FACEBOOK

Régi dicsőségeink - Megnyertük a Klebelsberg Kupát! 1. rész

Régi dicsőségeink - Megnyertük a Klebelsberg Kupát! 1. rész
hozzászólás, 2020.04.24.

1929 augusztusában világraszóló vízilabda-eseményt rendeztek Budapesten. A Klebelsberg Kupán hat csapat vett részt (a francia, a német, a svéd, az angol és a belga válogatott meg persze a mieink). A tornát megnyertük, két év múlva Párizsban védtük meg kontinensbajnoki címünket, 1932-ben, Los Angelesben pedig megszületett a sportág első magyar olimpiai aranyérme. Háromrészes sorozatunkban a Klebelsberg Kupa eseményeit, s ezen keresztül az akkori korszellemet, nyelvezetet, médiastílust elevenítjük fel.


A Nemzeti Sport 1929. augusztus 7-i száma idézi Komjádi Béla szövetségi kapitányt, aki előző nap "a rádióban tartott előadást, s letippelte a Klebelsberg-Kupa összes meccsét". Összegzése biztató volt:

"Nézetem szerint reális körülmények között a magyar csapatot — csak a magyar csapat verheti meg. Ez úgy értendő, hogy ha mindenki lelkesen, önzetlenül és igazi magyar érzéssel fog dolgozni, akkor első helyre kerülhetünk 9, esetleg 10 ponttal, bár ez utóbbi éppenséggel nem valószínű."

Komjádi Béla tippjei:

Ennek a nemzetközi vízipólótornának éppen az ad érdekességet, hogy az óvatos ember még csak jósolni sem mer. A világ hat legjobb csapatának küzdelme egymás ellen olyan sportot fog nyújtani, melyhez hasonlót vízipólóban még sohasem láthattunk, sem olimpián, sem Európa-bajnokságban. Hogy hallgatóim mégse csalódjanak, lemondok az óvatosságról és a következő prognózist jelzem: 
Augusztus 14. 
belga-német: döntetlen. - A megnyitó meccs méltó lesz a Klebelsberg Kupához!
magyar-svéd: győzünk 1, esetleg 2 góllal. Nehéz eset lesz!
francia-angol: francia győz két-három góllal. 
Augusztus 15. 
belga-svéd: döntetlen, esetleg a belgák győznek;
francia-német: ez is közel jár a döntetlenhez vagy francia győzelmet hoz;
magyar-angol: győzünk két-három góllal. 
Augusztus 17. 
német-svéd: egy gólos német győzelem; ha a németek ezen a mérkőzésen kikapnak, minden esélyüket elvesztik;
belga-angol: itt az angolok meglelepetést csinálhatnak;
francia-magyar: megnyerhetjük, de el is lehet veszíteni.
Augusztus 18. 
francia-belga: teljesen nyílt, döntetlen valószínű;
német-magyar: ezt a mérkőzést okvetlenül meg kell nyernünk;
angol-svéd: két egyforma stílusú csapat, Arne Borg a svédek javára döntheti el. 
Augusztus 20. 
magyar-belga: ha sorsdöntő meccs lesz, akkor megnyerhetik a belgák, ellenesetben győznünk kell;
német-angol: kemény küzdelem, egygólos német győzelemmel;
francia—svéd: a franciák jobbak egy-két góllal. 

A vízilabda világában ebben az időszakban nagyjából azok az országok voltak a világ tetején, amelyek válogatottjai ide jöttek a "hatos tornára". A sportág őshazájának tekinthető Anglia négy olimpiai bajnoki címnél tartott, de az akkor legutóbbinak számító két olimpiai tornát Franciaország (1924, Párizs) és Németország (1928, Amszterdam) nyerte. A mindössze egy évvel korábbi olimpia végkifejlete nekünk különösen fájó emlék volt, a sebek még be sem hegedtek, hiszen a németek minket győztek le az olimpiai fináléban. Nem volt véletlen a Klebelsberg Kupa nem is annyira titkolt szlogenje: Bosszút állni Amszterdamért!

Természetesen a magyar póló is ott volt a világ élmezőnyében, amit nemcsak az olimpiai döntős szereplés mutat, hanem az is, hogy Európa-bajnoknak addig kizárólag magyar vízilabdázó mondhatta magát, hiszen a sportág történetének első öt(!!!) Eb-jét mi nyertük, az első kontinensbajnokság után 21 év telt el, mire egy másik ország Eb-t tudott nyerni (Torino, 1947, Olaszország). 

Csoda-e, ha a hazai közönség szinte a kezdetektől szívébe zárta a vízilabdázókat? Annyi örömöt, akkora büszkeséget okoztak újra és újra, hogy ez a sok élmény beépült a zsigereinkbe, s a hatás mind a mai napig tart.


Ma nagy divat a vizipóló. És méltán! Gyönyörű sport és a magyar játékosok a világlista élén állanak. És a Klebelsberg Kupa kolosszális küzdelmei előtt sok ezer magyar sportember várja izgalommal az augusztusi dátumot, amikor a világ legjobb hat csapata száll vízbe a pesti fiókolimpiászon - írja a Sporthírlap 1929. augusztus 1-jén.


Nem sokkal a torna előtt a már Budapestre érkezett angol válogatottat (a sportág "feltalálóit") 13:1-re győztük le, Németh "Jamesz" János 10 gólt lőtt... Ez megalapozta a hangulatot és a várakozást. 


A MUSz nagy előkészületeket tett a szombati versenyre, úgy társadalmilag, mint versenyrendezési tekintetben. Szombatig elkészül a C- és a D-tribün, úgyhogy 5000 főnyi közönség is kényelmesen elfér az uszodában, tekintettel azonban arra, hogy a legdrágább ülőhely ára is mindössze 2 pengő, igen célszerű lész a jegyeket elővételben beszerezni, nehogy a vasárnapi pénztárak előtti tumultus megismétlődjék. 


A Sporthírlapban többször megjelentetett szelvényen bárki előre megtippelhette a torna végeredményét. Az első három helyezett 50, 30 és 20 pengős bónt kapott, "amellyel Budapest egyik ismert nagy sportárú üzletében tetszés szerinti sportfelszerelést" vásárolhattak.

Az uszoda befogadóképességét 5.500-ra növelték, de az utolsó napokon 6 ezren (talán még annál is többen) szurkoltak. A Nemzeti Sport panaszolja, hogy a sajtópáholyban alig 90 hely van.


A Sporthírlap csak hétfőn, csütörtökön és szombaton jelenik meg, de a torna alatt voltak olyan lapszámok, amelyeknek az első 8 oldalán(!) csak a vízilabdával foglalkozott (pedig ez idő alatt a Fradi focicsapata nagy érdeklődéssel kísért argentínai turnén volt, a meccsekről szóló tudósítások most hátrább kerültek a lapban).

Nagy terjedelmű meccselemzések, színes tudósítások, riport a csapatok esti vacsorájáról. (Az akkori tudósító a magyar csapattal együtt tölti az estét, mint meg is írja, előző nap hatvan mignont vitt a vacsorára, Homonnai a svédek elleni siker után, a 7:0-ra célozva odaszól neki: "Most kvittek vagyunk."  Szóval ismét az újságíró következik...)


És ez így megy végig, a Nemzeti Sport naponta több oldalt szentelt a lap elején a pólónak, még azt is figyelemmel követte, hogy a szabad idejükben mivel foglalkoznak, hogy töltik idejüket a külföldi játékosok. Megtudjuk például, hogy a franciák sztárja, Padou a budapesti vágóhidak(!) iránt érdeklődött élénken, látogatást is tett több helyen néhány társával.

A torna nem nélkülözte a kor világsztárjait. A franciáknál Padou, a svédeknél az úszófenomén Arne Borg váltotta ki a sajtó hartalmas érdeklődését. (Utóbbi akkoriban már  világsztár volt, pályafutása során 32 világcsúcsot tartott úszásban, 1500-on olimpiai bajnok lett, vízilabdában pedig az Eb-ezüstéremig vitte.)

A mieinknél a csapat tartaléka volt, de játszott is az a Halassy Olivér, aki a tornát a kor szokásainak megfelelően kísérő úszóversenyeken is szerepelt.

A külföldi vendégeket német, angol és francia nyelven köszöntötte a Nemzeti Sport címlapján Donáth Leó, a rendező Magyar Úszó Szövetség egyik vezetője.

A magyarokhoz pedig a következő "szózatot intézi" a lap a torna előtt, szintén a címoldalon:


Magyar fiuk!

Újra felgyújtottátok azt a lázt sokmillió magyar szívében, amely most egy éve Amsterdam felé lobogott lelkesedése és bizakodása minden tüzével.  Újra minden magyar sportember tőletek várja a magyar sport legszebb haditényeinek egyikét.

Vizsga szemekkel néz az érkezők felé. Fürkészve hall minden hírt, fontolóra vesz minden beszámolót, ami az ellenfelek felkészültségéről, tudásáról és esélyeiről szól.

S bár bizakodással, jogos büszkeséggel néz a nemzeti becsület hordozóira, rátok, lelkében titkolt aggodalmat, szerető féltést is rejt.

Azt hisszük érzitek, mi lüktet ma minden magyar sportember lelkében. Biztosan átsugároz rátok a dac, a törhetetlen elszántság, az esdés, amely eltölti ezeket a lelkeket.

Tudjuk, hogy egy év óta nincs más gondolatotok, mint a holnapi nap, az új tanuságtétel első napja. Tudjuk, hogy egy év óta minden cselekedeteteket, magánéleteteket áthatotta a holnapra való készülődés. Tudjuk, hogy Amsterdamot ma is tagadjátok. S várjátok a percet, amikor a balszerencsét is térdre kényszeríthetitek.

De mindenki számít rá, hogy a nagy ellenfelek, akik vállalkoztak arra, hogy az oroszlánt barlangjában keresik fel, magukkal hozzák tudásuk teljes arzenálját. S hogy ezek a nagy ellenfelek nemcsak a magyar csapat ellen készültek fel. Számításba vették a többi öt nagy ellenfél képességeit, figyelgették készülődéseit. S legjobb hozzáértésükkel, legkitartóbb munkájukkal igyekeztek leküzdeni gyengéiket, tökéletesíteni előnyeiket.

Lehet, hogy a ma érkező nagyok meglepetést hoznak tarsolyukban. Lehet, hogy Amsterdam óta óriási csizmában haladt, fejlődött pólókulturájuk. S hogy az, aki Amsterdamra gondol, az a tegnapra gondol és a tegnapra készül fel.

De mi láttuk azt a munkát, amit végeztetek. Amely lankadatlan és kitartó, gondos és megfeszített volt. Láttuk s meggyőződtünk, hogy bizakodásunk nem a sziklára szórt mag, nem a folyóvízre írt üzenet. Láttuk a munkát és bízunk. Várakozásunkban a féltés mellett ott a büszkeség is. Itt mindenki teljesítette kötelességét. Amit el lehetett érni, az elértétek. Dolgoztatok, hogy nyugodt lelkiismerettel kiállhassatok a próbatétre.

S mikor felrian majd a medence körül hatezer torok biztató kiáltása, mikor összeszorul majd ezrek szíve az izgalomtól, megremeg keze az aggodalomtól, hisszük, hogy a ti szíveteket nem nyűgözi le az izgatottság. És kezetek nem téveszti el a célt!



Cikkünk az Arcanum Adatbázis Kiadó forrásainak felhasználásával készült.


A nyitó nap meccseinek előre közölt összeállításai (ez egyben a torna részvevőinek teljes körét jelenti):

Németország: Babre - Cordes, Gunst - Benecke  Aman, Báhre II. - Kühne. Tartalék.: Balk, Schumburg, Rademacher I., Rademacher II.

Belgium: Tensen - Bouwens, Stoellen -' De Paue - Coppieters, Matthieu, De Combé. Tart.: Liopens, Van Gheem
 

Svédország: Naumann - Ljunkvist, Skoglund - Arne Borg - Erik Anderson, K. Sandstrőm, Cletus Andersson. Tart.: M. Zviller, Gőte Andersson

Magyarország: Barta - Ivády, Homonnai - Keserű II. - Vértessy, Németh, Keserű I. Tart.: Halassy, Sárkány.

Anglia: Ablett - Binns, Lovely - Beaman - Nemae, Taylor, Sufcton, Tart.: Hatfield, J. Brown.

Franciaország: Dujardin - E. Bulteel, Keignaert - Padou - Tribouillet, Bonduel, Vandeplanque.

1. nap, augusztus 14., szerda

A tornát Horthy Miklós kormányzó nyitja meg, jelen van Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter, akiről a kupát elnevezték.

(A meccseken egy bíró vezetett, a találkozók két 7 perces félidőből álltak, a tiszta játékidő mérésével, lefújás után pedig eljátszották a győztes ország nemzeti himnuszát.)

Németország-Belgium 4:3 (3:0, 1:3)

Anglia-Franciaország 5:5 (4:1, 1:4)

Magyarország-Svédország 7:0 (5:0, 2:0)

G.: Keserű I, Keserű II., Németh 2-2, Vértessy

KOMJÁDI BÉLA szövetségi kapitány a Sporthírlapnak:

- A magyar csapat helyenkint kielégített, helyenkint nem elégített ki. Csak annak örülök, hogy a „régiek" Barta, Homonnai, a két Keserű - ilyen szépen szerepeltek.

IVÁDY SÁNDOR a Sporthírlapnak: 


- Megtörtént, amit mindig mondtam. Ha a magyar csapat tagjai megértik egymást, ha önzetlenül játszanak, a győzelem nem maradhat el.


Idegenek ölelkeznek a villamos megállónál és önfeledt rajongással kiabálják a külföldi autók után:

A világon nincs még egy olyan pólócsapat, mint a magyar!

Igazuk van.


2. nap, augusztus 15., csütörtök

Belgium-Svédország 3:3 (3:1, 0:2)

ARNE BORG a Nemzeti Sportnak:

- A mérkőzés szép volt s a belgák durvasága ellenére nyerhettünk volna. A bíróról nem nyilatkozom. A közönség mellettünk volt, ezt mi éreztük és ezúton köszönjük meg nekik.

Franciaország-Németország 6:3 (3:2, 3:1)

HENRI PADOU, 
a francia csapat kapitánya a Nemzeti Sportnak:

Én elvből nem nyilatkozom semmit. Sem idegen nyelven, sem franciául. Eddig a nyilatkozataimmal mindég kellemetlenségeim voltak. Belém kötöttek. Hiszen az őszinte kritika fáj...
Pedig szívesen tenném meg. 

Magyarország-Anglia 9:6 (6:2, 3:1)
G. Németh 5, Halasy 3, Homonnai, ill Sutton 

KOMJÁDI BÉLA a Nemzeti Sportnak:

Csak azt mondhatom, hogy Sunyit többé el nem veszem a hátvéd posztjáról. Ezt az összmunkát! Nekem csak két ember tetszett: Németh és Ivády. Homonnai elöl nem találja a helyét, pedig igyekezett. Keserű Laló pedig egyedül nem bírja a munkát. Nem volt, aki halfoljon, ha kell. 

SUTTON:

- A very-very fine team (nagyon, nagyon csapat) - ez a lemény a magyarokról. Mi a legjobb tudásunkat adtuk. De nem győzhettünk. 


3. nap, augusztus 17., szombat

Németország-Svédország 1:3 (1:3, 0:0)

Belgium-Anglia 4:2 (1:1. 3:1)

Magyarország-Franciaország 10:6 (4:4, 6:2)

G.: Németh 5, Keserű I., Keserű II., 2:2, Vértessy, ill. Vandeplanque 5, Roger

Ez volt a magyar válogatott 50. hivatalos mérkőzése. Beharangozójában a Sporthírlap közölte az addigi, 49 találkozó teljes mérlegét, az összes válogatott játékos statisztikájával:





BARTA ISTVÁN kapus a Nemzeti Sportnak:

- Mi kell még. Tíz gólt lőttünk, ha hatot kaptunk is. A franciáknak még sosem tudtunk 10 gólt lőni.

KESERŰ I. FERENC a Nemzeti Sportnak:

- Holnap kikapunk, ha így játszunk.

KESERŰ II. ALAJOS a Nemzeti Sportnak:

A csapat idegeskedett a startnál. Nekem a labda nem tetszett. Fals és mindig a középre csúszik. 


Augusztus 18., vasárnap

Franciaország-Belgium 1:2 (0:2, 1:0)


Anglia-Svédország 1:4 (0:2, 1:2)


Emberek ezrei rekedtek ki a Császárfürdőből, ezek a megafont lesték lázasan. Aki kellő időben nem gondoskodott jegyről, csak akkor juthatott be, ha nem számolta a pénzét, mert az itt is felbukkanó jegyázsiotőrök éppenséggel nem szerénykedtek: 11 pengőt kértek egy állóhelyért s egy ülőhely ára 40 pengő volt náluk. így sem maradt egy gomnbóstűnyi hely se gazdátlanul.


Magyarország-Németország 7:1 (2:0, 5:1)
G.: Németh 5, Keserű II., Vértessy, ill. Benecke

A kapusunk, Barta négyméterest védett. 


Az ötödik gól után végre felharsant a tribünön:

"Amsterdam!"
 

Most már nem gyászlobogó volt e név, a reváns hirdetője lett, s minden torok büszkén zúgta a kétségbeesetten küzdő németek felé. Vadidegen emberek ölelkeztek. 

S mikor vége lett és elhangzott a Himnusz utolsó akkordja, a tömeg egyszerre spontán lelkesedéssel kezdte ünnepelni a diadalmas játék szerzőjét, a vizipóló fanatikusát, a magyar játékosok tanítómesterét, Komjádi Bélát. Szegény, az izgalmaktól s a boldogságtól is agyongyötörten igyekezett elbújni a zsűri tagjai között, de most a zsűri is lelkes rajongókra oszlott szét, s Komjádi Béla pillanatok alatt fönt ült az emberi vállakon. És azok között, akik vállukra kapták a magyar vizipólókapitányt, ott volt Homonnay Tivadar is, a MUSz elnöke. 

És ölelte-csókolta Komjádit s a fiúkat mindenki, aki a közelükbe ért.

Sporthírlap, 1929. augusztus 19.


CORDES a Nemzeti Sportnak:

- Nem nyerhettük meg, mert a magyarok jobbak voltak. És hiányzott a csapatunkból egy Németh - teszi hozzá mosolyogva.

BÁHRE I. a Nemzeti Sportnak:

- Fair játékban megérdemelten győztek a magyarok. Mi mindent megtettünk, de egy-egy akcióban szinte megálltunk bámulni a magyarokat.

DELAHAYE, a mérkőzés játékvezetője a Nemzeti Sportnak:

-  Formidable!... Formidable!... (Óriási.,. óriási ...) - ismétli el rengetegszer egymásután. Soha életemben ehhez fogható játékot még nem láttam. 

- Hát tényleg tetszett?

- A legszebb póló volt, amit el lehet képzelni.



Augusztus 20., kedd


Németország-Anglia 6:1 (3:1, 3:0)

Franciaország-Svédország 2:5 (1:3, 1:2)


Magyarország-Belgium 7:1 (3:0, 4:1)
G.: Vértessy 3, Németh 2, Keserű II., Homonnai, ill. Lippens

VÉRTESSY JÓZSEF nem akar a filmgép elé állni.

- Előbb megborotválkozom, mondja - mert meglátszik a szakállam.

Biztatják, hogy az nem tesz semmit, nem látszik a filmen.

Dehogy nem - feleli tapasztaltan Vértessy - a múltkor lerajzoltak, s még akkor is meglátszott!

De Vértessy komolyan is tud:

- Nem jött ki minden belőlünk. Pár góllal még jobbak vagyunk.

KESERŰ I. FERENC a Nemzeti Sportnak:

Ez már nem volt nehéz meccs, miután a németeket megvertük, s holyban ültünk.

KESERŰ II. ALAJOS a Nemzeti Sportnak:

-
 Jól ment, kár, hogy már nincs több. Most jöttem bele.

KOMJÁDI BÉLA a Nemzeti Sportnak:

- Nem sikerült a csapat egységét széjjelrobbantani azzal, hogy bizonyos oldalról minden érdemet meth nyakába igyekeztek varrni és őt úgy feltüntetni, mint a csapat egykori mártírját, akit Amsterdamból is itthonhagytunk. Csak azt akarom megjegyezni, hogy tudomásom szerint a cikkíró, aki ma Némethet védelmezgeti, ellenezte Némethnek Amsterdamba való kivitelét. meth mai gyengébb játékát egyébként ezeknek az újságcikkeknek tulajdonítom. (Ez volt a szövetségi kapitány nyilatkozata a tornagyőzelmet jelentő meccs után a Nemzeti Sportnak, amely szavait szó szerint közölte is! Ez a megnyilatkozás külön cikket érdemelne, s jól mutatja, hogy akkoriban sem volt vitáktól mentes a pólóélet, nem volt felhőtlen a szakmai vezetés és a sajtó viszonya sem - a szerk.)



Az 1929-es Klebelsberg Kupa krónikája

(Folytatjuk)