezek csak átmeneti érzések. Egyébként kissrác koromban, focizás közben is általában kapuskodtam.

 - Érdekes lehet a helyzet a bővített keretben, ahol már ki kell alakuljon a csapatszellem és össze kell kovácsolódnotok, de közben egymással versenyeztek azon, hogy ki kerüljön be az utazó keretbe.

- Valóban érdekes helyzet. De én például nem annak szurkolok, hogy Baksa Laci ne védjen jól, hanem azt érzem, hogy nem szeretnék úgy bekerülni a 13-as keretbe, hogy a másik gyengébben teljesít, és én csak picivel vagyok jobb nála. Nem! Ő védjen jól, én pedig védjek még jobban a bekerülésért.

 - A válogatottban mennyire sikerült összhangba kerülnöd az előtted lévő védelmi vonallal?

- A Vasasban Varga Dani nem szokott bekkelni, Rajmunddal még sosem, Gór-Nagy Mikivel pedig rég nem játszottam együtt. Most időszűkében, de gyorsan össze kell hangolódnunk. Én szeretek az ellenfél centere elé menni és elvenni előle a labdát. Ehhez pedig az kell, hogy összhangban legyek a védőinkkel. Ha kijövök a kapuból, akkor nekik tudniuk kell, hogy meddig foghatják meg a centert, hogy én elérjem a labdát. Egyébként a világ legjobb játékosai védenek előttem, úgyhogy nem panaszkodhatom.

 - Nézőként hogyan szoktál figyelni egy vízilabda meccset?

- Csak nézem a mérkőzést. Nem szeretem kívülről kommentálni a medencében zajló eseményeket, mert a nézőtérről minden sokkal egyszerűbbnek tűnik. Egészen más a lelátón oldalról és fentről látni a játékot, mint vízszintesen a vízben, ahol éppen olyan szögben van a játékos, hogy három fej is eltakarja a labdát előle. A partról sokszor kiabálják a kapusnak, hogy „indíts, indíts!”, de hiába, ha bent semmit nem lát az ember.

 - És akkor, amikor kívülről nézel egy mérkőzést, milyennek látod a saját sportágadat?

- Sokszor elgondolkodom azon, hogy ha egy laikus néző figyeli a meccset, akkor vajon mit érthet meg a bírói döntésekből? Akkor, amikor gyakran mi, játékosok sem értjük, hogy miért fúj például kontrát a bíró. Attól tartok, hogy a bonyolult szabályok, és azok sokféle bírói értelmezése miatt nem lesz élvezhető a vízilabda. A fociban egyszerűbb és fix szabályokkal játszanak. Nálunk viszont úgy folynak a dolgok, ahogy a bíró gondolja. Szerintem sokkal jobban kéne hagyni a támadójátékot, ami több gólt és látványosabb játékot eredményezne. Már az is jót tenne a vízilabdának, ha a bírók egy fajta felfogásban fújnának a világ minden pontján, nem pedig össze-vissza.

 - A vízilabdázók arról is híresek, hogy az élsport mellett is igyekeznek továbbtanulni. Te merre indultál el?

- A TF-en tanulgatok. Azért csak „tanulgatok”, mert most több oknál fogva is megakadtam benne. Egyrészt költözködtem, aztán be kellett rendeznem a lakást, most pedig itt van a válogatottság. A világbajnokság után mindenképp folytatom, s bár soha nem rajongtam a tanulásért, de tudom, hogy muszáj csinálni. A sportból nem lehet sokáig megélni, a jövőre is gondolni kell. Kezdésként a rekreációs szakra jelentkeztem. Vannak bizonyos terveim, álmaim, és ahhoz erre a végzettségre szükségem lesz.

 - Mit érzel a fiúkon? Két, szerbek ellen elvesztett világverseny után milyen lelkülettel készülnek Melbourne-re?

- Düh és dac van a bennük, és nem akarják hagyni, hogy a szerbek átvegyék a hatalmat a vízilabdában. Úgy érzem, hogy a magyar csapat jobb a szerbeknél. Én is találkoztam már velük Junior Eb-én és vébén, valamint az Universiadén. Mindháromszor ők nyertek, pedig a vébét nagyon megérdemeltük volna. Hosszabbításban, egy góllal kaptunk ki tőlük, de úgy, hogy finoman fogalmazva, eléggé feléjük lejtett a pálya. Tehát mindannyiunkban benne van, hogy néhány sikertelen év után most már el kell kapni őket. Varga Dani is sokat tudna mesélni arról, hogy hány ezüstérme van a szekrényében a szerbek miatt. Az „ezüst is szépen csillog” szólás nem teljesen igaz, mert míg a bronzérmet egy megnyert, az ezüstérmet egy elvesztett meccs után kapja az ember.

 - Most is megeshet, hogy lejteni fog a pálya…

- Remélem, hogy nem. Itt kell megjegyezzem, hogy nagyon rossz Magyarország sportdiplomáciája. Ez nem azt jelenti, hogy a sportvezetőinknek azt kellene kiharcolnia, hogy nekünk fújjanak a bírók. Nem! Mi csak azt szeretnénk, ha az a pálya vízszintes maradna, és a valódi teljesítmény számítana.

 - Sajnos, vagy nem sajnos, de a sokszor győzelemhez vezető durva játékban a szerbek jobbak nálunk.

- Igen, és a durvaságból adódó gólok megszerzésében is jobbak. Ránk, magyarokra általában azt mondják, hogy szépen játszunk. Nekünk arra kell majd törekednünk, hogy a kemény, harcos meccseken szép és okos játékkal verjük meg őket. Igaz, ez nagyon nehéz feladat lesz. Kapusként én könnyen beszélek, mert nem nekem kell megverekednem a szerb mezőnyjátékosokkal.

 - A kapus is együtt él a játékkal, még ha elvileg oda is van szögezve a kapuhoz. Bár éppen rád ez kevésbé áll, lévén hogy gyakran „kijárkálsz”...

- Kissrác korom óta szeretek kitörni. Az egyik edzőm, Matuska Lajos emiatt el is nevezett Zrínyinek. Néha abszurd dolgokat csináltam, megesett, hogy nyolc méterre volt a labda, és akkor is kimentem érte. De úgy gondolom, hogy ez egyrészt a véremben van, másrészt ha az ellenfél látja, hogy a kapus állandóan kijön, akkor kétszer is meggondolja, hogy beadja-e a centernek a labdát. Vagy beadják és elveszem, vagy be sem adják, és mindez kihagyott gólokat jelenthet az ellenfélnek. Igaz, a debreceni tornán volt olyan helyzet, amikor gólt kaptam belőle, de általában kevésszer hibázok.

 - A sportolókat sokan irigylik azért, hogy a versenyek miatt járhatják a világot.

- A Turizmus Rt.-nél nagy hasznunkat vennék, ha a külföldi szállodák és uszodák bemutatásához kérnék ki a véleményünket. Repülőtér, szállás, uszoda, szállás – nagyjából ez az útvonalunk, ha kinti versenyen járunk. Én 16 éves korom óta járom Európát a vízilabdázásból kifolyólag, de nagyon ritkán esett meg, hogy fél vagy esetleg egy napunk lett volna a városnézésre. Hatszor voltam Barcelonában, de szeretnék egyszer egy hétre visszamenni, mert még alig láttam belőle valamit.

 - Melyik volt a legtávolabbi ország, ahol eddig jártál?

- Kanada.

 - Most pedig meg fogod járni a földgolyóbis túlsó felét.

- Régi vágyam volt, hogy eljussak Ausztráliába. És az is, hogy végre válogatott legyek. Nekem tehát többszörös élményt fog jelenteni a melbourne-i világbajnokság. Remélem, hogy az aranyérem megszerzése is közéjük fog tartozni.

 

Veress Kata