FACEBOOK

,,Ilyen sok fiatal talán még soha nem volt a magyar válogatottban,, - vlv-interjú Märcz Tamással

,,Ilyen sok fiatal talán még soha nem volt a magyar válogatottban,, - vlv-interjú Märcz Tamással
hozzászólás, 2018.04.23.

A szövetségi kapitány hosszabb beszélgetésre ült le a vlv szerkesztőjével. Amolyan alapos áttekintés ez: hol tartunk, mik a gondok, merrefelé halad a csapat, mire számíthatunk az idei világversenyeken és milyen reményekkel tekinthetünk az egyelőre távolinak tűnő, de gyorsan elérkező 2020-as tokiói olimpiára.

Diapolo


MÄRCZ TAMÁS szövetségi kapitány a vlv-nek:

- Hogy állunk, hol tartunk egy hosszabb lélegzetű terv, elképzelés - akár a szövetségi kapitányi pályázatod - megvalósítása terén?

- Ha a pályázatot tekintjük, azt mondhatom, hogy az abban foglaltak szerint haladunk, hiszen az első évet illetően még az volt az elvi megközelítésünk, hogy "a kor nem számít", egyelőre ne azt nézzük, hogy a csapattagok közül ki érhet oda a tokiói olimpiára. Az eredményesség volt az elsődleges szempont és emiatt sikerült több olyan játékost "megtartanunk", aki erősen fontolgatta a válogatottság végleges vagy időleges feladását. Ez kompromisszumokkal is járt, volt, aki úgy vállalta akkor a kemény munkát, hogyha a következő szezonra mindenképpen pihenést tervezhet.

Ez egyébként nemcsak magyar specialitás, a montenegróiak legjobbja, Ivovics éppen a vb évét hagyta ki és most tér vissza. Nálunk ezt a pihenőt nem vette ki végül sem Varga Dénes, sem Hárai Balázs, akik azért már tavaly is fontolgatták ezt a döntést.

Szóval a terv eleve az volt, hogy 2017 után fiatalítjuk meg a társaságot, vagy legalábbis olyan csapatot kezdünk el építeni, amely beleillik az olimpiai koncepcióba. Ez természetesen nemcsak fiatalítást jelent, hanem azt a fajta játékot, felkészültséget is, amely várhatóan, az elképzelésem szerint markánsan jellemezni fog minket, mire elérünk a 2020-as nagy megmérettetéshez.

Figyelembe kellett persze venni azt is, hogy azért 2020 még nagyon messze van, addig "el is kell jutni". Világversenyek várnak ránk, azokon pedig a lehető legjobb eredményt kell elérni és nagyon nagy a sorozatterhelés. A rengeteg mérkőzés önmagában is szelektál egy kicsit, nem mindenki alkalmas megőrizni, folyamatosan produkálni azt a lendületet, amire a mostani vízilabdában szükség van. Voltak egyébként olyan fiatalok, akiken láttam, hogy már ott állnak, készen arra, hogy átlépjék a válogatottban való szereplés küszöbét, ez egyébként természetes velejárója, egyben feltétele is a megújulás folyamatának.

Amivel nem számoltam a pályázatom készítésekor: az Universiadén volt alkalmam élesben kipróbálni sok fiatalt, jó néhány olyan játékost, akivel számolni lehet a "hosszú távú projektben" - ez mindenképpen segítség volt számomra. Az sem volt egyébként bekalkulálva, hogy ennyi mérkőzésünk lesz, hiszen az Európa Kupáról akkor még nem volt szó, csak a Világligáról. Nem feltétlenül szerencsés egyébként, hogy rengeteg lett a tétmérkőzés, ezeket nem könnyű klubszezonba illesztve ilyen nagy számban teljesíteni. 



- Hogy értékeled most, mennyit "vitt el" a csapatépítés kezdetének halasztása miatt a budapesti vb és mennyit "hozott", hiszen az ezüstérem nagyon komoly eredmény, a sportág számára rendkívül fontos volt a jó szereplés a Margitszigeten...

- Természetesen veszítettünk egy évet abból a szempontból, hogy egy új csapat taktikailag mennyire tud összeérni. Idén már egy kész csapatot lehetett volna tovább építgetni, de ha a négy évet nézem, nem gondolom, hogy ez az egy év a játékosok érettsége szempontjából hiányozni fog a végén. Nagyon fontos pillanata volt ez a magyar vízilabda-történelemnek, kellett, hogy elérkezzen egy újabb siker, amely kicsit ismét pozicionálja a sportágat, a szövetséget, de még a klubcsapatokat is. Nagyon nem volt mindegy, hogy minden idők legnagyobb magyarországi sportrendezvényén hogy szerepel a válogatott.

Úgy ítélem meg, hogy most jó úton járunk, a tavalyi évnek "ilyennek kellett lennie", a rutinos, idősebb játékosok ott voltak a vb-n, ami nemcsak játékerőben, rutinban jelentett sokat, hanem például abban is, hogy nagyobb volt a presztízsünk a játékvezetők előtt, bár hozzáteszem, néha vannak kétségeim, hogy a nemzetközi játékvezetők mennyire ismerik a legjobb nemzetközi játékosokat.

Az biztos, hogy ha nem is nulláról, de kicsit messzebbről kellett elkezdenünk azt az építkezést, amit a riválisok, például a montenegróiak már korábban megkezdtek. Az ő pályájuk szerintem kicsit hasonló a miénkhez, néhány "oszlopot" megtartva teljesen új, fiatal csapat építésébe kezdtek, egy nagyon komoly szakmai háttérrel és nagyon erős utánpótlással, ezt látjuk a korosztályos világversenyeken. Azért azt is érdemes megnézni, hogy ha a náluk lévő "bástyákat" kivennék - Ivovicsot, Drasko Brguljant, Misicset, Cuckovicsot, - jóval gyengébb lenne a válogatottjuk. Nem lehet hirtelen a fiatal játékosok nyakába varrni a terheket - fontos a tapasztalat, rutinnal kell párosulnia az irányítókészségnek. Látható volt, hogy nálunk is például Erdélyi Balázs sérülés miatti kiválása okozott némi hiányérzetet.



- Ha már ez szóba került: ki most a vezér nálunk? Vannak-e vezérek a csapatban?

- Nagy Viktor vette át a csapatkapitányi tisztséget. Ez neki is új szerepkör, szerintem jól érezte magát az utóbbi időszakban ebben a pozícióban és láttam olyan jeleket, amelyek azt mutatták, hogy jó csapatkapitány, összefogja a társaságot. Más kérdés, hogy ő elsősorban a védekezésben és a parton tud csapatkapitány lenni, nehéz neki beavatkozni támadási szituációban. Ezen a téren a jelképes karmesteri pálcát volt, hogy Erdélyi Balázsnak adtam oda, aki, ugye, a sérülése miatt nem volt ott a legutóbbi tíznapos összetartásunkon.

Egy picit egyébként általános elvárássá vált, hogy mindenkinek nagyobb felelősségvállalással kell teljesítenie a csapatban és az is követelmény, hogy még inkább próbáljunk ragaszkodni a begyakorolt, egyre inkább az összeszokottságon alapuló, és ezért biztonságosan megvalósítható megoldásokhoz.

Egyébként van egy-két olyan játékos, akiben látom a rátermettséget, azt, hogy a jövőben alkalmas lehet erre az általad említett vezér szerepre. Vámos Marcinak is egyre gyakrabban vannak olyan megnyilvánulásai, amelyek azt mutatják, hogy szívesen hallatja a hangját olyan szituációkban, amikor erre szükség van, és ez jó. Természetesen nem az kell, hogy hirtelen mindenki irányítani kezdjen, de a rutinosabb játékosoknak valóban vállalniuk kell ezt a felelősséget is. Ez támasztékot nyújt a többieknek és azt azért mindenki láthatja, hogy ilyen sok fiatal talán még soha nem volt a magyar válogatottban.

- Mi most a helyzet azokkal a "régebbiekkel", akik eddig még nem hoztak végleges döntést a válogatottsággal kapcsolatban?

- Varga Dumi szólalt meg először, mindjárt a világbajnokságot követő sajtókonferencián - kicsit még engem is meglepett az azonnali bejelentése, még ha számoltam is ezzel a lehetőséggel. Ő olimpiában gondolkodik, úgy érezte, hogy ezt az évet ki kell hagynia. Úgy tudom, nem változtatott ezen az álláspontján. Hárai Balázzsal folyamatosan tartom a kapcsolatot, abban egyeztünk meg, hogy áprilisban-májusban véglegesen eldönti, hogyan tekint erre a nyárra, de ő is szeretne az olimpián ott lenni.

Amikor Hosnyánszky Norberttel legutóbb Egerben leültünk beszélgetni, én úgy éreztem, hogy ő már befejezettnek tekinti a válogatott-karrierjét, azt kereknek érzi, nincs hiányérzete. Jó sportemberként azt mondta, hogy ha egy év múlva azt érzem, hogy éppen rá van szükség, akkor majd üljünk le beszélgetni. Egyébként a mostanában mutatott játékát látva: nem lehet észrevenni, hogy ilyen sok év van már a háta mögött...

Azt gondolom, hogy ez a három játékos, az elmúlt évek meghatározó játékosa volt a támadások területén.



Gór-Nagy Miklóssal és Decker Ádámmal is beszélgettem a jövőről az utóbbi hetekben. Azt mondtam nekik, hogy nagyon hosszú még ez a két és fél év. Komoly sportemberekről van szó, olyanokról, akik nem mondták le a válogatottságot, az én döntésem az, hogy csapatba rakom őket vagy nem. Ha fiatal bekket szeretnék, akkor őt fel kell építenem - nemcsak a játék, a csapatjáték szempontjából, hanem a nemzetközi játékvezetők szemében is "elfogadottá" kell őt tenni. Hiába játszik nemzetközi klubmeccseken Jansik Szilárd, Jansik Dávid vagy Angyal Dániel, amikor válogatott sapkát húznak, másként néznek még rájuk a játékvezetők, mint az idősebb bekkekre. Nekik adok elsőbbséget, de örülök és megnyugtatónak tartom az idősebb védők hozzáállását, azt, hogy bármikor készségesen rendelkezésre állnak, akár az utolsó pillanatban is készek visszatérni a válogatotthoz, ha ez a csapat érdeke.

- Új torna volt idén a LEN Európa Kupa, amely kicsit "derült égből villámcsapásként" érkezett. Hogy értékeled ezt a versenysorozatot a csapatépítés szempontjából?

- Úgy tekintettem rá, mint sok más nemzet szövetségi kapitánya, azaz egy plusz játéklehetőségre. Én szívem szerint az egyiket vagy a másikat választottam volna, tehát vagy az Európa Kupát vagy a Világligát, de ez nagyon nehéz döntés lett volna. Szövetségi szinten is jó politikusnak is kellett lenni és mint a legtöbb válogatott, mindkét sorozatban elindultunk. Az biztos, hogy ezek a meccsek jól szolgálták azt a célt, amit szerettem volna elérni, hogy lássam tétmérkőzéseken a játékosokat. Egészen biztos, hogy jó lenne tisztázni a jövőt illetően: miként illeszthető be a világ élmezőnyéhez tartozó vízilabdázók egészséges terhelési folyamatába ez a torna - valószínűleg így sehogy.



- A klubedzők nem titkolták, számos nyilatkozatukból látszik, akarták, hogy a véleményüknek nyoma legyen: nem szoktak hozzá ahhoz, hogy egy ilyen kiélezett bajnokság legfontosabb szakasza előtt elviszik a legfontosabb játékosaikat, akár magyarokat, akár külföldieket, és azok úgy jönnek vissza, ahogy visszajöttek. Sok mindent befolyásol ez a helyzet, az edzésciklust, az egészségi állapotot, elválik egymástól az otthon maradtak és a hazaérkezők helyzete, munkája, terhelhetősége. Hangot adtak többen is annak, hogy ez így nagyon nem jó.

- Ahogy az utóbbi években mindig, kényszerpálya a nemzetközi naptár összeállítása. A biztos, hogy a válogatotttal járó terhek egy részére számítottak, hiszen a Világliga-sorozat meccsei eredetileg is "bele voltak építve" az év programjába. A két Európa Kupa-hétvége nem és ez volt az, ami "bezavart". Azt gondolom, hogy érthető a klubedzők aggodalma is, hiszen megnehezitette a munkájukat a sok évközi torna, de természetesen itt nem csak a magyar játékosok voltak érintettek, hanem rengeteg Magyarországon játszó külföldi is. Véleményem szerint a mi fiatal játékosokainknak ez egy plusz fejlődési lehetőség a nemzetközi porondon és inkább pozitív lökést adott, hogy a válogatottal lehetnek és ez sokszor a klubteljesítményükön is visszatükröződött.

Mondom, az idén ez kényszerpálya volt, nem nagyon lehetett nem élni a lehetőséggel. Ami jövőre nagy kérdés: a 2018-19-es Világliga-sorozat már az olimpiára ad kvalifikációs lehetőséget, s a jelenlegi terv szerint a Világkupa európai csoportselejtezői az Európa Kupa meccsei lennének. Így lényegében nem lehetséges a két torna egyikét választani. De ezzel talán most még korai foglalkozni.

Az biztos, hogy megterhelő négy nap alatt négy meccset játszani. Ez történt Kecskeméten, az Európa Kupa-selejtezőn, ahol azért valamivel könnyebb ellenfeleink voltak, de Rijekában valóban egymásután kellett nehéz meccseket játszani. Mégis azt mondom, hogy azok a játékosok, akik nem képesek ezt a sorozatterhelést bírni és nem tudnak négy-öt nappal később újra megfelelni, jól játszani a bajnoki szakaszban, azok nem biztos, hogy alkalmasak lesznek a kevesebb mint két és fél év múlva sorra kerülő olimpiai részvételre. Ne felejtsük el, ott csak 11 játékos alkotja majd a csapatot és abból lehet, hogy kettő kapus lesz. Most, ugye, 15 játékos oldotta meg ezt a négy napot, tehát volt lehetőség naponkénti cserére. Nem azt mondom, hogy ez így könnyű, de be kell látni, hogy a mai vízilabdára, arra a terhelésre, amit a versenynaptár diktál, csak szuperkondícióban lévő játékosok alkalmasak. 

- Szakmai területre áttérve: láthatja-e a közönség, mondjuk, ha valaki végignézte a magyar csapat nyolc mérkőzését az Európa Kupában, észreveheti-e, megjelenik-e markánsan, hogy mi jellemzi a csapatunkat, van-e arculat, jellegzetesség, aminek alapján azt lehet mondani, hogy, na, ez a magyar válogatott?

- Azt látom, hogy nagyon gyors válogatottunk lehet a jövőben. Már most viszonylag jól vezetjük a kontratámadásokat, gyors felúszások vannak. A védőink hasonlóan a tavalyi évhez, stabilak. A támadást illetően rapszodikusak vagyunk, egyelőre nem látszik, hogy a gólerősség mennyire jellemez minket, ebben akkor lesz majd változás, ha a végleges csapat kialakul és sorozatban játszik meccseket. Ez a Világliga-szuperdöntő után várható. Egészen addig lehetnek, lesznek változások, s még a VL-szuperdöntőn sem biztos, hogy az lesz a csapat, amelyik végül az Európa-bajnokságon képviseli majd a magyar színeket.

Az öltözőben nagyon jó a hangulat - ez mindig segíti a felkészülést, megteremti a munkához szükséges harmóniát. Nagyon lendületesek és nagyon akarnak ezek a fiúk. Vannak természetesen hiányosságok, ezekre az elmúlt időszakban lezajlott személyes beszélgetésekben felhívtam a figyelmet. Messze nincsenek a maximumon a játékosok, a jövőben rengeteget kell még fejlődniük, szinte minden téren.

Visszatérve a kérdésre: nagyjából világos mindenki számára, hogy a játékunk milyen vonalon mozog. Szeretném, ha a védekezés terén lennének további alternatíváink, ezen dolgozni fogunk a nyáron. Az emberelőnyös helyzeteket illetően úgy értékelem a helyzetet, hogy szép lassan megtaláltunk számunkra kedvező, hatékonyan működő megoldásokat. Sajnos nem minden vált be, amivel próbálkoztunk, néhány elképzelés nem feküdt a játékosoknak. Emellett meg kell említenem, hogy nagyon erősek a beidegződések a klubéletből vagy a korábbi játékosmúltból, nem egyszerű egy két-három napos edzőtáborozás során új automatizmusokat kialakítani. Minden edző jól tudja, hogy ehhez legalább hetekre, hónapokra van szükség. Ezért sokszor olyan dolgokhoz nyúltunk, amelyekről látható volt, hogy a játékosok komfortzónáján belül vannak, mert a klubban is hasonló keretek között mozognak. Ez nem azt jelenti, hogy nem tervezek előrelépést, pontosítást és olyan figurákat begyakorlását, amelyeket nem játszanak a klubjukban. Biztos, hogy erre szükség lesz, mert nem feltétlenül leszünk egyénileg olyan erősek, hogy az összes párharcból jó eséllyel győztesen kerüljünk ki, tehát valami olyan "extrát" be kell tervezni mind támadásban, mind védekezésben, amivel meglephetjük az ellenfeleket..​


- Elmondtad a Reggeli Startban, hogy hét-nyolc játékos helyét látod biztosnak a tokiói olimpiai csapatban. Persze, érdekel, hogy ki ez a hét-nyolc ember, de úgysem fogod megmondani... :-) A kérdés az, hogy az érintettek, ők maguk tudják-e, hogy benne vannak az általad számon tartott szűk elitben?

- Egy picit átfogalmaznám azt a mondatot: inkább azt mondanám, hogy van hét-nyolc játékos, akinek megítélésem szerint mindenképpen ott kellene lennie. Nem baj, ha egy játékos érzi, hogy jól megy neki a játék és ettől magabiztos, nagy az önbizalma. Más kérdés, hogy jó ha versenyhelyzet van és ez extra erőfeszítésre készteti a játékosokat. Ha valaki a helyét nem érzi biztosnak, újabb energiákat mozgósít, új dolgokon töri a fejét év közben, a klubjában is, még inkább megtesz mindent akár a hétköznapokban, a vízilabdán kívüli életében is, hogy minden a helyén legyen.

Azt gondolom, hogy itt valamiféle egészséges harmóniára van szükség. Érezzék a versenyszellemet, de azért nem baj, hogyha a saját teljesítményük okozta magabiztosság is megvan.

- Jó, de végül az nem derült ki a szavaidból, hogy az a bizonyos hét-nyolc ember tudja-e, hogy "hova tartozik"... Vagy érzik-e és ezt látod-e rajtuk...?

- Korábban nem nagyon fordult elő, hogy pihenőre mentek a játékosok, mert nem voltak abban biztosak, hogy ha egy évet kihagynak, addig nem foglalja-e el valaki a helyüket. Most biztosan van néhány játékos, aki érzi, hogy nagyon komoly dolognak kellene közbejönni ahhoz, hogy ő az olimpián ne legyen ott, de hát addig még rengeteg minden történik majd, Tokió tényleg a távlatokban van még. Normális, hogy egy olimpiai ciklus egészében benne van az érintettek fejében a végcél. Hiszen négy évig úgy él, úgy készül mindenki, aki profi sportoló, hogy az olimpiai szereplésnek rendel alá mindent. Ez jó is. De olyan sűrű a versenynaptár, annyi megmérettetés vár még addig mindenkire, hogy napi szinten szerintem senki nem foglalkozik még az olimpiai szereplés gondolatával. A játékosok szerintem most az Európa-bajnokságra utazó csapatba szeretnének bekerülni, ez foglalkoztatja őket.

A kérdésedre konkrétan válaszolva: az érintettek szerintem azért érzik, de olyan is lehet, aki úgy gondolja, hogy benne van ebben a körben és nem biztos, hogy ezt én is így gondolom. 



- Az év hátralévő részében két világversenyen fogtok részt venni. Az egyik a Világliga szuperdöntője, a másik a barcelonai Európa-bajnokság. Kezdjük az előbbivel. Ezt a versenyt mire szeretnéd felhasználni? Hogy értékeled a csoportunkat (Montenegró, Ausztrália és Japán), mennyire fontos, hogy dobogós helyet érjünk el?

- Ez a torna nagyon közel lesz a Bajnokok Ligája nyolcas döntőjéhez, bő egy héttel követi. Ez azért eléggé behatárolja a lehetőségeket. Ott leszek személyesen Genovában, a BL végküzdelmeinél és figyelni fogom többek között azt is, hogy mekkora terhelést jelentenek a meccsek a válogatott játékosok számára. Csak a BL F8 után fogom eldönteni, hogy kik utazzanak a Világliga szuperdöntőjére. Mivel az Eb a legfontosabb idei világesemény, azt szeretném, ha minél előbb kialakulhatna a barcelonai 13-as csapat. A BL-sorozat befejezése után elképzelhető, hogy egyes játékosoknak regenerálódásra lesz szükségük. Nem szabad "túlhúzni" a játékosokat, még ha esetleg valamivel gyengébbek is vagyunk a Világligán, azt kell előtérbe helyeznem, hogy Barcelonára mindenki megfelelő állapotban legyen. Még nem látom a végleges csapatunkat a Világligára, de azért a fejemben van már többféle forgatókönyv is.

Látván a csoportot, szerintem megijednünk senkitől sem kell, még akkor sem, ha Montenegrótól legutóbb csúnyán kikaptunk. Azon a mérkőzésen nekünk valahogy semmi sem működött, igaz, Montenegró tett azért, hogy ez így legyen. Biztos vagyok abban, hogy sokkal jobb meccset tudunk velük játszani, annál csak jobbak lehetünk, mint amit Rijekában nyújtottunk, képesnek látom a győzelemre is a csapatot. Az Ausztrália és Japán elleni két meccs nem lesz könnyű, de ezeket hozható mérkőzéseknek tartom. Az ausztrálokról sok korábbi sztárjátékosukat visszahozzák, várható, hogy erősebbek lesznek, mint a tavalyi budapesti világbajnokságon.

Ha meg tudjuk szerezni a csoportelsőséget, akkor reális lehet az éremszerzés a Világligában. Ez a második legfontosabb esemény idén és a pozitív visszajelzések mindig jól jönnek. Nem hiszem, hogy Barcelonára nem lesznek eléggé kiéhezve a fiúk, ha előtte érmet hozunk el a Világliga szuperdöntőjéből. Sőt, éppen fordítva gondolom: egy sikeres Világliga-szereplés serkentheti a teljesítményüket. Eredménykényszert egyébként a Világliga kapcsán nem érzek, ez egy hosszú út következő állomása.

Barcelonában - most úgy látom - a várható csúcspont az olaszok elleni mérkőzés lesz, azt kell mondjam, hogy az sok mindent meghatározhat.



- Jár már a fejedben Barcelona vagy még a napi dolgok foglalkoztatnak leginkább?

- Mögöttünk van az Európa Kupa rijekai nyolcas döntője, amelyen rendkívül sok információt kaptunk. Az olaszoknak szinte kész csapatuk volt ott, már dolgozunk azon, hogy arra a bizonyos barcelonai mérkőzésre a legfelkészültebben állhassunk ki, s a leghatékonyabbak legyünk. Ahogy a tavalyi vb-n az olaszok elleni meccs volt a sorsdöntő, most is erre számítok.

- Mi az, amit most célként meg tudsz nevezni az Eb-vel kapcsolatban. Inkább az olimpiai csapat építésében szeretnél nagyobbat előrelépni, vagy kifejezetten jó eredménnyel szeretnéd zárni a tornát?

- Szerintem egyértelműen kimondható, hogy pillanatnyilag jó néhány csapat előttünk van. Összeszedettségben, komplettségben, korban, a szerb és a horvát csapat mindenképp. Az olaszok nagyon kellemetlen csapat és jól sikerült igazolásaikkal előrébb léptek egy szintet. A görögöknek kész csapatuk van évek óta, a spanyolok szintén egy fix 13-as kerettel játszottak az elmúlt időszakban, amihez most visszatér Perrone.

Óriási léptékekkel kell majd fejlődnünk nyáron, a három-négy hetes felkészülési időszakban. A magyar és a nemzetközi szakma is látja, hogy mennyire megfiatalodott a magyar csapat. A legnagyobb sztárjaink távollétében most nem tartanak minket számon a legnagyobb esélyesek között, de talán még arra sem számítanak feltétlenül, hogy ezzel a fiatal csapattal a legjobb négybe kerülünk az EB-n.

Nagyon rövid, de hatékony munkát kell végeznünk a nyáron, hogy összeálljon ez a csapat. A lendület már most tapasztalható. Nagy fegyelem és összetartás hozhat idén eredményt. Aki kötelezően érmet vár a csapattól, az nem biztos, hogy átlátja a jelenlegi nemzetközi mezőnyt. Én magam is mindig maximalista vagyok, ugyanezt mondhatom el a játékosokról, mindig a győzelem szándékával szállnak vízbe. A mostani helyzet kicsit leveheti a játékosok vállárról a terhet, de azért az folyamatosan ott van mindenkiben, hogy a magyar játékosnak mindig a legmagasabb elvárásnak kell megfelelnie.

Azt mondom, ez a csapat reálisan az olimpiára érhet össze. Akkorra van esélyünk a jelenlegi nagyokat utolérni. Ehhez nagyon komoly évközi munka is szükséges, a válogatott három-négy hetes felkészülése nem elegendő arra, hogy játékosokat építsünk fel, csak arra, hogy adott vízilabdázókat "összetereljük" egyfajta játékkoncepcióba, motivációt kapjanak, ami alapján aztán majd a lehető legjobb eredményt ki tudjuk hozni belőlük.

- Van-e már menetrend az Eb-felkészülésre?

- Kivívtuk a jogot a Világliga szuperdöntőjén való részvételre, e torna időpontja adott: június 18-23. A rá következő héten egy tornán veszünk részt Németországban, ahol az Egyesült Államok, az utolsó információk szerint Kína és a vendéglátó Németország az ellenfél. Ezt követi a budapesti Benu Kupa, amelyen rajtunk kívül az Egyesült Államok, Ausztrália és Románia vesz részt. És még elképzelhető egy egynapos közös felkészülés a horvát válogatottal (egy vagy két edzőmeccsel), ennek helyszíne egyelőre nem tisztázott, valószínűleg Zágrábba megyünk. Tavaly a felkészülés hajrájában a szerbekkel gyakoroltunk együtt, most is fontos lenne, hogy közvetlen az Eb előtt még egy nagyon erős válogatottal tudjunk gyakorolni és azt gondolom, hogy a világbajnok horvát válogatott erre a legjobb ellenfél.

- Köszönöm a beszélgetést!


A Rijekában szerepelt magyar válogatott:

Nagy Viktor (Szolnok), Vogel Soma (FTC) - kapusok,

Angyal Dániel (Eger), Bátori Bence (Szolnok), Bedő Krisztián (Eger), Jansik Dávid (Szolnok), Jansik Szilárd (FTC), Kovács Gergő (Eger), Manhercz Krisztián (FTC), Mezei Tamás (Szolnok), Nagy Ádám (Miskolc ), Török Béla (BVSC),  Vadovics Viktor (Miskolc), Vámos Márton (FTC), Zalánki Gergő (Szolnok) - mezőnyjátékosok.


A VLV A RIJEKAI EURÓPA KUPA-SZUPERDÖNTŐN

Tudósítások:


Az első edzés a Kantridában

Magyarország-Görögország - élő közvetítés

Európa Kupa: Magyarország-Görögország 9:9

Magyarország-Olaszország - élő közvetítés

Európa Kupa: Magyarország-Olaszország 5:10

Magyarország-Spanyolország - élő közvetítés

Európa Kupa: Magyarország-Spanyolország 13:7

Magyarország-Montenegró - élő közvetítés

Európa Kupa: Magyarország-Montenegró 7:15

Rijeka után, Pamplona előtt


Még egyszer - Rijekáról

Fotógalériák:

Az első edzés a Kantridában - vlv-képek (2018.04.04.)

Délelőtti edzés - vlv-képek (2018.04.05.)

Magyarország-Görögország - vlv-képek (Európa Kupa, 2018.04.05.)

Délelőtti edzés - vlv-képek (Rijeka, 2018.04.06.)

Magyarország-Olaszország - vlv-képek (Európa Kupa, 2018.04.06.)

Délelőtti edzés - vlv-képek (Rijeka, 2018.04.07.)

Magyarország-Spanyolország - vlv-képek (Európa Kupa, 2018.04.07.)

Magyarország-Montenegró - vlv-képek (Európa Kupa, 2018.04.08.)