FACEBOOK

Cseh Sándor és Dabrowski Norbert csapata szombat esti teljesítményéről

Cseh Sándor és Dabrowski Norbert csapata szombat esti teljesítményéről
hozzászólás, 2017.11.19.

Ebben a cikkben két edző nyilatkozik a vlv-nek csapata szombat esti meccséről, de nem egymás ellen szerepeltek. Mindketten rangadógyőztesként fogadhatták az ellenfél gratulációját, s most a megszokott rövid meccs utáni nyilatkozatokhoz képest kicsit bővebben fejtik ki, hogy mi is történt a szombat esti bajnoki mérkőzésükön (FTC-Szolnok 8:11, OSC-Eger 8:9).

Diapolo


VLV-ÖSSZEFOGLALÓ A 7. FORDULÓ ESEMÉNYEIRŐL


CSEH SÁNDOR (Szolnoki Dózsa-Közgép) a vlv-nek:

- A meccs előtt általam elmondottakhoz képest nem változott a helyzet annyiban, hogy sem nagyobbnak, sem kisebbnek nem értékelem ennek a mérkőzésnek a jelentőségét, mint amit elmondtam a vlv előzetesében. Van, amiben nagyon sokat kaptam a csapattól, sőt, azt mondom, hogy a mérkőzés jelentős részét kifejezetten az jellemezte, hogy amiket csütörtökön megbeszéltünk, azokat viszontláttam. Nagyon küzdött a társaság és voltak jó egyéni teljesítmények is, ugyanakkor legalább két-három pontján a meccsnek - és itt nemcsak a kihagyott ötméteresekről beszélek - ott volt a kezünkben a győzelem, még időkéréses előny is volt ebben, "rárakhattunk volna" a vezetésünkre és nem tettük meg.

Ha vereséget szenvedtünk volna, akkor pontosan meg tudtam volna mondani tehát, hogy melyik konkrét pillanatok voltak azok, amelyek miatt elmaradt a győzelem. Illetve azért néhány játékos még nem azon a szinten játszott, amit én szeretnék, de összességében azért természetesen elégedett vagyok.

- A Szuperkupa-meccshez képest most annyiban mindenképpen más volt a helyzet, hogy még vezetett is a Fradi. Ugyanolyan szívósak voltak, vissza tudtak kapaszkodni újra és újra - a meccs bizonyos szakaszáig. Mi történt akkor? Kitaláltatok valamit vagy ők elfáradtak?

- Hogy elfáradtak-e azt én nem tudom megítélni. Megmondom őszintén, én azt éreztem, hogy mind a két csapat sokkal lassabban kezdett, mint a Szuperkupa-döntőben. Úgy láttam, hogy a saját hibáink miatt voltak lehetőségei a Ferencvárosnak. Amikor ezeket ki tudtuk küszöbölni, sokkal stabilabbá vált a védekezésünk. Amit alapvető tervként megbeszéltünk, hogy ne kapodjuk el a támadásokat, hanem húzzuk szét őket és lövőhelyzetig játsszunk, az a végén szerencsére gólokat eredményezett, ami pedig a védekezést illeti, azon folyamatosan, napról napra nagyon sokat dolgozunk. És ha sikeresen működik egy meccsen, az semmilyen garanciát nem jelent arra nézve, hogy legközelebb is ugyanilyen jó lesz. 

- Nyilvánvaló, hogy nagyon nagy jelentősége nem volt ennek a meccsnek, de ad-e nektek mégis valamit, esetleg egy kis lelki erőt?

- Elsősorban azt adja, hogy van egy vetélytársunk, akivel találkozhatunk a play offban és 0:6-ról semmiféleképpen nem fogunk kezdeni velük szemben, ez már biztos. Hogy lelkileg mit ad? Ugyanannyira nehézséget is okozhat egy győzelem a jövőre nézve, mint amennyire vereség is tud például akár pluszt adni, de hát nyilván, ha az ember bemegy egy ilyen mérkőzésre, az utolsó másodpercig csak az lebeg a szeme előtt, hogy szeretne nyerni. És amikor ez sikerül, akkor van olyan egy percnyi idő, amikor ez nagyon jó érzés.

- Milyen volt a hangulat a végén, volt-e a szokásos meccsekhez képest nagyobb ünneplés, öröm?

- Nem volt, nem ünnepeltünk sem az öltözőben, sem a buszon. Ha volt a szokásos győzelmek utáni érzéshez képest nagyobb öröm, az "belül volt". A három pont, a győzelem miatt és azért, mert sokat dolgoztunk és a meghatározott feladatok nagy részét meg tudtuk csinálni. De ha valaki azt gondolja, hogy mi hazafelé menet végig buliztunk a buszon, akkor nagyon téved...

Ez csak egy bajnoki mérkőzés volt, hétfő reggel már nem fog számítani.

- Köszönöm a beszélgetést.


DABROWSKI NORBERT (ZF-Eger) a vlv-nek:

- Szerintem gyorsabb, pergősebb meccset játszottatok, mint amilyen a népligeti volt...

- Ez főleg azért nagy szó, mert az elején lassúak voltunk... Ugye, hazardíroztam azzal, hogy a héten meg kellett alapozni, hogy a jövő hét második felében bele tudjunk állni a komolyabb munkába. Nem volt könnyű döntés a válogatottól visszajövőkkel elkezdeni egy keményebb fizikai munkát, de úgy voltam vele, hogy megkockáztatom - mint hallom, Cseh Sanyi is hasonlóképpen gondolkodott. 

Ilyenkor viszont sajnos mindig az történik, hogy a meccs elején lassabbak vagyunk. Amikor megfordítottuk az eredményt, akkor kaptuk el a tempót, akkor pörögtünk fel arra a szintre, amelyen jelenleg képesek vagyunk játszani. Nemcsak a játék sebességéről beszélek természetesen, hanem a gondolkodáséról is. Így tudtuk megfordítani 6:4-es hátrányból az állást kétgólos vezetésre. 

- Hogy voltál megelégedve? Téged is meglepett esetleg, hogy sikerült ezt a tempót hozni kemény edzésekből érkezve is?

- Nem. Inkább más lepett meg. Nyilvánvaló, hogy az ilyen mérkőzéseken nagyon sok a kiállítás, a fór-hátrányos játék. A legnagyobb tétmérkőzéseken nemzetközi szinten is ma már sokszor a hátrányos és az emberelőnyös játékra redukálódik le a küzdelem lényege. És most mi adtunk ebben könnyű gólokat az ellenfélnek, amit nem szoktunk csinálni. És így lett 6:4 oda az első félidő végére. Ez nagyon sok, hiszen például a Pro Recco ellen az egész meccsen kaptunk hat gólt. Szombat este a meccs további részében már összesen csak kettőt, mert összeállt a védekezésünk - ezért sikerült nyerni. 

- Mi történt a félidőben? Mit mondál, hogy ez bekövetkezett?

- Váltottunk is egy kicsit a védekezésben, emellett elkezdtünk iszonyatosan csapatként dolgozni. Mindenki mindent megtett, nem az volt, hogy egy ember lőtt hat gólt (de még hármat sem, ugyanis Vlahopulosz egyik gólját valójában Hárai lőtte, tehát ezen a ponton téves a szövetségi jegyzőkönyv), hanem mindenki hozzétette azt a picit is, meg a fontos gólját, góljait is. Nyilván máshogy nem is sikerült volna: az OSC ellen úgy fordítani 4:6-ról, hogy nem megy a játék, nincs meg a tempó sem - ezt csak csapatként lehet.

- Gondolom, elégedett vagy.

- Igen.

- Köszönöm a beszélgetést.