FACEBOOK

Mi van ott Szentesen??

Mi van ott Szentesen??
hozzászólás, 2018.06.26.

Nem kapott nagy publicitást, de nekünk feltűnt, hogy a világ legerősebb bajnokságának (a magyarra gondolunk) 2017-18-as szezonjában négy csapatot is - legalább időlegesen - szentesi gyökerű szakember irányított. Mi van ott Szentesen? Megkérdeztük az érintetteket.​

Diapolo


Komlósi Péter a Debrecen vezetőedzője volt, csapatával eljutott a felsőházig. Tóth László a női válogatottnál végzett munkája mellett immár másodszor ugrott be vészhelyzetben az OSC vezetőedzői posztját ellátni. Matajsz Márk "csont nélkül" tartotta bent az OB1-ben a tavaly felkerült Szombathelyet, Pellei Csaba pedig az egy évvel ezelőtti drámai helyzetből rántotta ki magát a Szentest, elindítva felfelé a csapatot.

Mind a négy edzőt megkérdeztük, van-e valami speciális szentesi "mikroklíma", amiben valamennyien nevelkedtek, minek tulajdonítják az érdekes egybeesést.

KOMLÓSI PÉTER a vlv-nek:

- De jó, hogy ezt felvetetted! Nagyon büszkék vagyunk erre! A magyarázat szerintem egyszerű: annak ellenére, hogy Szentes egy kisváros, ott a vízilabda az, ami ki tudott emelkedni a sportágak közül. Gyönyörű az új uszoda, de ami a lényeg, az a hagyomány. Vannak nagy klubok a magyar vízilabdában, BVSC, Fradi, Honvéd, Vasas, ezek száz évesnél idősebb klubok. A szentesi póló is nagy múltra tekinthet vissza, majdnem 90 éves hagyománya van a vízilabdának, természetes, hogy a városban nevelkedett pólósok edzőként is magukkal hoznak valamilyen értékrendet. 

Ha nagyon röviden szeretnék fogalmazni, azt mondom: Debrecenben tíz éve van vízilabda, Szentesen csaknem 90 éve. Ez a különbség.

Ez a négy edző..., mindannyian eljutottunk valamilyen szintre, játszottunk külföldön is. Márkó volt korosztályos válogatott, Tóth Laci 267-szeres válogatott, járt több olimpián is, világversenyeken nyert érmet, BL-győztes, tehát azért nem Szentesen éltük mi a pályánkat, nagyon jó edzőktől tanulhattunk, külföldön is játszottunk én is 12 évet, nemzetközi kupás csapatokban, 7 évet a BL-esben, 5-öt LEN kupásban. Matajsz Spanyolországban pólózott, a Fradival KEK-győztes lett. Szóval több pólóiskolát is megismerhettünk, de a gyökerek mindannyiunkat Szenteshez kötik. Nekem már édesapám is játszott, tehát előttük is volt már korosztály, amelynek tagjai lerakták a vízilabda alapjait.

- Ti egyébként tartjátok a kapcsolatot a közös szentesi múlt miatt? Van ilyen kötődés?

- Persze. Szeretjük egymást. Márkóval közeli barátok vagyunk, nagyon szurkolok neki, Pellei Csabával is segítjük egymást, ahol tudjuk. Lacival játszottam együtt játékosként, sőt, ő még apámmal is játszott együtt, amikor még nagyon fiatal volt, a faterom pedig már az idősebbek közé tartozott. Én amúgy normális kapcsolatot ápolok más klubokkal, edzőkkel, nem vagyok az, aki ellenségképekben él és mindenkit le akar győzni meccsen kívül is. Büszkék vagyunk a szentesi gyökerekre, jó, hogy megemlítetted, ez a 90 év hagyománya.


MATAJSZ MÁRK a vlv-nek:

- Arra tudom visszavezetni, hogy óriási kultúrája, tradíciója van a vízilabdának Szentesen több generációra visszatekintve volt, van és lesz vízilabda. Óriási tapasztalattal rendelkező emberek élik a sportág hétköznapjait, van honnan meríteni.

- Mi lehet az oka annak hogy éppen Szentes nem tartozik már jó ideje a bajnokesélyes csapatok körébe?

- Soha nincs annyi pénz Szentesen, hogy lehessen csinálni olyan, nagyon jó játékosokból álló csapatot, amelyet aztán éveken át együtt is lehet tartani, addig, amíg beérik a csapatépítő munka és a csapat eséllyel célozhatná meg legalább a negyedik-ötödik helyet. Az utánpótlást viszont folyamatosan "kitermeli" a klub, ami szerintem a legfontosabb egy ilyen szintű klubnál, mint a Szentes. 

- Van valami speciális dolog, amit Szentesről magukkal visznek a szakemberek? Tehát például ebben a négy emberben van valami közös?

- A szentesi gyökerek mellett az óriási rutin. Peti is bejárta a világot, Nizza, Szolnok, Szeged, Pellei az egykori Tungsramban aratott sikereket, jómagam Spanyolországban is játszottam, rengeteget láttunk, tapasztaltunk, különböző vízilabdakultúrákat. Ezt most lehet kamatoztatni. Nem mondom, mindig szükség van némi szerencsére is, de alapvetően: a gyermekkorunktól kezdve mindannyian a vízilabdában nőttünk fel. 

- Kik folytathatják majd utánatok? Tudsz neveket mondani, akik átveszik majd a stafétabotot?

- El tudom képzelni például Juhász Zsoltikáról, benne látok ilyen ambíciót. Somogyi Balázs már ott edzősködik Szentesen, Vörös Viktor is, úgy tudom, női vonalon is többen tervezik ily módon pályafutásuk folytatását, Hevesi Anita, Győri Eszter, ez teljesen normális, aki 20-25 évet lenyomott ebben a sportban, nehezen szakad el az uszodától.

TÓTH LÁSZLÓ a vlv-nek:

- A 70-es évek, a 80-as évek eleje nekem, de szerintem a többieknek is meghatározó időszak volt az életünkben. Vízilabdások lehettünk és ha nem is futottunk be világra szóló csúcskarriert, de jó, stabil OB1-es játékosok lettünk és hát, szívügyünkké vált a vízilabda. Én a magam részéről már "menet közben" éreztem, hogy ennek nem szabad befejeződnie a játékospályafutás végeztével, lehet itt edzősködni is, sőt, egyre jobban érdekelni kezdett ez a része is a vízilabdának. Szerintem a többiek is így gondolták.

A vízilabda hagyományai Szentesen nagyon erősek. Örülök és büszke vagyok arra, hogy volt idő, amikor sok szentesi vízilabdázó szerepelt élcsapatokban most pedig az edzők között találhatunk viszonylag nagy számban szentesi gyökerű sportembereket, szerintem ez nagyon jó dolog. Remélem, ez nem szakad meg ez a hagyomány. Az általad említett OB1-es kollégák mellett hirtelenjében Ibolya Tamás jut eszembe, aki most egy dán csapatnál edzősködik, de sokan vagyunk abból a korosztályból, akik ezt a folytatást választották. Biztos, hogy a maiak közül is szívesen foglalkoznak majd ezzel. 

Pellei Csaba jó barátom, amikor abbahagyta a vízilabdát, volt klubelnök, sportvezető Szentesen, aztán egy időre felhagyott ezzel, majd visszatért és sikeres edző lett, úgy gondolom, hogy egy jó, szerethető csapatot csinált a Szentesből. Ugyanez elmondható Komlósi Péterről, aki Debrecenben ért el szép eredményeket egy jó csapat összerakásával. Matajsz Márkot sem kell félteni, csodálatos dolgot csinált, egy frissen felkerült OB1B-s csapatból kreált egy biztos első osztályú csapatot, ez talán még nagyobb dolog. Szorgalmas melóval el lehet jutni bizonyos szintre és külön öröm, hogyha ezt a szentesi barátaitól látja az ember.

Van, aki készül arra, hogy edző legyen, olyan is van, aki kifejezetten erre született, más menet közben érzi meg, hogy na, ezt ő is tudná csinálni a tapasztalatai, a játékosként megszerzett tudása alapján. Mindenkinek csak azt tanácsolhatom: meg kell próbálni, mert ez izgalmas dolog, még ha általában nem is nyugdíjas állás...

PELLEI CSABA a vlv-nek:

- A mai vízilabdában az edzői munkában is zajlik egy generációváltás, egy kicsit talán ezt is fémjelzi Komlósi Peti, Matajsz Márkó, Tóth Laci vagy akár az én személyem is, 5-6-8 évnyi távolságon belül vagyunk egymástól, abban a korban, amikor az ember talán a legaktívabb. Nem azt mondom, hogy valaki korábban vagy később nem lehet edző, de úgy gondolom, hogy mi pont abban a korban vagyunk, amikor a tapasztalat, az elvégzett munka alapján első osztályú klubnál kaphat lehetőséget az ember, bár az talán teljesen véletlen, hogy ez egy időben történik meg négyünkkel. Valóban, nem is nagyon tudok ilyenről, hogy más klubból kikerült volna ennyi edző, aki ugyanabban az időszakban irányít OB1-es csapatot.

Nem bebetonozott munkahely az edzői tisztség, ám, a következő szezonra ketten maradunk a négyből, aztán lehet, hogy ez a szám ismét nő. Aki ezt elvállalja, ezzel tisztában van. Próbálunk az elvárásoknak megfelelni. A Debrecent Peti a nyolcba vitte, Márk Szombathelyen segítette 13. helyhez a csapatát, azt gondolom, hogy mi is az elvárásnak megfelelően teljesítettünk Szentesen.

Szentesen egyetlen csapatsportág van, ami első osztályú, nagyon szeretik a vízilabdát. Megtapasztaltam, amikor máshol játszottam, hogy Szentesre bizony nem jó jönni. Valahol itt kell keresni az okot, hiszen nagy hagyománya van a vízilabdának ebben a városban. Ezt a tradíciót ápolni kell, mert lám, ott a Szeged példája és két évvel ezelőtt a Szentes is majdnem ugyanebben a cipőben volt. Visszajönni pedig nagyon nehéz, ha megtörtént a baj. Nagyon sok feltörekvő klub van, szeretnének első osztályban indulni, főleg a Dunántúlon, így, ha a régiek közül valaki kiesik, utána nagyon nehéz az elit körbe visszakapaszkodni. Bízom abban, hogy a Szentes most hosszabb időre megvetette a lábát a középmezőnyben, remélem, ezen a szinten tudunk maradni.


Jól mutatja a szentesi pólóhagyományok erejét önmagában az, hogy a klub honlapján "Anno" alcím alatt részletes tájékoztatás olvasható a szentesi vízilabda múltjáról.

Innen tudható, hogy az első uszoda megépítésének gondolata 1930 nyarán vetődött fel. Helyét a remek adottságokkal rendelkező városi Széchenyi Parkban jelölték ki. 1932. szeptember 4-én, közel 3000 lelkes néző előtt, emlékezetes úszóversennyel és a város vízilabda-sportjának történetében első ízben, bemutató mérkőzéssel nyitották meg az 50x20 m-es versenyuszodát.

A Szentes 1947-ben jutott fel először az első osztályba, de akkor még nem tudott ott ragadni. 1960-ban és 62-ben ugyanez megismétlődött - feljutás, majd azonnali kiesés. Aztán 1972-ben ismét topligás lett a csapat, s azóta - bár időnként komoly gondokat leküzdve - folyamatosan ott szerepel. 1980-ban megnyerte a Magyar Kupát, egy évvel később a döntőig jutott a KEK-ben. A hazai bajnokságban az 1991-es ezüstérem a legnagyobb siker. A szentesiek büszkék ara, hogy sok játékost neveltek ki magyar élcsapatok és a válogatott számára.

A jelenlegi első osztályú mezőnyben egyetlen olyan vidéki csapat van, amelynek városa nem megyeszékhely, ez a Szentes.

1983 óta a női vízilabda is jellemzője a szentes sportéletnek, a lányok azóta 9 magyar bajnoki címet szereztek és BEK-et is nyertek.


Az OB1-be jutást ünneplik a szentesiek - 1972-ben. Azóta nem estek ki.