FACEBOOK

Horváth János: ,, A csillagokat szeretnénk lehozni!,,

Horváth János: ,, A csillagokat szeretnénk lehozni!,,
hozzászólás, 2018.08.10.

Egyre sötétebb felhők alatt, de nagyon jó hangulatban tartotta meg első szombathelyi edzését  - a verseny helyszínén - a szombaton startoló ifjúsági világbajnokágon szereplő magyar U18-as válogatott. Péntek esti helyszíni vlv-riport.

Diapolo


Az edzésen készült vlv-fotók minőségét a Camera Kft-nek köszönhetjük.


Canon Webáruház

A magyar ifjúsági válogatott:

Grieszbacher Márk, Korom Dániel - kapusok,
Baksa Benedek, Bóbis Botond, Csorba Tamás, Dala Döme, Ekler Bendegúz, Fekete Gergő, Fodor Olivér, Schmölcz Norman, Szeghalmi Zsombor, Szieben László, Vékony Ákos - mezőnyjátékosok.


Horváth János és Dávid Zoltán csapata délelőtt még a Margitszigeten edzett, a brazil válogatottal kétkapuztak a fiúk. (Két negyedet játszottak és az eredmény, amit soha senki nem jegyez, - de jó tudni, - 10:3 volt ide.)  Délután utazott Vas megyébe és este hétkor (nagyjából a szombati bemutatkozás időpontjában) a torna helyszínén szállt vízbe a társaság.

A szombathelyi Tófürdő 50 méteres medencéjének környéke nagyon impozáns képet mutat. Hatalmas mobil-lelátók veszik körbe a medencét, lengenek a részvevő országok zászlói a magasban és az egész uszodatér teljes dekorációja is jelzi: itt szombaton világverseny kezdődik. 

A magyar stáb tagjai eléggé meglepődtek, amikor beléptek a "szombathelyi szentélybe". Nem olyan rég OMV-kupán szerepeltek itt és a változás külsőségekben óriási.

A bemelegítést és az edzés első szakaszát követően "útelágazódáshoz" érkeztek a játékosok. Megjelent ugyanis egy vékonyka fiú a szövetségi edző előtt, a kolumbiai válogatott fürdőnadrágját viselte és azt kérdezte, nem volna-e kedve a magyar csapatnak 15 percet kétkapuzni velük. Horváth János demokratikus útra terelte a kérdés eldöntését (persze ne tévedjünk, nincs ez mindig így...), s bekiabált a vízben tevékenykedő játékosainak, tolmácsolva a kolumbiai kérdést. A válasz együntetű nem volt, így a fiúk magukban gyakoroltak tovább, a kolumbiai srác pedig szomorúan távozott.

Az edzés végén sorozatlövéseket kellett végezni, aminek az a lényege, hogy a fiúk félkörben álltak fel a kapuval szemben és sípszóra, gyakorlatilag két másodpercenként kellett volna zúdulnia újabb és újabb lövésnek a kapura (természetesen elsősorban a kapus edzését szolgálja ez a gyakorlás, nem annyira a lövőkét), de csak kellett volna, mert valami mindig közbejött, hol egy labda hányzott, hol egy játékos mélázott el - valósággal őrületbe kergetve az egész akciót a partról vezénylő Bors Lászlót.

Az egy óra elteltével csapatunk átadta a helyet a minket követő horvátoknak - nem sokkal később pedig le is szakadt az ég Szombathelyen... Reméljük, szombat este nem így lesz.

A vlv kamerája elé a szövetségi edzőt kértük egy kicsit komolyabb összegzésre, továbbá két játékost is megszólaltattunk.


vlv-képek az edzésről


VLV-VIDEÓK:


Horváth János a vlv-nek


- Szervusz, János!

- Szia!

- Köszöntelek Szombathelyen. Hát ez most már, ahogy így körülnézek, olyan, mint egy igazi világverseny első napját megelőző este. Hogy vagytok, mi a helyzet a csapattal?

- Jól vagyunk, köszönjük szépen. Most érkeztünk Szombathelyre mi is, ámulunk itt a körülmények láttán. Két héttel ezelőtt volt itt egy felkészülési torna, az OMV Kupa és ahhoz képest a szervezők itt tényleg csodát tettek. Fantasztikusak a körülmények. Most már csak az előadás hiányzik, izgatottan váruk, hogy minél előbb kezdődjön el a torna, s essünk át a tűzkeresztségen. Ez holnap meg fog történni Kína ellen.

Elvileg, én úgy gondolom, hogy kész vagyunk - aztán majd meglátjuk, hogy valójában hol is tartunk. 

- Zavaros volt ez az utolsó egy-két hét, sérülésekkel, betegségekkel. Mi az összegzésed hova jutottatok el? Itt a játékosok azt mondták, hogy szerintük készen áll a csapat.

- A tavalyi évhez képest, amikor műtétek, kéztörések voltak, azt mondom, hogy most gyakorlatilag hat és fél hétig probémamentes volt a felkészülésünk. A múlt héten Belgrádban voltunk a Komen Kupán, amelyre gyakorlatilag egy világbajnoki mezőny gyűlt össze. Előtte Schmölcz Norman belázasodott, ő nem is tudott eljönni velünk, a második mérkőzés után Fekete Gergő kidőlt középfülgyulladással, ő se játszott utána - a mi gépezetünk két nagyon fontos fogaskerekéről van szó. De hát, ugye, mindig az a legjobb magyar válogatott, amelyik vízben van, tehát erre nem lehet hivatkozni. Az utolsó meccsig, a bronzmérkőzésig nem is volt semmi gondunk, ott az első negyed felénél a centerünk kapott állcsúcsra, a kiütési pontra egy olyan térdrúgást, amit mindenki látott, csak a játékvezetők nem. Ez a kisebbik probléma. A nagyobb az, hogy ki kellett őt húznunk a vízből. Megijedtünk, úgy tűnt, hogy nagyon komoly a baj..., stabil oldalfekvés, vér, stb. De aztán, hála a jó istennek, nem lett olyan komoly probléma, úgyhogy ő már itt van velünk. Azon a mérkőzésen egyébént a második negyedben kapott egy piros lapot az egyik bekkünk, majd Konarik Ákos kéztörésgyanúval befejezte a játékot, tehát a horvátok ellen két és fél negyedig két cserével játszottunk, úgy, hogy kulcspontokról (bekk, center) egy-egy ember hiányzott. De az, hogy ilyen bajba kerültünk, számomra is hihetetlen módon "összerántotta" a társaságot és azt gondolom, hogy az eddigi legjobb játékunkkal, meggyőzően vertük a horvát csapatot. Azért emelem ki ezt a mérkőzést, mert úgy gondolom, hogy a csapattá érés folyamatában ez egy nagyon-nagyon fontos láncszem volt. Ez volt az a meccs, amikor mindenki szinte meghalt a másikért a vízben.

Hétfő hajnalban jöttünk haza Belgrádból, hétfőn és kedden pihentünk, szerdán kezdtük újra a munkát. Az utolsó simításokat elvégeztük, úgy gondolom, hogy készen vagyunk - jöhet Kína holnap!

- Szakmailag milyen a csapat, miről lehet megismerni, mi a jellegzetességünk?

- Úgy gondolom, hogy ez egy hajtós, brusztos kis csapat lesz. Talán ami az erényünk, az az, hogy négy éve együtt játszunk. Nyilván minden évben van fluktuáció a keretben, a tavalyi máltai Eb-hez képest most négy helyen változtattam, ennek ellenére úgy gondolom, az erősségünk az lehet, hogy mindenre megvan a megfelelő válaszunk, nagyon remélem, hogy nagy meglepetés nem fog érni bennünket - és ez jó dolog. Aztán, hogy a pillanatnyi forma mit hoz..., nagyon sokszor elmondtam és megnyilvánultak a játékosok is, - az előbb beszéltem a kanadai edzővel, aki azt mondta, hogy nem látott még ilyet, hogy tíz csapat közül bárki odaérhet, egyik sem lesz meglepetés a mutatott játék alapján. Tehát nagy valószínűséggel a pillanatnyi forma fog dönteni. Aztán hogy ez kinek a malmára hajtja majd a vizet, azt nem tudom. Ami mindenképpen optimizmusra ad okot, az az, hogy az elmúlt négy évben egyetlen csapat volt, amely minden nagy torna négyes döntőjében ott volt - ez mi voltunk. Ebből építkezünk, meg az elvégzett munkából és meglátjuk, hogy ez mire lesz elég.

- Nyilván te is nézted a felnőtt Eb-t, olvastad a visszhangokat, eléggé sokan, szakemberek is lehúzták a magyar utánpótlás elmúlt egy-másfél évtizedes munkáját, és hát, most itt van egy csapat, amely éppen ezt az utánpótlást képviseli, a magyar vízilabdát. Ez a helyzet, ami most kialakult a magyar vízilabdában, hogy hat rátok? Plusz motivációt ad vagy elkeserít titeket? Mi derül ki a fiúk beszélgetéseiből?

- Annyiban érezzük ennek a hatását, hogy sokkal nagyobb figyelem van rajtunk. Lassan húsz éve vagyok utánpótlásválogatott-edző, de nem tudom megmondani, hogy ment-e magyar válogatott világversenyre úgy, hogy előtte egy ificsapatnak sajtónyilvános edzése volt. Tehát nagyon nagy az érdeklődés irántunk. Igazából ez az, ami a legnagyobb terhet rója a szakmai stábra, ezt kezelni. Ők fiatal sportemberek, ilyen körülmények között, ahogy most fognak játszani, remélhetőleg telt ház, telt lelátók előtt, még nem játszottak. Nem tudom, hogy ez hogy fog hatni a csapatra, remélem, ösztönző lesz.

De hogy a kérdésed első felére válaszoljak, ha megnézzük a nyári utánpótlástornákat, eddig szinte mindegyik magyar utánpótlásválogatott a legjobb négyben végzett. Tehát a kritikákra azt tudom mondani, hogy nem vagyunk rosszabbak, mint a többiek, igaz hogy jelen pillanatban jobbak sem, de úgy gondolom, hogy ott vagyunk a világ élvonalában. Nyilván van igazság is azokban a kritikákban, amik a magyar utánpótlást érik, nyilván jobb lenne egy egységes képzés - példának említem a spanyol válogatottat, amelynek korosztályos csapatai azt hiszem, most már hat éve úgy készülnek, hogy hétfőtől csütörtökig napközis rendszerben együtt edzenek Barcelona mellett. Nyilván ezekkel a csapatokkal, ilyen képzéssel nem tudunk versenyezni. Ugyanakkor mindig van előrelépési lehetőség. Én is nagyon várom azt, hogy mikor fog jönni valaki, aki mögé az egész szakma fölsorakozik. Én egyébként erre tökéletesen alkalmasnak találtam volna Benedek Tibit. Amikor ő szövetségi kapitány lett, nagyon sok minden megindult a vízilabdában, szamai anyagok készültek - az már már kérdés, hogy ezeket az edzők használták-e vagy nem.

Nyilván van baj a magyar utánpótlásban, nem mondom, hogy nincs, ugyanakkor azt cáfolom, hogy itt minden rossz és gyakorlatilag "mindennek ez az oka".

- Ezen a tornán hova várod a magyar válogatottat? Elmondtad, hogy sok esélyes van, de mégis, mi az, ami "kalibrálható"?

- Na most, hogyha egy Magyarországon rendezett világbajnokság előtt a magyar válogatott edzője azt mondaná, hogy nem az első helyre várja a csapatát, akkor, úgy gondolom, az egy nagyon nagy probléma lenne. Nem fogom úgy beküldeni a fiaimat, hogy nyerjük meg a bronzérmet vagy legyünk negyedikek, esetleg ötödikek. Természetesen a csillagokat szeretnénk lehozni, ezek a gyerekek azért dolgoztak. A szakmai stáb pedig azért dolgozott, hogy segítsen megvalósítani az ő álmaikat. Természetesen nyerni szeretnénk!

- Köszönöm szépen. Megnézzük!



Ekler Bendegúz a vlv-nek


- Ekler Bendegúz a VLV kamerája előtt, köszöntelek szeretettel. Nagyon furcsa ez a helyzet, hazai pályán játszol, de gondolom ilyen lelátók előtt, mint amik itt vannak ebben az uszodában, sosem szerepeltél még, ugye?

Még nem.

- Na, hát mesélj egy kicsit, milyen érzés itthon játszani a magyar válogatott színeiben?

- Természetesen nagy megtiszteltetés, hogy hazai közönség előtt, a szülővárosomnak és egyben Magyarországnak is dicsőséget szerezhetek. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy itt, ekkora lelátók előtt és ennyi ember előtt játszatunk majd. Remélem, hogy minél többen kijönnek a meccseinkre, és minél többen fognak minket megnézni.

Kérlek, kicsit mutasd be magad. Azt tudjuk már, hogy Szombathelyen játszol. Mi a posztod, mióta vízilabdázol, mit szeretnél elérni?

- Kapáson játszom, szélen és hátul is egyaránt. Tíz éve vízilabdázok, ez lesz a tizenegyedik. A célom az, hogy stabil OB1-es játékos lehessek, és ezen a világbajnokságon pedig az, hogy dobogó legfelső fokára állhassak a csapattal együtt.

- Milyen a szombathelyi vízilabda? Viszonylag friss sportág ez ebben a városban. Milyen az elfogadottsága? Járnak-e ki nézők?

- Most volt az első évünk, hogy Szombathely OB1-ben játszott. Igazából Magyarországon ez nem is sikerült még más csapatnak, hogy OB2-ből feljutottak OB1B-be, aztán pedig utána OB1-be és utána bent is maradtak, úgyhogy ez mindenképpen hatalmas fejlődés itt a szombathelyi vízilabda történetében. Nézők még annyira nincsenek, igazából 100-150 néző szokott lenni a meccseinken az új uszodánkban.

- Az ma már nem kevés, sajnos… Na, mesélj arról valamit, hogy ettől a tornától mit vársz? Mi az amiben reménykedsz, amit el szeretnél érni?

- Mindenképpen azt, hogy amit az edzők kérnek tőlem, azt meg tudjam valósítani száz százalékban, és hát, nyilván a legjobb eredményt azt, hogy világbajnokok legyünk.

- Jó, én nagyon sok sikert kívánok neked ehhez a tornához is, meg a pályafutásodhoz is.

- Köszönöm szépen!

(Lejegyezte: Kerbi)



Dala Döme a vlv-nek


- Dala Dömét köszöntöm, a magyar U-18-as vízilabda-válogatott egyik oszlopos tagja. Érdeklődöm, hogy álltok?  Holnap indul az egész vb, milyen érzéseid vannak egy nappal a rajt előtt?

- Nekem nagyon jó előérzeteim vannak, személy szerint. Úgy gondolom, hogy a munkát elvégeztük, fizikálisan ott vagyunk a topon, várjuk a holnapot.

- Milyen a csapat?

- Ez alatt a nyolc-kilenc hét alatt sikerült megfelelően összeszoknunk, úgy érzem, hogy Belgrádban a bronzmérkőzésen érett igazán csapattá ez a csapat, ott tanultuk meg leginkább – két cserével – egymásért küzdeni, egymásért belefulladni a vízbe, ha kell, és mindent megtenni a cél érdekében.

- Szakmai szempontból mi az erősségetek? Mi az amiben lehet bízni? Gyorsaság, lefordulás?

- Szerintem abszolút a lefordulásos játék, az nekünk nagyon fekszik. Fizikálisan, mint említettem, ott vagyunk, bennünk van a lefordulásveszély, bármelyik csapat ellen le tudunk fordulni, de ugyanakkor felállt védelem ellen is, úgy gondolom, hogy ott vagyunk, és be tudjuk fejezni azokat a szituációkat is.

- Ezen a tornán kik a legnagyobb riválisok?

- Nagyon kiegyenlített most már ez a mezőny, a kétezresek, és oda kell figyelni bármelyik csapatra, mert az első hat-nyolc csapat közül bárki odaérhet, ez függ attól, hogy ki milyen napot fog ki.

- Sok sikert kívánok, holnap este találkozunk!

- Köszönöm szépen!

(Lejegyezte: Kerbi)


AZ IFJÚSÁGI VB PROGRAMJA ÉS A SZABÁLYOK

RIPORTUNK A SZERDAI EDZÉSRŐL

RIPORTUNK A CSÜTÖRTÖKI EDZÉSRŐL