FACEBOOK

"Az aranyért megyünk"

"Az aranyért megyünk"
hozzászólás, 2007.03.04.

Biros Péter a szerbek mellett a horvátokat és a spanyolokat tartja jó eredményre esélyesnek a márciusi vb-n. Az interjút még a Volvo Kupa előtt, a Hajós Alfréd Sportuszodában kaptuk, a válogatott edzése után.

Diapolo

Szerinted milyen esélyekkel indul a magyar csapat a márciusi VB-n? 

A válogatott mindig aranyeséllyel indul, amivel nagy újdonságot nem árulok el. Az elvárások mindig ugyanazok, ennek kell megfelelni. Az esélyünk megint megvan arra, hogy aranyérmet nyerjünk. Ott kell mindenkit meggyőzni arról, hogy mi vagyunk a legjobbak. 

Melyek azok a csapatok, amelyek még esélyesek lehetnek a szerbeken kívül?
 

A horvát és a spanyol. Szerintem ez a kettő.  

Van esetleg valaki, akit a teljesítmény alapján kiemelnél a válogatottból? 

Ezt így nehéz. Nem emelnék ki senkit. Ez nem egyéni játék, ez egy csapat. Szerintem minden meccsen lesz két-három olyan ember, akinek jól fog menni a játék, és úgy érzem, hogy az elég lesz ahhoz, hogy nyerjünk.  

Mennyire vagytok most fáradtak? Sok helyre utaztatok mostanában és még mentek is. Ez mennyire nyomja rá a bélyegét a játékra? 

Nem is az utazás, hanem inkább az, hogy rengeteget kétkapuzunk. Kétkapuzás volt most hétfőn, kedden. Pénteken, szombaton és vasárnap megint meccset játszunk. Inkább a meccsekből van sok, az utazás még elviselhető, olyan nagy távolságokra nem kell menni. Rengeteg a mérkőzés, inkább ez  fárasztóbb.

Sérülés miatt fél évet kihagytál. Mennyire volt nehéz újra vízbe szállni és teljes értékű játékosként játszani? 

Nem fél év volt, amit teljesen kihagytam. A vállsérülésem két hónap volt, amikor abszolút nem edzettem és volt egy hónap amikor a lábam miatt nem készülhettem. Nincs értelme ezen rágódni, igaz, a sérült testrészekre azért vigyázni kell. Természetesen olyasmin nem gondolkodom, hogy mi lenne ha újra megsérülnék, többek között azért nem, mert ha ilyeneken fordulnak meg az ember fejébnen, akkor szinte biztos, hogy újra megsérül.

Nem olyan régen született meg a második kisfiad, gratulálunk. Hogy éled meg, hogy a válogatott felkészülés miatt nem nagyon vagy otthon a családdal. Ezt a család hogy viseli? Tolerálják? 

Muszáj nekik. Itt nincs mese. Igazán a nagyobbik fiam szenvedi meg, mert ő nagyon apás. Még nem lehet neki elmagyarázni, hogy mikor jövök ismét haza. Csak azt, hogy visszajövök, de hogy mikor, azt ő még nem fogja fel. Igazán neki rossz, mert ő már tudja, ha én most elmegyek, biztosan később fogok hazajönni, mint ő szeretné. A feleségemnek is nehéz, mert hát, ha a kisebbik fiú egy kicsit nyűgösebb, nem tud játszani a naggyal. Ez egy ördögi kör sajnos, de a válogatottság ilyen. Sokkal könnyebb mondjuk, amikor a Honvédban játszunk, mert ott azért lehet tervezni. 

Tanítod a gyerekeket úszni?
 

Nem.

Kivel jössz ki legjobban a csapatból? 
 

Nem emelnék ki senkit. Tényleg mindenkivel jó a kapcsolat. Alapvetően mindenki jóban van a másikkal. Biztos van, hogy valaki jobban kedvel egy-két embert, de egymás között ez nem érződik.