Éremesélyes csapat kispadján kezdi meg OB1-es edzői munkásságát a játékosként szinte minden trófeát magáénak tudó, 36 éves Varga Dániel. Hogy történt az egész? Miként szedte össze új csapatának játékosait? Van-e már markáns edzői koncepciója? Mit várhatunk az új OSC-től ebben a szezonban? vlv-interjú:

VARGA DÁNIEL a vlv-nek:

- Április vége felé keresett meg Becsey Péter (az OSC sportigazgatója - a szerk.), hogy üljünk le beszélgetni egy új felállásról, amelynek lényege az, hogy én lennék az OSC vezetőedzője Cseh Sándor szakmai tanácsai, s Kósz Zoli másodedzői segítségnyújtása mellett. Másnap találkoztunk és elkezdtünk beszélgetni arról, hogy mi is lesz az OSC 2020-21-ben.

- És mi lesz az OSC 2020-21-ben...?

- Volt két olyan tény, ami jelentősen befolyásolta a klub helyzetét. Az egyik a koronavírus-járvány, a másik az, hogy az OSC-ről akkor az volt a tudható információ, hogy a fő támogató távozott, a csapat pedig "szétmegy". Sok mindenről beszéltünk már az első alkalommal, tisztáztuk, amit tisztázni lehetett, kiegyenesítettük a kérdőjeleket és meg kell mondanom, ahhoz képest, amilyen jelentős, az életem alakulását nagy mértékben befolyásoló kérdésről volt szó, nagyon gyorsan el tudtam dönteni, hogy vállalom-e a felkérést.

- Mi volt a sietség oka?

- Az, hogy szinte napról napra szűkültek a lehetőségeink, ha erős csapatot akartunk összehozni. De igazából nem kellett öt perc sem ahhoz, hogy eldöntsem: én ezt szeretném. 

Azt megelőzően, hogy egy üres A4-es oldalt elkezdtem volna teleírni a majdani potenciális OSC-játékosok nevével és a csapat tervezett koncepciójával, "nulladik lépésként" arra kellett jó megoldást találni, hogy milyen módon tudok eljönni a Ferencvárostól. Hároméves szerződésem volt, amiből kettő telt le, volt egy szóbeli megállapodásom arra vonatkozóan, hogy ha OB1-es csapattól van ajánlatom, akkor elmehetek. Ezért nem is annyira a jogi lehetőségeket kellett tisztáznom Nyíri Zoltánnal és Madaras Norberttel, hanem az volt a fontos számomra, hogy az emberi kapcsolatokat megőrizzem, úgy jöjjek el a Fradiból, hogy rendesen megbeszéltük a dolgokat. 

A Ferencvárosnál a lehető legjobb helyen voltam, sokat köszönhetek a klubnak, bízom abban, hogy erre rá is szolgáltam két évig játékosként, majd két évig ifiedzőként. Mindezeknek köszönhetően az a bizonyos beszélgetés csak az első pár percben volt feszült légkörű, nagyon gyorsan kiderült, hogy megértik a helyzetemet, azt, hogy a felkérést el kell fogadnom - megkaptam a támogatásukat. Ez engem megnyugtatott, már csak azért is, mert tényleg mindenem megvolt a Népligetben végzett munka során: egyedülálló edzéslehetőségek, jó játékosok, anyagi megbecsülés, a kreatív munka lehetősége.

- Mik voltak a kérdőjelek, amiket ki kellett egyenesíteni az OSC-vel folytatott tárgyalásokon?

- Minden... Kikből áll a csapat? Ki a szponzor? És persze az imént említett feladat is, tehát, hogy miként tudok eljönni a Fraditól.



- Milyen fázisra esett a felkérésed? Úgy tudni, hogy a Varga Dániel-Cseh Sándor páros "megjelenése" befolyásolta a hezitáló játékosok végső elhatározását.

- Pontosan. Részben ezért kellett gyorsan döntenem. Az első találkozásunk időpontjában nem volt még fix játékosa az OSC-nek! Becsey Péter elmondta: a leendő edző koncepciójához akarják alakítani a csapatot. Ezután következett - a koncepció felállításával összhangban - a játékosok feltérképezése. Felpörögtek az események, néhány napon belül rengeteg telefonhívást bonyolítottam le és nagyon jól haladtunk. Egy hét, tíz nap alatt a csapat nagyobb része "összejött", szóbeli visszajelzést kaptam arról, hogy jönnének vagy éppen maradnának azok, akik addig is OSC-sek voltak. Tetszett nekik a szakmai koncepció, amit vázoltam, ami megjelenik majd az edzői stílusban, a taktikában, a szemléletben, illetve a szakmai stáb összetételét illetően. Mindenkitől azt a visszajelzést kaptam, hogy nagyon örülnek, hogy velem dolgozhatnak, még olyan valakitől is, aki végül - más, erősebben ható szempontok miatt - nem az OSC-t választotta. :-)

Összességében azt mondhatom, kizárólag olyan játékos szerepel a 14 tagú keretben, akit szerettem volna a csapatomban látni és fontos, hogy ők is tudták, hogy én leszek az edző, velem akartak dolgozni. A történethez tartozik, hogy az egri események nélkül ez a keret nem ilyen lenne. Erről a fejleményről nem én tehetek, de két olyan játékossal gazdagodtunk így, akik jövetelének kimondottan örülök. (A két játékos Sziládi Kristóf és Csacsovszky Erik - a szerk.)

- Mi az a koncepció, amit felvázoltál a játékosoknak?

- Értem, hogy az interjúnk fő tartalmi része ez lenne, de mégsem szeretnék erről sokat beszélni, több ok miatt. Az egyik az, hogy nem kell ezt ilyen részletességgel előre tudniuk másoknak, ezek az információk a csapatra tartoznak. A másik: hülyén néz ki, hogy még életemben nem álltam a parton vezetőedzőként OB1-es meccsen és ilyesmikről beszélek. Szeretném, ha a játék jellemző képe és az úgynevezett koncepció idővel majd az eredményekben öltene testet. 



- Okoz-e benned feszültséget az imént általad is említett tény, az, hogy még nem voltál OB1-es csapat edzője?

- Bár ez teljesen más szint, nekem komoly támaszt jelent az ifiedzőként két éven át végzett munka. Bizonyos lényegi dolgokban fontos tapasztalatokat szereztem. Remélem és biztos is vagyok abban, hogy edzőként sokat fogok tanulni, fejlődni. Már egyetlen bajnoki szezon is bővelkedik hullámhegyekben és hullámvölgyekben, hát még egy egész edzői karrier. Biztos, hogy sok feladat lesz a hétköznapokban, elérkezünk majd mérföldkövekhez is, amikor le kell ülni és értékelni a kialakult helyzetet, de most a legfontosabbnak egyértelműen azt tartom, hogy időben és jól tudjak reagálni azokra a hatásokra, amik érnek. Azt, hogy amikor cselekedni kell, képes legyek gyorsan és bölcsen meghozni a döntést, hogy melyik irányba menjünk tovább. A mindennapi munka részleteibe belemenve, jó értelemben "elveszve" szeretnék hatékonyan dolgozni és e közben egyidejűleg kicsit az apró momentumoktól elemelkedve, felülről rálátni az egészre.

- Minderre hogy lehet készülni?

- Személyiség..., önismeret, önbizalom, önmenedzselés, pszichológia, megfelelő, támaszokat jelentő szakmai környezet, kapcsolatrendszer másokkal - ezek a vezérszavak.

- Mikor kezdtétek meg a felkészülést?

- Ebben a felállásban ötödik hete edzünk.



- Mik a tapasztalatok, mit látsz, hol tartotok?

- Az a rendhagyó, önmagában véve örömteli helyzet, hogy nyáron meccseket játszunk, felborította egy kicsit a megszokott felkészülést. A klasszikus nyári alapozás nem volt lehetséges, hiányzott ehhez az idő, az a bizonyos 8-10 hét. Ez nem feltétlenül hátrány, de biztos, hogy egy szokatlan ívet ad a munkának. Nagyon jó viszont, hogy mivel nincsenek válogatott-programok, teljes csapattal lehet dolgozni. Játékosként 15 éven keresztül átéltem, hogy a válogatottól a klubhoz fáradtan visszatérve, rövid pihenő után kell újrakezdeni a munkát, ennek mindig vannak következményei. Én most a jó oldalát élvezem a helyzetnek, május vége óta 14 játékossal tudok edzeni, haladni előre.

Úgy gondolom, hogy elsajátíttatni azt a fajta munkát, hozzáállást, játékstílust, gondolkodást, életmódot, amit én képviselek, biztosan sokkal, de sokkal több időt igényel, mint például összerakni egy emberhátrányos védekezési rendszert. Van a fejemben egy elképzelés arról, hogy hogy fog ez a csapat játszani. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, sok mindent meg kell élni. Persze, vannak alapdolgok, amiket le kell fixálni, de a lényegi részhez, ahhoz, amitől az OSC jó esetben már a szezon második részében "vargadanis" lesz, hosszú hónapok kellenek, sok meccs, sok közös élmény, sok megbeszélés, sok videózás. Egyfajta egymásra találás, egymásra hangoltság, hogy működjön, amit én gondolok, képviselek. Amikor összeáll, látványos karakterjegyeket mutat majd a játékunk - a terveim szerint. Inkább egyfajta felfogásról beszélek, mintsem taktikáról. A mostani edzéseken sem csak azt figyelem, hogy egy konkrét védekezési vagy támadási feladat megoldása hogy sikerül, inkább azt, hogy amit kérek, arra hogyan, milyen gyorsan reagálnak a játékosok, mennyire tudják sutba dobni a régi beidegződéseiket.



Úgy látom, hogy a labdajátékok közül talán a vízilabda az a sportág, ahol az egyéni teljesítmények legjobban hozzájárulnak a csapat sikeréhez. A csapatszellem, a csoportdinamika, a csapattaktika is fontos, de kiemelten foglalkozom - többek között egyéni képzéseken - azzal, hogy a játékosok az egyéni képességek maximumát kihozzák magukból. Ehhez persze legalább olyan fontos, hogy a játékos is átérezze ennek jelentőségét és a mindennapokban, az edzéseken kívül is vízilabdásként éljen, "létezzen". Tarthatok én bármilyen jó edzést vagy videózást, kitalálhatom a legjobbnak hitt taktikát, az csakis akkor lesz értékes és hatékony, ha a játékosok azonosulnak vele, ha őszintén befogadják és kialakul bennük egy olyan belső motiváció, ami rendíthetetlenül viszi előre őket nap mint nap. 

Az edzések hol rövidebbek, hol hosszabbak, de véget érnek. Ahogy telnek a hónapok, egyszer csak a szezon is befejeződik. Nagyon nem mindegy az, hogy egy csapat és egyenként a játékosok mit és hogyan tesznek meg azért, hogy a lehető legjobbak legyenek.

Hiszek abban, hogy ha nemcsak kérek, hanem megfogalmazom, hogy azt miért kérem, akkor a megértés, belátás után a játékosokban is gyorsabban végbemegy a változás folyamata. Ezt hívom fejlődésnek.



- A héten már tétmeccsek vannak...

- Már a Magyar Kupa egyfajta értékmérő lehet, de e torna eredményétől függetlenül fogjuk szeptemberben tovább folytatni azt a munkát, amit már megkezdtünk. 

Az első kupafordulóban három meccset játszunk Szegeden. Biztos, hogy lesznek olyan, a taktikával kapcsolatos kéréseim, amiket már szeretnék viszontlátni, de elsősorban a felfogásbeli "részletekre" koncentrálok már most, a játék sebességére, a játékelyzetekre való reagálásra. Lehet, hogy még nem lesznek látványosak a jelek, de én érzékelni fogom azokat.

- Szerinted mi a felsőházi erőlista most, a rajt előtt? A keretek már ismertek, nem változnak, hova taksálod az OSC-t, legjobb reményeid szerint?

- Természetesen nem megyek bele felsorolásba, de van a fejemben egy papírforma szerinti erősorrend. Azt mondom: vannak nálunk erősebb csapatok, amelyeket meg akarunk majd verni. De a papíron nálunk gyengébbek ellen szerzett három pontnak is örülnünk kell, fontos, hogy ezek a győzelmek sikerélményt jelentsenek. Mert ha csak arra figyelünk, hogy a Fradit és a Szolnokot legyőzzük, azért nagy árat fizethetünk más csapatok ellen. Mi ugyanúgy fogunk készülni például a Honvéd-, a Vasas- vagy a BVSC-meccsre, mint a topcsapatok elleni találkozókra vagy akár egy BL-ellenfélre. És mindenki ellen úgy szállunk vízbe, hogy nyerjünk, aminek reális esélye is lesz.